Azt hitték, agyoncsapja őket a járvány, de szárnyakat adott nekik

2021. december 14. 7:30

Írta: Rádi Balázs
Kis-Márton Vidor és Tegzes Dániel konténeres vállalkozása pár év alatt a világpiac porondjára katapultálta magát. Elmondásuk szerint a koronavírus kiléptette őket a komfortzónájukból, de a Covid miatti új fejlesztések megtízszerezték a cég fejlődését. Tavaly beléptek az egészségiparba, medikai konténereket kezdtek el gyártani, amivel Afrikában küzdenek a vírusok ellen. A Continest medikai üzletágának vezetőjével, Dallos Krisztiánnal és Kis-Márton Vidor alapítóval beszélgettünk.

Van egyfajta küldetésük a konténerekkel? Mi a végső céljuk, a legmerészebb vágyuk?

Vidor: Mindig az volt az üzleti filozófiám, hogy kizárólag olyan terméket gyártok és képviselek, amivel értéket tudok teremteni mások életében. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy meg lehessen élni belőle. A konténergyártásban ez a két tényező ötvöződik, egyrészt profitábilis, másrészt

a világot élhetőbbé tudjuk tenni általa, mivel csökkentjük a karbonkibocsátást.

Büszkeséggel tölt el, hogy a gyerekeimnek meg tudom mutatni, hogy mivel foglalkozok, milyen célért küzdök, miért nem vagyok gyakrabban otthon velük, mint ahogy szeretném.

Krisztián: Szemtanúi vagyunk a világban zajló folyamatos innovációknak, amelyek szinte minden iparágra kiterjednek, mégis, a konténergyártási szektorban fundamentális változás az elmúlt 50-60 évben nem történt. Mi ebben alkottunk nagyot, amelynek a jelentősége soha nem volt ennyire időszerű. Fontos számomra a cég azon küldetése, hogy fenntarthatóbbá tegyük a bolygót, terjesszük a világban a környezetkímélő megoldásokat.

Elképzelhető, hogy egyfajta konténervilágban éljünk a jövőben? Például az orvosi rendelők és számos más szolgáltatás folyamatos mozgásban lesznek?

Vidor: Már a járvány előtt is növekvő trend volt a konténerek használata, de

a pandémia óta valósággal felrobbant a konténerek iránti igény.

A mobilitás, a skálázhatóság, a több funkcionalitás alapvető elvárássá fog válni a lakhatásban, a szórakoztatásban és az egészségügyben is.

Kis-Márton Vidor 

Mi jelenleg a leginkább high-tech Continest konténer és mit tud?

Vidor: Az egyik leginkább jövőbemutató technológiánk az energiakonténer fejlesztésünk, a CN Hybrid, amely nem csak termeli, de tárolja is az energiát. Úgy érzem, hogy a jövő meghatározó technológiája formálódik a kezünk alatt.

Hibrid rendszerben állítják elő az energiát a konténerek: beépített akkumulátor-rendszerrel, kiegészítő aggregátorral és solar energiaforrással rendelkeznek, egyfajta optimális mixet alkotva.

Ez már egy smart megoldás, tehát okoskonténernek is nevezhetjük. Ennek létezik már piaci és hadiipari felhasználása is. A startup státuszt már magunk mögött hagytuk, mi egy konténer alapú technológia integrátorként vagyunk jelen a piacon. Egy ilyen integrációs folyamat eredményeként születtek meg például a medikai konténer-fejlesztéseink is, illetve a mobil katonai lőkonténerünk, amit a Magyar Honvédség részére gyártottunk.

Az alaptermék mindig maga a konténer, de hogy milyen technológiával vértezzük fel, az rajtunk áll, és a konfigurációk száma végtelen.        

Milyen akadályok tornyosulnak önök előtt, amit ha áttörnek, egy következő szintre léphet a konténeres vállalkozás?

Vidor: Az egyik kihívás a saját gyártóközpontunk folyamatos fejlesztése. Mivel alapítóként egy közgazdász és egy bölcsész vezeti a céget, a csapatunkat is bővítenünk kell, most például egy gyárigazgatót keresünk a székesfehérvári üzemünkbe, akinek hozzánk hasonlóan fontos a környezetvédelem és a fenntarthatóság. A másik akadály a konténeripar rugalmatlansága –

az elmúlt 50-60 évben mindenki hozzászokott a már meglévő konténerekhez,

kevés kivétellel lépnek ki a komfortzónájukból a döntéshozók, még akkor is, ha nem gazdaságosak és nem fenntarthatóak a régi konténerek. A fenntarthatóság manapság már nem választható el a versenyképességtől, ezt kellene több vezetőnek belátnia.

Krisztián: Sokan még mindig rövidtávon képesek csak gondolkodni, épp a pillanatnyilag olcsóbb terméket látják egy-egy ajánlatban, holott, ha komplexitásban vizsgálják a különböző megoldásokat: szállítás, raktározási költségek, környezetkímélő megközelítések – a drágábbnak tűnő termék valójában versenyképessé és olcsóbbá válik akár rövid vagy középtávon is. Most már a piaci trendek is egyre inkább a fenntarthatóság felé fordítják a vezetők gondolkodását.

Vannak olyan cégvezetők, akik csak olyan vállalattal lépnek partnerségre, amelynek kimutatható fenntarthatósági programja van.

Arról nem is beszélve, hogy az országoknak is vannak karbon semlegességi céljaik, amelyeket bizonyos idősávban el kell érni, és ehhez épp a Continesthez hasonló cégfilozófia, valamint az erre épülő termékek szükségesek.

Dallos Krisztián, a ContiMed üzletág vezetője           

Nem sokkal az alapítás után jött is a koronavírus, milyen hatással volt a cégre?

Vidor: A koronavírussal kettős a viszonyunk, mert amikor 2020 elején megjelent az országban,

olyan nagy sportrendezvényekkel volt megállapodásunk, mint a Formula-1 vagy az UEFA Futball Európa Bajnokság, az EURO2020.

Erre alapozva a 2020-as üzleti évet nagy reményekkel vártuk, a valaha volt legsikeresebb évünknek ígérkezett. Ám mindezt a Covid olyan szinten átírta, hogy csak májusban realizáltuk az első bevételünket, tehát öt hónapig nem adtunk el semmit. A termék sokoldalúságának köszönhetően azonban sikerült egy teljes transzformáción átmennünk, amelynek az lett az eredménye, hogy 2020 végére harminc százalékkal túlteljesítettük az üzleti tervünket.

Ezt hogy sikerült elérniük?

Vidor: Gyakorlatilag átírtuk a saját és az ügyfeleink gondolkodásmódját – az a konténer, ami eddig jó volt egy sportrendezvénynek vagy fesztiválnak, akár jó lehet egy szűrőpontnak, labornak vagy oltópontnak is. A transzformáció annyira jól sikerült, hogy

2020-ban tíz egyesült királysági repülőtér is tőlünk kért szűrőlaborokat, Budapesten és vidéken is vannak szűrőlaboros konténereink, illetve mobil konténer egységeink ott vannak a Liszt Ferenc repülőtéren is.

Végeredményben kijelenthetjük, hogy a Covid számunkra üzleti szempontból pozitív eredményt hozott. Egyúttal a pandémia le is tisztította a piacot az ágazatunkban,

sok sátras, kitelepülős rendezvényes vállalat ment csődbe.

Mindig is terveztük, hogy betörünk az egészégipari üzletágba és a Covid felgyorsította ezt a folyamatot.

Krisztián: A Coviddal kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy Amerikában pazarlóan kezelték a járványhelyzetet, például csarnokokban helyezték el a fertőzötteket. Ezzel az a probléma, hogy méregdrágán kellett a csarnokokat fűteni és fenntartani, sokkal gazdaságosabb lett volna mindezt konténer technológiával megoldani.

Átvették a stafétát a csőd szélén táncoló holland tulajtól és világsikert kovácsoltak

„Rob van den Berg, egy holland mérnök fejlesztette ki az összecsukható konténer technológiát 2010-ben és Székesfehérvár mellett egy kis üzemben kezdte meg az első prototípusok gyártását. Akkor még a gazdasági válság utóhatásaitól szenvedett a világ, ezért nem volt ideális számára sem a befektetői, sem az üzletfejlesztési környezet. Rob egyszemélyben látta el a fejlesztőmérnöki, gyártásvezetői, értékesítői szerepkört, valójában nem tudott nyereségesen működni, ezért csődbe ment. Mi először a magyarországi nagy fesztiválokon találkoztunk a termékeivel. Tetszett a konténerek logisztikai hatékonysága, ezért fel is vetettem Robnak, hogy vásárolnék pár darabot. Azt válaszolta, hogy nem tudja megoldani a gyártást, én pedig rákontráztam: akkor megvásárolnánk a jogokat és mi fognánk bele a gyártásába! Megállapodtunk, és így került hozzánk az összecsukható konténerek gyártási joga 2016-ban. Rob pedig azóta is velünk dolgozik a mérnöki és fejlesztési csapatunk igazgatójaként” – meséli Kis-Márton Vidor alapító.

         
A koronavírus velünk marad vagy eltűnik, esetleg jön a helyére egy másik nagy járvány? Mit gondolnak a vírushelyzet jövőjéről?

Krisztián: Ezt nehéz megmondani, viszont az már tisztán látszik, hogy az egészségügynek sokkal felkészültebbnek kell lennie és ez igaz szinte minden ország ellátórendszerére. Vírusok voltak, vannak és lesznek is, ezzel együtt kell élnünk. Eddig szerencsések voltunk, hogy egy-egy vírust sikerült az adott térségben megfékezni és nem terjedt tovább. Európában 100 éve nem volt komoly járvány.

Afrikába megérkezve például olyan óriásplakátok fogadtak bennünket az út mellett, hogy „óvakodj az ebolától”, ott ez mindennapos, nálunk az ilyen eddig teljesen idegen volt.

A globalizációnak és a mobilitásnak köszönhetően azonban nehéz lesz az járványokat megállítani, ezt tapasztaljuk most a Covid kapcsán is. A WHO azonosított 10 olyan veszélyes vírust, amelyek gyakorlatilag bárhol felüthetik a fejüket a világon, ilyen esetekre pedig megoldások kellenek. Mi ebben a védekezésben és felkészülésben tudunk egyfajta megoldást kínálni a különböző mobil egészségügyi platformjainkkal, amelyek ráadásul környezetbarát termékek is egyben.

Vidor: Ugandában világossá vált számunkra, hogy az egészségügyi infrastruktúrát a vírus-gócpontok mellé kell telepíteni, ugyanis az is problémát okoz a járvány elleni harcban, hogy a kórházak sokszor messze vannak a legfertőzöttebb területektől.

   

Miért pont Afrika? Mit tapasztaltak Afrikában, milyen ott az életszínvonal?

Vidor: Az afrikai mobil egészségügyi ellátóközpontot megvalósító projektünk a Külgazdasági és Külügyminisztériummal való kooperáció eredményeként épült fel Ugandában. Magyarországnak van egy vállalása arra nézve, hogy az ENSZ szervezeteit hogyan támogatja, és a mi 10 ágyas, multifunkcionális mobil kortermünk és a mellette kialakított izolációs szoba e támogatási ciklus egyik szelete volt.

Azért jó szerintünk, hogy a kormányzat a kézzelfogható segítség mellett teszi le a voksát, mert a pénzadományokról nem lehet tudni, hogy valóban eljut-e a rászorulókhoz. 

Van remény Afrika felzárkózására belátható időn belül? Van fejlődés, csökken a szegénység? 

Vidor: Nagyon messze van Afrika attól, amit mi, európai emberek normálisnak tartunk mind egészségügyben, mind infrastruktúrában.

Aki panaszkodik a magyar kórházakra, valószínűleg még nem látott afrikai kórházat, sokkoló állapotok uralkodnak.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy mi Afrikának nem a gazdag részén jártunk. A szegénység viszont szemmel láthatóan csökken, gigaberuházások érik egymást. Afrika a nyersanyagok miatt a nagyhatalmak fókuszába került, ez is segíti a szegénység felszámolását.

Tanzániában beszélgettem egy kormányzati felsővezetővel és büszkén mesélte, hogy új kikötő, autópálya, iskolák épülnek, felsorolt tíz beruházást, aztán mind a tízről kiderült, hogy kínai érdekeltségek állnak mögötte.

Azt tapasztaltam, hogy hatalmas szakadék húzódik a társadalmi rétegek között.

Krisztián: Számomra a motorizáció mértéke volt a legmegdöbbentőbb. Afrikában az utakon közlekedő járművek semmilyen általunk ismert környezeti besorolásnak nem felelnek meg. Riasztó a káros anyag kibocsátás, elképesztő mértékű a környezetszennyezés, ami a motorizáció hasonló jellegű fejlődésével csak rosszabb lesz. Ráadásul Afrika hatalmas kontinens, nagy távokat kell megtennie az áruknak és az embereknek, és ebben az esetben is lehetőséget jelentenek az olyan megoldások, mint a Continest összecsukható konténerek, amelyek a környezeti terhelés csökkentéséhez hatékonyan képesek hozzájárulni. 

Történt önökkel olyan Afrikában, ami bármilyen módon megérintette, megváltoztatta az életszemléletüket?

Vidor: Ledöbbentett az afrikaiak kreativitása, olyan eszközökkel oldották meg a műszaki problémákat, amire kapásból azt mondtam volna, hogy azzal nem lehet. Abból főznek, amijük van, és jól csinálják. Ami megérintett, hogy kilátástalanságban élő embereknek tudtunk segíteni,

gyakorlatilag életeket ment az általunk felállított mobilkórház.

Krisztián: Amikor csomagoltuk ki az orvosi műszereket, odajött hozzám a konténer belsejét takarító hölgy, rámutatott az egyik csomagolóanyagra és megkérdezte, hogy hazaviheti-e? Számomra az a göngyöleg szemét volt, az ő számára viszont kincs, örült neki.

Jellemző, hogy Afrikában még azt is felhasználják valamire, amit mi szemétnek gondolunk, óriási ott a szegénység.

Continest mobilkórterem Ugandában

A Continest medikai ágazata milyen céllal jött létre? Milyen változást szeretnének elérni a világban?

Vidor: Üzletfejlesztési célunk, hogy ne csak egy lábon álljunk, ezért 2018-ban a védelmi ipar számára is elkezdtünk konténereket gyártani egy NATO megállapodás keretében. Egy évvel később – még a koronavírus járvány felbukkanása előtt – döntöttünk úgy, hogy az egészségiparba is betörünk, ez lesz a harmadik láb, amelyen a cégünk áll. Még csak az előkészületeknél tartottunk, amikor ránk rontott a pandémia, így a kényszerhelyzet szülte, hogy villámgyorsan fejlesszük készre a medikai konténereket. A jövőbeli céljaink előtt érdemes beszélni arról, hogy mit tettünk le eddig az asztalra:

kivettük a részünket a Covid elleni globális küzdelemből, az ENSZ partnereivé váltunk, gyakorlatilag dimenziót ugrott a cégünk,

egy év alatt tíz évnyit fejlődtünk. 

Krisztián: A jövőképünk a medikai konténerekkel az, hogy olyan, gyorsan telepíthető mobil egészségügyi platform megoldásokat tudjunk kínálni, amit kapacitások növelésére lehet használni ott és ahol erre szükség van. Ilyen esetek lehetnek kórházfelújítások, amikor osztályokat, kórtermeket kell bezárni, de közben az ellátást biztosítani kell, vagy például mobil oltópontokkal tudjuk csökkenteni a háziorvosok terheit. Léteznek katasztrófa védelmi helyzetek is, amikor a sérültek jelentős kapacitásokat kötnek le, ezáltal fokozott nyomás nehezedik az egészségügyre, holott mobil, modern és komfortos konténer-kórtermekben is megoldható lehetne például a fekvőbeteg ellátás. A medikai platformjaink kiválóan alkalmasak rendezvények támogatására is, elsősegély központok, laborok, tisztaterek kialakítására, sőt még dopping ellenőrző egységekre is.

Mi kell ahhoz, hogy minél több magyar merjen belevágni az önökéhez hasonló „világmegváltó” óriásprojektbe?

Vidor: Amire szükség van, az a vakmerőség, hiszen világot megváltani komfortzónából nem lehet. Folyamatosan rizikós döntéseket kell meghozni, mi is folyamatosan kockáztatunk. A siker receptjének második összetevője a jó ötlet, ami több, mint álmodozás: egy gyakorlati probléma megoldására kidolgozott terv. A harmadik összetevő pedig egyfajta pimaszság vagy vagányság, hogy

merjünk olyan ajtókon is bekopogni, ahol méretünket tekintve nem biztos, hogy beengednének bennünket – magyar kisvállalkozásként mi így jutottunk el a Világkiállításra, megismerkedtünk az ENSZ nagykövetekkel, megállapodást kötöttünk az Afrikai Fejlesztési Alap szakembereivel.

Krisztián: Meg kell értenünk, hogy Magyarország is a globális piac része és nekünk, magyaroknak is ugyanolyan jogaink és lehetőségeink vannak ezen a piacon, mint az amerikai vagy a nyugat-európai cégeknek. Ha van egy jó termékünk, ami versenyképes, akkor azt fel kell tennünk a világtérképre.

Miért ne ülhetnénk egy asztalnál egy svéd vagy egy francia cég képviselőjével és legfőképp, miért ne versenyezhetnénk az ő termékeikkel vagy szolgáltatásaikkal?       

Magyarország jó táptalaj a szárba szökkenő vállalkozások számára? Hogy látják közel öt év távlatából?

Vidor: Nagyon büszke vagyok rá, hogy már a tíz éves fiam is a Continestben látja a jövőjét, el is kísért egy németországi projektemre. Fontos, hogy a fiatal generációk is lássanak pozitív példákat, olyan cégeket, amelyek jó hatással vannak a környezetünkre és az emberekre, ráadásul üzletileg is megállják a helyüket.

Magyarországon ma jó környezet várja a vállalkozókat mind adózási, mind beruházás támogatási szempontból.

A Continest azért is van jó helyzetben, mert egy technológiai-gyártó vállalat – globálisan és a magyar kormányzat részéről is elvárás a termelékenység hatékonyságának növelése, ugyanakkor a konténergyártás utolsó szakasza, a végszerelés pedig kézimunka, ezzel munkahelyeket is teremtünk, nem százszázalékban automatizált a gyártás. Az első kormányzati támogatásunkat a közelmúltban kaptuk meg egy nyertes GINOP-os pályázatunk eredményeképpen, ennek köszönhetően technológiai fejlesztést tudtunk végrehajtani. A pénzügyi forrás lehetővé tette, hogy ne a Távol-Keletről kelljen gépeket beszereznünk, hanem fejlettebb és drágább svájci modelleket tudtunk vásárolni, ezzel kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá vált a gyártásunk. Ez gyakorlatilag az EU érdekeit is szolgálja, hiszen az európai piacon maradt a pénzünk, nem csorgott ki Ázsiába.          

Fotók: Ficsor Márton (Mandiner), Continest 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés