„Nagy feladatokra teremtett jó valuta”: történelmi sajtószemle a hetvenöt éves forint születéséről

2021. augusztus 7. 9:24

Írta: Nagy Márton
Örömódák zengése a békekonferenciák árnyékában, kommunista okfejtések és a rendszerváltás után megugró infláció miatti csalódottság – ilyen volt a sajtóhangulat a korábbi forintérvfordulók idején.

Már-már hihetetlen belegondolni, hogy háromnegyed évszázada ugyanazzal a fizetőeszközzel fizethetünk a magyar boltokban. Arra, hogy Magyarországon egy pénznemet legalább ennyi időn át használtak volna, legutóbb a 18–19. század fordulóján volt példa, amikor az úgynevezett konvenciós forint több mint egy teljes évszázadig volt használatban, amit csak a '48-49-es szabadságharc szakított meg rövid időre. Így tehát joggal tekinthetünk elismeréssel elődeinkre, akik a második világháború heves hullámai után a pengő hiperinflációját látva egy igazi korszakos pénzt alkottak meg – bár ezt a korabeli bankárok akkoriban csak remélni tudták.

75 év eltelttével érdemes röviden visszatekintenünk, milyen körülmények közt született meg a forint, és milyen utat járt be az elmúlt évtizedekben. Mindehhez az Arcanum adatbázisát hívtuk segítségül, mely által felkutattuk, hogyan fogadta a korabeli sajtó az új pénznemet, és miképp ünnepelték meg a 25 illetve 50 éves évfordulókat.

Minden kezdet nehéz

A ma is használt forint hivatalosan 1946. augusztus 1-től számít Magyarország törvényes fizetőeszközének. Habár hatalmas horderejű lépésnek számított a bevezetése, ez azonban akkoriban mégsem ütötte át minden lap ingerküszöbét, ugyanis az új pénznem születésnapja egybeesett a második világháborút lezárni hivatott párizsi békekonferenciával.

A jelentősebb napilapok közül egyedül a Népszava (a Szociáldemokrata Párt lapja) hozta le a hírt egészoldalas, címlapi anyagban „Köszöntjük a forintot!” címmel. A cikk optimista hangulata leginkább a „Búcsúzunk a pengőtől és köszöntjük a forintot. Búcsúzunk a rossz pénztől és üdvözöljük a nagy feladatokra teremtett jó valutát.” sorokkal adható át. A szintén szociáldemokrata kötődésű Világosságnál ugyan a címlapra nem fért fel a forint bevezetése, a lap harmadik oldalán azért helyett kapott egy cikk, melyben Szakasits Árpád beszédét idézve méltatják az új pénznemet.  „A forint sikere elsősorban az asszonyok sikere.

A forint a mun­kásosztály vérével és verítékével született meg, és alapja nemcsak az arany- és ércfedezet, hanem az en­nél sokkal lényegesebb hit és biza­lom

– fogalmazott a Világosság szerint a miniszterelnökhelyettes. A Magyar Kommunista Párt lapja, a Szabad nép, szintén terjedelmes publicisztikát közölt a forint bevezetéséről „A stabilizáció néhány döntő kérdése” címmel, melyben a szerző többek közt az új pénznem spekulánsoktól való megvédéséről értekezik.

Fotó: Pixabay

A baloldali lapokkal szemben sokkal kisebb figyelem jutott a pengő leváltásának a magukat polgári, demokratikus lapként aposztrofáló újságokban. A Magyar Nemzet, a Szabadság és a Világ is kivétel nélkül a párizsi békekonferencia fejleményeit hozta címlapon, mely mellé nem fért be az új valuta bevezetésének ténye. A Nemzet ugyanakkor a harmadik oldalon már részletesen ír a fejleményekről, kiemelve többek közt azt, hogy az új valuta bevezetésével egyidőben elindult a jegybanki arany hazahozatala is Németországból.

A Világ és a Szabadság hasábjain ugyanakkor leginkább csak a hirdetésekből értesülhetnek a kíváncsi olvasók az új pénznemről.

Előbbiben például a Lampart Művek kínálja eladásra – hangsúlyozottan forint ellenében – portékáit. Utóbbiban pedig a Corvin Áruház tett közzé egy negyedoldalas reklámot, mely szerint „az infláció sötétsége után feltűnik az uj [sic], a stabil forint fénye s nagy bizalommal tekintünk feléje. Tudjuk, hogy mindenki sokmindent volt kénytelen nélkülözni. Most lehetőség van a hiányokat pótolni. Erre felkészültünk és dús választékkal várjuk vevőinket.” Sőt, az is kiderül, hogy annak sem kell aggódnia, aki esetleg még nem rendelkezik kellő mennyiségű forinttal: a Corvin Áruház ugyanis vállalta, hogy kérés ellenében félreteszik az árukat, és azokat változatlan áron lehet majd átvenni augusztus végéig. És itt most

gondoljunk bele, milyen erővel hatott a pengő rohammértékű értékvesztése után az a korabeli emberekre, hogy egy hónapon keresztül ugyanannyit ér a pénz.

A Corvin Áruház 1946. augusztus 1-én a Szabadságban megjelent hirdetésének fejléce adja hírül az új pénznem bevezetését. (Fotó: Arcanum/Szabadság)

Hazatér az arany!

Az 1946-os év augusztusának másik gazdaságtörténeti jelentőségű eseménye az volt, amikor hazatérhetett a külföldre hurcolt jegybanki aranytartalék, mely így egyben az új pénznem fedezeteként is szolgálhatott. A hazahozott arany akkori árfolyamon 374 millió forintnak felelt meg.

1946. augusztus 5-én Frankfurtban dr. Nyárády Miklós államtit­kár, dr. Hahn Sándor városi tanácsnok vezetésével az amerikai megszálló csapatok kiküldöttei hozzáláttak a Reichsbank pincé­jében őrzött magyar állami aranykincsek összecsomagolásához. A rúd és érme aranyakat pontosan lemérték, majd 40x80 centiméteres nagyságú kenderből készült zsákokba helyezték, lekötötték és lepecsételték. Három nagy vasúti kocsiba rakták az aranyat, őrzésére fegy­veres amerikai katonákat rendel­ték. Hat óra után öt perccel gör­dült ki a frankfurti pályaudvar­ról a vonat. A szovjet zónánál orosz fegyveres őrség szállt fel, hogy az amerikaiakkal együtt biztosítsa a vonatot. A magyar határhoz érve a magyar állam- rendőrség kiküldöttei is felszáll­tak” – ír a harminctonnányi arany hazaszállításának körülményeiről a Világ.  „A Keleti-pályaudvaron az Aranyvonat fogadására meg­jelent Nagy Ferenc miniszterelnök, Gordon Ferenc és Gerő Ernő miniszterek, Münnich Ferenc rendőraltábornagy, dr. Benjámin Olivér rendőrőrnagy, továbbá Schoenfeld Artur ame­rikai követ és Williams tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője. Az ünnepi fogadáson a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is képviseltette magát” – derül ki továbbá a Magyar Nemzet cikkéből.

„Nekünk, kommunistáknak ma is rajta kell tartanunk kezünket dolgozó né­pünk ütőerén”: így írt a sajtó a forint 25. születésnapján a Kádár-korszakban

A negyedszázados jubileum a Kádár-rendszer kellős közepén érte az egykor nagyreményű valutát. A korszakban igencsak megcsappant médiapluralizmus okán a 25 éves forint apropóján leginkább csak a pártsajtó örömködhetett. Ezt pedig meg is tette, ráadásul nem győzte az új pénznemet ideológiai kontextusban is feltüntetni.

A Népszabadság vasárnapi mellékletének címoldalán Friss István terjedelmes publicisztikáját olvashatjuk a forint születéséről és az új pénz első néhány évtizedéről. A szerző először az 1970-es évek jólétében tengődő átlagembernek igyekszik elmagyarázni, milyenek is voltak a körülmények 1946-ban: „ez bizony az éhezés kor­szaka volt” – summázza gondolatait a szerző. Ekkor azonban megérkezett a megmentő, a Magyar Kommunista Párt, aki zászlajára tűzve az új pénz ügyét egy csapásra véget vetett a korabeli inflációnak.

Csoda volt-e, hogy a kommunista pártnak, a kommunista közgazdászok­nak igazuk lett a polgári közgazdászok­kal szemben?

– teszi fel a kérdést az olvasónak a szerző, de gondolkodási időt sem hagyva a következő mondatban meg is válszolja azt: „semmiképpen sem volt csoda.” Természetesen nem volna teljes a cikk, ha a szerző nem vonná le a jövőre vonatkozó tanulságokat a 25 évvel korábbi eseményekből. Ezt Friss meg is teszi: „nekünk, kommunistáknak ma is rajta kell tartanunk kezünket dolgozó né­pünk ütőerén, a nép égető, jogos törek­véseit, vágyait kell megfogalmaznunk és valóra váltanunk” – adja meg az ideológiai iránymutatást az olvasóknak.

Újságválaszték egy magyarországi újságárusnál 1972-ben. (Fotó: Fortepan / Urbán Tamás)

A Népszava második oldalon hozta anno a forint jubileumával foglalkozó anyagát, melyben Vas Zoltánnal, a forint kibocsátásakori Gazdasági Főtanács főtitkárával beszélgetnek. Az interjú inkább tekinthető történelmi anekdotázásnak, de természetesen nem maradhattak ki belőle az ideológiai kikacsintások sem. Elhangzik például, hogy „az infláció Horthy-örökség volt”, valamint az is, hogy

a közvélemény egyértel­műen a Magyar Kommu­nista Párt sikerének köny­velte el a példátlan ered­ményt”.

Emellett ugyanakkor megtudhatjuk, milyen hétpecsétes titoknak számított akkoriban, hogy egy dollár 11,74 forintot ér majd, mivel ezen Vas Zoltán szerint „a spekulánsok milliókat kereshettek volna”, ha idő előtt kiszivárog az információ.

A legrövidebben a Magyar Nemzet – ekkor már a Hazafias Népfront lapja – emlékezett meg az évfordulóról. A rövid, már-már csak tényközlésre szorítkozó cikkből kiderül például, hogy a jegybanki arany hazaszállításával az USA is segítette a magyarokat az értékálló valuta megalkotásában, de azért a Szovjetunió „baráti” segítségnyújtása is megemlítésre kerül.

Fél évszázad a háta mögött: negatívan értékelték a magyar valutát a rendszerváltás utáni írások

A forint 50. születésnapjára már a rendszerváltást követően, 1996-ban került sor. A hír a napilapok hasábjain leginkább egy színes összeállításként jelent meg, a gazdasági lapok ugyanakkor élesen kritizálták – nem is alaptalanul – a magyar pénznem rendszerváltást követő teljesítményét.

A Világgazdaság már a címadásban is pesszimista hangszínt ütött meg: „Ötven éve romlik a forint” – írták akkor. „A nyolcvanas évek végi gaz­dasági nyitást, a piacszabályozás inflációgerjesztését vi­szonylag sikeresen élte át a fo­rint, néhány korlátozástól elte­kintve konvertibilis a magyar fizetőeszköz. A versenyképes­ség fenntartását szolgálták a folyamatos leértékelések, 1995 márciusa óta pedig csúszó le­értékelés segíti az árfolyam­szint kiigazítását. Az infláció várható mérséklődése ellenére a hat éve bevezetett ötezres után a jövő év közepén jelennek meg a tízezer forintos bankjegyek, a 10 és 20 filléreseket pedig ez év végéig kivonják a forga­lomból. Jól tükrözi a forint ér­tékvesztését, hogy bevezetése­kor 1 kilogramm arany értéke 13 210 forintnak felelt meg, ma 1,2 milliót ér” – írta a gazdasági napilap 25 évvel ezelőtt.

Hasonlóan negatívan fogalmazott a Figyelő korabeli száma a „Romlásveszély” című cikkében. „A kibocsátáskorinál csaknem tizenháromszor gyengébb dollárárfolyammal »ünnepli« augusztus elsején esedékes félszázados születésnapját a forint.
E jubileumi szeplő nagyrészt a kilencvenes évek értékvesztéséneka következménye.

S ha hinni lehet az előrejelzéseknek, alig néhány év múlvaa kétszáz forint/dolláros árfolyamhatárt is sikerül áttörnie manapság meglehetősen hányatott sorsú fizetőeszközünknek

– írta a Figyelő újságírója. Azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy a forint/dollár árfolyam jelenleg épp a háromszázas határ környékén mozog.

Ami a jelentősebb napilapokat illeti, a félévszázados jubileum a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap címlapjaira is felfért. Emellett a Magyar Nemzet is szentelt egy rövid cikket a hazai pénznek. A cikkekben egy közös pont van: egytől egyig felhozzák a korábban is már idézett infláció problémáját. A Magyar Hírlap inflációs világrekordról ír – kissé megtévesztően, mert ez az 1946-os inflációs értékekre értendő, melyet a pengő végnapjaiban tapasztalhattak a magyarok. A Magyar Nemzet újságírójának a lyukas kétfilléres jut eszébe a forint kilencvenes évekbeli értékéről. A Népszava és a Népszabadság egy-egy interjút közölt az évforduló kapcsán Bácskai Tamás közgazdászprofesszorral és Czirják Sándor akkori MNB-alelnökkel, melyekben szintén szóba kerül az infláció kérdése.

(Címlap: Fortepan / id. Konok Tamás)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés