Egy kisszoba méretű csepeli irodából élesztették fel a Márkát – és nem engedik, hogy külföldi kézbe kerüljön

2020. december 17. 17:04

Írta: Rádi Balázs
A Pécskövi fivérek gyermekkoruk óta vállvetve küzdenek meg az élet kihívásaival. Sokévnyi közös vállalkozás után úgy döntöttek, húznak egy merészet, és bevállalják a szocializmusból jól ismert magyar üdítő brand, a Márka felvirágoztatását. Mikrovállalkozásként indultak egy kisszoba méretű csepeli irodából összesen három fővel, az irodát a saját kezükkel festették ki. Míg kezdetben üzemük sem volt, tíz év kemény munkával az ország legmodernebb palackozó üzemét építették fel, és magyar multivá fejlődtek. A Makronóm interjúja.

A vállalkozói sikereikben mennyire meghatározó, hogy nem csak munkatársak, de testvérek is egyben?

Pécskövi Gábor: Tiborral ugyan szöges ellentétei vagyunk egymásnak, de sosem vitatkozunk, inkább kiegészítjük egymást. Mindig megbeszéljük az ötleteinket, megadjuk egymásnak a tiszteletet. Tiborban nagy a lendület, ő húzza előre a céget, megálmodja, merre haladjunk tovább.

Pécskövi Tibor: Gábor pedig inkább a józanságot képviseli, ha túlságosan elrugaszkodok, visszarángat a földre, újra átszámoltat mindent és meggyőződik arról, hogy a terv tényleg megvalósítható.

Pécskövi Gábor (balra) és öccse, Pécskövi Tibor a felsőlajosi Márka üzem raktárában. Fotó: Mátrai Dávid.

Hogy alakult ki olyan szoros testvéri kapcsolat kettejük között, hogy az életük nagy részében együtt dolgoztak?

P.G.: Tibor öt évvel fiatalabb nálam. A felnőtté válás útját kitapostam előtte. Sok időt töltött velem és a középiskolás baráti körömmel nyaranta, így sokkal felnőttesebben gondolkodott a korosztályánál. Ezek a nyarak hoztak minket közelebb egymáshoz. 

Mi az első meghatározó emlékük a Márka üdítővel kapcsolatban?

P.G.: Gyerekkorunkban a Márkának volt egy nyereményjátéka: ötven kupakot kellett beküldeni, és egy Dacia autót lehetett nyerni. Megkértük édesapánkat, hogy a munkahelyi büféből kérje el a kupakokat, amit otthon ötvenesével szétválogattunk, borítékba raktuk és a nagymamánkkal bevittük a Hegedűs Gyula utcába, ahol kaptunk cserébe sorsjegyeket. Autót ugyan nem nyertünk, de a lelkesedésünk a Márka iránt itt kaphatott szárnyra, és ez már önmagában hatalmas nyeremény. 

Honnan indultak, és hol tartanak most?

P.T.:

2007-ben sikerült megvásárolnunk a Márka védjegyet, ezzel kezdődött minden.

2010-ben egy csepeli kis irodát béreltünk, amit Gábor saját kezűleg festett ki. Három fővel indultunk – Gábor, én és egy számlázó kolléga, majd kicsivel később csatlakozott egy könyvelő is – sokáig négyen dolgoztunk.

Eleinte bérgyártásban töltöttük az üdítőket, de évek múlva a gyártóüzem kapacitását meghaladták az eladásaink, így a saját gyártóbázis felépítése mellett döntöttünk. A nagy kérdés az volt, hogy hova építsük.

Gáborral végigjártuk az ország összes főútját, és a környező telkeket kémleltük,

mert ár-érték arány és elhelyezkedés szempontjából a legjobbat akartuk megvásárolni. Így esett választásunk Felsőlajosra, amely az ország központi részén helyezkedik el, és ásványvízforrásokban gazdag terület, két kutat is fúrtunk itt. 2017-ben épült meg a palackozó üzem. 

P.G.: 2012-ben még négyen voltunk, mostanra pedig százhatan. Az ország legmodernebb palackozó üzeme a miénk, óránként üdítős palackok tízezrei gördülnek le a gyártószalagjainkról.

A Pécskövi fivérek a Márka felsőlajosi palackozó üzemében, a legmodernebb Krones márkájú gyártósorok mellett. Fotó: Mátrai Dávid.

Amikor a védjegyet megvásároltuk, az elsődleges célunk az volt, hogy a saját családunkat el tudjuk tartani. Az meg már csak hab a tortán, hogy azóta már

több száz család megélhetését biztosítjuk.

Amire a legbüszkébbek vagyunk, hogy megmaradtunk családi cégnek.

Milyen múltra tekint vissza a Márka Üdítő?

P.G.: A Márkát egy nemes, és talán lehetetlen küldetés hívta életre a szocializmusban:

az alkoholfogyasztás visszaszorítását várták tőle.

1973-ban a szocialista vezetés két feltalálót – dr. Kállay Miklóst és Sárkány Pétert – bízta meg az üdítő megalkotásával. A termék prototípusát egy szódás szifonban keverték ki, és szőlősűrítményből készült. Nem véletlenül a szőlő adta az első Márka alapját, legalább addig sem bor készült a gyümölcsből.


Ereklye: 1973-ban ebben a szódás szifonban alkották meg az első Márka-szőlőt. Fotó: Mátrai Dávid.

Másodlagos küldetése is volt a terméknek, mégpedig az, hogy a magyaroknak is legyen egy olyan minőségi szőlő alapú üdítője, mint az osztrák Traubisoda. A következő években bővítették a termékpalettát és elérhetővé vált meggy és narancs ízekben is.

Az üdítő hamar nagy népszerűségre tett szert, a családi ünnepi asztalok és céges rendezvények elengedhetetlen kelléke lett.

A termelési volument növelni kellett, így az ország több pontján, például Kecskeméten, Balatonbogláron, Egerben kezdte palackozni egy nagy borászati tröszt. Ez lett a Márka végzete is, a rendszerváltáskor ugyanis felbomlott a szövetkezet, és a különböző gyártóüzemek mind maguknak akarták az üdítőt, nem tudtak megegyezni a védjegyről.

A Márka tíz évre el is tűnt a piacról,

2000-ben kezdte újra gyártani egy Pest megyei borászat szentendrei üzeme. A családunk 2007-ben vásárolta meg a védjegyet a tulajdonosától, ám ekkor maratoni jogi csata vette kezdetét a védjegy körül, amely 2014-ben zárult a győzelmünkkel. Ekkor kezdtünk komolyabb fejlesztésekbe.

Reklám a 80-as évekből.

Milyen egyéb kihívással néztek szembe a védjegy megszerzésén kívül?

P.T.: A piacról eltűnt terméket kellett visszahoznunk. Ez nehezen ment, mert a kilencvenes években a külföldi üdítőital gyártók – a Pepsi és a Coca Cola – annyira uralták a piacot, hogy a magyar üdítőmárkák labdába se tudtak rúgni mellettük.

A Márka és a Traubisoda voltak az elsők, akik vissza tudtak kapaszkodni a kétezres évek elején a külföldiek mellé.

Meg tudják verni a külföldi üdítőket a hazai piacon?

P.T.: Gyümölcs ízekben már verjük is őket. Egy szegmens van, a kóla íz, amiben ők nagyon erősek és mi gyengébbek.

Mit válaszolnának, ha egy külföldi üdítőgyártó csillagászati összeget ajánlana a cégükért?

P.G.: Megkerestek minket külföldiek, hogy adjuk el nekik a cégünket, de nem engedtünk.

Nem hagyjuk, hogy az általunk felépített magyar brandbe bármilyen külföldi tulajdon bekerüljön.

A magyar piacon fellelhető, itthon palackozott üdítőitalok, ásványvizek és sörök döntő többsége már így is külföldi tulajdonban van – csak elvétve fellelhető olyan márka, amely hozzánk hasonlóan száz százalékig magyar.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy ne csak nevében legyen magyar a brand, de hazai tulajdonban is legyen, hiszen akkor a bevételek elosztása is itthon fog történni, ezzel szemben

a külföldi tulajdonos a profit egy részét kivinné az anyaországba.

Minden megtermelt jövedelmünket itt költjük el adó, osztalék és beruházás formájában. Egyébként nekem nagyon fáj, amikor egy magyar tulajdonos külföldinek adja el a cégét. Mi azt szeretnénk, ha egy napon a gyermekeink vinnék tovább a vállalkozást, aztán az ő gyerekeik, többgenerációs családi vállalkozásról álmodunk.

A legújabb Márka logó, rajta a magyar trikolorral. Fotó: Mátrai Dávid.

A Márka az elsőszámú gyümölcsös üdítőmárka a hazai piacon. Miben rejlik a sikere?

P.T.: A sikerünk abban rejlik, hogy nagyon jó ár-érték arányt találtunk el, például a szénsavas üdítőben a magas minőséget képviseljük közepes áron.

Magyarországon a legmodernebb gyártósorral dolgozunk,

illetve mivel közepes méretű családi vállalkozás vagyunk, könnyen tudunk alkalmazkodni a piac változásaihoz.

Mi a régi márkák ráncfelvarrásának a receptje? 

P.G.: A generációs különbségeket kell áthidalni: míg a negyven felettiek jobban ismerik, emlékeik vannak róla, addig a fiatalokkal meg kell ismertetnünk a brandet. A fiatalokat megnyerni nagy kihívás, egyedi színvilágot, különleges ízeket, és

egy olyan minőséget kell nekik adni, hogyha felszállnak a négyes-hatos villamosra kezükben az üdítővel, azt ne érezzék cikinek. 

Mekkora teher, hogy egy kulturális örökséget visznek tovább?

P.G.: Egyszer kaptunk olyan reklamációt egy idősebb vásárlótól, hogy ez már nem az igazi Márka, mert őneki még piros bajszot rajzolt a meggy Márka, de az unokájának már nem. Mi erre azt válaszoltuk, hogy képzelje el,

ha piros lett a szája, akkor valószínűleg a gyomra is az lett tőle.

Azt a pirosságot egy mesterséges színezőanyaggal érték el, amit mi már leváltottunk természetes összetevőkre, ezt a piros színt már feketerépával érjük el.

Mi a jó oldala annak, hogy a Márka egy nagymúltú brand?

P.G.: Izgalmas, hogy az ország különböző pontjairól kerülnek elő Márka-ereklyék, például egy kecskeméti hölgy megkeresett minket, hogy az édesapja hagyatékát szortírozta, és előkerült egy Márka palack címkével, amelyre az volt írva hogy az első palack, és szeretné nekünk adományozni.

Másik alkalommal pedig egy kalocsai laktanyát számoltak fel, amelynek során előkerült több rekesz bontatlan Márka üdítő a hetvenes évekből.

Felbontottak kettőt, megkóstolták, és teljesen iható volt, megőrizte a szénsavasságát is. Négy rekeszt el is bartereztünk velük újabb üdítőre. Egyébként minden ilyen felajánlást nagyon szívesen veszünk a jövőben is.

Tizenegy országba exportálnak üdítőt és Romániában alapítottak leányvállalatot. Kijelenthetjük, hogy multicéggé váltak?

P.T.: Inkább családi vállalkozásként szeretünk magunkra tekinteni, de valóban multivá válunk, viszont szeretnénk megtartani az erősségünket, a cégen belüli közvetlenséget. Csúnyán mondva az alulról jövő kezdeményezésekben hiszünk, hiszen

az operatív munkát végző dolgozó sokkal inkább tisztában van a munkája során felmerülő problémákkal, mint mondjuk egy felsővezető

– ezért az ötletelésbe mindenkit bevonunk. Állandóan nyitva van az irodánk ajtaja, amelynek jelképes jelentése is van: bárki fordulhat hozzánk ötlettel vagy problémával, közösen kitalálunk egy megoldást. A siker titkát a jó munkatársakban látom és nálunk egy olyan kollektíva állt össze, amely ritka manapság.

A Márka felsőlajosi üzemében a palackok minőségét ellenőrzik a gyártósoron. Fotó: Mátrai Dávid.

A koronavírus hol torpedózta meg a céget leginkább?

P.T.: Visszatekintve kijelenthetjük, hogy nem torpedózott meg semmit. Mint sok más hazai cég, mi is előre menekültünk:

beruháztunk, sőt még munkatársakat is vettünk fel.

Ebben nagy segítségünkre volt a gazdaságvédelmi akcióterv bértámogatás eleme, illetve éltünk a hitelmoratóriummal is. A féket nem húztuk be, inkább a válság utáni időszakra koncentrálunk.

A gazdaságvédelmi akciótervnek volt olyan része, amivel nem értettetek egyet? 

P.T.: Teljesen elégedettek voltunk az intézkedésekkel, más cégek 25-30 százalékos visszaesést szenvedtek el, mi viszont növekedni is tudtunk, így már nincs is szükségünk a gazdaságvédelmi támogatásokra.

Mondhatjuk, hogy a gazdasági környezet most megfelelő a magyar kis- és középvállalkozások növekedéséhez? 

P.T.: Ezt csak megerősíteni tudom. Akár a banki háttér, akár a pályázati lehetőségek kellemes gazdasági környezetet teremtettek a fejlesztésekhez, illetve a fogyasztói kosár is egyre nagyobb lett az elmúlt években. 

2010 előtt elképzelhető lett volna, hogy mikrovállalkozásból közepes méretű vállalkozássá fejlődjenek? 

P.T.: Úgy gondolom, hogy nem. Az akkori gazdasági körülmények sem lettek volna alkalmasak és mi sem lettünk volna elég bátrak, hogy olyan hiteleket vegyünk fel, amiket most. Pályázati lehetőségek sem voltak. 

A Márka pozitív hangvételű reklámfilmjeiben megjelennek retro elemek, amelyek a szocializmust idézik. Ez ébreszthet rokonszenvet a korszak iránt?

P.G.: A reklámfilmben a színvilág és az öltözék visszanyúlik a múltba, de apró lépésekben szeretnénk a modernebb kivitelezés felé haladni. Egyszerre szeretnénk megszólítani az idősebb és fiatalabb korosztályt is ezekkel a filmekkel, ezért is jelennek meg benne úgymond szerethető retro elemek.

A szocializmust semmiképp nem szeretnénk „divatba hozni”.

Ugyan kisgyerek fejjel az úttörőtáborokban jól éreztem magam, de azt az időszakot összességében nem tudom pozitívan értékelni.

Ha a Márka ember lenne, hogy nézne ki és milyen nézeteket vallana? 

P.G.: Maga a palack vonzó formájú, tehát nőnek képzelem el. A húszas évei végén vagy a harmincas évei elején járó, tapasztalt, elegáns megjelenésű, díva szerű nő, konzervatív szemlélettel.

A Márka tehát patrióta brand? Ez miben nyilvánul meg?

P.G.: A konzervativizmusnak és a patriotizmusnak nagy szerepe van az életfelfogásunkban, ez kiterjed a cégünkre is. A hazai cégeket úgy tudjuk támogatni, hogy csaknem száz százalékban magyar beszállítókkal dolgozunk. Örömmel hirdetjük, hogy

magyar tulajdonban lévő, magyar feltalálók által megalkotott, magyar terméket gyártunk.

Szeretnénk, ha a hazaszeretetünk kívülről is érződne, nem hiába a logónkon is megjelenik a trikolor, és kitűztük a magyar lobogót is a telephelyünkön.

Melyik az a vicces céges sztori, amelyre még most is mosolyogva emlékeznek vissza? 

P.T.: A kezdeti időszakban még bérpalackozóval gyártattunk, és érkeztek hozzánk minőségi reklamációk, ezért el kellett juttatnunk a laborba a termékeket. A kolléganőnket kértük meg, hogy vigye el. Szatyorba tette az üdítőket és buszra szállt. Igen ám, de utazás közben a sok zötykölődéstől feltört a palackokban a szénsav és kilőtte a kupakot, a szatyorból pedig sugárban fröcskölt a piros meggy Márka mindenfelé. Ötméteres körben mindenki kapott egy kis „ízelítőt”. Ragadt minden. Mi pedig kárpótolhattuk az utasokat.

*

Fotó: Mátrai Dávid


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés