Elismerték: a munkaalapú társadalmat bontanák le az ellenzéki népszavazási kezdeményezéssel

2022. január 23. 19:20
Még valaminek a tagadása sem ment simán az ellenzéknek: ismert, hogy Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt egy sajtótájékoztatón azt sem tudta megmondani, mennyi időre jár most az álláskeresési járadék és hány hónapra szeretnék ezt megváltoztatni. Nem véletlen, hogy így nehéz egy ügyet képviselni. Az aláírásgyűjtés döcögősségének oka másrészt az lehet, hogy az elvileg a munkavállalókat képviselni próbáló ellenzék a népszavazással a „munka helyett segélyt” sokszorosan megbukott gyurcsányi modelljéhez térne vissza.

A munkavállalók képviselője szerint le kellene bontani a munkaalapú társadalmat

December végén jelent meg az az interjú az elvileg baloldali Mércén, ahol Csóti Csabát, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnökét kérdezték az álláskeresési járadék meghosszabbításáról.

A szakszervezeti elnök szerint „a munka alapú társadalom egy erkölcsi ítélet: akinek munkája van, jobb ember annál, aki nem dolgozik”.

A munkaalapú társadalom szerinte „azt jelenti, hogy ha valaki dolgozik, az önmagában hatalmas érték, ezért arra törekednek, hogy minél többen vállaljanak munkát. Személy szerint én úgy vélem, hogy ez egy elég leegyszerűsített felfogása a problémának, hiszen nem mindegy, hogy valaki olyan munkát végez, amelyből kellemes életet tud biztosítani magának 8 vagy 6 órában, vagy 3 műszakban dolgozik, amiben csak az alapvető életfeltételeit tudja fenntartani. Mi annak a pártján vagyunk, hogy minőségi életet lehetővé tévő munkához jussanak az emberek.

Nem gondolom, hogy munkaalapú társadalmat kell építeni.”

Nem vesznek tudomást a valós folyamatokról

A szakszervezeti vezető által elmondottak a valóságtól elrugaszkodottak: nem veszik figyelembe, hogy a magyar gazdaságpolitika elsődleges feladata 2010 után az volt, hogy munkahelyeket hozzon létre a kétezres évek segélyalapú társadalmi modelljének romjain.

Most, hogy 2022-re a hazai gazdaságban szinte sikerült elérni a teljes foglalkoztatást az egy évtized alatt létrehozott nagyjából 800 ezer új munkahellyel, megalapozottá vált az a törekvés, hogy

a mennyiségi után minőségi munkapiaci váltás következzen. 

Csak azután lehet ugyanis a magas hozzáadott értékű, jól fizető állások arányát jelentősen növelni, hogy kialakult egy olyan feszes munkapiac, ahol alkuereje van a munkavállalóknak és ahol nem éri meg többé az olcsó munkaerőre építő modell – azon cégek, akik erre építenének, kiárazódnak.

Így megvalósulhat a munkavállalók fokozatos átáramlása a magasabb béreket fizetni képes cégekhez. Ezzel párhuzamosan a kormányzat sosem látott összegeket költ szak- és felnőttképzésre vagy felsőoktatásra.

A folyamatban Magyarország európai szinten is sikereket ért el:

2010 óta Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a kutató-fejlesztő állásokban dolgozók száma

egész Európában, konkrétan duplázódás valósult meg.

Emellett a koronaválság alatt egy európai szinten is egyedi, a kutató-fejlesztők álláshelyeit külön védő bértámogatási programot hozott létre a kormányzat. Ezzel több tízezer magas bért fizető álláshelyet sikerült megvédeni. Ráadásul 2021 végére mintegy 50 ezerrel több álláshely van a magasabb hozzáadott értéket termelő és nagyobb bért fizetni képes információtechnológiai szektorban, valamint a szakmai-tudományos ágazatban, mint a válság előtt.

Visszafordulnának: a munkavállalók képviselője munka helyett végre segélyt szeretne

„Az elnök szerint a mostani helyzet kezelésére egy hosszabb idejű folyósítás, egy emelt összegű, vagy egy emelt összegű és hosszabb idejű folyósítás lenne alkalmas, valamint hogy

ne járulék, hanem segély formájában működjön”

– számol be a Mérce.

A szakszervezeti vezető hozzátette: „az álláskeresési járadék meghosszabbítása szociálisabb gondolkodás felé mutatna a munka alapú társadalom helyett. Viszont ahhoz, hogy például a strukturális munkanélküliséget kezeljük, komolyabb szociálpolitikai lépésekre van szükség.”

A hazai baloldal még követni sem tudja a nemzetközi progresszívokat

A Makronóm korábbi körképe bemutatta, hogy egyre több közgazdász sorakozik fel a munka mellett és szintén segély jellegű alapjövedelemmel szemben (valójában a kétezres években is feltétel nélküli jövedelmekhez jutottak a magyarok tömegei, ez is ösztönözte az inaktivitást).

Míg a hazai baloldal azzal érvel, hogy hosszú időt kellene adni az embereknek, hogy eldönthessék, mit is szeretnének kezdeni magukkal és megtalálják a leginkább ideális álláshelyet, neves közgazdászok szerint ennek nincs sok értelme és fontosabb az, hogy az emberek tevékenyek maradjanak, ne épüljenek le készségeik, tudásuk, rutinjaik, tehát mindaz, amit emberi tőkének nevezünk.

William Lazonick, a világhírű kanadai innovációkutató például kiemelten fontosnak tartja, hogy az emberek válság idején is tevékenyen töltsék idejüket – szerinte ez biztosíthatja a gazdaság jövőbeli egészséges talpraállását. Érvelése nem meglepő: a magyar gyakorlat is azt mutatja, hogy azon cégek tudtak gyorsan újraindulni, akik valamilyen módon egyben tartották a cégüknél felhalmozott és összerendeződött tudást.

A baloldalon sem alap az alapjövedelem

„Ez is egy szép álom, üljünk otthon, és jön a pénz” – fakadt ki korábban Gyurcsány Ferenc az akkor még MSZP-s riválisa, Botka László által felvetett ötletre. Az alapjövedelem nem is lett közös ellenzéki minimum, a Párbeszéd is csak párezer aláírást gyűjtött össze a kezdeményezésért. Erről írt bővebben Kacsoh Dániel a Mandiner hetilapban.

Louis-Philippe Rochon kanadai progresszív közgazdász arra is rámutatott, hogy

az alapjövedelem csak egy rejtett támogatás a munkaadóknak, ami akár a bérek csökkenéséhez vezethet, elkényelmesítheti a munkáltatókat.

Továbbgondolva érvét, egy alapjövedelem a vállalatot elkényelmesítheti, szemben egy kapacitásokat növelő hitellel, ezért is tekinthető előnyös iránynak, hogy a magyar válságkezelési politika beruházásokat ösztönzött és ebben hitelekre épített.

Míg az állami segély lehetővé teszi, hogy a cég alacsonyabb bért fizessen, a hitel arra kényszerít, hogy a vállalkozás jobbá váljon és magasabb hozzáadott értéket állítson elő.

A legnagyobb segítség, amit valaki kaphat, az a szakértő szerint a munkahelye.

Rochon úgy véli, hogy az alapjövedelem ötlete nagyszerű, de azért a gyakorlatban az igazán hatékony és követendő cél az, hogy mindenki kapjon munkát, aki dolgozni akar. Szerinte ez nem utópia és nem lehetetlen, a teljes foglalkoztatás megvalósítható, csak a legtöbb kormány egyszerűen nem akarja elérni ezt a helyzetet. Ezzel a szakértő lényegében hitet tesz a munkaalapú modell mellett.

Robert Skidelsky világhírű brit gazdaságtörténész szerint is a munkahelyteremtés lehet a megoldás a válságkezelésre. A közgazdász cikkében amellett érvelt, hogy a képzések elengedhetetlenek a hosszú távú fejlődéshez.

Skidelsky szerint az Egyesült Királyságban a döntéshozóknak igenis kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy megteremtik a teljes foglalkoztatottságot.

Ehhez pedig az 1929-es nagy összeomlás utáni közgazdász, John Maynard Keynes elveit a gyakorlatban megvalósító amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt stratégiáját kell követni.

A nemzetközi közvélemény a munkahelygarancia felé fordul

Robert Skidelsky és Oláh Dániel kutatók a Challenge neves közgazdasági folyóiratban vizsgálták az orbáni gazdaságpolitikai modellt. A szerzők egyébként több területen is a nemzetközi döntéshozók figyelmébe ajánlják a magyar gazdaságpolitikai laboratóriumban sikerrel kikísérletezett megoldásokat és ezek közé tartozik a magát baloldalinak (?) valló média és szakértők (?) által rendszeresen kritikával illetett közmunkaprogram is, amelyről a szerzők megjegyzik, hogy ma már nem jelent meghatározó tényezőt a magyar munkapiacon. Kiemelik azt is, hogy a közmunkaprogramban részt vevők létszáma drasztikusan zuhant az elmúlt években, miközben a munkanélküliség és az inaktivitás sem ugrott meg, ami azt jelenti, hogy a program károsnak semmiképp sem mondható, sokkal inkább hozzájárult egy új, magasabb nyomású (más kifejezéssel fordulatszámú) gazdaság kialakításához Magyarországon. A közgazdászok emlékeztetnek, hogy míg számos fejlett országban évek óta csak a közgazdasági közbeszéd tárgya a munkahelygarancia megoldása, addig Magyarországon sikeresen létrehozott valóság és válságkezelő eszköz.

Végre fel tudjuk számolni a munkanélküliséget: csak nem mindenki meri, vagy akarja

A világ országai végre eljutottak oda, hogy először az ipari forradalom óta el tudják törölni a munkanélküliséget, már amennyiben ezt valóban akarják, de a többség egyelőre nem akarja, véli Skidelsky.

A szerző a saját hazáját sürgeti a teljes foglalkoztatás megteremtésében, kiemelve, hogy egymillió fiatal, 25 év alatti brit van, aki nem dolgozik, de nem is tanul és még csak képzéseken sem vesz épp részt.

A szakértő a kormányt az „utolsó foglalkoztatási mentsvárnak” tartja, a munkahelyteremtés végső védvonalának.

Mielőtt közgazdászok „bebizonyították”, hogy a nem kívánt munkanélküliség a szabad piacgazdaságban nem létezik, az államok még rutinszerűen teremtettek munkahelyeket a válságokban, közmunkaprogramokon keresztül.

A segélyezési megoldások csak rövid távon enyhítik a problémát

A fentebb idézett William Lazonick üzenete is amellett szól, hogy egy segély vagy egy feltétel nélküli jövedelem egy-két hónapig kezelheti a problémát, de hosszú távon csak a munka növelheti a gazdasági jólétet.

Minél több embert őrzünk meg a munkahelyén értéket és pénzt teremtve, annál kevesebbnek kell majd segélyt fizetnünk.

Lazonick gondolatai aktuálisabbak, mint valaha: miközben a hazai balliberális pártok egy része változó intenzitással egy kilúgozott alapjövedelem mellett kampányol, a munkahelyeket védő és újakat létrehozó magyar megközelítés első sikerei már látszanak (emlékezzünk a foglalkoztatottság 25 éves rekordjára), a közgazdászvilág színe-java pedig felsorakozik a teljes foglalkoztatás, mint válságkezelő eszköz mellett.

Nem sok munkát tesznek a munkaalapú társadalom elleni harcba

Márki-Zay még a munkanélküliséget is megadóztatná? Erre lehet következtetni abból, hogy álláskeresési járulék helyett járadékról beszélt a tanácsadója, ami teljesen új, eddig ismeretlen koncepció.

Az eset azon a sajtótájékoztatón történt meg, amikor a baloldali összefogásnak három politikusra volt szüksége még ahhoz is, hogy harmadszorra nagy nehezen eltalálják, mit is szeretnének valójában, szinte senki sem tudta ugyanis, hogy mennyi időre szól most az álláskeresési segély és mennyire szeretnék ezt változtatni a népszavazási kezdeményezésükkel.

Az ellenzék tehát nem tett túl sok munkát abba, hogy lebontsa a munkaalapú társadalmat, amit az is jelez, hogy nem tudták összegyűjteni a megfelelő számú aláírást sem.

Címlap: MTI Fotó: Ujvári Sándor. 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés