Gáz van Ukrajnában? Csak remélheti az ország, hogy enyhe lesz a tél

2021. december 19. 7:09
Az ukrajnai realitásokat nézve ennek a kérdésnek konkrét, de átvitt jelentése is van. Nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a Szovjetunió széthullása után Ukrajna az egész európai kontinensen egyedülálló nagyságú, valamint elhelyezkedés szempontjából stratégiailag fontos és megkerülhetetlen gáztároló és vezetékrendszert örökölt meg, amely évente több mint 120 milliárd köbméter gázt szállított Szibéria gáz lelőhelyeiről Nyugat-Európába.
Bacsó Róbert, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezetője, a közgazdaságtudományok nagydoktora, professzor írása a Makronómon.

Mivel az orosz gáz szállítására ilyen kapacitással rendelkező alternatív útvonal nem létezett, ezért Ukrajna a lehető legtöbb hasznot próbálta kinyerni ebből a geostratégiai elhelyezkedéséből (Ukrajnán keresztül az Európába szánt szovjet gáz 95% haladt át.). Független Ukrajna és Oroszország több mint egy évtizedig viszonylag barátságos légkörben, közösen biztosították Európa zökkenőmentes gázellátását.

Meg kell jegyezni, hogy a tranzitbevételek mellet, további előnyt jelentett az ország számára, hogy viszonylag olcsón vásárolhatta a gázt, melynek értelmében 2004 körül a lakosság 50 USD-t fizetett 1000 köbméter földgázért (olcsóbban csak a fehéroroszok kaptak).

Akkortájt közvetlen szerződések voltak érvényben az ukrán Naftogaz és az orosz Gazprom között.

Narancsos forradalom és energiafüggetlenség

Az ukrán-orosz gázszerződést a „Narancsos forradalom” győztese, Viktor Juscsenkó 2005-ben egyoldalúan felmondta és már abban az évben a gázár 250 USD-ra nőtt, igaz, megjelent egy közvetítő, a Roszukrenergo vállalat.

Sok szakértő úgy véli, hogy a közvetítő megjelenésének egyik fő oka az, hogy a gázkereskedelemből befolyt pénzek a „megfelelő” csatornákon keresztül átáramolhassanak a „megfelelő” személyekhez.

Érdekes módon a Gazprom épp 2005-ben kezdte el építeni az Északi Áramlat 1 gázvezetéket a Balti tengerfenéken, melyet évi 55 milliárd köbméter gáz szállítására terveztek.

Az Ukrajnát elkerülő gázvezeték építésére a szakértők szerint azért került sor, mert az akkori nyugatbarát ukrán hatalom, felbátorodva a kialakult helyzeten és látva az orosz függőségi viszonyt a gázszállítás terén, emelni kezdte a gázszállítás tranzitdíját. Úgy gondolta, hogy az oroszoknak nem lesz más választásuk, minthogy elfogadják az új felállást és beletörődjenek a helyzetbe.

Azonban Oroszország már másként nézett a dolgokra, mint egykor a Szovjetunió. Ha az utóbbi a gázszállításra inkább, mint üzletre tekintett (1989-ben a szovjet export 27% tette ki), akkor az Orosz Föderáció az üzleten kívül komoly fegyvert és egyben lehetőséget is látott benne, hisz ezáltal saját geopolitikai súlyát kezdte növelni az Európai kontinensen (és nem csak ott).

Az orosz gáz kikerüli Ukrajnát

Oroszország viszonylag gyorsan, 2012-ben fejezte be az Északi Áramlat 1 építését. Néhány évvel később megkezdődött az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat építése is. A Török Áramlat évente 32 milliárd köbméter gázt tud szállítani Oroszországból és egyben ennyivel „tehermentesíti” az ukrajnai gáztranzitot. A Magyarországot is ellátó Török Áramlaton keresztül érkező gázmennyiség nem csak a tranzit csökkenését jelenti Ukrajna számára, hanem az ezzel járó bevételek visszaesését is, mely évi 200-300 millió dollár jövedelemkiesést jelent.

Az Északi Áramlat 2 építésének befejezése és üzembehelyezése további 55 milliárd köbméter gázt fog Ukrajnát megkerülve Nyugat-Európába szállítani. Bár Ukrajna mindent megtesz annak érdekében, hogy blokkolja a gázvezeték építését, valamint üzembe helyezését, nem valószínű, hogy meg fogja tudni akadályozni, talán csak lassítani és időben kitolni azt.

Így 2021-ben Ukrajna elveszítette az orosz földgáz exkluzív szállítási egyeduralmát és a jövőben már csak piaci alapokon nyugvó tranzit árpolitikát tud folytatni.

Az IMF számításai alapján, az Északi Áramlat 2. működésének köszönhetően, Ukrajna évente 1,2 milliárd dollártól esik el.

A 2015-ös év politikai fordulatának köszönhetően, amikor is az akkori oroszbarát Janukovics elnök elszökött az országból és erőteljes nyugatbarát politikai irány vette kezdetét, az akkori államvezetés az orosz földgázvásárlás ellen lépett fel és felbontotta az akkor érvényben lévő ukrán-orosz gázszerződést. Ukrajna a liberalizáció nevében piaci alapokon kezdte vásárolni a földgázt az EU-ból, főleg Magyarországból és Szlovákiából az un. reverse (visszairányított) útvonalon.

A reverse útvonal lényege, hogy az orosz földgáz az ukrajnai gázvezetékben rövid Magyarországi és Szlovákiai kitérővel visszaáramlik az országba és így papíron már nem oroszként van feltüntetve, hanem európaiként.

Így az „európai áron” értékesített orosz földgáz 1000 köbméterre számítva már 50 dollárral többe kerül az ukrán fogyasztónak, mintha nem tette volna meg ezt a kis kitérőt.

Érthető módon ez a plusz érték a közvetítők bankszámláján landol, ami még több kérdést fogalmaz meg a közvetítők szerepvállalásának célszerűségét illetően. Így már lassan 7 éve szajkózza az ukrán hatalom, hogy Ukrajna függetlenítette magát az orosz földgáztól, közben mind a gáztranzit, mind a valós ukrajnai gázfogyasztás az orosz gáznak köszönhető. Jelenleg Ukrajna Oroszországtól való energetikai függőségének csökkenéséről nem tudunk beszélni, hisz a mai gyakorlatban több esemény is pont az ellenkezőjét bizonyítja.

Ezek voltak azok az előzményeket, melyek a jelenlegi ukrajnai energetikai helyzetet jelentős részben meghatározzák.

És akkor ráköszöntött a világra az energiaválság

Ukrajna gázrendszerének egyik legnagyobb erőssége a 32 milliárd köbméter kapacitású gáztározó rendszere, melyet abból célból építettek meg még a szovjet érában, hogy elegendő gázmennyiséget nyújtsanak az akkortájt erősen iparosodott ukrán tagköztársaságnak, valamint folyamatosan biztosítsák a gáztranzitot Európába, abból a megfontolásból, ha esetleg valamilyen előre nem látható esemény megzavarna azt.

A jelenlegi ukrajnai GDP csak töredéke a szovjet érában lévő termelésnek, és ezt tükrözi a gázfogyasztása is.

Míg 1991-ben 118,1 milliárd köbméter kellett évente a lakosság és ipar számára, mára ez lecsökkent, de még így is, 2020-ban ez 31 milliárd köbméter gázt jelentett.

Mivel az ország saját termelése évente 20 milliárd köbméter (melyből 1-2 milliárd magántulajdonú és exportra szánják), ezért évente 12-13 milliárd köbméter importra szorul az ország.

Általában a téli időszakra a gáztározókat a tavaszi-nyári időszakban fel szokták tölteni, hogy megfelelő tartalékokkal futhassanak neki a fűtési időszaknak. Ismerve az ukrajnai gáztározók kapacitásfeleslegét (2021 őszére a gáztározókban 18,7 milliárd köbméter földgáz volt) érhetetlennek tűnik, hogy a Naftogaz miért nem vásárolt földgázt a tavaszi időszakban, amikor a földgáz ára ezer-köbméterenként 200-220 dollár között mozgott. Talán úgy vélték, hogy a pandémia miatt megint lesz olyan időszak, amikor 100 dolláros áron fog tudni vásárolni.

A világpiaci és világpolitikai események korrekciót vittek a földgázpiac működésébe és az árak az egekbe emelkedtek. A 2021 az első olyan év a független Ukrajna életében, hogy az ország ilyen alacsony földgázmennyiséggel vág bele a fűtési időszakba.

Az elemzések és számítások alátámasztják azt a következtetést, hogy

Ukrajna egy erős energetikai válságba zuhanhat, ha kemény tél köszönt be az országba.

Nem véletlenül emeljük ki az energetikai válságot, hisz ez sokkal többről szólna, mint az esetleges földgáz hiányáról. Hiszen nem csak gázkérdés vár megoldásra, hanem az energiatermelés folyamatos biztosítása is.

Áramexportőrből importőr

Ukrajna még 10 évvel ezelőtt villamosenergia exportáló ország volt, jelenleg pedig jelentős importra szorul. Ennek fő oka, hogy a 2014-2015. évi kelet-ukrajnai háborús eseményeknek következtében, a szakadár területeken rekedt a bányák 57%-a, melyek az ország szénkitermelésének 40%-át biztosították.

Az ország energiatermelésében a szénerőművek majdnem a harmadát biztosítják és a szénbányák kontrolljának elvesztése komoly energiahiányt és egyben megnövekedett szénimportot okozott.

Mivel Ukrajna szankciókat vezetett be a szénimport kapcsán a szakadár területekkel és Oroszországgal szemben, ezért Lengyelországból, Kazahsztánból, az USA-ból, Dél-Afrikából és egyéb helyekről szerzi be az energetikai hasznosítással vásárolt szenet, világpiaci áron. 2021 őszén, a tőzsdén a szenet már háromszor drágábban (250-300 dollár/tonna áron) értékesítették. Megjegyezném, hogy a szakadár területekről 50 dolláros önköltséggel kerül ki a szén a piacra Oroszországon keresztül.

A megnövekedett világpiaci kereslet és az elkésett szénvásárlás (hasonlóan  a földgázhoz) ahhoz vezetett, hogy a megszokott fűtési szezon előtti minimumon vannak a szénkészletek. 2,8 millió tonna helyett csak 0,8 millió tonnát tettek ki, ami a megszokottnál négyszer kevesebb.

December elején a szénkészletek 0,4 millió tonnán álltak, és ez azt jelenti, hogy naponta többet égetnek el, mint mennyi érkezik a raktárakba.

A szénalapú energiatermelés stabil működése nagyon fontos az ország energiabiztonságának érdekében, hiszen ez a forrás akkor biztosít manőverezési lehetőséget, amikor hirtelen megnövekszik az energiafogyasztás. Például télen, a reggeli és esti időszakban, a lakosság energiafogyasztása a csúcson van és a nukleáris erőművek teljesítménye pedig állandóan stabil, akkor a legoptimálisabb megoldás a termelés rövid idejű növekedéséhez a hőerőművek termelési blokkjainak bekapcsolása.

Fehérorosz segítség, de meddig?

Viszont ehhez szükséges szén, vagy gáz. Mivel a szénkészletek alacsony szinten vannak, az energetikai minisztérium munkatársai azt javasolják, hogy szén helyett gázt égessenek. A gáz elégetése pedig tovább apasztja Ukrajna gáztartalékait.

Az utóbbi hetekben az ország napi 900 megawatt villamosenergia importra szorul Fehéroroszországból. Ezt most még el is adja azt Ukrajnának, a kérdés az, hogy a jószomszédi viszony megromlásának köszönhetően meddig fogja engedni Fehéroroszország az villamosenergia importját Ukrajna számára, s ez egyáltalán elég lesz-e.

Mert ha nem, akkor a lakosság újból átélheti (a fiatalok pedig először életükben) a 90-es évek villanykimaradásait, amikor e sorok szerzője még az iskolapadot koptatva petróleumlámpánál és gyertyafénynél oldotta meg a házi feladatait.

Bízunk benne, hogy a kormány és az ország vezetői még időben meg fogják hozni a kellő lépéseket, melyek elhárítják a villanykimaradások veszélyét lakosság, valamint a vállalatok számára, és ezáltal megteremti a megfelelő körülményeket a 2021-2022 téli fűtési időszak stabil átvészelésére.

(Címlapkép: szakértők vizsgálódnak egy gázvezeték-robbanás helyszínén az ukrán fővárostól délre 2007. május 7-én. A robbanás következtében 32 faluban ezrek maradtak gáz nélkül. A vezeték mintegy harminc méteres szakasza robbant fel, darabjai 150 méteres körzetben szóródtak szét. A balesetben senki sem sérült meg. MTI/EPA/Szergej Dolzsenko)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó sok haszna volt a narancsos forradalomnak.....de nem az átlagnak.

2005 nyugatbarát forradalom -> felmondták a gázszerződést -> drágább lett a gáz, de emelték a tranzitdíjat.
2015 nyugatbarát forradalom -> felmondták a gázszerződést -> drágább lett a gáz, de emelték a tranzitdíjat.

Ők sem gondolhatták azt, hogy ez így fog menni a végtelenségig. Az egy dolog, hogy az oroszoknak így nem üzlet, egy, számukra stratégiai jelentőségű iparágban, de ez így Európának sem érdeke, bárki bármit is mond.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés