Ismét 30 bázispontot emelt az MNB az alapkamaton

Az infláció itt van, a kérdés csak az, meddig marad még

2021. július 27. 14:12

Írta: Nagy Márton
Nemcsak a hőmérő higanyszála kúszott rekordmagasra az utóbbi hónapokban, hanem a KSH és a FED inflációs mutatói is. A hosszantartó lezárás után az újranyitás természetes velejárói a megemelkedő árak, de egyes közgazdászok egyenesen az 1970-es évek kétszámjegyű inflációját látják maguk előtt. Vajon mennyire kell félnünk az elszabadult áraktól, és mikorra tudják majd a jegybankok megzabolázni őket – ha meg tudják egyáltalán.

Az utóbbi hónapokban sokakat meglepetések érhettek a heti nagybevásárlás végeztével, amikor a kasszánál meghallották a végösszeget.

Április óta rekordmagas szinten van az infláció, azaz ugyanannyi pénzért egyre kevesebbet tudunk venni, a forint veszít az értékéből.

A júniusi összesített infláció 5,3 százalékos volt az előző év azonos időszakával összevetve. (Összehasonlításképp, a közgazdasági konszenzus szerint egy egészséges, jól működő gazdaságban 2-2,5 százalék körüli a pénzromlás mértéke.) A közgazdászok már ezt a számot is hüledezve vették tudomásul – főleg úgy, hogy a májusi 5,1 százalékos érték után a legtöbben enyhébb, 5 százalék alatti értéket vártak –, de még drasztikusabb képet kapunk, ha fogyasztási főcsoportok szerinti bontásban vizsgáljuk az árváltozást. A szeszesitalok és dohányáruk kiugró mértékben emelkedtek, de ez főleg a jövedékiadó emelésének tudható be. Ami viszont sokkal nagyobb probléma, az az üzemanyagárak elszabadulása, mely esetében az infláció mértéke 10,4 százalék volt. Ezt egyfelől az autóval közlekedők a saját bőrükön érzik, másrészt pedig a szállítmányozás és a különböző ipari gépek működtetési költségeinek emelkedésével általános áremelkedést is hozhat.

Arról, hogy mi áll az infláció megugrásának hátterében, megoszlanak a vélemények. Az mindenképpen igaz, hogy

maga a gazdaság újraindítása önmagában is hozzájárul az árak felhajtásához.

Ennek oka, hogy a több mint egy éve tartó lezárások után tömegek szabadultak rá a piac keresleti oldalára, ehhez pedig a kínalati oldal csak fokozatosan tud hozzáigazodni. Ez persze értelemszerűen egy átmeneti folyamat, és leginkább csak arra utal, hogy minden rendben van, a gazdaság kezd visszatérni a normál kerékvágásba – éppen ezért az ilyen inflációra gyakran szoktak jó inflációként is hivatkozni.

Sok elemző azonban úgy látja, Magyarországon nem ez az egyedüli faktor, mely szerepet játszik a mostani áremelkedésben. A GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese például nemrég úgy fogalmazott az inflációs adatokat kommentálva, hogy ez „egy nem normális gazdaságpolitika következménye”. Karsai Gábor szerint a kormány és az MNB együttes tevékenysége miatt szabadultak el az árak. Az elemző szerint már a koronaválság előtt is voltak arra mutató jelek, hogy Magyarországon erőteljesebb infláció jöhet – 2020 első két hónapjában végig 4 százalék felett volt az infláció – így most voltaképp csak a járvány előtt már elindult tendencia folytatódik. A GKI közgazdásza élesen kritizálta, hogy 2017-től kezdve mind a kormányzat, mind a jegybank öntötte a pénzt a gazdaságra az alacsony kamatok mellett, mindezt pedig csak tetézte a járvány alatt tapasztalható kormányzati pénzpumpa. Ez Karsai szerint ráadásul nem is volt megfelelő szerkezetű, mivel „nem a valóban nehéz helyzetbe kerülteket segítették, hanem inkább a kormányhoz lojális üzleti csoportok kaptak rengeteg fejlesztési pénzt”.

De nem csak a GKI ütött meg pesszimista hangot az inflációt illetően: a Raiffeisen Bank elemzői például azt valószínűsítik, hogy

rövid enyhülés után ősszel még a mostaninál is magasabb lehet majd az áremelkedés.

Zsiday Viktor ismert hazai befektető Karsaihoz hasonlóan a kormányzati költekezést, az MNB alacsony kamatpolitikáját, illetve az EU-ból beáramló pénzeket nevezte meg az infláció okaként. Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója még ennél is továbbment: ő egyenesen a populista politikát véli felfedezni az infláció erősödésének hátterében.

Az egyre feljebb kúszó adatok természetesen a jegybank figyelmét sem kerülték el, az első lépésre azonban egészen június 22-ig kellett várni. Ekkor

a Monetáris Tanács tíz év után először a létező legortodoxabb jegybanki eszközhöz nyúlt, és 30 bázisponttal 0,9 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot.

Ezzel a lépéssel a jegybank lényegében pénzt von ki a gazdaságból, ezzel próbálva lehűteni azt, és elfogadható szintre visszanyomni az inflációt. Emellett pedig a jegybanki vezetők arról biztosítottak mindenkit, hogy további kamatemelésekre lehet számítani, ezzel is próbálva megnyugtatni az infláció miatt aggódó befektetőket.

A mai napon az MNB ismét kamatot emelt, méghozzá 30 bázisponttal 1,2 százalékra. Emellett a kamatfolyosó is változott, az a mai döntés értelmében 0,25 és 2,15 százalék között húzódik, amivel megszűntek a negatív kamatok Magyarországon. Mindezzel bizonyosságot nyert, hogy nemcsak a levegőbe beszéltek a jegybank vezetői: júniusban valóban egy kamatemelési ciklus indult el, mely Virág Barnabás MNB-alelnök szerint „addig folytatódik, amíg az inflációs kilátások fenntartható módon a jegybanki célon stabilizálódnak, és az inflációs kockázatok a monetáris politika időhorizontján újra kiegyensúlyozottá válnak”. Ezt mai sajtótájékoztatóján Virág ismét megerősítette. Azt, hogy ez a gyakorlatban hány hónapon át tartó és milyen mértékű kamatemelést jelent majd, egyelőre nehéz volna előrejelezni.

Nem csak magyar sajátosság

Az utóbbi hónapokban a világ számos jegybankjában kellett leporolni az infláció kezeléséről szóló könyveket, mivel az újranyitás következtében szinte az összes fejlett gazdaságban megjelent a kisebb-nagyobb mértékű pénzromlás. Az Európai Unióban január óta kúszik felfelé az összesített infláció, bár egyelőre nem mondható kifejezetten magasnak, júniusban mindössze 2,2 százalékos volt. Az euróövezetben is hasonló a trend, ott viszont csak 1,9 százalékos a pénzromlás. A magyar inflációs érték júniusban a legmagasabb volt az EU-ban, utánunk a lengyelek következnek 4,1, majd pedig az észtek 3,7 százalékkal.

Ami viszont sokakat aggodalommal tölt el, azok az Egyesült Államokból érkező adatok:

májusban kereken 5 százalékos volt az infláció az Atlanti-óceán túlpartján, júniusban pedig még a magyar értéket is meghaladva 5,4 százalékot ért el a mutató.

Ennél magasabb értéket legutóbb 2008 júliusában mértek, amikor a pénzügyi válság miatt 5,6 százalékos volt a pénzromlás mértéke az USA-ban. Az amerikai adatok sokakat aggodalommal töltenek el, és egyesek egyenesen attól tartanak hogy visszatér a nagy infláció korszaka, mely az 1970-es években sújtotta az amerikai fogyasztókat. Akkoriban több faktor együttes hatására indultak emelkedésnek az árak.

„Lyndon B. Johnson elnök rengeteget költött a vietnámi háborúra. A háborús költekezés elárasztotta pénzzel a gazdaságot, az árak felfelé kúsztak. Az elnök meggondolatlan költekezése – és hogy a FED ezt tolerálta – ahhoz vezetett, hogy a teljes gazdaság elvesztette a stabil árakba vetett bizalmát. Amikor már mindenki az inflációt várta, az egy önbeteljesítő jóslatként meg is érkezett: mivel a dolgozók magasabb árakra számítottak, magasabb béreket is követeltek, és mivel a vállalatok emelkedő bérekre számítottak, árat emeltek – és így tovább, egy fokozódó »bár-ár spirálban« – fogalmaz a téma kapcsán az amerikai Vox újságírója. Mindezt pedig csak tovább súlyosbította a két olajválság, mely tovább rontott a mutatókon. Akkor az infláció 1980-ban érte a csúcspontját 14,8 százalékos értékkel. A kétszámjegyű pénzromlást végül Paul Volcker FED-elnöknek sikerült megállítania azzal, hogy drasztikusan megemelte a kamatokat.

A kritikusok leginkább azzal érvelnek, hogy a még a Trump-adminisztráció alatt megkezdett, majd Biden által folytatott erőteljes munkanélküli segélyezés valamint a stimulus checkek osztása Johnson háborús költekezéséhez hasonló pénzbőséget okozhat a gazdaságban, ezzel elszabadítva az inflációt. Ugyanakkor

lényegesen többen vannak azok, akik szerint felesleges farkast kiálltani, és a Jerome Powell vezette FED is azon a véleményen van, hogy az infláció felerősödése csak átmeneti.

„1975-ben fejeztem be az egyetemet, első sorból figyelhettem [az akkori eseményeket]. Semmi olyasmira nem számítok most” – nyilatkozta nemrég a FED-vezér.

Az infláció témájának nemzetközi vonatkozásaira nemrég a magyar jegybankelnök az MNB Facebook-oldalán megosztott rövid írásában is reflektált. Matolcsy szerint az „az 1970-es évek »nagy inflációja« nem fog visszatérni a 2020-as években”, mivel „a tartós deflációs erők végül le fogják szorítani az utóbbi időszak áremelkedéseit”. A jegybankelnök ilyen erőként említette az ázsiai piacok felemelkedését (mellyel szerinte az olcsó munkaerő újabb hullámai csatlakoznak a világgazdasághoz), és a digitalizáció hatásait is. Azaz az az érdekes helyzet állt elő, hogy mind a Matolcsy, mind amerikai kollégája egy lóra fogadott: arra, hogy csak átmeneti lesz az infláció – a kérdés már csak az, hogy bejönnek-e a számításaik.

(Címlap: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem a Jegybank kamatemeléssel nem fogja megállítani az inflációt ahogy ezt korábban sem tudta megállítani. Sőt! A magas jegybanki kamat drágítottá a forinthitelek kamatát és a devizahitelek felé tolta.
Általában azt mondjuk, hogy a kereslet kínálat mozgatja az árakat. Azonban ez még a szabadpiac keretei között sem egészen igaz,mert számos más tényező is mozgatja az árakat.
Lehet mesterségesen is hiányt teremteni, mint ahogy keresletet is.
Egyes elemzők gyakran a populizmusra fognak mindent. Feltételezem, most a családsegítő támogatásokra értik. Kérdezem: Populizmus lenne, ha segítsük a többgyermekeseket, akik a jövő nemzedékét biztosítják? Netán a gyermektelenek kellene segíteni?
Miért baj az, ha a vállalkozásokat támogatjuk, hogy több és jobb munkahely legyen?

A szerző írja: a Monetáris Tanács tíz év után először a létező legortodoxabb jegybanki eszközhöz nyúlt, és 30 bázisponttal 0,9 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot.

Ezzel a lépéssel a jegybank lényegében pénzt von ki a gazdaságból

Amennyiben ez igaz, akkor a Jegybank akadályozza a gazdaság fejlesztését, korszerűsítését.
Miért jó ez?

A szerzőnek pedig ajánlom, hogy ne hivatkozzon a GKI mert amit eddig jósoltak legfeljebb az egy százaléka jött be.
Elemzést végeztek az uniós támogatások tekintetében és azt állították, hogy csak az uniós támogatások következtében nőtt a GDP. Ugyanakkor nem vették figyelembe, hogy a KSH által kimutatott GDP nem tartalmazza az import felhasználást és infláció nélküli adat, továbbá az uniós támogatások az árnövekedést is támogatják.

A bankok meg jobban tennék ha csendbe lennének, mert számukra fontos a kereslet, ezen keresztül a hitelkihelyezés, a kamatemelés. Az irányadó kamat pedig a hitel kamatára is hatást gyakorol.

Szakmát kell tanulni. Van fogalma arról, h. mennyit keres egy kőműves, burkoló, vízvezeték szerelő? Aki már az általános iskolában sem volt képes magát odatenni, az tényleg szegény, csak azt nem tudom, miért állami feladat a tanulatlan réteget a dolgozóktól elvont pénzből "kártalanítani"? Kerti munkához nem kell nagy szakmai tudás, inkább "csak" szorgalom, igyekezet, eszközhasználat ismerete, 2000-3000 Ft órabérért sem lehet megbízható embert találni. Ha dolgozni kell, akkor nem annyira kell a pénz.

Terjedelmes zöld sáv van az út és kerítés között előttünk. A "szegények" errefelé dobálják el a pici üres üvegcséket, sörös dobozt, csikket. Időnként kitakarítok utánuk. Cuki ez a rémes szegénység.

Szakmát kell tanulni. Van fogalma arról, h. mennyit keres egy kőműves, burkoló, vízvezeték szerelő? Aki már az általános iskolában sem volt képes magát odatenni, az tényleg szegény, csak azt nem tudom, miért állami feladat a tanulatlan réteget a dolgozóktól elvont pénzből "kártalanítani"? Kerti munkához nem kell nagy szakmai tudás, inkább "csak" szorgalom, igyekezet, eszközhasználat ismerete, 2000-3000 Ft órabérért sem lehet megbízható embert találni. Ha dolgozni kell, akkor nem annyira kell a pénz.

Terjedelmes zöld sáv van az út és kerítés között előttünk. A "szegények" errefelé dobálják el a pici üres üvegcséket, sörös dobozt, csikket. Időnként kitakarítok utánuk. Cuki ez a rémes szegénység.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés