Szétszakadt a munkapiac Nyugaton, szinte csak a magyarok tudtak leszakadó tömeg helyett középosztályt építeni

2022. március 6. 15:00
Dani Rodrik sztárközgazdász megfigyelte, hogy a fejlett világban szétszakadt a munkapiac. Szemléletesen fogalmazva, a takarítók és a kutatók száma nőtt, de a közöttük lévő álláshelyek eltűntek, azaz egyre kevesebb olyan állás van, amely a középosztályt erősíti és közepes végzettséggel, készségekkel betölthető. Így viszont a munkapiac már nem lesz inkluzív, azaz bevonó, hiszen a tömegeket nem felemeli, hanem két táborra osztja.

Itthon csökkent a legnagyobbat az alacsony fizetésű állások aránya

Magyarországon csökkent a leginkább az alacsonyan fizető állások aránya,

a közepesen fizető állásokban viszont nemzetközileg is az egyik legnagyobb növekedést értük el

egy évtized alatt, derül ki az OECD korábbi adataiból.

Alacsony (A), közepes (B) és magas (C) fizetésű állások arányának (az összes álláson belüli súlyának) százalékpontos változása 2006 és 2016 között

A közepes végzettségűek körében ráadásul nálunk csökkent a legjobban az alacsony fizetésű állások aránya.

Itt tényleg hatalmas csökkenés látható nemzetközi összevetésben, miközben az országok többségében a közepes végzettségű állásokban is az alacsony bérű állások aránya nőtt. 

Magyarországon nőtt a második legnagyobb mértékben az OECD országok között a közepes fizetést nyújtó munkahelyek aránya, a közepes végzettségűek körében.

Alacsonyan (A) és közepesen (B) képzettek körében alacsony (low pay), közepes (middle pay) és magas fizetésű (high pay) állások arányának százalékpontos változása

Szinte mindenhol polarizálódott a munkapiac hosszú távon, Magyarország azonban kivétel.

A közepes készségeket megkövetelő állásokat nálunk sikerült megőrizni, másoknak sokkal kevésbé. Egyedi jellemző, hogy sikerült csökkenteni az alacsony készségű állások arányát is Magyarországon. Ez az OECD országok közül csak a cseheknek sikerült.

Magyarország és Csehország tehát szembement a nemzetközi trenddel és úgy őrizte meg közepes készségű állásait és növelte a magas készséget igénylő állások arányát, hogy közben csökkentette az alacsony készségű állások arányát. Ez egy nagyon kedvező szerkezeti változást eredményezett, ahol többen végeznek a korábbinál magasabb hozzáadott értékű munkát, de úgy, hogy közben nem szakad szét a társadalom.

Így változott 1995 és 2005 között az alacsony, a közepes és magas szintű készségeket igénylő álláshelyek aránya

Így elmondható, hogy

Magyarországon tényleg beindult egy a magas hozzáadott érték felé történő elmozdulás nem csak az iparban, hanem a munkapiacon is,

amiről az ellenzéki portálok, elemzések és politikusok általában téves információkat közölnek. 

Az oktatás és a szabad piac sem megoldás: aktívan kell beavatkozni az iparba

Dani Rodrik tanulmánya megjegyzi: az oktatásra, képzésre, progresszív adózásra és társadalombiztosításra fókuszáló eszközök nem hatékonyak, azok nem segítenek a munkapiaci polarizáció megelőzésében. Ezek egyébként épp azok az eszközök, amelyeket a baloldal rendszeresen felemelni igyekszik, amikor oktatásról és a gazdagok megadóztatásáról beszél. 

Rodrik szerint ugyanis

új stratégiára van szükség ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő minőségű és mennyiségű állást, a munkahelyek középosztályát,

a társadalmi középosztályunk számára.

Rodrik úgy látja, stratégiai szinten

egyenesen a kínálati, termelő, ipari szférába kell beavatkozni,

ami érthető is, hiszen bármit képezhetünk és oktathatunk, ha egyszerűen a cégek nem hoznak létre ehhez illeszkedő munkahelyeket. 

Ha le kívánunk számolni a baloldali közgazdasági naivitással, akkor érdemes pragmatikus iparpolitika keretében beavatkozni, mégpedig az alábbi eszközökkel.

Rodrik szerint biztosan szükség van:

– a munkáltatókhoz kapcsolódó aktív munkaerő-piaci politikákra; 
– a jó munkahelyek létrehozását közvetlenül célzó ipari és regionális politikákra; 
– olyan innovációs politikákra, amelyek ösztönzik a munkaerőbarát technológiák elterjedését; 
– olyan nemzetközi gazdaságpolitikákra, amelyek elősegítik a magas nemzeti munkaügyi/szociális normák fenntartását. 

Úgy tűnik, a nemzetközi közgazdászok közössége mindinkább rájön, hogy a szabadpiaci politikák helyett határozott, pragmatikus, célzott iparpolitikára van szükség, amely keretében igenis tudatosan és aktívan kell támogatni a hazai ipart. Ezt immár abban a szellemiségben és céllal érdemes tenni, hogy

közvetlenül ösztönözzük a jó munkahelyek tömegének létrehozását, hogy munkapiacunk, így végül társadalmunk ne szakadjon végletesen ketté

egy szűk, értelmiségi elitcsoportra és az alacsony bérű, alacsony fizetésű, lehetőségektől eleső csoportra, amit egyesek prekariátusnak is neveznek.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés