Szigetszentmiklósról Los Angelesbe: világsztárokkal dolgozik a fiatal magyar producer – Gere Máté a Makronómnak

2021. december 23. 15:35
Átlagos magyar családban nőtt fel, a legpatinásabb zenei iskolában tanult és jelenleg a világ showbizniszének központjában, Los Angelesben dolgozik feltörekvő, illetve már befutott sztárokkal. Gere Máté útja Szigetszentmiklósról a tengerentúlig. Interjú a fiatal producerrel. 
Vizi Zalán interjúja a Makronómon.

*

Mikor kezdtél el érdeklődni a zene iránt? 

Már kiskoromban tudtam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban akarok tanulni, majd később ott élni és karriert építeni a zenei pályán. Hatéves lehettem, mikor az általános iskolában közel kerültem a zenéhez, ám mivel „mindenevő” voltam, mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. Szerettem sportolni, fociztam és kosaraztam, de a zene volt az, amiben úgy éreztem, kiteljesedhetek.

Több hangszeren is játszottam, azonban amikor elkezdtem gitározni, az fenomenális érzés volt.

Nem kellett mondania a szüleimnek, a tanáraimnak, senkinek, hogy gyakoroljak, hanem magamtól csináltam, minden nap. Adott volt, hogy ezen a pályán induljak el, még akkor is, ha az álmok, amiket magam elé rajzoltam, elég sok buktatót tartalmaztak. Ezek a nehézségek akkor kezdődhettek, amikor megcéloztam Bostont és a Berklee Egyetemet.

Nem sok magyar fiú kacérkodik ilyen vágyakkal, neked honnan jött ez az ötlet? 

Egy cikket olvastam, amiben rangsorolták a zenei iskolákat. A Berklee volt az első helyen, én pedig naivan és maximalista módon arra gondoltam, hogy nekem is ide kell járnom.

Ebben az intézményben olyan, a zenei ipart kétségkívül meghatározó szereplők tanultak, mint John Mayer vagy Quincy Jones,

de több száz másik Grammy-díjas zene alkotóját is említhetném. 

Európai szemmel az élet bármely területét figyelve az USA mindig is egy exkluzív irány lehet. Az amerikaiak is így gondolnak erre a bostoni iskolára, vagy abban az országban, amelynek másik szélén ott van Hollywood, ez nem a legmeghatározóbb? 

Abszolút kiemelkedő iskolának tartják az amerikaiak is a bostoni egyetemet. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, amikor Los Angelesben – mert már ott élek – a Berklee-s egyetemi pólómban vagyok, és az utcán vagy a bevásárlóközpontokban megállítanak az emberek és megszólítanak: 

„Hú, a Berklee nagyon kemény, gratulálok, hogy oda jártál” – hangzik el idegenek szájából.

Őszintén bevallom, szeretek is abban a ruhában lenni.  

Los Angelesben élsz tehát, de mielőtt rátérnénk arra, hogy mivel is foglalkozol pontosan, beszéljünk még az egyetemi éveidről. Elhatároztad, hogy a Berklee-n fogsz tanulni, és ezt meg is valósítottad. Hogy nyertél felvételt? 

Emlékszem a konkrét napra is. 2016. február 14-én, Londonban volt a felvételi. Az eljárás nem tartalmaz semmi különösebbet, mint más zenei iskoláknál. Voltak bizonyos anyagok, amiket meg kellett tanulni, illetve vinnem kellett egy saját zenei anyagot, valamint egy betanult produkciót. Emellett különböző gyakorlatok is voltak, amelyek során felmérték, hogyan tudok kottát olvasni, mennyire jók a füleim, milyen a ritmusérzékem. Volt interjú is. Még a felvételi előtt készítettem saját számokat, ezeket elküldtem a tanároknak, akik a helyszínen értékelték is. Összetett, de mégis egyénre specializált a rendszer, mert nem kell mindenben megfelelni. Például,

ha valaki nem tud kottát olvasni, de isteni tehetsége van a gitározáshoz, attól még ugyanolyan eséllyel felvételt nyerhet. 

Bele kell nyúlni a zsebbe a szülőknek, ha gyermekük más országban tanul, pláne, ha az Egyesült Államokról, egy másik földrészről van szó. Mennyibe került neked a tandíj?

Azt tudni kell, hogy amellett, hogy a Berklee nagyon nívós és elismert egyetem, ennek megfelelően elképesztően drága is. Annyira, hogy

sanszom sem lett volna ott tanulni, ha nem nyerek ösztöndíjat.

Az USA-ban a legtöbb egyetem nem állami, így sok esetben csak ösztöndíjjal van esélyük még az amerikaiaknak is olyan szinten tanulni, amit szeretnének. Az én helyzetemben külön ösztöndíjra pályázni nem lehetett, ez a felvételivel együtt volt. Miután közölték velem, hogy bejutottam, azt is elárulták, hogy ösztöndíjas lehetek. A zeneszerzés, produkálás extra „képességem” volt, szerintem ez sokat segített abban, hogy az egész tandíj nyolcvanöt százalékát kifizették nekem. Mindig változnak a számok, de nálam az ösztöndíjam összege nagyjából harminc és harmincötezer dollár volt évente. A maradék önrész volt. 

Említetted már, hogy a zeneszerzésben jeleskedtél, illetve gitároztál is. Mit tanultál pontosan Bostonban? 

Maga a – csúnya szóval – zenekészítés sok változáson ment keresztül az elmúlt években. Úgy mondanám, hogy mindenből tanultam egy kicsit, mindenbe beleláthattam.

Megtanultam, hogyan lehet egy szimfonikus zenekarnak, jazz bandáknak, különböző stílusjegyeket felvonultató együtteseknek darabot írni, azt hangszerelni.

A szívemhez leginkább a popzene áll és jelenlegi munkám során is ezen a területen dolgozom. Ez érint zeneszerzést, stúdióismertséget, és sok esetben mi segítünk a nagy előadóknak, hogy hol és hogyan énekeljék fel a megírt zeneszámokat. 

Miben változott a zeneszerzés a régebbi időkhöz képest? 

Korábban a zeneszerzés folyamata két szereplő munkáján múlott. Volt a zeneszerző, aki megírta az akkordokat, énekdallamot és a szöveget, majd jött a producer, aki meghangszerelte a darabot, kitalálta a stílust. Az elmúlt nagyjából tíz évben ez a kettő egyszerre történik. 

Mi a te konkrét feladatod a stúdióban? 

Az, hogy olyan ötletet tegyek le az asztalra, amire felvétel során lehet szöveget írni, de már tudjuk előre, hogy milyen hangszerrel és milyen stílusban készül majd a dal. Ez több producerrel, zeneszerző barátommal, előadóval történő, izgalmas folyamat. Van, hogy gitározok, és gitár akkordokat, más és más hangszíneket viszek a többieknek.

 

Mindezt Los Angelesben teszed. 

Pontosan. A zenei ötletek mellett azzal is foglalkozom, hogy a stúdióban vokálokat veszek fel. Ha nagyobb előadó jön a stúdiónkba, általában hoznak magukkal saját hangmérnököt is. Azonban minden stúdióban más a berendezés, ezért nekik segítenem kell az eligazításban. Ha egy előadó hangmérnök nélkül érkezik, akkor lényegében én lépek elő az ő hangmérnökévé. 

Kik voltak azok a nagyobb előadók, akikkel volt már szerencséd együtt dolgozni? 

Akit Magyarországon biztosan ismernek, és meghatározó figurája a zenei világnak, az Post Malone.

Sokszor veszi fel nálunk a dalait, szeretünk vele dolgozni. Az előző albuma felvételénél végig ott voltam és közreműködtem.  

Mikor hangmérnökként vagy producerként egy szám elkészül a stúdiótokban, mekkora eséllyel tudod megsaccolni, hogy abból a világot bejáró sláger lesz-e, vagy esetleg kevésbé lesz ekkora sikere?

Hogy miből lesz sláger, az rengeteg mindentől függ. Természetesen itt rögtön jön az, hogy nem elég jó számnak lennie, fontos, hogy a dal menedzselése is toppon legyen. Ha a megfelelő kiadóhoz és zenei üzletemberekhez elkerül, befuthat olyan karriert a zene, ami megilleti.

Több olyan dalon dolgoztam már, melyek során reméltük, hogy a toplisták éléig repülhetnek, de nem így lett.

De persze ez még változhat, sok esetben hónapokkal, akár évekkel később jut el más országokba, földrészekre egy-egy amerikai dal. 

A pénzen kívül még mi befolyásolhatja a zenei ipart? 

Például a TikTok. Évekkel később is divatba jöhet egy olyan szám, ami korábban nem futott be akkora sikert. Egyébként úgy érzem, magában a zenei iparban én kevésbé vagyok benne.

Az ipar ott kezdődik, hogy az adott dalt ki, hogy tudja eladni, felfuttatni, milyen marketing áll mögötte.

Ha a stúdióban elkészült a szám, az én munkám ott véget ért. 

Mik a további céljaid, mit szeretnél elérni ebben a szakmában? 

Nagy célom, hogy olyan előadóval dolgozzak, aki nem ismert, de a közös munka gyümölcseként megjelenő album hatására befut. Hogy érezzem, hogy az adott zenész pályafutásához én is hozzá tudtam tenni.

Fotók: Gere Máté
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés