Homokválság előtt állna a világ?

2021. december 27. 14:23
Bár nem sokat hallani róla, de egyre többen figyelmeztetnek, hogy a következő nagy válságot egy rendkívül fontos alapanyag – a homok fogja okozni. A szakértők figyelmeztetnek, hogy a jövőben növekedni fog a „homokhiány”, viszont egy ilyen válságot nem lesz egyszerű megoldani.

Fogyóban a homok

Már 2019-ben jelent meg az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi részlegének (UNEP) jelentése, miszerint a homok és a kavics iránti globális kereslet elérte 40-50 milliárd tonnát, rámutatva, hogyan a változó fogyasztási minták, a növekvő népesség, a növekvő urbanizáció és az infrastruktúra fejlődése háromszorosára növelte meg a homok iránti keresletet az elmúlt két évtizedben.

Erre mondta Joyce Msuya, az ENSZ környezetvédelmi részlegének ügyvezető igazgatója, hogy

„gyorsabban költjük el a homokkészletünket, mint ahogyan azt felelősségteljesen elő tudjuk állítani”.

A nemzetközi szervezet felhívja a figyelmet, hogy a homok és kavicskészlet a víz után a második legnagyobb mennyiségben kitermelt és értékesített erőforrás. Egy esszenciális, de nagyon alábecsült eszközről van szó, hiszen a cement készítésén át – amiből utak, hidak, házak, stb. épülnek – még a laptopok, az ablakokon és okostelefonokon található üvegekig de még a chipgyártáshoz is szükséges alapanyag.

A hiány nagy részéért az elemzők Kínát hibáztatják, ahol 2020-ban a globális építőipari tevékenység 32 százaléka zajlott, több cementet és betont gyártva, mint a világ többi része együttvéve. Ráadásul, az a megdöbbentő statisztika is létezik, hogy 2003 óta Kína háromévente több betont öntött, mint az Egyesült Államok a 20. század során.

A 21. század egyik legnagyobb kihívása?

Míg nem sokat hallunk a „homokválságról”, a klímatudósok szerint ez a 21. század egyik legnagyobb fenntarthatósági kihívása. Pascal Peduzzi, az ENSZ klímatudósa kiemelte, hogy

soha nem gondoltuk, hogy kifogy a homok, de néhol ez már elkezdődött.

A szakértő hozzátette, hogy bár az emberek többsége úgy véli, hogy a homok mindenhol található, de ez nem pontosan van így. Például a sivatagi homokszemcsék, amelyeket inkább a szél erodál, mint a víz, túl simák és lekerekítettek ahhoz, hogy építési célokra tudjuk használni. A nagyon keresett homok szögletesebb, és jobban összeáll – jellemzően tengerfenékből, partvonalakból, kőbányákból és folyókból bányászák ki a világ minden tájáról.

Az ENSZ szerint, a homok és kavics nemzetközi kereskedelme a helyi homok- és kavicskészletekkel nem rendelkező régiókban tapasztalható nagy kereslet miatt növekszik, és az előrejelzések szerint évi 5,5 százalékkal emelkedik az urbanizáció és az infrastruktúra-fejlesztési tendenciák miatt.

Például sok közel-keleti ország akár Ausztráliából és Kanadából importálja homokkészleteit, míg a szingapúri, de dubai mesterséges homokszigetek is importált homokból építették fel.  

Menedzsment és környezeti problémák  

Emiatt is jelentkezik sok probléma a „homokválságra” figyelmeztetők szerint. „Kitermelése” ugyanis különböző szociális, környezeti, illetve gazdasági hatással járhat. Például, a homok eltávolítása a strandokról veszélyeztetheti a helyi turizmus fejlődését, míg sok esetben a folyókban végzett sóderkitermelés szennyezéshez, áradásokhoz, és az aszályok súlyosbodásához vezetett, mutat rá az ENSZ.

A CNBC szerint, a nagyrészt a megugró infrastruktúra és építési igények következtében, Kína és India vezeti azon területek listáját, ahol a homokkitermelés hatással van a folyókra, tavakra és a tengerpartokra. Az megnövekedett igényeket sokan ki is használták és illegálisan „bányászák” a homokot, ráadásul a tevékenységükre egész hálózatokat építenek ki.  

De a soderbányászat általános leállitása sem egy egyszerű döntés, hívja fel a figyelmet Louise Gallagher, az ENSZ kutatója, hiszen – ahogyan hangsúlyozza – ha például a folyami homokkitermelést betiltjuk, elkerülhetetlenül negatív hatással lesz azokra az emberekre és közösségekre, akik a megélhetésük érdekében erre a tevékenységre támaszkodnak .

Csak globális megoldás?

A homokhiánnyal kapcsolatos menedzsment problémák nagyrészt abból adódnak, hogy a homok kitermelését nem ellenőrzik, és minden országban más szabályok érvényesek az építőiparra és környezetvédelemre.

Az ENSZ kutatói az egész szervezettel együtt azt javasolják, hogy e problémát is „csak” globálisan lehetne megoldani. Szerintük, hogy egy 10 milliárd lakosú világban a kereslet kielégítésének meg tudjunk felelni a környezet károsítása nélkül, hatékony politikára, tervezésre, szabályozásra és irányításra van szükség.

Pontosabban, az ENSZ jelentésében Msuya a következőt nyilatkozza:

„A globális homokkészletek irányításának javításával jobban kezelhetjük ezt a kritikus erőforrást fenntartható módon, és valóban bebizonyíthatjuk, hogy az infrastruktúra és a természet kéz a kézben járhatnak”

Gallagher szerint is, a legfontosabb prioritások közé tartozik az együttműködés a globális szabványok terén minden ágazatban, ahogyan regionális, nemzeti és globális célok kitűzése a homokhasználatra vonatkozóan.

Hasonló, globális megoldásokra épülő rendszert tulajdonképpen a „Nagy Újraindítás”, illetve a G7-ek által kreált „Cornwall-i Konszenzus” is előír, amelyekről régebben már beszámoltunk a Makronómon. A szakértők szerint a mai világ problémái (klímaváltozás, szociális igazságosság, stb.) ellen csakis globális szinten tudunk fellépni, globális intézmények vezérlése által. A „homokválság” megoldására elhangzott javaslatok ez esetben hasonló irányvonalat tűznek ki.  

Valóban elfogy a homok?

Míg az ENSZ egyértelműnek ítéli a problémát, mások arra hívják fel a figyelmet, hogy valójában nincs miért aggódni. Ide tartozik az Egyesült Királyság Ásványtermékek Szövetsége (MPA), amely kiemeli, hogy bár elismeri az ENSZ jelentésében elhangzott aggodalmakat, még nem lehet beszélni készletkiürülésről. Inkább a koronavírus utáni megcsappant kereslet következményeit tapaszaljuk, amely messze meghaladja a „normál” felhasználási arányt.

A szervezet kiemeli, hogy az Egyesült Királyság változatos geológiája eredményeképpen, a szigetország gyakorlatilag önellátóvá vált a kiváló minőségű adalékanyagokból, amelyekből a beton, aszfalt és sok más termék készül. Ez azt is sugallhatja, hogy azon országok (mint pl. Szingapúr) kerülhetnek nagyobb bajba, amelyek homokimportra támaszkodnak, míg azok amelyek jelentős homokkészletekkel rendelkeznek akár kritikus erőforrásként is kezelhetik azt.

Mark Russel, a Szövetség tervezésért és ásványkincsekért felelős ügyvezető igazgatója szerint, a probléma valójában az, hogy hosszú távon hogyan tudja majd az ipar kielégíteni a növekvő keresletet fenntartható és felelőteljes módon. A szakember úgy véli, hogy a kereslet bővülése elkerülhetetlen a jövőben az építkezési tevékenység növekedése miatt, ami kritikussá teszi a homokkészletek kezelését és nyomon követését, majd a kitermelés fenntartható módon történő felügyeletét.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés