Régiónkban a túl magas, Nyugaton a túl alacsony inflációtól tartanak

2021. május 3. 12:25
Magyarországon a kilábalással párhuzamosan középtávon az inflációs nyomás erősödését várhatjuk, mindeközben Nyugat-Európában, így az eurózónában is mindezidáig a túl alacsony infláció kapott hangsúlyosabb szerepet.

A cikk szerzője Czeczeli Vivien, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet kutatója.

Magyarországon a kilábalással párhuzamosan középtávon az inflációs nyomás erősödését várhatjuk, de

már a pandémiát megelőző hónapokban is előfordult, hogy az inflációs ráta meghaladta a célsáv felső, 4 százalékos szintjét.

Mindeközben Nyugat-Európában, így az eurózónában is mindezidáig a túl alacsony infláció kapott hangsúlyosabb szerepet. A divergens folyamatok magyarázatául a megelőző időszak fejleményei, az eltérő fundamentumok és az árfolyamok szerepe emelhető ki. 

Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy az egészséges gazdasági körülményeket sem a túl magas, sem a túl alacsony infláció nem támogatja.

Nehéz igazságot tenni, hogy az 1 és 3 százalék között mi a célinfláció optimális szintje,

és nem is lehet minden országra ugyanazokat az elveket alkalmazni az eltérő gazdasági fundamentumok és a potenciális növekedési lehetőségek okán. A túl magas infláció egyfelől a gazdaság túlfűtöttségét jelezheti, míg a túl alacsony infláció recesszió jelenlétére utalhat. Ez utóbbi könnyedén deflációs spirálba sodorhatja az országot, mely akár hosszú évtizedeken át nyomott növekedést eredményezhet (ld. Japán példája). 

Inflációs nyomás itthon

Magyarországon a pandémia előtt a fundamentumok stabilak voltak és a gazdasági növekedés az egyik legmagasabb volt európai viszonylatban.

Ezek a fejlemények azonban sok tekintetben a túlfűtött gazdaság jeleit mutatták 2017 óta. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a gazdaság eléri a potenciális kibocsátási szintjének határát, s a további magas növekedési ütem folyamatos gazdaságpolitika ösztönzők segítségével valósítható meg (pl. rendkívül alacsony kamatszint). A jegybank és a kormányzat koordinált együttműködése tehát magas kibocsátási és bérnövekedési ütemet eredményezett. A meglehetősen laza irányvonalat a jegybank akkor is folytatta, amikor az infláció már a célsáv felső határát (4 százalék) súrolta, illetve meghaladta azt.

Magyarország tehát viszonylag magas, 4 százalék körüli inflációs rátával rendelkezett, amikor a koronavírusválság első jelei megmutatkoztak. 

A járványhelyzet az elfojtott kereslet és a romló gazdasági körülmények, növekvő munkanélküliség, s csökkenő jövedelmek okán az infláció csökkenését is előidézhette volna. Abban, hogy a járvány előtti,  viszonylag magasabb inflációs szint velünk maradt, jelentős szerepe van az árfolyamoknak. Bár az árfolyamok begyűrűző hatása kutatások alapján a 2008-as krízist követően gyengült, és a hatások időbeli késleltetéssel érvényesülnek, mégis fontos tényezőként érvényesülnek. Az önálló árfolyampolitika, így az árfolyamleértékelődések árszínvonalra kifejtett tovagyűrűző hatása nem csak nálunk, de más KKE országokban is célinflációs szint közeli, vagy azt meghaladó árindexeket eredményeztek, illetve eredményeznek. 


Az inflációs ráta alakulása a V4 országokban és az euróövezetben (%)
Forrás: Eurostat
Egy valutaövezeten belül, mint amilyen az eurózóna, a kereskedelmi integráció alacsonyabb általános árszintet eredményezhet.

A mögöttes gondolatok, hogy az övezeten belüli nagy arányú kereskedelmi forgalom az egységes valuta használata okán csökkenti az importárakat. Mindez mérsékli a termelési költségeket, így a fogyasztói árakat is alacsonyabb szintre tereli. Az egységes valutából származó előny ugyanakkor egyúttal hátrány is gazdasági sokkhatások esetén, ekkor ugyanis az árfolyamok nem képesek tompítani a negatív következményeket. Itt azonban – különösen annak koronavírus válság miatti aktualitása miatt – fontos megjegyezni, hogy önmagában az alacsony árfolyamokra épített exportvezérelt kilábalási stratégia a mai, erősen globalizált világban már kevésbé eredményes, mint az korábban volt. Különösen akkor, ha egy gazdaság termelésének meglehetősen nagy az importtartalma. Ekkor az árfolyamkülönbözőségekből adódó pozitív és negatív hatások javarészt kiegyenlítik egymást. Ezen összefüggések a koronavírusválságból történő kilábalási folyamatok során is mindenképp szem előtt tartandóak. 

Az árfolyamok mellett az olajárak az infláció fő mozgatórugói

Az eurózónán kívüli országok régiós összevetését alapul véve, Magyarország esetében amellett, hogy az árfolyamok inflációs rátára való tovagyűrűző hatásának különösen fontos szerepe van, ugyanez igaz az olajárak alakulására is. Ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja,

az ING elemzése alapján Magyarországon az 1 százalékos árfolyamváltozás közel 0,15 bázisponttal növeli a fogyasztói árindex értékét.

Az olajárakat illetően ez a hatás még markánsabb, 0,4 bázispont nagyságú. Ez utóbbi visszavezethető arra is, hogy Magyarországon különösen magas súllyal szerepelnek az üzemanyagárak a fogyasztói kosárban.


 Bal oldali ábra: Az árfolyam begyűrűző hatása az inflációra (1 százalékos árfolyamváltozás hatása az inflációra). Jobb oldali ábra: Az olajárak begyűrűző hatása az inflációra (10 százalékos olajár változás hatása az inflációra).

A kilábalás időszakában is meghatározó tehát az olajárak szerepe. A globális olajkereslet 2020-as bezuhanása következtében az olajárak rekord alacsony (negatív!) szintre süllyedtek, mely egyúttal az inflációs nyomást is enyhítette 2020 közepén. A gazdasági tevékenység beindulásával párhuzamosan ugyanakkor az olajárak ismét emelkedésnek indultak. Ahogy az árak 2021 februárjára visszatértek a válság előtti szintjükre, a gyenge bázisidőszaki adatok április, május hónapban felfelé nyomják az inflációs mutatószámokat. Ez országtól függően, akár 1-2 bázispontot is jelenthet. 

A fentieken túl érdemes megemlíteni, hogy problémát jelentenek a mérési nehézségek is, különösen a korlátozások, lezárások időszakában, amikor számos termék ára nehezen követhető nyomon, illetve a fogyasztói szokások, preferenciák is átalakuláson mennek keresztül. E változások lekövetése számos esetben módszertani változásokat is jelentett, mely ismét torzításokhoz, és nehezebb összehasonlíthatósághoz vezethet. 

Kis országok inflációjának alakulásában ugyanakkor az importált infláció miatt továbbra is meghatározó az, hogy a nagy központokban, mint az eurózóna, USA stb. hogyan alakulnak az árindexek. 

Alacsony inflációs környezet az euróövezetben

Az euróövezet alacsony inflációs környezete nem új keletű jelenség, gyakorlatilag az elmúlt évtized gazdaságpolitikájának meghatározó mozzanata. Egyre több bizonyosság utal arra, hogy 2008 óta a gazdaság törvényszerűségei bizonyos tekintetben már nem úgy működnek, mint korábban. Egy paradigmaváltás felé közeledünk a közgazdaságtanban, ami sok összefüggést új alapokra helyez.

A globálisan meghatározó jegybankok, így az EKB is hiába bővíti a pénzkínálatát, az inflációs nyomás elmarad,

és a nulla közeli kamatlábak szintén nem eredményeznek kontrollálhatatlan inflációt (legalábbis az elmúlt tíz évben kialakult gazdasági feltételek mellett). Az itt megjelenő mellékhatások ugyanakkor két szempontból is kedvezőtlenek. Egyrészt az újonnan teremtett pénzmennyiség korlátozottan kerül ki a reálgazdaságba, s így az aggregált keresletet is korlátozottan képes stimulálni.

Másrészről pedig tovább fűti az egyébként is magas pénzpiaci indexeket, számos kockázatot maga után vonva. 

Az eurózóna úgy tűnik, a kilábalás terén ismét lemarad az Amerikai Egyesült Államoktól. Habár most a 2008-as krízissel ellentétben, viszonylag mindkét térség gyors és nagy volumenű intézkedések mellett kötelezte el magát,

mégis továbbra is az USA az, akinek a gazdasági mentőcsomagjának nagysága minden más országét meghaladja.

Ez persze azt is jelenti, hogy az inflációs nyomás is előbb jelentkezhet náluk a gyorsabban beinduló gazdasági növekedéssel párhuzamosan.   

A gyengébb gazdasági növekedés (s annak potenciális szintjétől való elmaradása) mellett más tényezők is szerepet játszanak abban, hogy az infláció várhatóan továbbra sem válik kezelhetetlenné az óriási mértékű monetáris és fiskális ösztönzők ellenére. E tényezők szerepe Magyarországon is relevánsnak tekinthető. 

– A munkanélküliségi ráta megugrása, illetve a recessziók fejlemények a munkavállalók gyengébb alkupozícióját eredményezik, vagyis a bérinfláció, a bérek növekedési üteme a következő időszakban alacsony marad. 

– Az elfojtott költekezések bár lecsapódhatnak, ezek feltehetően nem öltenek túl nagy méreteket, illetve nem azonnal valósulnak meg. A nagyobb, elkölthető megtakarításokkal rendelkező emberek jellemzően a vagyonosabb rétegekből kerülnek ki, akik fogyasztói határhajlandósága alacsonyabb, vagyis a költekezésük kisebb mértékben növeli a keresletet.  

Nem minden tényező az árak csökkenése irányába hat

Az árak következő időszakbeli változást nagymértékben meghatározzák a nyitással kapcsolatos kereslet-kínálati folyamatok. A vírushelyzet továbbra is kockázatként van jelen és a lakosság nyitásra adott reakciója sem teljesen egyértelmű a költekezés szempontjából. 

Növelheti az inflációt a különböző fémek, például az elektronika területén meghatározó réz árának emelkedése.

A réz 2011 óta a legmagasabb kereskedési szintjét mutatja, de más fémek, mint a vasérc, a nikkel árai szintén meredeken emelkednek. A COVID-19 járvány okozta átmeneti hiány olyan iparágakban, mint a félvezetők piaca, az acélipar vagy a hajózás, a magasabb szállítási költségek szintén az inflációt növelhetik.

 
 A réz, alumínium, vasérc, nikkel, cink, ón, ólom, uránium árindexe (2005=100%)
Forrás: Indexmundi

Mire számíthatunk a következő időszakban?

A következő időszak inflációs mutatószámainak alakulását a tehát továbbra is nagymértékben meghatározzák majd a bázisidőszaki adatok, az egyes országok árfolyampolitikája, illetve a nyersanyagárak, valamint a különféle nemesfémek árindexének alakulása. Mind az eurózónára, mind Magyarországra igaz, hogy a gyorsabb kilábalás, a gazdaság potenciális szintére történő visszatérés nagyobb nyomást helyezhet az árakra.

Az inflációs várakozások egyelőre azonban egyelőre nem adnak okot az aggodalomra,

a jegybankok kommunikációja az átmeneti hatásokat hangsúlyozza. Magyarországon a jegybank középtávon mindenképp az inflációs célokhoz történő konvergálást emeli ki. 

(Fotó: MTI/Balogh Zoltán)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés