Anglia helyett Magyarország: a legmenőbb brit éttermeket hagyták ott, hogy itthon alapítsanak családot és vállalkozást

2021. október 6. 16:21

Írta: Rádi Balázs
„Aki látta a nyomort, az sokkal jobban tudja értékelni a hétköznapi életét” – vallja Almás Edit és Albrecht Tamás, a balatonfüredi Mór24 étterem alapítói, akik hátizsákkal bejárták a Közel- és Távol-Keletet, testközelből tapasztalták a nélkülözést. Kalandjaik során előfordult olyan helyzet is, amikor saját maguknak kellett halat fogniuk egy tóból, ha enni akartak. „Ha az ember az igényeiből lentebb tud adni, akkor rengeteg tapasztalatot szerezhet, és ezáltal fejlődhet is” – árulta el Edit és Tomi lapunknak, miközben a saját éttermükben fogadtak minket, ami az utazásaiknak és élményeiknek egyfajta leképződése, a keleti fűszerek illata keveredik az angliai Soho-hangulattal. A fél világot megtapasztalt, majd hazatérő vendéglátós magyarokkal készített interjút a Makronóm.
A legmenőbb brit éttermekben dolgoztak, majd visszatértek Magyarországra

A Balaton gyerekkoruk óta központi része a mindennapjaiknak – Alsóörsön és Balatonfűzfőn nőttek fel –, a veszprémi vendéglátóipari szakközép elvégzése után úgy érezték, szükségük van új ingerekre, inspirációra és szabadságra. Éltek Izraelben, fél évig járták Indiát hátizsákkal, barangoltak Indonézia szigetein, végül Nagy-Britanniában telepedtek le hosszabb időre.

London, Cardiff és Bristol csúcséttermeiben, kávézóiban dolgoztak, megjárták a Soho kulthelyét, az Ivy-t, dolgoztak Gordon Ramsay éttermeiben is, ahol sztárséfektől leshették el a főzés fortélyait.

Annak ellenére, hogy a legmenőbb brit éttermekben dolgoztak Michelin-csillagos séfek mellett, és megtapasztalták a nyugati életet, mégis úgy döntöttek, hogy inkább Magyarországon alapítanak családot és nyitnak vállalkozást. „Londonban négy évet éltem, kacérkodtam a gondolattal, hogy ott élem le az életem, de a szívem mindig haza húzott” – árulta el Tamás. Interjúnk.

*

Mivel foglalkoztatok az étterem előtt? Honnan eredt a vendéglátás ötlete?

Tomi: Az étterem megnyitása előtt is vendéglátásban dolgoztunk, bár akkor még Edittel külön utakon jártunk.

Edit: Balatoni vendéglátós családból származom, ezért természetes volt számomra, hogy én is ebben helyezkedek majd el. 

Ki tervezte az étterem kinézetét?

Edit: Mivel Tomi dolgozik a konyhában, így célszerű volt, hogy ő tervezze meg. Az étterem többi része az én elképzeléseim alapján épült, leginkább külföldi éttermek inspiráltak minket.

A Balaton környékén szükséges az egyediség ahhoz, hogy egy vendéglátóhely jól működhessen?

Tomi: Manapság a külföldi éttermek is modernizálódnak, a turisták pedig az új, különleges ízeket keresik, sokszor a Balatonon is. Nekünk volt szerencsénk sokféle kultúrát megismerni, ezért is tudjuk követni az éppen aktuális trendeket.

 
A külföldön szerzett tapasztalataitokat az éttermetekben is hasznosítjátok?

Edit: A külföldi receptjeinket is használjuk, ezért tudunk újat mutatni a vendégeinknek.

Tomi: A külföldi modern ételek sokkal inkább tükrözik a személyiségünket. Általában nem egészben használjuk fel a recepteket,

különböző kultúrák ételeiből merítünk ötleteket és egy sajátos mixet alkotunk,

ezért az ételeink egyediek és különlegesek.

 
Hogyan hatott az étteremre a vírushelyzet?

Tomi: Már májusban szerettük volna kinyitni az étterem kapuit, de a belső munkálatokkal nem tudtunk időben végezni az első hullám miatt, ezért csak július közepén indulhattunk el. A nyitás után két hónappal be is kellett zárnunk a második hullám miatt, elvitelre viszont rendelhettek tőlünk. A vírushelyzet ellenére sokan megismerték a nevünket és – bár nincs összehasonlítási alapunk – szerintem jó szezont zártunk.

Gyakrabban járnak hozzátok fiatal vendégek, mint az idősebbek?

Edit: Nem feltétlenül, a fiataloktól az idősekig sokféle korosztály megfordul nálunk. 

Tomi: Nem a kor számít, hanem a nyitottság.

Edit:

Arra is volt példa, hogy betért hozzánk egy vendég, megnézte az étlapot, majd felállt és kisétált az étteremből.

Sokan meg sem várják, hogy elmeséljük az étterem koncepcióját. Mi nem csak kivisszük a nagy tál ételeket, hanem szépen sorban érkeznek az asztalukhoz a különböző finomságok, ezt jelenti a „small plates” (kistányéros) koncepció. Szerencsére a többség nyitott az ehhez hasonló újdonságokra és élvezik az ételeinket, szívesen térnek be hozzánk. 

Külföldön is dolgoztatok?

Tomi: Igen, bejártam a fél világot: dolgoztam Izraelben, Írországban, Londonban és önkénteskedtem Indiában.

Londonban négy évet éltem, kacérkodtam a gondolattal, hogy ott élem le az életem, de a szívem mindig haza húzott.

A hazaköltözés előtt még hátunkra vettük Délkelet-Ázsiát a párommal – gyakorlatilag egy táskával indultunk neki a hatalmas földrész felfedezésének.

Hova utaztatok először közösen?

Tomi: Thaiföldre mentünk hátizsákozni, majd Malajziában és Szumátrán is volt szerencsénk egy kis időt tölteni. Az egyik legnagyobb élményünk az volt, amikor egy működő – bár már tízezer éve pihenő – vulkán belsejébe utazhattunk, ahol elterül egy hatalmas erdő és kisebb falvak is találhatók. A vulkán közepében egy nagy kéntartalmú tó pihen, ezt a sárgás elszíneződése is jelzi. 

Mit találtatok vonzónak a hátizsákozásban?

Tomi: Szabadságérzetet ad, olyan az egész mint egy nagy utazás. Egy szervezetlen út során olyan élményeket tapasztalhatunk meg, amelyet egy szervezett utazás során talán soha – arra vagyok kíváncsi, ami az átlagos emberi tekintet elől rejtve van. 

Edit: A spontaneitás miatt szeretünk hátizsákkal utazni, kevésbé érezzük korlátozva magunkat.

Miért döntöttél az önkénteskedés mellett, Tomi?

Tomi: Az volt a célom, hogy egy kicsit kiszakadjak a nyüzsgő vendéglátós mindennapokból, ezért is választottam a csendes indiai farmokat. Szerettem volna feltöltődni és megnyugodni. Eleinte véget akartam vetni a vendéglátós karrieremnek, de rájöttem, hogy mindig is ezt csináltam, ebben vagyok jó. A motivációm így változott,

inkább önfejlesztési céllal utazgattam, hogy szélesítsem a látókörömet, majd az új énemmel szerencsét próbáljak egy jó étteremben.

Az önkénteskedés segített abban, hogy világot lássak és – a szakmámtól teljesen eltérő – új munkakörökben dolgozhassak. 

Hogyan kell elképzelni az önkénteskedést, mivel foglalkoztál? Hány forintból éltél ez idő alatt?

Tomi: Online kerestem önkéntes munkát a Google-n keresztül és Indiában találtam is. Erdők újratelepítésével foglalkozott a cég, helyi fafajták telepítésével szorítottak ki egy, az indiai ökoszisztéma számára idegen – és így kedvezőtlen – Ausztráliában őshonos fafajtát.

Küldtem nekik egy e-mailt és egy kis idő múlva már Indiában találtam magam.

Nem volt meghatározott munkaköröm, mindig azt csináltam, amit éppen rámosztottak.

Gazoltam ananászültetvényt, de cséplőgépet is szereltem.

Az indiaiak nagyon kedvesek voltak, felajánlották, hogy tartsak velük és imádkozzak, tegyem fel a kérdéseimet a vallással kapcsolatban, de semmit sem erőltettek rám. Szállást és ételt is biztosítottak – mindössze tízezer forintért havonta – ezért hat napot kellett dolgoznom heti hat órában. Ebben az időszakban könnyen kijöttem a pénzből, mivel alig voltak kiadásaim.

Milyen pozitív hatása van egy keleti utazásnak?

Tomi: Sokféle kultúrát ismertem meg az utazásaim során, voltak köztünk muszlim, keresztény és hindu vallású emberek is. A különböző templomok egymást érték és nem találkoztam vallási különbségekből adódó vitákkal. Az emberek tiszteletben tartották a többiek nézeteit, ezáltal én is elfogadóbb és nyitottabb lettem más kultúrák iránt.

Indiában találkoztam mélyszegény és nagyon gazdag emberekkel is,

beszélgettem a két szélsőséges réteggel és sokat tanultam tőlük. A keleti utazásaim megtanítottak arra, hogy értékeljem azt, amim van. Sokan csak Amerikát és a csillogást látják, pedig érdemes az érem másik oldalát is megnézni.

Aki látta a nyomort, az sokkal jobban tudja értékelni a hétköznapi életét. 

Edit: Velünk is előfordult, hogy egy lakatlan szigeten töltöttünk két hetet és nem volt bolt a közelben, tehát elmentünk egy közeli tóhoz és fogtunk magunknak néhány halat vacsorára. Ha az ember az igényeiből lentebb tud adni, akkor rengeteg tapasztalatot szerezhet, és ezáltal fejlődhet is.  

Az Indiában szerzett tapasztalataitok közül melyik a leginkább hasznos számotokra?

Tomi: Megtanultam igazán kikapcsolódni. Az indiaiaknak van egy – akár napi 16 órás 10 napon keresztül tartó – meditációs gyakorlata, amely közben nem szabad beszélni. Ez segít fókuszálni, a jelenre koncentrálni és egy kicsit kikapcsolni.

 Edit: Ezzel azt is megtanulta, hogy hogyan lehet gyorsan elaludni!

Miért érdemes külföldön dolgozni?

Tomi: Nagyon sok tapasztalatot szerezhetünk és különböző nyelveken tanulhatunk a lakosoktól. Más alapanyagokkal és receptekkel dolgozhattam, új praktikákat tanulhattam és különböző – a vendéglátástól eltérő – területeken is kipróbálhattam magam. A külföldi tapasztalatok munkavállaláskor is nagyon előnyösek,

később Londonban egy színházi negyedben lévő étteremben kaptam állást, ahol Andrew Lloyd Webber hetente többször is megfordult.

Milyen híres séfekkel volt szerencséd együtt dolgozni? 

Tomi: Londonban volt szerencsém a Gordon Ramsay birodalmát megjárt Angela Hartnett alatt dolgozni. Cardiffban is töltöttünk két évet, itt Martin Blunos Michelin-csillagos séfnél dolgozotam, majd ezután vettük nyakunkba Délkelet-Ázsiát, igaz, nekem ez már a második indiai utam volt.

Hogyan viszonyultak külföldön ahhoz, hogy magyarok vagytok?

Tomi: Londonban már hozzászoktak, hogy a lakosok nagy része nem angol származású,

a nagyobb városokban jellemzőbb az elfogadás más nemzetek iránt.

Edit: Viszonylag hamar beilleszkedtünk, és felvettük a helyiek ritmusát.  

Miért döntöttetek – a sok utazás ellenére – úgy, hogy Magyarországra költöztök?

Tomi: Már régóta fontolgattuk, hogy saját vállalkozást indítunk, közben pedig született egy kislányunk. A család segítsége nélkül nem lehet egyszerre gyereket nevelni és éttermet üzemeltetni.

A kislányunknak is jobb így, hogy találkozhat a család többi tagjával is.

Edit: Hiányzott számunkra a Balaton hangulata, honvágyunk volt.   

Ha választhatnátok, hol élnétek a legszívesebben?

Edit: Dörgicsén élnénk legszívesebben – ez egy nyugodt, balatonközeli falu gyönyörű tájakkal.

Mit üzennétek azoknak a fiataloknak, akik most kezdik el a nagybetűs életüket?

Tomi: Használják ki a lehetőségeiket és próbáljanak ki mindent, amit eddig nem tettek. Látogassanak el mindenképp Londonba és Indiába, hatalmas élmény megismerni a különböző kultúrákat. Utazzanak sokat! 

Edit: Ne féljenek az újtól, utazzanak és legyenek nyitottak az újdonságokra! Érdemes megtapasztalni a világ jó és rossz oldalát is, csak így kaphatunk egy valós világképet.

Számotokra mi jelenti a boldogságot?

Tomi: Az egyensúly jelenti számunkra az igazi boldogságot, nem vágyunk Teslára vagy Ferrarira.

Fotó: Ficsor Márton 
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés