A Pixar hiperszínekkel manipulálja az agyunkat a jobb filmélmény érdekében

2021. május 31. 17:52
Az animációs stúdiók művészei a fények és a színek nagy mesterei, és ezekkel az eszközökkel képesek érzelmi reakciókat kiváltani a nézőkből. Hamarosan azonban az effekteket csak a fejünk belsejében fogjuk látni, mivel a Pixar olyan újfajta technológiát dolgozott ki, mely nem is a szemünkre, sokkal inkább az agyunkra hat. Ehhez széleskörű kutatásra volt szükség, és arra, hogy teljes mértékben feltérképezzék, hogyan érzékeljük a színeket.

Az animációs film készítés egy külön világ

Egy számítógéppel előállított, például Pixar film esetében egészen máshogy történik a világítás, mint egy hagyományos film forgatásakor. A Pixar által használt szoftver virtuális halmazokat és megvilágítást hoz létre, ami a számítógép által használt 0 és 1 kódokat alkalmazza, így a fizika törvényei helyett a programozók tudása jelenthet csak akadályt. A valódi fényképezőgépek, kamerák és objektívek kromatikus aberrációval, érzékenységgel vagy érzéketlenséggel rendelkeznek a fény bizonyos hullámhosszai iránt. Emiatt korlátozottan, csak a saját műszaki paramétereiknek megfelelően képesek színeket ábrázolni és közvetíteni. De a Pixar virtuális kamerái végtelen számú színt és fényviszonyt meg tudnak jeleníteni, az egyetlen igazi korlát a vetítésre használt eszköz teljesítőképessége ezen a téren. A amerikai vállalat most ezt a hibalehetőséget is szeretné kiküszöbölni. 

A színek a lelkünkig hatolnak

Bizonyos értelemben minden filmkészítő használja a fények és színek játékát a különböző felületeken az üzenet erősítése céljából. De a Pixar ennél tovább megy, vagy legalábbis még tudatosabban és szisztematikusabban használja ezeket a filmes eszközöket. Érzelmileg súlyos, számítógépes animációs filmjei pontosan kalibrált színeket és fényeket alkalmaznak a történet és az érzelmek pontosabb közvetítésének érdekében. Ez figyelhető meg például a Wall-E történetében, ahol szinte teljesen hiányzott a zöld szín, vagy ahogy a Coco című mesében a meleg, körömvirág narancsszínben ragyogó életet a kék szín ellensúlyozta a túlvilági helyszíneken. 

A színek zsonglőrjei

Valójában szinte minden Pixar film egy adott színskálán belül mozog, egy olyan történet specifikus színvonalon, melyből az alkotók minden jelenethez külön választják ki a legjobban illeszkedő színeket. A Coco című filmnél ennél bonyolultabb módszert használtak. A Halottak földjén játszódó jelenetek esetében keveredtek a színpaletták. A készítők úgy vélték, hogy nem korlátozhatják magukat szűk keretek közé a színek használatával, hiszen a túlvilágon nincsenek napszakok, vagy változó időjárás, így ezeket az eszközöket mind nélkülözniük kellett az érzelmi hatások eléréséhez. Pedig ezek tipikusan olyan kifejezésformák, amikkel komoly hatásokat lehetne elérni, de nekik ebben az esetben a vizuális eszközök közül csak a színek és fények játéka maradt. 

Színek a kultúránkban

A színek használata szinte egyidős az emberiséggel, hiszen színeket látunk a világban, a természetben, és a látottakat mindig felhasználjuk az életünk során. A színek részei az emberi tevékenységnek és a kultúrának is. Először színes tárgyakat gyűjtöttünk, majd a kőzeteket porrá őröltük, pasztát készítettünk belőle, amit aztán a barlang falára vagy a testünkre kentünk. És azóta is, napi szinten használjuk a színeket érzelmeink kifejezésére. De a színek, színes termékek előállítása meghatározta és megváltoztatta a kultúránkat. A színek előállításának technológiája és tudománya folyamatosan fejlődik, és ennek a folyamatnak egy lényeges pontjához értünk. 

A szín relatív

Egy szín ugyanis rengeteg különböző dolgot jelenthet, attól függően, hogy ki hogyan látja és használja. Eleve nem könnyű dolog a színekről beszélni, hiszen a szín alapvetően egy vizuális dolog. Az is ezt bizonyítja, hogy ha mindenki elképzeli a piros színt, akkor egészen biztos, hogy különböző árnyalat és textúra jelenik meg a lelki szemei előtt. Sokkal pontosabb, ám az átlagember számára sokkal kevésbé érthető leírása a vörösnek, hogy olyan fény, melynek hullámhossza 620 nanométer felett van. Hasonlóan pontos ám megfoghatatlan megközelítés, hogy a vörös fény fotonoknak nevezett szubatomi részecskékből, melyek az energia tovább nem osztható kvantumrészecskéi, nagyjából 1,8 elektronvoltból áll. 

Ez az adat azonban még mindig nem elegendő egy szín pontos meghatározásához, mert ahhoz még több szempontot figyelembe kell venni. Fontos a szín telítettsége, hogy pasztell vagy erőteljes árnyalat-e, a fényerő és az intenzitás. Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen felületen nézzük a fényt, az visszaveri-e, esetleg megtöri, vagy a felület saját színének pigmentjei átszínezik. A szakértők igyekeznek ezeket az adatokat együttesen vizsgálni és objektív számokban kifejezni, összehangolva az emberi színlátás működésével. De az emberi szem látszólag csalóka, hiszen a sárgát például mindig világosabbnak látjuk, mint a többi színt, még akkor is, ha a tényleges fényerő megegyezik. Ha pedig a moziban ülve nézünk egy filmet, akkor a folyamat még bonyolultabb. A képernyőkön látható képek olyan fényből rajzolódnak ki, melyek színes csíkokból, sávokból tevődnek össze, vagy egy digitális eszköz generálja és vetíti rá egy fényvisszaverő felületre, ahonnan visszapattanva a szemgolyónkban landol. Ott aztán a biokémiai fotoreceptorok a fotonokat neuroelektromos jelekké alakítják, ami már a biológia tárgykörébe tartozik. 

De maga a színérzékelés is egy összetett folyamat. Az iskolában például azt tanultuk, hogy 3 alapszín van, és ha különböző párosításban és arányban keverjük a pirosat, kéket és sárgát, akkor megkapjuk a többi színt. Ez azonban nem teljesen így van, mivel a kivonó színek egyes hullámhosszokat tükröznek, másokat elnyelnek. A színérzékelésnél pedig sokszor összekeverjük a fényforrást magával a színnel. Newton 1665-ben azonosította azt a 7 elemből álló színskálát, melyre a fehér fényt bontotta. Azonban ez a skála sem teljes. Például a nyomtatók és számítógépek általában a CMYK pigmentekből keverik a színeket, de az általunk látott színek valójában nem keverhetőek ki az elérhető színek listájából. Sokkal inkább eredménye a fény és a visszaverődés folytonosságának, amelyet szemünk biológiai érzékelői és agyunk közösen komponál. 

A Pixar innovációi kifizetődőek

A filmkészítés lényege a néző tekintetének és érzéseinek irányítása a színek és fények segítségével. A Pixar pedig igen eredményes ebben, hiszen a cikk megírásakor az utolsó 23 filmje, az 1995-ös Toy Story-tól kezdve, világszerte 14 milliárd dollárt hozott. Felnőttek és gyerekek egyaránt kedvelik az alkotásaikat, és a világjárvány alatt bemutatott Lelki ismeretek bevétele is elérte a 117 millió dollárt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a Pixar csal.

Egy hely, ahol ismeretlen színeket is láthatunk

Van ugyanis a vállalat Emeryville-i központjában, Kaliforniában egy nagyon különleges vetítőterem. Ebben található egy körülbelül 10 méter átmérőjű vetítő a terem falán, melyet egy hatalmas vezérlő panel irányít, 5 kisebb számítógép monitorral és legalább két billentyűzettel. A mennyezetet nemez borítja és minden fekete, hogy a fényszennyezés a lehető legkisebb legyen. Ezt a vásznat nem egy hagyományos kivetítő világítja meg, hanem a szemben lévő falba szerelt Dolby Cinema projektorfej. A Dolby technológia lényege, hogy egy hármas lézerfény pár, külön piros, zöld és kék fénysugárral alkot képet. Ezek a valósághoz teljesen hasonló színeket képesek komponálni. A lézerfény pár két tagjának hullámhossza kissé el van tolva egymástól, így a speciális 3D szemüveg két lencséje külön-külön közvetíti a látottakat, amit aztán az agyunk háromdimenziós képként érzékel. 

De a Pixarnál mind a 6 sugár egy forrásból származik, ami azt jelenti, hogy ennek a projektornak 6 alapszíne van. Ráadásul ez a Dolby fej rendkívül széles, dinamikus spektrumú fényerővel rendelkezik, az elképesztően sötéttől a vakítóan fényesig. Így egy hagyományos Dolby vetítőhöz képest tízszer fényesebb. Ebben a vetítőteremben a széles színskála és a nagy, dinamikus tartományú színátviteli képességek egyesülnek a Pixar által létrehozott virtuális halmazokkal, melyek mindegyikének megvan a maga virtuális fényfizikája. A cég szakemberei ezáltal valóban egy komplett színvilágot tudnak generálni, mely nem egyezik meg azzal, amelyben a mindennapjainkat éljük. 

Már létezik, pedig nézni még nem tudjuk

A vetítési rendszer által reprodukálható színeket háromszög alakú színtér határolja, a sarkokban vörös, zöld és kék színekkel, és minden képet ezek keveréke rajzol ki. De ezek a színes háromszögek kisebbek, mint az univerzum lehetséges színei, vagy azok, amelyeket az emberi szem és elme képes megkülönböztetni. Ez azt eredményezi, hogy a Pixar filmjeinek színgazdagsága akkora, amire a mai mozik vagy akár televíziókészülékek még nincsenek felkészülve. Egyelőre tehát nem tudjuk teljes mértékben kiélvezni a Pixar filmjei által nyújtott színélményt, de a vállalat a legújabb filmjéből már készített egy olyan változatot, melyet a jövő televíziós és mozi technológiáinak őriznek meg. Egy olyan televíziókészülék prototípusát is elkészítették, amely alkalmas a színek ilyen gazdagságát megmutatni. 

Amikor ez a technológia beköltözik majd a mozik után a nappalinkba, sőt talán a mobiltelefonjainkra is, az forradalmi változást fog hozni a filmnézés terén. Próbára fogják tenni az emberi színérzékelés határait, sőt, talán még ki is bővítik azt.

Poppy Crum idegtudós azt kutatja, milyen módszerekkel lehet olyan magas, dinamikus tartományban filmeket vetíteni, hogy azok ne csak autonóm reakciókat váltsanak ki, azaz például hőhatástól való kipirulást lángokról készült felvételek hatására, hanem pszichológiaiakat is. Crum szerint a kutatásai igazolják, hogy ezek a fénytrükkök fokozzák a filmnézés érzelmi élményét. 

Az emberi agy és a Pixar cselszövése

A hatás eléréséhez szükség volt a színlátás tökéletes megértésére. Ennek segítségével a Pixar képes elérni, hogy olyan színeket is lássunk, amelyek nincsenek is a vászonra vetítve. A változó fényerő ugyanis megváltoztatja az emberek által látott színeket. Ha belenézünk a gyertya lángjába, majd elvesszük a tekintetünket, akkor a környezetet nem a valódi színekben fogjuk látni, hanem azokban, amelyeket a fény kiegészít egy színkeréken. Az agy tehát képes olyan színeket generálni fény hatására, amelyek nincsenek is ott. Közepes hullámhosszú zöld fénnyel például növelhető az érzékenység más színek iránt. Így tehát a Pixar máris nagy mestere annak, hogy a filmjei ne olyan színben kerüljenek vetítésre, amit láttatni akar, hanem amik által az agyunk generálja azt a színt, amit ők meg szeretnének jeleníteni. 

A cikk szerzője Papp Helga.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában