A nyüzsgő fővárost otthagyva célba vette Baracskát, hogy ott készítse a világ egyik legjobb sajtját

2022. január 15. 9:30
Írta: Fekete Kíra
A budapesti születésű Kun Anita már fiatal korában is elvágyódott a nyüzsgő fővárosból, ahol az emberek egyre feszültebbek – jól fizető állását áldozta be azért, hogy a nyugodt, békés Baracskán készíthesse sajtjait nap mint nap.
Kun Anita, a Csíz sajtműhely alapítója már középiskola után belecsöppent a munka világába. A szülei arra bíztatták, hogy folytassa a tanulmányait, ám ő az iskolapad helyett az irodai széket választotta. Egy kisvállalkozásnál majd egy multinál dolgozott, ahol – az akkori fizetésekhez képest – jól keresett. Angol nyelvtudásának köszönhetően közvetlenül a cég tulajdonosainak dolgozott – nem csak a cégen belül, a magánéletükben is besegített: autót vásárolt, beiskolázta a gyerekeiket és a kórházi ügyeiket is intézte. Egy ponton viszont elege lett a fővárosi stresszből és egy csendes kistelepülésre, Baracskára költözött. 

*

Megbecsülték a multinál, jól is keresett. Miért váltott mégis?

Budapesten születtem, ennek ellenére nagyon rosszul viselem a fővárosi nyüzsgést. Az emberek türelmetlenek és lökdösődnek az utcán, a délelőtti és délutáni dugóban az utakon folyamatosan dudálnak és olyan is volt, hogy majdnem leszorítottak az útról. 

Már attól is ingerültté válok, amikor Budapestre kell utaznom,

mivel a postán már akkor is előre kiabálnak a sor végéről, ha öt percnél több időt foglalkozik velem az ügyintéző. Hiába éltem Budapesten, nagyon lassan jutottam haza, mivel kilométeres dugókban kellett araszolni.

Különben már fiatalon is vidékre húzott a szívem, itt érzem jól magam. Itt nincs az a nagy rohanás, a reggeli, esti dugó és nem vagyunk közömbösek a szomszédainkkal. Ismerem a körülöttem élő családokat és figyelünk egymásra. 

Milyen gondolatok indították el a saját vállalkozáshoz vezető úton?

A multiknál azt tapasztaltam, hogy az embereket ért mindennapi stressz a viselkedésükre is nagy hatással van.

Sokan a munkahelyükön vezetik le a feszültséget és az sem ritka, hogy másokon átgázolva akarnak feljebb jutni a ranglétrán.

Szerintem segítenünk kellene egymást. 

Az első férjemmel korábban már indítottunk vállalkozást, viszont 2010-ben elváltunk, így az megszűnt. 2010-től újra egy multicégnek dolgoztam, akkor már két gyermekem volt. Nem volt egyszerű megoldani, hogy el tudjak menni értük az óvodába, mindig el kellett kérnem magam fél órával hamarabb. Amikor a gyerekek betegek voltak, természetesen mellettük akartam lenni, ilyenkor a főnököm csak sorolta, hogy mennyi tennivalóm lenne mára. Az egyik beszélgetés során a főnököm elég csúnyán beszélt velem, és ez volt az utolsó csepp a pohárban – 2013-ban végleg búcsút mondtam a multiknak. Ezt követően két hetet töltöttem otthon, ez idő alatt lekvárt főztem és savanyúságot raktam el. Nagyon tetszett az a nyugalom, ami minden nap körülvett, ezért elgondolkoztam azon, hogyan tudnék otthonról dolgozni. 

Miért pont a sajtkészítést választotta? 

Nagyon szeretem a sajtokat, mindig is sok pénzt adtam ki rájuk, azonban sokszor csalódást okoztak a termékek. Nem voltam megelégedve a minőséggel és az ízükkel, ezért eldöntöttem, hogy saját kezűleg készítem el a sajtokat, mondván nem lehet az olyan nehéz,

nagymamám is otthon készítette az élelmiszerek egy részét.

Kerestem egy receptet az interneten és elkészítettem életem első gomolyasajtját, ami nagyon finom lett! Fel is tettem magamnak a kérdést: „Ennyi az egész?” Később vágytam a kihívásra, ezért újabb és újabb recepteket próbáltam ki. 

Hogyan nőtte ki magát az otthoni sajtkészítés vállalkozássá?

Először csak a családunk részére készítettem sajtokat,

egy kis idő után pedig a szomszédokkal cserélgettünk: ők adtak egy zsák diót, én pedig fél kiló sajtot adtam cserébe.

Egyre többen ismerték meg a kézműves termékeimet és többen is vásárolni akartak tőlem – ekkor jutott eszembe, hogy miért is ne csinálhatnék sajtot akár eladásra is?

Könnyen indult a vállalkozás?

Egyáltalán nem. Már az első napomon hívtak az óvodából, hogy rosszul lett a gyerekem. Kórházba kellett vinnem, majd kiderült, hogy cukorbeteg – három hetet kellett ott töltenünk, addig sem haladt a sajtkészítés. Kezdetben egyébként felívelő volt a vállalkozásom, egészen júniusig. Nem számítottam arra, hogy a vásárlóim nyaralni mennek és természetesen ilyenkor kevesebb sajtot rendelnek. Folyamatosan dolgoztam és állítottam elő a termékeimet, megrendeléseim viszont alig voltak, ezért szépen lassan pénz nélkül maradtam. Ekkor megtudtam, hogy vasárnap piac lesz Budakeszin és eldöntöttem, hogy ott értékesítem majd a termékeimet – mondhatom, hogy életem legjobb döntése volt!  A sajtokat eladtam és megismertem a jelenlegi férjemet. 

Igényeltek támogatást az üzem létrehozásához?

Eddig mindent önerőből értünk el –

előfordult, hogy elfogyott a pénzünk, ezért a férjemnek két hónapot külföldön kellett dolgoznia.

Most viszont pályáztam egy támogatásra és nagyon örülnék, ha megnyerném.  

Milyen előnyei és hátrányai vannak az otthoni munkavégzésnek?

Az időmet magamnak osztom be, ez előny és hátrány is. Gyakran éjszakába nyúlóan dolgozom, hiszen ekkor van időm válaszolni az e-mailekre és segíteni a vásárlóknak, ha probléma adódik a rendeléssel. A munkámnak köszönhetően viszont nem kell elkérnem magam a munkahelyemről, amikor a gyerekem beteg,

délelőtt anélkül tudok főzni egy jó húslevest, hogy a főnököm hívogatna. 

Mitől lesz valaki jó sajtkészítő?

Mindig törekedni kell a fejlődésre és folyamatosan finomítani kell a receptúrákon, gyakorlatilag ez egy élethosszig tartó tanulás. Tehetséggel és szorgalommal nincsenek korlátok.

Mi a lényeges különbség a bolti és a házi készítésű sajt között? 

Az alapanyag minősége és feldolgozása a legnagyobb különbség. Az iparban ultrapasztőrözik a tejet, ezzel megfosztják az egészséges vitaminoktól is. Később mesterségesen visszapótolják, viszont mégsem ugyanazt a terméket kapjuk, mintha  természetes módon tartalmazná a vitaminokat.

A nagy tejipari cégeknek nyilván gazdaságosan kell működnie, ezért a tejtermékek gyakran tartalmaznak adalékanyagokat. 

Mi kíméletes pasztőrözést alkalmazunk, mivel meg kell felelni bizonyos szabályoknak, viszont mégsem távolítunk el mindent értékes vitamint a tejből. 

Mi a legnagyobb kihívás a sajtkészítésben?

Nagyon nehéz pontosan reprodukálni a termékeinket. A sajt nem lehet sósabb, keményebb vagy épp lágyabb, mint amit az előző nap készítettem. Előfordulhat, hogy a piacon egy vásárló megvesz egy sajtot és nagyon ízlik neki, majd a következő héten is vesz belőle, de teljesen más ízeket érez, mint azelőtt – ez csalódást okozhat a vásárlóknak. 

Milyen alapanyagokat használ a sajtkészítéshez?

Egy magyar termelői közösség tagja vagyok, ezért is tartom fontosnak, hogy magyar származású alapanyagokkal dolgozzak – ezzel is támogatva a hazai termelőket. Multinál is gyakran vásárlok, viszont mindig megnézem, hogy honnan származik a termék.

Lehet a külföldi áru akármilyen szép, akkor is a magyar árut fogom megvásárolni. 

A magyarok számára fontos, hogy hazait vásároljanak? 

Nem érzem úgy, hogy abba az irányba tartanánk.

A magyarok többségét továbbra sem érdekli, hogy az áru honnan származik.

Külföldön nagyobb hangsúlyt fektetnek a termelők támogatására.

Franciaországban a boltok harminc százalékát hazai áruval kell feltölteni,

tehát a multik hiába vásárolhatnák meg olcsóbban a külföldi termékeket, a hazaival kell feltölteni a készletet. 

Magyarországon is hasonló szabályt kellene bevezetni?

Szerintem ilyen szabályokkal lehetne a magyarokat a tudatos vásárlásra sarkallni, a multiknál is érdemes lenne egy polcot kinevezni, ahol csak magyar áru van. Ezzel a szabállyal a kormány támogatná a hazai termelőket.

A termelői piacokon könnyebb az értékesítés?

Egyrészt igen, mivel végre van egy olyan tér számunkra, ahol bemutathatjuk a termékeinket. Nehézséget okoz, hogy a piacok egy részén szigorú szabályok vonatkoznak ránk – volt olyan eset, amikor a sajtunkat árulhattuk, a mézünket viszont nem, mert a piacon már volt más méztermelő rajtunk kívül.

 

Milyen díjakat sikerült bezsebelni a sajtokkal?

2016 óta versenyzünk, már az első megmérettetésen is érmesek lettünk – ez nagy elismerés volt számunkra és visszaigazolást kaptunk, hogy amit csinálunk, az jó. Ezen felbuzdulva minden évben indultunk és dobogósok lettünk. 2018-ban elhatároztuk, hogy elindulunk egy nemzetközi versenyen is – magyarként egyedül vettünk részt és bronzérmet szereztünk.

Az idei magyar versenyen a Camambert sajtunk aranyérmes lett, pár hónappal később a parenyica és a baracskai félkemény öregsajtunkat neveztünk be Angliában – a parenyica saját kategóriájában harmadik, a baracskai pedig első helyet zsebelt be. Két héttel később Oviedóban vettünk részt a világbajnokságon – az Európában szervezett legrangosabb versenyen  –, ahol 4079 minta közül a Camambert sajtunk a fehérpenészes sajtok között bronzérmes lett, a baracskai félkemény sajt pedig újra kategóriájának győztese lett –

a sajtunk ezzel bekerült a 88 legjobb sajt közé, majd az abszolút negyedik helyen végzett a nemzetközi mezőnyben.

Miért nem vesznek részt a magyarok a versenyeken?

Nagyon sok jó magyar sajtkészítő van, de a legtöbbnek nincs ideje, pénze, vagy egyszerűen csak nem bíznak magukban. Számomra nincs tétje, legfeljebb az utazási költség. A sajtokat el is lehet küldeni – ami pár tízezer forintot jelent –, viszont én nagyon szeretek utazni, ezért nem sajnálom rá a pénzt. A helyszínen az ember inspirálódhat és ötleteket gyűjthet másoktól – formákat, csomagolásmintákat is szívesen nézegetek. 

Milyen terveik vannak a következő tíz évre nézve?

Szeretnénk a közelben egy kis üzlethelyiséget nyitni, ahol minden hétköznap vásárolhatnak majd a megrendelőink. Egy nagyobb üzemet is szeretnénk építeni, mivel lassan kinőjük a műhelyünket. Szívesen mutatnám be akár iskolás csoportoknak a sajtkészítés fortélyait, egy kis kóstolóhelyiségnek is nagyon örülnék. A környékbeli termelőktől szereznék be borokat, szőlőket és egyéb finomságokat a sajtokhoz, ezzel is támogatnám őket – így nem kellene minden baracskai termelőnek üzletet nyitnia.

Mi az, amit ma máshogy csinálna?

Korábban kezdenék el vállalkozni, hiszen akkor most előrébb tartanánk. 2013-ban kezdtük el és már akkor sem volt könnyű a vállalkozók élete, hiszen nagy anyagi és adminisztrációs teher nehezedik ránk.

Szerencsére a magyar sajtkészítők – a példámat látva – felbátorodtak, az utóbbi időben egyre több vállalkozószellemű magyarral találkozom a versenyeken. 

Meg lehet ebből élni főállásban?

Igen, mondhatom, hogy jól élünk. Nincsenek luxus dolgaink, nem hordok ékszereket vagy karórát, viszont a műhely fejlesztésére és utazásra mindig tudunk spórolni.    

Szeretné, hogy a gyerekei továbbvigyék a családi vállalkozást?

Örülnék neki, a két nagyobbik gyerekem viszont nem rajong a szakmáért. Ők is szeretnének vállalkozni a későbbiekben, de nem igazán érdekli őket a sajtkészítés. 

Számomra kézenfekvő lenne, ha a gyerekek is bekapcsolódnának, mivel nem kellene alkalmazottakat felvennem. A legkisebb gyerekem még nagyon kicsi, ő szeret a műhelyben tevékenykedni.

Ajánlaná a fiataloknak, hogy vállalkozzanak? 

Mindenképp. Amennyiben van egy jó ötletük, fogjanak bele és próbálkozzanak. Az egyéniségek elnyomása ma hatalmas problémája a társadalmunknak, fontos, hogy támogassuk az egyének fejlődését és kibontakozását.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ebből még baj lesz:
A népszerű anekdota szerint 1962-ben Charles de Gaulle egyszer kifakadt: hogyan lehet kormányozni egy országot, ahol 246-féle sajt van?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés