Hagyományos és digitális művészet, nincs egyik a másik nélkül

2021. május 1. 20:45
Az örmény származású Vahram Akimyan kulturális producer, digitális művészet rajongó és annak elkötelezett népszerűsítője, igyekezett pragmatikus szempontok szerint szemügyre venni a kreatív iparágakat és a digitális kultúra egymás mellett élését. Az áttekintést hazájának tükrén, Örményországon keresztül végezte.

Jó gyakorlatok

Örményországban az IT szektor évek óta gyorsan fejlődik, informatikai ágazatát tekintve, a régió bástyájaként pozícionálja magát. Az üzleti érzékkel rendelkező örmény vállalatok, mint például a PicsArt és a Krisp, már globális szereplőkké váltak. Külön programokat indítottak a fiatal programozók támogatására. A technológia fejlődik, és nagy lehetőség rejlik az új média művészeti formák támogatásában.

A spektrum másik oldalán a lassan emelkedő kreatív ipar áll. A nemzetközi piacot tekintve olyan szervezetek segítik a művészeti tevékenységeket, mint a Goethe Intézet és a British Council. Hasonló intézmény Örményországban a TUMO, ahol több mint 20.000 tizenévesnek tanítanak ingyenesen például játékfejlesztést, filmkészítést és 3D-s modellezést. A Kreatív Európa programhoz 2018-ban csatlakoztak, amely nagyszerű lehetőség hálózatok létrehozására és közös projektek kidolgozására európai partnerekkel.

A COVID-19 során az egyik legkiszolgáltatottabb szektor a „kultúra” volt.

Mindent egybevetve a kreatív szektor lemaradásban van. Itt nem a digitális kultúrára vagy az új média művészetre, hanem általában a művészeti szektorra kell gondolni. Örményországban nincs meg a kellő ökoszisztéma. Hiányzik a holisztikus jövőkép vagy stratégia, és nincsenek keretek. Az olyan kérdések, mint a szellemi tulajdon védelme, megbénítják az ágazatot. A növekvő technológiával a kreatív iparágak még mindig az „analóg” korszakban ragadtak. A területen hiányzik a digitális kultúra, a technológia és a vállalkozói attitűd jövőképe. A gondolkodásmódból hiányzik az interdiszciplináris megközelítés, ami a szinergia hiányát eredményezi más szektorokkal. 

A döntéshozóknak kell gondoskodnia a pontok összekapcsolásáról.

A művészeti oktatás elavult, és nem pozícionálja magát az avantgárd gondolkodók és az innovatív gyakorlók irányába. Jelenleg művésznek lenni valahogy meghatározhatatlan és elmosódott foglalkozás. A legjobb esetben a felhasználói felület tervezőjévé válhat. 

Sajnos sok tisztviselő a kultúrát főként az örökséghez köti. Még „különleges” nevet is adunk ennek a „kulturális örökségnek”, amely őszintén szólva a turizmus egyfajta ága, és határozottan nem a művészet.

Mindannyian halljuk azokat a hívószavakat, mint a „kreativitás” és az „innováció”. De a fő probléma az, hogy hiányzik egy fontos darab a kirakósból. A holisztikus látásmódhoz szükség van a kritikus gondolkodásra, a reflexió képességére, ami a puha tudományok egyik fontos ajándéka.

A gazdasági fejlődést leginkább a természettudományok fejlődése látja, és általában nem veszi figyelembe a humanitárius szakembereket. Kritikus diskurzusra van szükség a digitális forradalmak korában. Fontos a humán és technológiai, a kreatív iparágak és a tudomány párbeszédének fejlesztése. Ezek a szimbiotikus kapcsolatok nemcsak az ipar, hanem általában a társadalom fejlődése szempontjából is döntő jelentőségűek.
 
A digitális forradalom átalakította a világot.

Óriási hatással van a kreatív iparágakra, a média globális nyelvének új iránya, a digitális média gyakorlata. Az informatikai szektor aránytalan fejlődése hamarosan járulékos károkat okozhat, mivel nincsenek olyan szabályozók, akik elég okosak és kritikusak lennének a helyes kérdések felvetéséhez.

Feltétlenül meg kell érteni, hogy az új média nyelve nem csupán emberekkel kapcsolatos kérdéseket jelent. Egy paradigmaváltásnál vagyunk, ahol az emberek nemcsak az embereket, hanem a gépeket is kódolják. Meg kell érteni, hogy a technológia eszköz, és valakinek szabályoznia kell ezt az eszközt, különben szabályozatlan viselkedéssé válik. 
Szükségünk van kulturális központokra, ahol elméleti és gyakorlati szakemberek széles spektrumát látják vendégül. A digitális alkotókat, a kortárs művészetet, a színházakat, a divatot és a képzőművészetet egy fedél alá kell hozni, hogy létrejöhessen a szinergia. Fontos a digitális művészet és a digitális kultúra megértésének közvetítésével foglalkozó szervezetek népszerűsítése.

Az új technológiákat és a kialakuló hálózatokat feltáró művészi programok új működési modelleket kínálhatnak. Kihasználatlan területekre lépünk, mint a blockhain világa. Továbbá szükség van segítőkre az akadémikusok, a technológusok és a művészek összekapcsolására. A digitális diskurzus kulcsfontosságú az adatvédelem, a virtuális tartomány és általában a modern társadalom jobb megértéséhez. Itt van a jövő, és megértéséhez megfelelő eszközökre van szükség. 
 

A cikk szerzője Szalga Bogi.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés