Mindenki mindenki ellen

Leszakadóban: már egymás embereit rabosítják a szlovák négyes koalícióban

2021. szeptember 17. 9:13
Szlovákiában dübörög a korrupció elleni harc, ami akkora fordulatokra pörgött, hogy már egy ideje egymást csukják le a vizsgálatokat végzők. Legutóbb a saját rendőreit kontrolláló belső ellenőrzés rabosította a rendőrség elitjének számító Nemzeti Bűnüldözési Hivatal (innentől NAKA) nyomozóit. Sokak szerint nincs itt megállás, akár a speciális ügyészséget is célba vehetik.
Matus Tibor írása.

Sok minden történt az elmúlt évben annak jegyében, hogy az új kormány meghirdette a maga korrupcióellenes harcát. Marhapásztor, Júdás, Tisztítótűz és még sorolhatnánk a látványos rendőrségi akciókat, ahol hajnalonként bekopogtak ehhez is, meg ahhoz is. Keresték a felelősöket az elmúlt kormány korrupciós ügyeiért. Új kifejezést tanultunk, a bűnbánó tanú fogalmát, akik énekeltek az elmúlt kormányzat ügyeiről. Láthatóan, ahogy szorult a kelepce, mintha szétfoszlott volna az addigi nagy összefonódás a vizsgálatok alanyainál, és persze kezdetben mindenki hitt is bennük, mint a vezércikkben.

Nyáron már megjelentek az első furcsa sejtések. A NAKA nyomozói, akik Daniel Lipšic speciális ügyész csapatába tartoztak, vélelmezték, hogy a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) megfigyeli őket, sőt a rendőrség belső ellenőrzése is dolgozik rajtuk, és várhatóan lecsukják őket, hogy ne tudják folytatni az ügyek kivizsgálását.

Már egy éve, szinte a kinevezésétől, a speciális ügyész Daniel Lipšic először igyekezett megtisztítani a rendőrséget egy nyitrai kétes csoporttól, a Bödöréktől.

Lecsukatta az oligarchának tekintett Norbert Bödört, akinek a vállalatai (vagy az egyik, vagy a másik) az előző kormánynak, természetesen tisztes közbeszerzés után, számtalan közintézménynél végezhettek őrző-védő munkát, meg egyebet.

És nem csak őt iktatta ki, hanem a banda tagjait, a Bödörrel rokonságba lévő volt rendőrfőkapitányt, és még további jeles rendvédelmi személyeket az előző kormány időszakából. Indokolt volt az akció, mert több tanúvallomás is alátámasztotta, hogy

Bödörék szervezett módon beépültek a rendőrségbe, és csupán zsarolással, védelmi pénzek beszedésével, a NAKA megfelelő határozatainak bebiztosításával, vagy a kényelmetlen személyek büntetésével, zaklatásával vádolták őket.

Szintet lép a Tisztítótűz

Márciusban valóban szintet lépett, ugyanis az rendvédelmi szerveket megtisztítani kívánó akció keretében lecsukatták a szlovák titkosszolgálat (SIS) frissen kinevezett vezetőjét, akit a jelenlegi parlamenti elnök, Boris Kollár pártja javasolt a posztra. A rabosítást két megtérő tanú vallomására alapozták, mi szerint idő előtt befejezte egy másik oligarcha figyelését, állítólag havi apanázsra számíthatott. Persze nagy felháborodásra, azóta a jeles titokszolgát már kibocsátották, hiszen a főügyész nem tartotta elegendőnek a két tanú vallomását.

Ezzel egy új front nyílott, hiszen már nem csak a Fico és Pellegrini kormányzásához köthető emberek voltak a célszemélyek.

Immár az újak közül került ki a célszemély, és hát ez is része lett a törékeny, megegyezni semmiben sem tudó négyes koalíció sehova nem vezető vitáinak. Innentől tulajdonképp minden halandónak követhetetlenné vált ki, kit figyel meg, ki, kit és mikor fog lecsukatni. Tulajdonképp

már az intézmények, titkosszolgálat, rendőrség, belső ellenőrzés, ügyészség háborúskodik egymás ellen.

A küzdelembe beletartozott az is, hogy egymás bevetéseit gátolták, sokszor feleslegesen. Akkor még úgy tűnt, hogy a harc kétoldalú, az egyiken ott a NAKA és a speciális ügyészség, a másikon a SIS, a belső ellenőrzés és a Főügyészség.

A NAKA őrzött és védett, lecsukta a belső ellenőrzés vezetőjét korrupció vádjával. De a valahogy kiszivárgott dokumentumok szerint, célkeresztjébe került a belső ellenőrzés nyomozócsoportjának főnöknője (akit azóta félreállítottak), nyomozók, titkosszolgálati emberek, illetve a NAKA volt vezetője. Sőt olyan hírek is voltak, hogy a Főügyésszel is foglalkoznának. Azzal a gyanúval dolgoztak rajtuk, hogy a régi kormányzat embereinek megvédésén dolgoztak.

Erre következett az elmúlt napokban a belső ellenőrzés válaszcsapása, a Tisztítótűz több nyomozóját lecsukták. Mivel ezzel a speciális ügyész, Daniel Lipšic is célkeresztbe került, így rögtön támadásba lendült. Azt nyilatkozta, hogy a másik fél tevékenysége a Fico-Pellegrini pártjainak érdekeit szolgálja, hiszen el akarják tusolni a nagy korrupciós ügyek vizsgálatát.

Lipšic, amúgy régi motoros a szlovák politikában. A kereszténydemokrata politikus vezette már az igazságügyi, illetve a belügyi tárcát. Ficóék ideje alatt ellenzéki képviselő volt, ezt adta fel akkor, amikor egy gázolásos baleset okozója lett, mint utólagos vizsgálat során kiderült – vétlenül.

Minden világos

Nem reménykedem benne, hogy a fent leírtak alapján mindenki mindent megértett, mert bevallom, ahogy sokan ebben a kis országban, magam sem tudom követni az eseményeket. Sajnos,

már a rendőrök között is elindult a szóbeszéd, hogy ez csak egy cirkusz, hiszen olyanok küzdenek egymással, akik évek óta oly sikeresen együttműködtek a kulisszák mögött.

Ami egyben azt is jelenti, hogy a „minden politikus rossz” képe mellett, megrendül az igazságszolgáltatásba vetett hit is, nem csak a köznépnél, hanem a rendőrség állományában is. A rendvédelmi szervek világa zárt, kár is belebonyolódni.

Érdemes inkább a nagypolitika felől közelíteni

Tehát, tavaly márciustól adott egy négytagú koalíció. Bár jobboldalinak aposztrofálja magát, de hát van itt minden, az ultra-kereszténykonzervatívtól a liberálisokon keresztül a politikai meggyőződés nélküliekig. Ez utóbbi olyan, mint a művészetben a lart pour lart, politizálás a hatalom megszerzéséért. Nagy ígéretekkel jöttek, a kormányprogramba reformok tömegét ígérték, de

legfőképp az addigi korrupció legyőzésével, a tiszta kormányzás megteremtésének ígéretével tudták megnyerni a választásokat.

Persze jött a válság, és milyen jó, hogy jött. El lehetett rejteni mögé azt, hogy működésképtelen a négyes koalíció. A nagy bejelentések megvoltak a reformelképzelésekről, de ezek a négy párt különböző ideológiai szikláin rendre megfeneklettek.

Innen a kormánypártoknak nem is maradt más, mint három évvel a választások előtt kampány-üzemmódba kapcsolni, és minél jobb preferenciákat elérni, akár azzal, hogy a koalíciós társat nyomják a víz alá. Ezt viszont a választó is látja, így ennek eredménye, hogy két kormánypárt a 10 százalék, a harmadik 6 százalék körül mozog, a negyedik pedig már gyakorlatilag szét is esett.

Ezen kormány számára

maradt volna még az utolsó toposz, a korrupció elleni rendíthetetlen küzdelem, de az utóbbi napok következményeképp, ez is összeomlani látszik.

Hiba volt lecsukni a titkosszolgálat főnökét, amúgy is kihozták, csak Boris Kollár pártjában maradt tüske, amely pragmatikusan elkezdett közeledni Fico és Pellegrini pártjaihoz. Hatalomtechnikailag jogos, hiszen a preferenciák szerint Pellegrini (18%) és Fico (14%) vezet, így várhatóan ők alakíthatnak majd kormányt.

Boris Kollár pedig nem tesz mást, mint minél több szabad vegyértéket alakít ki a jövendő koalícióba való belépéshez.

Vélhetően ez is közrejátszik a hirtelen összekuszálódott rendőrségi háború indítékaihoz.

Valójában ez a harc, még akár egy élvezhető cirkuszi mutatványt is jelenthetne, bohócokkal, állatidomárokkal, stb.  A szomorú az, hogy ez a kormány jól meghatározta, hogy hol is van elmaradva az ország, min is kellene változtatni. Elöregedés, a munkát terhelő adók és járulékok magas szintje, az oktatás alacsony színvonala, rengeteg külföldön tanuló diák és oda vándorló értelmiségi, csökkenő beruházások, egyoldalú gazdaság, és még sorolhatnám.

Tehát lett volna tennivaló, csak az egyezség hiányzik, és ennek az egész ország issza meg a levét.

Gazdasági szempontból a járvány kezelése minimális volt, csupán a munkahelyek megtartására irányult, és igazából azt sem tudta megvédeni, régiós tekintetben is itt a legmagasabb a munkanélküliség. Szlovákia visszapattanása látványos, de lassabb, mint a környező országoké.

A koalíció négy lova négyfele húzott, és így nem lehet haladni, csak nézni, ahogy a régiós versenytársak otthagyják őket.

Igor Matovič kormányfő sem volt ideális vezető, inkább kommunikátor, utódja Eduard Heger körül talán kevesebb a botrány, de ez feltehetően a gyengébb kézzel való kormányzás következménye.

Félelmetes tapasztalni, hogy egy kormányzás minősége mennyire meghatározza egy ország fejlődését vagy visszamaradását, és ez várhatóan a következő választásokig meglévő két év alatt sem fog sokkal jobbra fordulni. Már ha két évet még kitart ez a koalíció.

U.i.:

Mindenképp meg kell említenünk, hogy Eduard Heger kormányfő, a helyzetre való tekintettel összehívta csütörtökön a Nemzetbiztonsági Tanácsot. Úgy döntöttek, hogy szakértőkből álló munkacsoportot hívnak életre, ami olyan javaslatokat fogalmaz meg, melyek lehetővé teszik, hogy a bíróságok, az ügyészség és a rendőrség hatékonyabban működjön. Feladatuk lesz, hogy az emberek jogállamba vetett bizalmának visszaállítására.  

Gyönyörű! Innentől nincs más, mint tanácsokat adni Murphy mestertől Heger kormányfőnek. Például Warren szabályát:

Ha igazi szakértőt keresel, válaszd azt, aki maximális időtartamot és maximális költséget irányoz elő a munkafeladatra.

Illetve hosszabb távra Sherman sajtóértekezlet-szabályát:

Katasztrófákról mindig a helyettesek nyilatkozzanak.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés