Vágyvezérelt kijelentés: az uniós energiapolitika növelheti a periférikus országok versenyképességét

2021. december 26. 13:06
Rebekka Popp, az E3G kutatóintézet közgazdásza, az Euractiv portálon megjelent elemzésében úgy véli, hogy a közép- és kelet-európai vezetők, például Magyarországé, Lengyelországé vagy Bulgáriáé kritikusan fogadták az EU „ „Fit for 55”” nevű intézkedéscsomagját, annak ellenére, hogy nagy esélyt adna ezen országok számára a klímasemleges gazdaság felé. A közgazdász azt is felemlegeti, hogy bár a vállalkozások a régióban készen állnak az átálláshoz, a kormányok konzervatív nézőpontja letereli őket a „zöld” útról, ezáltal megakadályozva őket a jövőbeni fejlődésben.

A vállalatok akarják, a kormányok nem?

Popp állítása szerint, a kormányok ösztönzése hiányában a vállalkozások saját maguk igyekeznek áttérni a karbonsemlegességre, ugyanis rájöttek, hogy sokat profitálhatnak az olcsó megújuló energiából. A közgazdász hangsúlyozza, hogy ahol jogilag lehetséges, vállalati energiavásárlási megállapodásokat (PPA) is aláírnak, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy közvetlenül a termelőtől vásároljanak megújuló energiát.

Az e fajta szerződések tekintetében Lengyelország vezet a régióban, míg Bulgáriában és Romániában ez a gyakorlat annyira nem terjedt el, teszi hozzá Popp. Szerinte, a vállalkozások azonban nem csak saját tevékenységük dekarbonalizására összpontosítanak, hanem paradigmaváltást is szeretnének elérni ágazataikban és országaikban, és egyesíteni kívánják erőiket az üzleti élet által irányított klímakezdeményezésekben.

Érdekes, hogy erről született egy kutatás Ausztráliában, amelyben a kutatók kimutatták, hogy az ország legnagyobb vállalatai bár sokat beszélnek a karbonsemlegeségről, valójában keveset tesznek érte és inkább marketing tevékenységként használják fel a „zöld átállást”. Erről itt számoltunk be a Makronómon.  

Popp úgy véli, hogy

Közép-Kelet Európa számára ez leginkább egy versenyképességi kérdés,

ugyanis a régió Európa ipari erejének jelentős részét képezi és ha a globális vállalatok – például a német autógyártók – klímacélokat tűznek ki, akkor felülvizsgálhatják kapcsolataikat beszállítóikkal. Ahhoz, hogy a klímasemleges világban a létfontosságú ellátási láncok részesei maradhassanak, a régió vállalatainak meg kell tisztítaniuk termelési folyamataikat, és környezetbarátabb termékeket kell biztosítaniuk.Ha pedig ezek nem tudnak alacsony károsanyag-kibocsátású termékeket és termelést kínálni, akkor a veszélybe sodorhatják önmagukat is - állítja Popp.

Végül Popp hangsúlyozza, hogy bár a vállalatok saját maguk is tesznek lépéseket,de a kormányok támogatása nélkül sikertelen lesz a „zöld átmenet”, márpedig az „ „Fit for 55”” csomagja tiszta energiára vonatkozó jogszabályai segíthetnek felszámolni a szabályozási és adminisztratív akadályokat a vállalati megújuló energiaforrások beszerzése előtt.

Szerinte, az ENSZ glasgow-i klímakonferenciája – a COP26 – megmutatta, hogy a világ gyorsabb és komolyabb klímalépések felé halad, és ha a közép- és kelet-európai vezetők nem akarják, hogy gazdaságuk lemaradjon, el kell kezdeniük segíteni vállalati szféráikat a nettó nulla kibocsátás felé indulásban.

Popp tehát úgy véli, hogy a „zöld átállás” egy teljesen (jól) működő doktrína, ezáltal pedig mindenkinek lehetséges, sőt szükséges alkalmaznia.
Ezt cáfolja meg Peter Zeihan geopolitikai szakértő, aki kiemeli, hogy a világ nem áll készen egy ilyen átállásra, hiszen az ehhez kapcsolódó technológia még alkalmatlan, ráadásul gazdaságilag is egy borzasztó döntés. Régebben már foglalkoztunk az amerikai szakértő gondolataival a Makronómon.

Nem biztos, hogy a „zöld út” versenyképes

Bár Popp egyértelműen üdvös iránynak tekinti a Glasgow-i klímakonferencián elhangzott gondolatokat, ahogyan az EU „zöld agendáját” is, ezt nem mindenki gondolja hasonlóképpen. Az Analyst nevű görög kutatóközpont például, elég kritikusan tekint az EU „Fit for 55” intézkedéscsomagjára, rámutatva, hogy az a periférikus országok versenyképességét inkább csökkentetné, mint növelné.

Az intézet „Milyen EU-ról beszélünk?” című novemberi elemzésében fejezte ki értetlenségét az Európai Unió „zöld agendájával” szemben, ugyanis olyan döntésekről van szó, amelyek bár hosszabb távon a bolygó megmentését célozzzák meg,

rövid távon érezhető hatással lesznek életünkre és gazdaságunkra.

Az agenda az idei Egyesült Nemzetek (ENSZ) éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) született , ahol 200 országból érkeztek képviselők 120 politikai vezető társaságában.

Az Analyst ezzel kapcsolatban két kérdést tesz fel az Unió felé: egyrészt, hogy

e kevés ember valóban reprezentálja a világ népeinek akaratát?

Másrészt pedig, hogy léteznek e olyan legitim kutatások, amelyek alátámasztják, hogy megvalósítható a COP26, valamint az EU által azon kitűzött cél, miszerint a hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fokkal kellene mérsékelni 2030-ig.

Az intézet kiemeli, hogy az Európai Unió a világ kibocsátásainak „csak” 8 százalékáért felelős, hozzátéve, hogy a bizonyos „zöld” politikákat Görögországnak is követnie kell, miközben

a dél-európai állam minimális ipari termelése csak a kibocsátás 0,26 százalékát adja.

Az Analyst arra is rámutat, hogy az ENSZ hírhedt konferenciáján nem vett részt Oroszország és Kína, annak ellenére, hogy az ázsiai gigász az utóbbi időszakban megduplázta szén-importját Ausztráliából. Ha ezt nem tette volna, akkor megemelkednének az importköltségek és növekedne az áruhiány - jelenik meg az elemzésben.

Az intézet hozzászólt az „Fit for 55” csomag néhány pontjához

Egyrészt, a javaslatok közé tartozik a megújuló energiaforrásokra való támaszkodás arányának növelése 32 százalékról 40 százalékra. A kérdés itt az, hogy miképp jött létre ez a javasalat és milyen költségekkel járhat.

Másrészt, az EU-s zöld agenda az ipari kibocsátások 61 százalékkal való csökkentését írja elő – az Analyst szerint nem kellene ebből Görögországnak kimaradnia, amúgy is minimális termeléssel rendelkezik, bár ez az előírás még ezt is veszélyezteti. Viszont felvetik a kérdést, hogy ez esetben milyen logikával importál az Unió olyan országokból, mint Törökország, amelyekre semmilyen kötelezettséget nem vállal. Netán megáll a környezetszennyezés a határon?

Felvetik, hogy az irányelvben nincsenek célkitűzések a csomagolóanyagok tekintetében. Miért is?

Azt is bírálják, hogy egy labirintusszerű tőzsde jött létre a szennyezőanyagok kibocsátására, ami végül a költségek növekedéséhez vezetett. 

 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Látta ezt egy tájépítész? Vagy a könnyeitől nem.

Akkor ezért nem kritizálta a német szeneroműveket és az atomreaktorok leszerelését.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés