Kamuindexek nyomában

Korrupt cégek pénzelik a Magyarországot legkorruptabbnak ítélő szervezetet

2021. február 10. 15:35
Van egy rangsor, ahol Magyarország az utolsó helyen kullog, holtversenyben Romániával és Bulgáriával. Kitalálja miben szerepeltünk le ennyire? Nem fog meglepetést okozni: egy korrupciókutató NGO, a Transparency International pontozta le Magyarországot a korrupció tekintetében. A hazai kritikusok előszeretettel lobogtatják a korrupciókutatók kimutatásait, vagyis csak tudnák, mert több nemzetközileg elismert közgazdász közelebbről is megvizsgálta a kamuindexeket és a korrupciókutatók finanszírozási hátterét. Mára világossá vált, hogy a fejlett Nyugat privatizálta a korrupciót és még exportra is jut belőle, ebben pedig a korrupció vámszedői is sokat segítenek.
Rádi Balázs és Oláh Dániel elemzése.

Feddhetetlen skandinávok?

Pogátsa Zoltán közgazdász nyilvános oldalán egy Facebook-bejegyzésben mutatta be a Transparency International (TI) uniós országokra vonatkozó korrupciós indexét, amely rangsorban a balos közgazdász által általában favorizált skandináv államok kiemelkedően, Magyarország pedig lesújtóan szerepel. Alább idézzük a közgazdászt.

„Ma részt vettem egy panelbeszélgetésen a Transparency International felkérésére, Lantos Gabriellával és Arató Krisztinával, illetve a TI-os Martin Józseffel és Ligeti Miklóssal. A téma a TI új korrupciós országjelentése volt. Az nem meglepő, hogy Magyarország az EU alján. Arra büszke voltam, hogy a lista elején a skandináv államok állnak, mint általában. Illetve a szintén zöld szocdem Új Zéland. Valamint Szingapúr, ez az egyik kedvenc rejtélyem, meg akarom fejteni, hogy az az ország miért nem korrupt. (Befelé, mert kifelé egy offshore központ ugye).”

Több kritikus komment is érkezett Pogátsa posztjához. Volt, aki egy korrupciós botrányairól híres skandináv bankot hozott fel példának. „A TI az államot vizsgálja, nem a magáncégeket” – védekezett Pogátsa és épp ez a baj.

Érvelése azért hibás, mert

az állam is felelős azért, hogy a cégeknek mennyire enged szabad kezet a működésükben, azaz mennyire hagyja elburjánzani a magánszektor korrupcióját.

Vajon a fejlett nyugati országok privatizálták a korrupciót is?

Átláthatatlan módszerek az átláthatósági szervezetnél

A korrupció, mint láthatatlan ellenség kigyomlálása a társadalom minden szegletéből szinte már túl szép, hogy igaz legyen – erre többek között a konzervatívnak nem nevezhető Jason Hickel gazdasági antropológus világított rá.

A fiatal sztárközgazdász kritikával teli Twitter bejegyzésekkel sorozza a korrupciókutató szervezetet, rámutat a képmutatásra, a kettős mércére, a mérési hibákra és a logikai bukfencekre.

A közgazdász szerint a szervezet módszertana hibás, ugyanis figyelmen kívül hagyja a gazdag nemzetek szerepét a vállalataik korrupciójában,

hiszen az állam akár be is avatkozhatna. „Javítsák ki, addig pedig hagyják abba a félrevezető index közzétételét”fakadt ki Hickel a Twitteren, majd folytatta: „Azt állítják, hogy a »magánszektor korrupciója« különbözik az állami szektor korrupciójától. De ha a magán korrupciót lehetővé teszi a kormányzati politika (amit önök is elismernek), akkor miért ne lehetne a kormányokat felelősségre vonni az indexben?” 

Hickel ennél is tovább megy, következő bejegyzésében már konkrét országokat is említ és adóparadicsomnak nevezi azokat.  „Az adóparadicsomok magán- vagy közszereplők? Ha nem magánszereplők, akkor

miért nem büntetik az indexükben ennek megfelelően a legnagyobb adóparadicsomokat (vagyis az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és azok területeit, valamint Svájcot, Luxemburgot és a többit)?”

– kéri számon. Érthető, hiszen az adóparadicsomok az átláthatatlanság mintái, a globális pénzügyi rendszer fekete lyukai, amelyek korrupt és nem túl progresszív módon segítenek újraosztani a jövedelmeket.

A TI egyébként saját maga is elismeri, hogy a legjobban teljesítő országokban is vannak komoly korrupciós esetek, például a francia Airbus légitársaság négymilliárd dollárnyi büntetést fog fizetni más országokban elkövetett vesztegetésekért; az útlevelekben és biometrikus azonosításban utazó belga Semlex pénzmosási ügyei mellett pedig afrikai polgárháborúkba szállt be, fegyvereket nyújtva a harcolóknak. A cikk azért érdekes, mert a TI a saját módszertanát cáfolja meg azzal, hogy leírja, a látszólag „tiszta” országokban is előfordulhat, hogy rendkívüli a magánszektor korrupciója. Tegyük hozzá, az igazán „ügyes” cégek valószínűleg jelentős részben nem is otthon, hanem az instabil intézményekkel bíró – volt gyarmati – fejlődő világban ügyeskednek. 

Hickel költői kérdést tesz fel a korrupciós szervezetnek: 

„Ha egy magánszemély vagy vállalat megveszteget egy politikust, de »kampányfinanszírozási hozzájárulásnak« vagy »előadói díjnak« nevezi (a gazdag nemzeteknél elterjedt gyakorlat), akkor az miért nem számít korrupciónak?”

Az előadói díj egyébként széles körben elterjedt és kifinomult módja annak, hogyan juttathatnak nyugati cégek rendkívüli pénzeket nyugati politikusoknak, azok kétségkívül értékes előadásaiért.

Jut eszünkbe: Janet Yellen az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke volt, majd kiderült, Biden elnök pénzügyminisztere lesz. És vajon ki volt felelős az amerikai kormány részéről a GameStop ügy nyomozásáért? Igen, az a Janet Yellen, aki korábban a Citadel nevű Wall Street-i befektetési alaptól kapott két év alatt 810 ezer dollárt – két előadásért és egy „webinar” sorozatért. A mai árfolyamon több mint 200 millió forintos tiszteletdíj elég jó keresetkiegészítés és reméljük, nem befolyásolta a mai pénzügyminiszter Wall Street-tel kapcsolatos szakpolitikai megközelítését.

A Politico emlékeztet, hogy Yellen összesen 7,2 millió dollárt kapott olyan cégektől, mint a Citi, a Goldman Sachs, a Google, a City National Bank, a UBS, a Citadel LLC, a Barclays, a Credit Suisse vagy a Salesforce. A Citi egymillió dollárt adott kilenc beszédért. Látnivaló nincs, hiszen miért ne mehetne el egy szakpolitikus beszélni, beszélgetni nagyvállalatokhoz – amelyekre tevékenysége hatással van vagy amelyek szabályozásáért is felelős – és miért ne jöhetne el tőlük többszáz millió forintnak megfelelő összeggel? Ezek a nagyvállalatok valószínűleg jól sejtik, mely döntéshozók jóindulatát érdemes előzetesen megvásárolni. Komikus, hogy ezután az amerikai cégvezetők rendre elmondják a korrupció-érzékelési indexet készítő kutatóknak, hogy ők – nem meglepő módon – nem tartják korruptnak az amerikai államot. 

Így már könnyebb megérteni, hogy a Lehman Brothers 2008-as összeomlása miért nem ütötte meg a TI kutatóinak ingerküszöbét és miért nem vezetett a globális pénzügyi rendszer bedöntése az amerikai korrupciós mutatók érdemi romlásához. 

Hickel posztjához kommentelt a brit újságíró, Ian Fraser is, aki cikkében szintén leírja, hogy a TI módszere legfeljebb a meglévő korrupciós előítéletek megerősítésére jó, hiszen nem egy elsődleges kutatásra épül. Rámutat, hogy a nemzetközi szervezetek a korrupció definícióját is az érdekeiknek megfelelően alakítják, például korrupciónak annyit tekintenek, amikor közhivatalnokok kenőpénzt kérnek vagy fogadnak el (hogy ezt ki és miért adja, az nem merül fel kérdésként, mert akkor a magánszektorra terelődne a figyelem). A Világbank szerint pedig a korrupció annyit tesz, közhivatal felhasználása magánelőnyök szerzésére. Látszik, hogy a hagyományos definíciók célja az, hogy az állami szereplőkre irányítsák a korrupciókutatók figyelmét. Dan Hough, a Sussex Egyetem professzora a Washington Postban vetette fel, hogy egy károsanyag-kibocsátási botrány miért nem számít manapság korrupciónak.

Meg kell jegyeznünk, hogy a korrupció kérdéskörét a korrupciókutatók gyakran igyekeznek misztifikálni, azt eltávolítani az „átlagembertől”. Itthon is gyakran elmondják az ezzel foglalkozó korrupcióvadászok, hogy bár a magyar ember valóban nem szembesül azzal, hogy egy rendőrt vagy hivatalnokot le kell fizetnie, de a korrupció több, fontosabb, elvontabb fogalom, ami attól még létezik, hogy nem látjuk. Erre találták ki például a korrupciós kockázat témájának kutatását, amellyel a kutató úgy befolyásolhatja a korrupciós percepciókat, hogy nem állít semmit. Az pedig visszaélésre ad lehetőséget a közbizalommal, ha egy szervezet hibás módszertannal, esetleg adatokat hamisítva (erre is volt már példa itthon) igyekszik a társadalmat elvont jelenségekről meggyőzni. Márpedig a társadalomtudós és a virológus is elvileg tudományos munkát végez, mindkettőben meg kell bíznunk, hiszen egyik sem kézzel fogható jelenségeket elemez. Ezért fontos, hogy előbbi ne éljen vissza azzal, hogy tudósként tekintenek rá. A bizalom elvesztésének következményeire az oltásellenesek jelentik a legjobb példát.

Vesztegetés több TI-adományozónál is

A következő tweetben Hickel rámutat, hogy a korrupcióellenes szervezet szerinte korrupt cégektől kapott tetemes összegeket, és mivel a korrupció eltörlése a célja, a Transparency-nek ezeket a pénzeket el kellene utasítania. Merthogy korrupt pénzből harcolni a korrupció ellen kevésbé hiteles (még visszatérünk rá, de aki így tesz, az a gyakorlatban inkább csak részesedést kér belőle, vagy megadóztatja a korrupciót, áldását, pecsétjét nyomva arra).

„Van tudomásuk róla, hogy az önöknek adományozó vállalatok milyen mértékben vesznek részt adócsalásban és más tiltott pénzügyi tranzakciókban? Ha ez bebizonyosodik, nyilvánosan elítélik e cégeket és elutasítják a pénzüket?” teszi fel a kérdést.

Ezután több, a TI-nek adományozó cég kétes tevékenységéről rántja le a leplet a közgazdász.

„Az egyik önöknek adományozó vállalatot, a Microsoftot korrupcióval vádolják. Nyilvánosan el fogják ítélni őket és elutasítják a pénzüket?”

Linket is mellékelt a bejegyzéséhez, amelyben az AP arról tudósít, hogy a Microsoft 25 millió dollár bírságot fizetett, hogy rendezze az ellene felhozott korrupciós vádakat. A cikk emlékeztet, hogy a Microsoft magyarországi irodájában (de más országokban is) a multicég képviselői megnövelték a haszonkulcsot a szoftverlicenszek magyar kormányzati szerveknek való eladásakor. „Ennek elősegítése érdekében a Microsoft Hungary vezetői és alkalmazottai hamisan arról tájékoztatták a Microsoftot, hogy túlzó árengedményekre volt szükség a Microsoft-szoftvereket kormányzati vásárlóknak forgalmazó viszonteladóknál” – emlékeztetett a Pesti Srácok. A kedvezmény persze nem a kormányzati vásárlókhoz került, hanem korrupciós célokra fordították, ám hamisan „árengedményként” könyvelték el. 

A Microsoft mellett egy másik techóriás is adományozott a TI-nek. A szintén csalási ügybe keveredett Google 2017-ben 23 milliárd dollárt helyezett át egy bermudai adóparadicsomba egy holland fedőcégen keresztül, világít rá Hickel a következő posztjában.

„Egy másik vállalati adományozójuk, a Google masszív adócsalást folytatott egy holland fedőcég segítségével. Nyilvánosan el fogják ítélni őket és elutasítják a pénzüket?” 

A közgazdász a felsorolást a Siemens-szel zárja, amely vállalat tíz éve az emberiség egyik legnagyobb, a legtöbb kontinenst behálózó korrupciós botrányát hozta össze, 1,4 milliárd dollárt költött megvesztegetésre szerte a világon. Az ügy pikantériája, hogy 1998-ban a Transparency International a németországi tagjai közé választotta a Siemenst, írja a The Conversation portál. Mert lényegében erről van szó: a TI-nek egy nagy multicég a tagja lehet (legalábbis a Deutsche Welle 2006-os cikke ezt egyértelműen kimondta), ami elég furcsa összefonódásnak tűnik.

Amikor a Siemens több vezetőjét bilincsben vitték el, a TI németországi vezetője csak akkor jelezte, hogy teljesen meglepte a hír, amit csak a sajtóból tudott meg, annak ellenére, hogy folyamatos kapcsolatban álltak a Siemens-szel. A botrány kirobbanását követően pedig a TI egyszerűen bejelentkezett pénzért a Siemens Integrity Initiative alapjához és kapott is.

A Deutsche Welle cikke szerint különösen Amerikában igaz, hogy a multicégek TI-tagsága fontos feltétele a piacra lépésüknek egyes területeken.

„Egy másik vállalati adományozót, a Siemens-t a múltban számos alkalommal korrupción kapták. Az NYT (New York Times – a szerk.) a vesztegetést szokásosnak minősítette a Siemensnél. Nyilvánosan el fogja ítélni őket és elutasítja a pénzüket?”  zárja a Transparency-t kritizáló posztsorozatot Hickel.

Makronóm vélemény

A  Transparency úgy tesz, mintha „függetlenobjektív” intézmény lenne, monopolizálja a korrupciókutatást és korrupciós bizonyítványt oszt, mindezt sok sebből vérző puha, kérdőíves módszerek alapján. Eközben adóelkerülő és korrupciós botrányokba kerülő óriásvállalatok is finanszírozták, sőt e cégek egyúttal a szervezet tagjai is voltak. A korrupciós felméréseikben talán ezért sem szerepel a magánszektor és a cégek korrupciója, csak az államoké. A korrupciókutatók sokat tesznek azért, hogy újrakeretezzék és tematizálják a korrupció témakörét. Elhitetik velünk, hogy csak államok lehetnek korruptak, abban a világban, amelyben a mai óriáscégek sokkal nagyobbak, mint az államok. Miközben a cégeknél egy-egy személy átmeneti botlásáról van szó, az állam velejéig korrupt. A korrupció pedig csak a magáncégeknél szüntethető meg azzal, hogy elbocsátanak egy-két munkavállalót. 

A korrupciókutatók annyiban jó stratégák, hogy egy új tematikát és piacot teremtettek önmaguk számára. Ezzel, és a korrupciós ügyekbe keveredő legnagyobb cégek IT-tagságával ügyesen válnak a nagyvállalati korrupció megadóztatóivá.

Modernkori rablóbárók a korrupcióellenes lista élén

A Spiegel állítása szerint az osztrák üzleti szféra és politikai elit egy bűnös szövetséget kötött egymással, korrupciós botrányok sorozata rendítette meg az országot az elmúlt időszakban – magas helyezésük a Transparency korrupcióellenes listáján teljesen irreális.

A lap értesülései szerint vállalkozók többmilliós jutalékot kaptak nem létező szolgáltatásokért, és beszámolnak arról is, hogy készpénzzel töltött műanyag zacskók cserélnek gazdát a bécsi színfalak mögött. „Már az osztrák lakosság is kezdi elveszíteni a hitét a politkai berendezkedésben” – fogalmaz a lap.

„Aki továbbra is részt akar venni az osztrák belpolitika jelenlegi vitájában, annak »büntetőjogi szakértőnek« kell lennie”

– idézi a Spiegel a bécsi Kurier újságot. Az osztrák bulvárlap szerint a hivatali visszaélést ma már széleskörben csak csekélységnek tekintik.

„Annyi bizonyossággal kijelenthető, hogy a rendszerváltás óta egy modernkori rablóbárókból álló csapat, akik szoros kapcsolatban állnak a kormánnyal, Bécs központjában lévő irodákból és ügyvédi cégekből dolgozva eurómilliárdokat csalt ki az államtól.

Sztárközgazdászok a kamu indexek ellen

Branco Milanovic sztárközgazdász egy Twitter bejegyzésében az amerikai Freedom House demokrácia indexét nevezte „újabb remek átverésnek”. A Freedom House egy amerikai NGO, amelynek korábbi vezetője véletlenül egy CIA vezető volt. Milanovic szerint olyan ez, mintha a KGB egy magáncégen keresztül listázná az országokat a civil önszerveződés tekintetében.

Kommentben a neves közgazdász ráadásul épp Magyarországot hozza fel példaként. Szerinte a magyar osztályzat rossz és nagy elfogultságot jelez.

Milanovic véleményét számos tudós és még egy tudományos kutatás is alátámasztja, amely torzításokat talált a Freedom House indexében. A közgazdászok statisztikai módszerekkel vizsgálták a demokráciaindex besorolásait és azt találták, hogy politikailag elfogultan osztogatja a besorolást a szervezet. 

„Megkülönböztetve az 1988 előtti és az 1989 utáni időszakokat, erős és következetes bizonyítékot kaptunk az FH-minősítések jelentős torzulására az előző időszakra vonatkozóan. Az utóbbi időszakra vonatkozóan a becslések kevésbé konzisztensek, de még mindig utalnak az FH-pontszámok politikai elfogultságának jelenlétére” – állapították meg a tanulmányt készítő tudósok.

A kutatás tanulsága, hogy a CIA, pontosabban a Freedom House indexe általában demokratikusabbaknak tartja azon országokat, amelyek épp jobb kapcsolatban vannak Amerikával.

A barátság tehát jó pontokat jelent, micsoda véletlen. 

Makronóm vélemény

A pontatlan és politikailag vágyvezérelt mérésekkel az a gond, hogy közvéleményt formáló hatásuk van, főleg ha egy olyan presztízzsel rendelkező globális szervezettől származnak, mint a látszatra „függetlenobjektív” Transparency International vagy a Freedom House. Ezzel nem csak demoralizálják egy társadalom tagjait, de akár komoly anyagi károkat is okozhatnak, például ha egy befektető az indexeket (lásd a hitelminősítőket) látva inkább nem viszi a pénzét az adott országba.

Sajátos és szomorú párhuzam, hogy a magyarországi korrupciókutatók is a hitelességüket megsemmisítő botrányba keveredtek. A magát csak Korrupciókutató Központnak nevező egyszemélyes politikai vállalkozásról a bíróság mondta ki, hogy adatokat hamisít és manipulál, hogy korruptnak tüntessen fel magyar állami intézményeket. Egyes hazai portálok továbbra is idézik a hazai korrupciókutatókat, amivel az álhírterjesztés gyanújába keverednek. A korrupciókutatás hazai élharcosai tehát ott is felfedezik a korrupciót, ahol nincs, ebben alkalmanként támogatja őket az Európai Bizottság, a Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Francia Köztársaság Kormánya, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vagy éppen a Világbank.

A tudományos hitelességet pedig a Magyar Tudományos Akadémia adja mindehhez, hiszen a cég vezetője a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA KRTK) tudományos főmunkatársa is, akire elvileg az MTA tudományetikai kódexe vonatkozna. Elvileg, de az ügy személyi következményeiről nincs tudomásunk.

Az ügy azért rendkívül káros, mert az adathamisító Korrupciókutató Központ képes úgy befolyásolni a hazai és a nemzetközi közvéleményt (uniós dokumentumok is hivatkoznak rájuk), hogy egy korrupció-érzékelési felmérésben eleve negatív előítéletekkel nyilatkozzanak a megkérdezett cégvezetők Magyarországról. De miért olyan fontos, hogy névtelen multivezérek mit gondolnak egy állam „korrupciójáról”?

Arra most nem térünk ki, hogy mai szemmel nézve a fejlett nyugati országok mindegyike a korrupcióra építette fejlődési stratégiáját, de ez már a fejlődésgazdaságtan tárgykörébe tartozik. Ahogy arra sem, hogy a cégvezetők mellett a korrupció érzékelésében olykor más NGO-k véleménye is mérvadó a TI publikációiban.

Összegezve úgy tűnik, hogy a fejlett országok nem csak privatizálták a korrupciót, de még exportra is jut belőle. A korrupciókutatók pedig készen állnak, hogy miután egy-egy nagyvállalat lebukott, egy kis adományért cserébe bármikor tisztára mossák a jóhírét. És ez csak egy a számos, tudományosan kevésbé megalapozott mutatószám közül.

*

Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester felszólal a Transparency International Magyarország konferenciáján egy VI. kerületi étteremben 2019. december 9-én. MTI/Mohai Balázs


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Pontosítsunk!
A korrupt kelet-európai politikai osztály - élén a mindegyiknél korruptabb magyarral - kezdi megfertőznia a nyugati hasonszőrű haverokat.
Olaszország, Portugália, Málta, Görögország már megvan, az albán és a szerb haverokat most akarják benyomni az EU-ba ezek a görény gazemberek.
Azt állítani viszont, hogy Svédország, Finnország, Dánia is korrupt - nos ez csak álom ezeknek a trógereknek a beteg agyában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés