Magyar cégnél dolgoznak Európa legnagyobb ipari robotjai: sorra vásárolják fel beszállítóikat

2022. február 26. 10:30
Európa élvonalába küzdötte fel magát egy magyar acélszerkezet-gyártó családi vállalkozás. Az elmúlt években ráfeküdtek az ipari automatizálásra, mára pedig elérkeztek a multivá válás kapujába, sorban vásárolják fel beszállítóikat. A régiós szinten is kiemelkedő sikertörténetről Pausits Imre alapító-tulajdonossal beszélgettünk.

Németesen cseng a cég neve. A tulajdonosi körben is vannak németek?

Nem, száz százalékban magyar tulajdonú a cég. Az induláskor ugyan egy osztrák befektető üzletrészt akart vásárolni a Pausits Kft.-ben, és együtt találtuk ki a nevet, de végül annyira elszemtelenedett, olyan sokat követelt, hogy nem tudtunk vele megegyezni. De mivel a német és osztrák piacon dolgoztunk, nem is jött rosszul a név. Német és osztrák körökben jobb ajánlólevél volt a rendszerváltás környékén, mint egy magyar név. Most már vagyunk olyan erősek, és ismertek, hogy akár el is hagyhatnánk a Verarbeitent, új vevőket most amúgy sem tudnánk kiszolgálni, akkora a pörgés, hogy csak a meglévő partnereinkre van kapacitásunk.

Ezek szerint nem ütött nagyot a cégen a járványhelyzet…

Igen, szerencsére így van.

A tavaly januári árbevételünknek idén már a háromszorosa jött be.

Igaz, ebben az is benne van, hogy az első hullámok minket is megviseltek, volt egy harminc százalékos visszaesés, aztán lassan sikerült kilábalni. 2021 január-februárjában még kerestük magunkat, de az év végére belehúztunk, fejleszteni is sikerült, így jó évet zártunk.

Megrendelésből most annyi van, hogy éjjel nappal dolgozunk, csúsztatjuk el a pihenőnapokat.

Kik az állandó megrendelők, és mit gyártanak nekik?

Alapvetően földmunka-, bánya- és rakodógépek, és dömperek alvázait gyártjuk, olyan óriáscégeknek vagyunk a beszállítói, mint a Terex, a Liebherr, a Caterpillar, Atlas és a Sandvik. Többségében exportra termelünk, elsősorban nyugati cégek a vevőink.

Ennyire bevált a német cégnév?

Meg a rengeteg munka, amit beletettünk abba, hogy a Lajtán túl megbízzanak bennünk. Nem volt egyszerű,

Ausztriában a magyar szakembereket a nyolcvanas években inkább csak megtűrték, nem tartották őket rendes embereknek.

A jugoszláv vendégmunkást, aki a sódert lapátolta a betonkeverőbe, többre becsülték.

Hogyan sikerült mindezek dacára külföldön megjelenni?

1983-ban alapítottam egy GMK-t, itt dolgoztam először másodállásban, aztán beindult, ez lett a főállásom.

Az ácsi cukorgyár felújításának acélszerkezeti munkája volt az első nagy sikerünk.

Kisebb csoda volt, hogy egy ekkora volumenű munkát rá mertek bízni egy tízfős csapatra, nyilván azért, mert kezdőként elég alacsony árat kértünk. Végül sikerült befejeznünk határidőre, pedig volt benne komoly szakmai kihívást jelentő feladat is. A sikerünknek híre ment, ennek köszönhettük az első nagy exportmunkánkat. Ausztriában, a burgenlandi Bruck an der Leithában, szintén egy cukorgyárban kellett acélszerkezeti munkákat végezni.

Sikerült jól bemutatkozni?

Igen, egy hasonló munkát vállaló osztrák brigád éppen előttünk szerepelt le, két siló közé kellett volna egy elevátort beszerelniük, végül éppen csak hogy meg tudták csinálni három nap alatt, a beruházás vezetője tépte a szakállát. Bennünk eleve nem bízott. Egy Magyarországon előre legyártott huszonöt méteres csőhidat kellett beszerelnünk három darabot, mondtuk, hogy nekünk erre egy nap elég lesz.

Nem hitte el, azt mondta, ha sikerül, hoz nekünk egy láda pezsgőt.

Megcsináltuk, még egy teljes nap se kellett, mikor jött ellenőrizni, már más feladatnál jártunk. A pezsgőt azóta is hozza, de innentől kezdve megvolt a becsületünk Ausztriában és az többet ért a láda pezsgőnél.

86-ban még elég stabilnak tűnt a kommunista rendszer. Mennyire lehetett Ausztriába ingázni?

Egyszer lehetett kimenni az évben meghívó útlevéllel, nekem viszont a munka miatt naponta kellett oda vissza járnom a határon. A határőrök sokáig nem hitték el nekem, hogy nem Commodore 86-os alkatrészeket csempészek be.

És nem hozott be egyet sem?

Nem, de azért nem érkeztem haza üres kézzel, banánt és epres csokoládét vettem kint a gyerekeknek, ami itthon hiánycikk volt. Kifelé pedig vittem hegesztő elektródákat, munkáskesztyűt, köszörűt. Ezekhez Magyarországon lényegesen olcsóbban hozzá lehetett jutni, a pénzt is jól lehetett váltani, ha jól emlékszem, hét Forint volt egy Schilling.

Mit hozott a rendszerváltás? Nehéz volt az új, piaci környezet?

Az első, és a legnagyobb csapás az volt, hogy az állami cég már nem rendelt tőlünk. Persze az ő megrendelőjük is lelépett,

egy kombájnalkatrészeket gyártó NDK-s vállalat volt, ahol nemes egyszerűséggel lekapcsolták a villanyt, és amint lehetett, átmentek Németország boldogabbik felébe.

A második az volt, hogy a telephelyünket is el kellett hagynunk. Ugyanakkor szabadabb lett a mozgás Nyugat felé, ami nagyon jól jött, és végül sikerült egy TSZ mellék-üzemét is megvásárolnunk Halásziban, ahol elkezdhettük az építkezést. Végül lett egy tágas csarnokunk daruval, az igényeinknek megfelelő villamos hálózattal.

Mi volt az első nagy siker az új helyen?

Megkeresett minket az Energia Gazdálkodási Intézet, hogy gyártsuk le nekik Heller–Forgó-féle hűtőberendezés (két Kossuth-díjas magyar mérnök találmánya, amelyet erőművekben alkalmaznak világszerte és lehetővé teszi a kondenzátor víz hűtőközegének visszahűtését zárt rendszerben, vízveszteségektől mentesen – a szerk). Átnéztem a dokumentációt, és úgy láttam, meg lehet ezt úgy is csinálni, hogy sok millióval kevesebből is kijön. Előadtam a gazdasági igazgatónak, tetszett is neki a költséghatékony ötlet, de kis cég voltunk, a változtatás meg nagy, és huszonöt éven át mindig ugyanúgy csinálták, féltek átadni nekünk a gyeplőt. Végül úgy hidalták át a problémát, hogy a nyakunkra küldtek egy ellenőrt, hogy figyelje a munkánkat, de feleslegesnek bizonyult az aggodalom, 1994-ben elkészült az első munkadarab és utána a több ezer is.

Tavaly vásároltak kettőt Európa legnagyobb ipari robotjából. Milyen célt szolgálnak?

Rakodógép vázak elemeit hegesztjük velük. Ezek a monstrumok 7 méter hosszú és 15 tonnás darabokat képesek 3D-ben mozgatni, ez a cégnek is szintlépést jelentett.

Ha meg tudjuk valósítani azokat a beruházásokat amik most is folynak, akkor a kétszáz főt foglalkoztató cégek körében biztosan benne leszünk az európai top 5-ben az iparágon belül.

Mennyibe kerül a robotizálás, és mennyire éri meg belevágni?

2015-ben nyertünk egy pályázaton, ennek segítségével kezdtük el. 2016-ban pedig már be is állt munkába az első hegesztőrobotunk. Nem volt olcsó, egy darab robot esetében is alsó hangon 250 ezer eurós költséggel kell számolni, de van már az üzemcsarnokban olyan gép is, amely nyolcszázezer euróba került. Ráadásul ezeket nem elég megvenni, fel kell készíteni az alkalmazottakat a kezelésükre, kitalálni a know-how-t, megszervezni a termelést, bőven volt velük munka. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van az, hogy megugrott a kapacitásunk, a robotok segítségével már évi tízezer tonna acélt tudunk feldolgozni. Ráadásul

hét hegesztőrobot negyven jó hegesztőt tud helyettesíteni,

ami nem kis fegyvertény manapság, amikor egyetlen jó hegesztőt is lehetetlenség találni. Ma már a tudás birtokában pár hónap alatt is be tudunk állítani egy robotot a termelésbe.

Országos viszonylatban még ritka, hogy egy cég ennyire élen járjon az automatizálásban. Hogyan indultak el az úton?

A fiam (Pausits Valér társügyvezető – a szerk.) javaslata volt, hogy kezdjünk bele. Felismerte, hogy a hegesztés a leghosszabb művelet az általunk gyártott terméknél, háromszor annyi időt vesz igénybe, mint bármely más művelet. Azt mondta, így nagyobb kapacitást tudnánk elérni. Én egy kicsit szkeptikus voltam, húztam az időt. Azt mondtam neki, ha levizsgázik hegesztőmérnökként, akkor jöhetnek a robotok. Megcsinálta, én meg már nem tudtam visszatáncolni, jött az első három robot. Nem bántam meg.

Ezek szerint Ön és a fia már bele is vágtak a generációváltásba. Nehéz volt meggyőzni, hogy vállalja?

Gyerekkora óta erre készült, örömmel csinálja.

Mi a siker titka, azonnal bele kell dobni a gyereket a mély vízbe, vagy csak szép fokozatosan?

Egyből beledobni hiba lenne. Amikor végzett az egyetemen, arra ösztönöztem, hogy egy tervezőirodában kezdje a munkát, tanulja meg a dokumentáció kezelést, a tervezéssel kapcsolatos feladatokat. Utána elirányítottam az egyik beszállítónkhoz, hogy képben legyen a munkánkkal. Programokat írt, lézervágó géppel dolgozott, és amikor itt ledolgozott egy évet, utána kezdtük el a közös munkát. Ezek után a kollégák sem úgy fogadták, hogy a főnök fia, hanem egy munkavállalóként, aki konkrét feladattal jött ide. Ezt nagyon komolyan is veszi,

a fiam vállalkozásból vállalatot épít.

Ma már ő a motorja a külpiaci növekedésünknek, lebonyolítja a nagybevásárlásokat, tervezi a következő akvizíciókat.

Milyen irányba terjeszkednek külföldön?

A megnövekedett megrendelésállományunk miatt kezdtünk a terjeszkedésbe, a gördülékenyebb munka érdekében házon belülre akartuk hozni az acéllemezek vágását. Szóba került ugyan egy új csarnok felhúzása is Magyarországon, de a know-how-val nem rendelkeztünk, ezért bevásároltuk magunkat az egyik beszállítóba, amely már tíz éve partnerünk. Így tudtunk kapacitást és műszaki megoldásokat szerezni.

Tervezik, hogy a teljes vertikumot a saját kezükben összpontosítják?

Egy másik céget is szeretnénk megvenni, ha ez sikerül, akkor a növekedésünk akvizícióval biztosítottnak látszik. Akkor talán minden együtt áll majd ahhoz, hogy a vevőink elvárásait teljesen ki tudjuk szolgálni, és az árakat is számunkra kedvezőbben tudjuk alakítani. Sokszor találkoztunk már olyan trükkel, hogy a megrendelő szándékosan többet akar, annyit, amiről azt gondolja, hogy képtelenek leszünk teljesíteni, és erre hivatkozva töri le az árakat.

Milyen forrásokból tudják finanszírozni a terjeszkedést?

Már az első körben sikerült bekerülnünk a Magyar Multi programba, tavaly pedig elnyertük a HEPA által nyújtott Külpiaci Növekedési Támogatást. Ezekre szükségünk is van ahhoz, hogy igazi multinacionális vállalatot építsünk.

Az acélszerkezet gyártás elég energiaigényesnek tűnik. Mennyire viselik meg a céget az elszabadult árak?

A villamosenergia ára háromszorosára nőtt, de ez nem fog megrengetni minket. Szerencsére kormányzati támogatással felhúztunk egy naperőművet a telephelyünkön, január elsején kapcsolódtunk rá. Ez csökkenti az összköltséget, persze a gázért ugyanúgy fizetjük az emelt árat. Érint minket a bérköltségek növekedése is, muszáj lépnünk, hogy megtartsuk a munkaerőt.

Halászi abból a szempontból szerencsés helyen van, hogy közel esik két nemzetközi repülőtér is, a bécsi és a pozsonyi, így a megrendelőink gyorsan eljuthatnak hozzánk.

Ugyanakkor Ausztria fél óra alatt megközelíthető, ami megnehezíti a munkaerő toborzását, sokan átjárnak ugyanis a határon dolgozni. Ez a kettősség sajnos nap mint nap jelentkezik.

Mi lenne a megoldás, jöjjön csőstül a külföldi munkaerő, vagy vannak még itthon tartalékok?

Itthon abban van még lehetőség, hogy a vállalatok maguk képeznek megbízható munkaerőt. Ha ez nem megy, akkor marad a külföldi munkaerő, ahogy az osztrák, német munkaadók elcsábítják a magyar dolgozókat, ezt mi is megtehetjük, persze nem nyakló nélkül, hanem gondosan megválogatva, kiben van meg a kellő szakértelem.

Cégvezetőként hogy látja, jó irányba tart a magyar gazdaság?

Igen.

Aki szeretne dolgozni és tud is, annak annyi munkája van, hogy nem is bír vele.

Nagyon sok pályázati lehetőség van, lehet nyugodtan exportra dolgozni. Úgy látom, a magyar gazdaság fejlődik, ha úgy tetszik, előre megy, nem hátra.

Ha már utalt a szlogenre, megkérdezem: elégedett a kormány munkájával?

Elégedett vagyok, nem tudok rosszat mondani, nincs is rá okom. Amiben segítséget kértünk, azt meg is kaptuk, nagyon sok mindent meg tudtunk valósítani a kormányzati támogatások segítségével, mi is előre mentünk. Most is van egy megvalósítás alatt álló tervünk, a Magyar Multi Program segítségével építünk egy új csarnokot, ahol nagyobb, akár huszonöt tonnás gép elemeket is tudunk az export piacra szállítani . Ha elkészül, azzal megint egyet tudunk előre lépni, és cégünk biztosan helyt fog tudni állni az európai versenyben. 
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés