A keynesi aktivizmust követné Amerika, de megszokásból neoliberalizmusnak álcázza

2022. február 5. 18:59
Janet Yellen pénzügyminiszter január 19-én szólalt fel az Egyesült Államok Polgármesterek Konferenciájának téli ülésén Washingtonban, ahol a Biden-kormányzat gazdaságpolitikáját magyarázta. Úgy fogalmazott, hogy a Ronald Reagan-korszak konzervatív, kínálatoldali közgazdaságtanából kölcsönöztek, igaz, azt tovább javították.
„Új megközelítésünk sokkal ígéretesebb, mint a régi kínálatoldali közgazdaságtan, amelyet a növekedés növelésének elbukott stratégiájának tartok”

– mondta Yellen a Világgazdasági Fórum virtuális davosi menetrendje előtt tartott beszédében. Ezzel lényegében elismerte, hogy Reagan túl nagy áron, elszabaduló munkanélküliséget okozva tudott csak megküzdeni az inflációval, ráadásul egy súlyos károkat okozó szélsőségesen szabadpiaci eszköztárral, amely a gazdaságban minden hatalmat a nagyvállalatoknak igyekezett átadni, miközben az állam kivonult a társadalmi-gazdasági életből.

Hozzátette: „A modern kínálatoldali közgazdaságtannak a gazdasági növekedés ösztönzésére kell törekednie a munkaerő-kínálat növelésével és a termelékenység növelésével, miközben csökkentenie kell az egyenlőtlenségeket és a környezeti károkat.”

Ebből már az látszik, hogy Amerika egyrészt helyesen azonosítja az inflációs probléma okaként a kínálati oldal gyengeségeit, de végre nem ugyanazzal az elbukott módszerrel kezelné azokat, mint a nyolcvanas években Reagan. 

Yellen megkísérelte Biden gazdasági programjának újradefiniálását úgy elhelyezni, hogy egyrészt elismerte, másrészt kritizálta Reagan (az 1980-as évek republikánus elnöke) idejének népszerű koncepcióit. Mindeközben a Biden által jegyzett gazdasági program, a Build Back Better néven ismert 10 éves adó- és kiadási terv elakadt, mivel hiányzott a republikánusok és néhány mérsékelt demokrata támogatása.

A Reagan és tanítványai által hirdetett kínálatoldali közgazdaságtan alapján, kisebb kormányzatot, alacsony adókat és kevesebb szabályozást igyekeztek megvalósítani – mindez a növekedés ösztönzését célozta, azzal, hogy a magánszektorban növekedjenek a befektetések. Az elmélet szerint ha a cégeknek szabad kezet adunk, akkor az általuk előállított jólét majd automatikusan eljut, lecsorog a szegényebbekhez, a munkavállalókhoz is.

Yellen beszédében a hosszú távú Build Back Better javaslatot szembeállította Biden tavaly márciusban elfogadott 1900 milliárd dolláros pandémiás segélytörvényével.

„Ez a 2021-es program hasonló volt a korábbi fiskális ösztönző programok „keynesi megközelítéséhez”

– mondta Yellen.

Az amerikai pénzügyminiszter fontosnak tartja a szabályozások megfelelő végrehajtását és a növekedéspárti adótörvények fenntartását, de ahogy mondta: „Ezek nem elegendőek, és gyakran túlzásokba eshetnek."

Yellen szerint, ez az eltúlzott hangsúly azt eredményezte, hogy

az Egyesült Államok keveset fektetett be olyan területeken, mint az infrastruktúra, az oktatás és a munkaerő-fejlesztés, ami hátráltatja a növekedést és növeli a gazdasági egyenlőtlenséget.

Rámutatott a vállalkozások nehézségeire, hogy elérhető és megfelelően képzett munkaerőt találjanak a rekordszámú szabad állás betöltéséhez.

A pénzügyminiszter azt is kimondta, hogy a potenciális GDP-t az Egyesült Államokban korlátozza a munkaerő csökkenése, és néhány kivételtől eltekintve, az 1970-es évek vége óta a termelékenység növekedése is lassú volt.

A szövetségi adókulcsok csökkentésére irányuló republikánus lépések generációit bírálva Yellen kijelentette, hogy „a tőke jelentős adócsökkentései nem hozták meg a beígért hasznot, és a dereguláció is hasonlóan rossz eredményeket hozott”. Hozzátette,

„ez a megközelítés elmélyítette a jövedelmek és a vagyon közötti egyenlőtlenségeket azáltal, hogy az adóterhet a tőkéről a munkaerőre helyezte át”.

Ezzel az amerikai gazdaságpolitika hivatalosan is elismerte, hogy a gazdaságpolitikái megbontották az egyensúlyt tőke és munka között, a családok helyett a nagyvállalatokat szolgálták évtizedekig.

A felsorolt aggodalmakkal magyarázhatóak a Biden-csapat arra irányuló javaslatai, amelyek növelnék a gazdagok és a vállalatok adóterheit – hogy ezekkel is több forrást biztosítsanak az oktatásra, a képzésre és a gyermekgondozásra, ami növelné a képzettségi szintet, és több nő is dolgozhatna – mondta Yellen.

A Fehér Ház Nemzeti Gazdasági Tanácsának igazgatója, Brian Deese támogatja Yellen új megfogalmazását az adminisztráció gazdaságpolitikájáról, hangsúlyozva, hogy

Biden arra összpontosít, hogy „miképp tudjuk bővíteni a gazdaság termelőkapacitását”.

Deese a Bloomberg Televíziónak adott pénteki interjújában rámutatott arra is, hogy optimistán tekint a Kínával folytatott verseny erősítését célzó törvénykezés Kongresszus általi elfogadására. Ez a törvényjavaslat a Biden-adminisztráció egyik fő prioritása, melyben például a globális chiphiányra reagálva, közel 52 milliárd dollárnyi támogatást és ösztönzőt biztosítana a félvezetőipar számára.

A Build Back Better egyébként széles fókuszú terv lenne, hiszen beletartozik az egészségügyi és gyermekgondozási támogatás is, amely több amerikait ösztönözhetne arra, hogy újra csatlakozzon a munkaerőpiachoz.

„Miközben a csomag végső részletein még továbbra is vitázik az adminisztráció és a Kongresszus, a Build Back Better lényegi elemei ellensúlyozzák ezeket a trendeket azáltal, hogy megkönnyítik a munkaképes korú szülők munkaerő-piaci részvételét” - mondta Janet Yellen.

Bár az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája decemberben 3,9 százalékra csökkent, de a 25 és 54 év közötti – legjobb munkavállalási éveikben lévő – foglalkoztatottak vagy munkát keresők arányát nem tudták tovább növelni. Jelenleg ezek aránya 81,9 százalék, ami jóval elmarad az 1999-es 84,6 százalékos csúcstól.

Ellenvélemény

Peter Hooper, a Deutsche Bank gazdasági kutatási részlegének globális vezetője, a Federal Reserve korábbi vezető közgazdásza számára

a felvázolt modern kínálatoldali közgazdaságtan inkább a keynesi közgazdaságtan újracímkézésének tűnik,

mivel az amerikai kormány a munkaerő-kínálati befektetésekre fordítaná a hangsúlyt.

„Van benne néhány jó érv, de én nem tekintem ezt teljesen új gazdasági paradigmának.”  – mondta Hooper.

A vélemények tehát ütköznek, és az olvasó visszaemlékezhet arra, hogy Reagan első elnöksége alatt, a gazdaságpolitikájával ténylegesen sikerült a 10-12 százalékos inflációt leszorítani 4 százalékra, igaz közrejátszott benne Paul Volcker Fed-elnök legendásan szigorú monetáris politikája is.

Talán ezért is gondolta Yellen pénzügyminiszter-asszony, hogy zászlajára tűzi a reagani érában sikert hozó kínálati közgazdaságtant, legalábbis kommunikációs szinten, a gazdasági szereplők megnyugtatására. Persze érzékeli azt is, hogy a nyolcvanas években számos rossz eszközt is választottak, így amit akkor kínálatoldali közgazdaságtannak neveztek, az ma vállalhatatlan és káros stratégia lenne. Ezért fogalmaz óvatosabban, elvetve a szélsőséges szabadpiaci anarchiát (a dereguláció, a privatizáció és aliberalizáció hármasát, amelyek közvetve az elszabaduló inflációhoz is hozzájárultak), és aktív eszközökkel próbálnák meg begyógyítani a reálgazdaság sebeit.

Ugyanakkor minden közép-európai már megtapasztalhatta, hogy valódi sikert a pragmatikusan összekombinált intézkedések hozhatják meg, ahol nincs értelme figyelni, hogy egy adott intézkedést mely közgazdasági iskola tűzte a zászlajára. A magyar gazdaságstratégiai alkotói ideológiai helyett pragmatikus és patrióta szakpolitikai stratégiát visznek, erről már könyv is született.

(Címlapkép:Chip Somodevilla/Getty Images)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés