Vadkolbásszal etette Bill Gatest, de inkább hazajött, hogy gyerekei magyarul beszéljenek

2022. február 2. 12:07

Írta: Takács Zsolt
A világ legelitebb éttermeiben dolgozott, majd luxushajókon Bill Gatest és Dr. Dret is kiszolgálta, de mégis hazahúzta a szíve Ivánácz Gábort, a Venison Gusto tulajdonosát. Gábor sokáig hobbiként tekintett a vállalkozásra, de mégis nagyon büszke volt arra, hogy a legnagyobb sztárok is az ő vadkolbászát eszik. A koronavírus és az elmaradt nemzetközi turizmus miatt 2021 tavaszán és nyarán a számláit is alig tudta kifizetni, de párja hatására kitartottak, pedig a rapper világsztár megpróbálta újra a luxushajóra édesgetni a magyar vállalkozót. A nyár elteltével a vállalkozás felpörgött és mára alig tudják tartani a keresletet.

Évekig luxushajókon dolgozott, hogyan jutott el a magyarországi vállalkozásáig?

Két éve költöztem haza azért, hogy családot alapítsak és hogy a hobbi vállalkozásomból egy sikeres céget faragjak. Több mint hét évig dolgoztam tehetős családoknak, mint komornyik, a kiszolgálásért feleltem szuperjachtokon. Azok

az emberek, akik ilyen hajókat birtokolnak teljesen más ligába tartoznak,

csak borra 100-120 ezer eurót költöttek egy héten. Kizárólag a legmagasabb minőségű húsárukat fogyasztottak a bor mellé és ekkor jutott eszembe, hogy miért ne adnék nekik magyar szalámikat. Többféle hazai sonkát és szalámit rendeltem, de sajnos egyik se ütötte meg a mércét. Megláttam a piaci rést és ekkor eldöntöttem, hogy majd én alapítok egy vállalkozást, ami magasan a legjobb minőséget fogja képviselni.

Hogyan lehet bekerülni a luxushajókra?

Nem egyik napról a másikra történt, nagyon hosszú utat jártam be. Egy családi gazdaságban nőttem fel, magunknak termesztettünk mindent és több mint ezer birkánk volt. Számomra ez volt az egyetlen ismert életkép, de 16 évesen összevesztem az édesapámmal és

a középiskola befejezése után egyből Londonba utaztam szerencsét próbálni.

Fiatalkoromban kemény fizikai munkát végeztem a gazdaságban, majd megtetszett a vendéglátás, mivel úgy gondoltam azzal könnyebben lehet pénzt keresni, mint a mezőgazdaságban. Londonban a Chelsea focicsapatnál kaptam munkát, ahol szaunát takarítottam, törölközőket hajtogattam, de

ki akartak rúgni, mert nem igazán beszéltem angolul.

Hogyan sikerült végül a Chelseaben maradni?

Megnyerte a csapat a bajnokságot és az ünnepi ceremónián mindenkit behívtak munkára. Én felszolgáltam és a vezetőség meglátta bennem a lehetőséget és úgy döntöttek megtartanak és kifizettek nekem egy nyelviskolát.

Fotó: Mátrai Dávid

A vendéglátást tanulta vagy a vérében van?

Nagyon érdekelt a szakma és folyamatosan fejlesztettem magam. A családban sokan dolgoztak a vendéglátásban. Édesapámnak étterme volt, a nagymamám pedig cukrászdában dolgozott.

A Chelsea után egyből a luxushajóra került?

Sok állomás volt még az éltemben. Amikor eljöttem a Chelsea-től, akkor már meccsnapokon egy bárt vezettem a stadionban, de mellette egy privát klubban dolgoztam pincérként, ahol olyan embereket szolgáltam ki, mint Roman Abramovich, aki a Chelsea focicsapat tulajdonosa vagy a csapat játékosait, híres színészeket, énekeseket. Ebben az időben rengeteget utaztunk egy barátommal, aki egyszer kitalálta, hogy ki akar költözni a Karib-tengerhez. Meglátogattam és néhány héttel később én is kiköltöztem a Holland Antillákra, ahol több mint négy évet éltem.

Olyan privát klubban dolgoztam, ahová csak a környék leggazdagabb 150 embere léphetett be.

Tartottuk olyan konyakokat is, amik tízezer euróba kerültek. Abban az időben egy francia párom volt és már kicsinek találtuk a szigetet, ezért elköltöztünk a Dél-afrikai Köztársaságba, ahol borászatot tanultam, valamint bárokat és éttermeket vezettem. Ekkor még élt az az elméletem, hogy

egy szakítás után másik kontinensre költözöm,

így kerültem vissza Londonba, ahol egy nagyon nívós étterembe kerültem, mint főpincér, majd menedzser lett belőlem. Később a láncon belül áthelyeztek egy Michelin csillagos étterembe, ahol üzletvezető voltam. A Karib-térség és Afrika után London nagyon ingerszegény volt számomra, így elköltöztem Franciaországba, ahol kifejezetten jachtokon kerestem állást.

Két és fél éve én feleltem a világ legdrágább charterhajóján a kiszolgálásért.

Egy ilyen hajónak a bérleti díja egy hétre 1,4 millió euró.

Itt találkozott a hírességekkel, akik kóstolták a vadkolbászait?

Igen, a hajón találkoztam Bill Gates-szel, Dr. Dre-vel és más sztárokkal is.

Fotó: Mátrai Dávid

Miért hagyta ott ezt az életet azért, hogy Magyarországon vállalkozást indítson?

Csak részben hagytam ott a hajót. Építettem a céget, nemzetközi bemutatókra jártam, kóstolókat szerveztem, hogy felmérjem az igényeket, de nem ment minden úgy, ahogy azt elterveztem.

Az első évet 2014-ben több mint 20 millió forintos mínusszal zártam.

Túl nagy volt a befektetés?

Inkább túl naiv voltam, rengeteg cég átvert. Előjött, hogy egy birkapásztorból lett cégvezető. Idegen volt számomra a vállalkozói lét, a kötelességek és felelősségek arzenálja.

Mivel verték át?

Egy erdélyi cég az első gyártásnál félig nyers, fűszerben megforgatott húsokat adott el nekünk az általunk megálmodott, lezárt díszdobozokban, amit nem ellenőriztünk, mert biztosra vettem, hogy tartották magukat a megállapodáshoz. Egy szaúdi herceg hajójára küldtünk ebből a gyártásból és onnan szóltak vissza, hogy vállalhatatlan a termékünk. Minden terméket haza kellett szállítani és meg kellett semmisíteni.

Jól indultunk, de hatalmas kudarc lett a vége.

A kezembe vettem a gyártás szervezését, de az volt a tapasztalatom, hogy idővel a bérgyártók nem foglalkoznak a minőséggel. Rengeteg tartozást halmoztam fel, amit tudtam, hogy a cég akkori állapotban nem tud kitermelni, így vissza kellett mennem a hajóra dolgozni.

Fotó: Mátrai Dávid

Időközben nem adta fel a vállalkozását?

Nem, folyamatosan építettem és jártam a világot. Ebben az időben inkább egy drága hobbiként tekintettem a vállalkozásra, de közben

nagyon büszke voltam, hogy Bill Gatesnek is szállítunk magyar szalámikat, sonkákat.

Majd feltehetőleg a korom miatt kialakult bennem egy hiányérzet, mert folyamatosan egyedül voltam és családot szerettem volna. Ekkor ismerkedtem meg a mostani párommal és úgy gondoltam, hogy ez az utolsó lehetőség arra, hogy végérvényesen hazajöjjek. Nagy identitás tudattal éltem és

azt akartam, hogy majd a gyerekeimnek magyar legyen az anyanyelve.

Amikor végérvényesen hazatért, akkor már sikeresen működött a vállalkozás?

Sokkal jobban működött, de még mindig nem az árbevétel volt a fontos, továbbra is inkább hobbiként tekintettem a vállalkozásra. Beszállítottunk a Four Seasonsbe, a Kempinskibe és számos luxusjachtra, amikre nagyon büszke voltam. 2019 októberében, amikor hazajöttem Pécsre, akkor minden felívelő pályán volt, aztán jött 2020 márciusa és a koronavírus. Budapestre költöztettem a céget, mert Pécsen csődbe mentünk volna.

Fotó: Mátrai Dávid

2021-ben sikerült kimászni a gödörből?

Mióta hazaértem még a koronavírus ellenére is megdupláztuk az árbevételünket, de az idei év életem legnehezebb időszaka volt. Több jó étterembe és hotelbe bekerültünk, mindenkivel megegyeztünk, hogy amikor 2021 márciusában kinyit az ország, akkor nagyobb számban kezdjük el a beszállítást, de a hidegzuhany akkor jött, amikor kiderült, hogy a nemzetközi turisták a késői nyitás után sem érkeztek meg Magyarországra. Mi felkészültünk a nagy rohamra, nagy árukészletet halmoztunk fel, ami óriási hiba volt. A magas minőség végett a gyártásokat elindítani vagy megállítani 4,5 hónap, így

volt idő, amikor tonnányi áru áramlott be, de egyszerűen nem tudtuk eladni.

A biztos partnerek is sokan stratégiát váltottak. Úgy gondolták, hogy turisták hiányában a magyaroknak jó lesz a gyengébb minőség is és csak a profitot üldözték.

Ilyen mentalitással működnek az elit hotelek és éttermek?

Nem feltétlenül a hotellel van a baj, csak tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb magyarnak nincs hasonlítási alapja. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, a Balatonnál voltam egy golfhotelben, ahol 140 ezer forint egy éjszaka, mégis a legolcsóbb, alsópolcos szalámit szolgálták fel. Ebben az a megdöbbentő, hogy 20 vendégből csoda, ha egy szól ezért.

Fotó: Mátrai Dávid

Mihez kezdtek a felhalmozott áruval?

Egyszerűen nem tudtuk eladni őket. Márciustól több hónapon keresztül annyi bevétel se volt, hogy a számlákat ki tudjam fizetni. Rengeteget dolgoztam, de nem tudtunk előre haladni,

volt olyan nap, amikor ötmillió forint értékű árut kellett kidobni,

mert lejártak. Egyszerűen nem láttam kiutat, ráadásul a párkapcsolatom is romokban hevert. Dr. Dre-nek elmeséltem a kialakult helyzetet, ő pedig meg akart győzni, hogy menjek ki Kaliforniába és segítenek. Nagy volt a kísértés, hogy feladjam a vállalkozást és soha többet ne jöjjek haza Magyarországra, de végül a párom győzött meg arról, hogy maradjunk és tartsunk ki.

Fotó: Mátrai Dávid

Meddig kellett ilyen körülmények között túlélni?

Nagyjából a magyar Forma 1-es futam idején jött a felívelés. Egyre több turista jött Budapestre, egyre többen rendeltek tőlünk, de szerencsére a forgalom azóta is folyamatosan növekedett. Mostanra ott tartunk, hogy akkora a kereslet, hogy már nem tudunk eleget gyártani.

Lezajlott Magyarországon a gasztroforradalom?

Nem értek egyet azzal, hogy itthon drasztikusan változott volna a vendéglátás. Az tény, hogy kevesebben mennek el étterembe azzal a céllal, hogy kevés pénzért óriási adagokat kapjanak.

A hazai gasztronómiai szereplők túlnyomó része nem minőség, hanem profitorientált

és így nem is célja a vendéglátósoknak a tudatos fogyasztó kitanítása.

Az élelmiszeripari gyártók is távol maradnak a minőségtől?

A legtöbbjük sajnos igen. A profit mindig az elsődleges szempont. Nálunk 9 hét a termékek érése, melyek kizárólag vadászott és ridegen tartott állatok minőségi húsából készül. A legtöbb gyártó sajnos kemikáliákkal csökkenti le az érési időt akár 10 napra is és úgy gondolják, hogy tőkehús helyett elegendő egy kevés nyesedéket tenni a termékbe. Ezek a gyártmányok is szaláminak tűnnek a csomagolásban, de tápértékük messze elmarad a prémium minőségű termékekétől és csak a hozzájuk adott ízfokozók miatt finomak.

Kizárólag prémium élelmiszerekkel el lehetne látni a Föld lakosságát?

Nem, de nem is ez a célja a prémium élelmiszereknek. Úgy gondolom, hogy

a túlszaporulat tette szükségessé a nagyipari gyártást.

Mostanra viszont azt láthatjuk, hogy egyre több a beteg ember. Nem hiába született meg az a mondás, hogy az vagy, amit megeszel és sajnos a legtöbb ember nagyon sok szemétbe való ételt eszik meg.

Fotó: Mátrai Dávid

Nem lehet, hogy sok esetben inkább a pénztárca szabja meg, hogy mi kerül a bevásárlókosárba?

Az ár egy nagyon fontos tényező, de Magyarországon már egy nagyobb réteg nyugati bérszínvonalon él, de közben

a mentalitás változása lassabban követi le a pénztárcát.

Saját szememmel láttam, hogy valaki a több tízmilliós autójából, márkás öltözetben bement a boltba és megvette a legolcsóbb felvágottat. Főleg a fiatalokra igaz az, hogy inkább a külsőségekre adnak, de arra, hogy mit esznek, kicsit sem figyelnek.

Szerintem egy embert leginkább a szemetéből lehet megítélni

és nem a kocsijáról vagy az öltözködéséről.

A hétköznapokban is kizárólag prémium élelmiszereket fogyaszt?

Nagyon fontos számomra a jó és minőségi étkezés. Nagy kudarcnak élek meg például egy étteremben elfogyasztott gyenge minőségű, rosszul elkészített ételt.

Az előbb elmondottak fényében nem volt túl kockázatos egy prémium húsokat forgalmazó üzlet megnyitása?

Alapvetően sohasem a magyar piac volt az elsődleges célom, ezt már a névválasztáskor eldöntöttem. A venison szó angolul szarvast jelent, míg Afrikában a vadhúsok összefoglaló neve. A gusto jelentése ínyenc.

Akkor csak kényszerből erősítette a hazai eladásokat?

Igen, de szerencsére egyre jobban működik itthon is, de még mindig az exportot szeretnénk erősíteni.

Fotó: Mátrai Dávid

Nagyobb árréssel lehet eladni a termékeket a külföldi piacokon?

Igen. A magyar piac roppant árérzékeny.

Az export mekkora részét teszi ki a forgalomnak?

Két évvel ezelőtt a forgalmunk több mint 50 százalékát tette ki az export, ami a koronavírus hatására hat százalékra zuhant vissza. Óriási nehézséget okozott, hogy minden piac bezárta a kapuit és hazait helyezte előtérbe, így egy drágább

prémium magyar élelmiszerrel szinte lehetetlen volt új piacokon teret hódítani.

Nagy segítséget jelentenek a nemzetközi fesztiválokon, kiállításokon való megjelenések. Idén megtalálhatóak voltunk, az Anuga élelmiszeripari kiállításon Kölnben, a budapesti vadászati kiállításon, és jelenleg is elérhetőek vagyunk a Dubai Világkiállításon.

Az élelmiszeripari Oscarnak számító Great Taste Awardson elért eredmények is közelebb hozták a nemzetközi sikert?

Nem gondoltam volna, hogy a díjaknak ekkora jelentősége van, lényegesen közelebb kerültünk a nemzetközi piacokhoz. Hét terméket indítottunk el a versenyen és mindegyiket díjazták, összesen 11 csillagot hoztunk el, amire még Magyarországon nem volt példa.

A prémium élelmiszert gyártók között mekkora a verseny ma Magyarországon?

Sajnos nagyon kevés az igazán jó termék.

Sokan inkább csak visszaélnek a prémium és vadhús címkékkel.

A legtöbb gyártó gyenge minőségű vadhús nyesedéket és ipari sertés tőkehúst használ, hogy még megálljon a termék, amit aztán például szarvas szaláminak adnak el. Olcsó húsnak híg a leve, mint mondják. Nálunk a szalámik válogatott lapockából készülnek.

Hol vásárolja a húsokat?

Én magam választom ki, vásárlom meg a bivalyokat és szürkemarhákat nemzeti parkoktól, bivalyrezervátumoktól. A vadhús mind bevizsgált IFS vagy ISO minősítéssel rendelkező magyar vadfeldolgozóból érkezik. Nem szeretném a beszerzést kiszervezni, mert egyre kevesebb a szakértelemmel rendelkező munkaerő és nagyon oda kell figyelni, hogy mindig csak a legmagasabb minőség kerüljön hozzánk.

Borítókép: Mátrai Dávid


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés