A Zöld-foki szigetek szabadságának a kulcsa a távolságban rejlik

2021. augusztus 3. 20:23
A Zöld-foki szigetek leginkább a fehér homokos partjairól és a turizmusáról ismert, azonban politikai és közigazgatási szempontból is rendkívül érdekes.

A szigetcsoport a 15. századig lakatlan volt, majd a portugálok gyarmatosították – ez volt Európa első trópusi gyarmata. 1975-ben békésen függetlenedett Portugáliától, és azóta Afrika egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb országának számít.

Ez a szabadság ritkaságnak számít a kontinensen, ugyanis Afrika több demokratikusnak kihirdetett államot is nyomás alatt tart. A Freedom House - amerikai központú civil szervezet, amely a demokrácia, a politikai és az emberi szabadságjogok helyzetének kutatásával foglalkozik – is kinyilatkoztatta, hogy a Zöld-foki szigetek valóban önálló és „szabad” állam.

Milyen tényezők járultak hozzá az állam önállósodásához?

Az ebben a hónapban publikált tanulmány szerint, a Journal of International Relations and Development azt állítja, hogy a Zöld-foki szigetek szabadságának a kulcsa főként a szárazföldtől való távolságban rejlik, csakúgy, mint a Comore-szigetek, Mauritius, valamint a Seychelle-szigetek esetében is. Emellett fontos tényező az is, hogy az állam kis méretéből adódóan sokkal személyesebb politikát tud folytatni, hagyományos választásokat tartanak és a relatív liberalizmus a szigetcsoport fő eszméje.

(fotó: imke.stahlmann)

A demokrácia alapjainak azonosítás bonyolult, különösen ilyen kis minta esetében, de az biztos hozzájárult a békés élethez, hogy nem található a szigeten olaj, vagy más ásványkincs, ami okot adhatna a zsarnokságra. Ehelyett a turizmusra és a külföldiek befektetéseire támaszkodik a gazdaságuk, ami elősegíti a stabilitást és a fejlődést. Ez a fejlődés statisztikai adatokkal is kimutatható, ugyanis a Zöld-foki szigetek GDP-je több mint négyszer annyi, mint a Seychelle-szigeteken vagy a Comore-szigeteken.

Követendő példa

Mondhatnánk, hogy a szigetcsoport példaként jár a többi ország előtt, de azok nem szakadhatnak kisebb darabokra és nem költözhetnek az Atlanti-óceánba, így be kell érniük a jelen körülmények közötti törekvésükkel, hogy bevezessék országaikban a demokráciát.

A cikk szerzője Blősz Dalma.
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés