Ganz-sztori

Magyar kézben van a legjobb helye a Ganznak – a hazai tulajdonba visszavett cég vezérigazgazgatója a Makronómnak

2020. december 18. 12:02

Írta: Rádi Balázs
Csaknem három évszázados múltra tekint vissza az a hazai vállalat, amelyre minden magyar büszkeséggel emlékszik – és amely a kétezres évek derekán a szocialista kormány alatt az akkor Európában terjeszkedő indiaiak kezébe került. Így vált külföldi céggé minden transzformátorok ősatyja, a hazai Ganz. Mint később kiderült, a magyar vállalat egy olyan befektetőhöz került, aki pénzügyi csalásba keveredett, magával rántva a nagymúltú hazai Ganzot is egyenesen a csőd szélére. Az Orbán-kormány beavatkozásának köszönhetően a cég mégis megmenekült a bezárástól. A Ganz ügyvezető igazgatója, Szendrődi István beavatta a Makronómot a cég visszavételének részleteibe, felidéztük a múltat, és a jövőben rejlő lehetőségeket fürkésztük. A Makronóm interjúja a magyar cégről, amely nem ment sehova, mégis világok között sodródott, mire hazatért.

A rendszerváltásig magyar kézben volt a Ganz elektromos ága, miért eresztettük el?

Az 1990-es évek elején elindult egy privatizációs hullám, akkor vette meg az olasz Ansaldo csoport.

Tíz éven keresztül az olaszok birtokolták a részvényeket, majd 2000-ben újra magyar kézbe került a cég Ganz Transelektro néven.

2006-ig volt magyar tulajdonban, amikor is nagyon komoly pénzügyi problémák léptek fel a cégben. Akkor jött egy indiai cégcsoport, a Crompton Greaves (CG), amely szakmai befektetőként megvette a részvényeket és ezzel megmentette a gyárat. Az indiai vevő ugyanabban a szegmensben mozgott, mint a Ganz, viszont a mosógép motortól kezdve a nagyfeszültségű készülékeken át a transzformátorokig mindent gyártottak. Európán belül és kívül több, a Ganzhoz hasonló nagy múltú ipari céget vásároltak fel, mint például a belga Pauwels Trafo, de Írországban, Kanadában és Indonéziában is felvásároltak vállalatokat. 

Mondhatjuk, hogy egy indiai cégcsoport próbálta meghódítani az európai piacot?

Ez kicsit erős kijelentés, de a céljuk az volt, hogy a megszerzett cégeken keresztül betörjenek a különböző földrészek piacaira, illetve átvegyék a helyi tudásbázist, a know-how-t.

Tőlünk például a 765 kilovoltos transzformátor tervdokumentációját szerezték meg az indiaiak.

Sokat elárul, hogy az első tizenhárom darabot ebből a transzformátorból még Magyarországon gyártottuk, de

a tudás megszerzését követően viszont már Indiában folytatták a gyártását.

Egyébként az indiai anyacég az európai leányvállalatain keresztül próbálta eladni az eredetileg Indiában gyártott termékeket, a vevők viszont azonnal kiszúrták a gyengébb minőséget, ezért ez a próbálkozás többnyire meghiúsult.

Miért akarta megszerezni az indiai befektető a magyar transzformátor terveit?

Minél magasabb feszültségszinten szállítják az áramot, az annál olcsóbb, és mivel Indiában hatalmas távolságok vannak, rengeteget spórolnak a nagy teljesítményű transzformátorral.

A 19. századi magyar találmány, ami még ma is kell az indiaiaknak

A Zipernowsky-Bláthy-Déri mérnökhármas 1885-ben alkotta meg az első, energiaátvitelre alkalmas transzformátort. A feltalálókról elnevezett ZBD transzformátorral végre lehetséges volt az elektromos áramot nagy távolságra is szállítani. A 19. század utolsó harmadában a magyar gép- és villamosgépipar jelentette a világszínvonalat.

Mi okozta az indiai cégcsoport kivonulását Európából? Hol nem jött be a számításuk?

Az indiai többségi tulajdonos, Gautam Thapar elhatározta, hogy a Siemenshez hasonló multicéggé fogja alakítani a CG-t. Ennek megfelelően francia vezetőt hozott Bombaybe a cég élére. A francia igazgató viszont leváltotta az indiai vezetőséget és francia vezetőket jelölt ki a helyükre.

A francia menedzsment értékesítő irodákat nyitott a világ különböző pontjain, ezzel felduzzasztották a létszámot, amelynek következtében a költségek is megugrottak.

A CG az eladásban viszont nem jeleskedett, az értékesítőknek nem volt mérnöki végzettsége, így nem tudták meggyőzni a potenciális vevőket. Az indiai tulajdonos, látva a költségek elszabadulását és az eredmények elmaradását, 2015-ben úgy döntött, inkább meneszti a francia menedzsmentet. Ekkorra azonban már jelentős adósságok halmozódtak fel, az eredmények még nem jöttek és nem maradt más választása, mint az Indián kívüli gyárak eladása. 

Hogy került újra magyar kézbe a Ganz elektromos ága?

Tavaly augusztusban keveredett csalási ügybe az indiai tulajdonos és négy igazgatója, 

bankokon és egyéb pénzügyi intézeteken keresztül ötszáz millió eurónyi hitelt vettek fel, majd az összeget kicsatornázták különféle fiktív cégeken keresztül.

A magyar leányvállalat közben finanszírozási problémák miatt nem tudta teljesíteni a megbízásokat, komoly kötbérigények léptek fel és 2020. július 7-én felszámolási eljárás alá került.

Két napra rá, július 9-én a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánított bennünket,

innentől kezdve az indiai tulajdonosnak nem volt beleszólása a vállalat ügyeibe.

A csőd széléről az üzemet egy új befektető, a Ganz Transzformátor Motor- és Generátorgyártó Kft. mentette meg, így szeptemberben a termelés újra el tudott indulni Tápiószelén. A sokéves bizonytalanság és a járvány miatt nehéz helyzetbe kerültünk, de most már kezdünk helyreállni. Háromszáz munkahelyet sikerült megmenteni, és

visszaszereztük a Ganz nevet, ami sokat jelent nekünk – az indiai tulajdonos saját márkaneve alatt értékesítette a termékeinket. 

A jelenlegi kormány úgy vélte, hogy nemzeti értéket képvisel a gyár, ezért indított állami felügyelettel zajló felszámolási eljárást. Mi ez az érték?

Kevés cég működik ma Magyarországon azok közül, amelyek az 1800-as években indultak.

Úgy gondolom, hogy talán a Ganz az utolsó ilyen vállalat. Ez egy nagyon fontos érték Magyarország számára is, hiszen olyan tradicionális cégről beszélünk, melynek fenntartása és működtetése nem csak nemzetgazdasági szempontból fontos, de történelmi jelentősége is van. A transzformátor szabadalmaztatása és gyártása a Ganzhoz köthető:

a gyár alkalmazta a 19. század végén a szerkezet feltalálóit, a Déri-Bláthy-Zipernowsky mérnökhármast. 

Kvantumugrás előtt a magyar gazdaság

Kiosztották az innovációs bizonyítványt: high-tech kis-nagyhatalom vagyunk, és nem is tudunk róla
 – olvassa el elemzésünket a magyar innovációs helyzetről!

Annak pedig itt jártunk utána a BMW dízelmotorjának magyar atyjával, hogy miért számít komoly high-tech innovációnak az, ami a hazai autóiparban történik.

A pesti srácból lett mérnök-innovátor a Makronómnak elmondta, épp az innovatív autóipar miatt is mondhatjuk, hogy kvantumugrás-szerű felzárkózás előtt áll a magyar gazdaság.

Miben nyilvánul meg az üzem és a kormány stratégiai partnersége?

Magyarországon több mint ezer Ganz-transzformátor működik. A paksi atomerőműben az összes generátor, hajtómotor és transzformátor Ganz-berendezés. A magyar piac a transzformátor üzletág szempontjából meghatározó. Rengeteg napelempark fog épülni az országban, ahova szintén kellenek nagyméretű transzformátorok. Nagyon nem mindegy, hogy ezeket a sok esetben százötven-kétszáz tonnás berendezéseket itt helyben tudjuk gyártani, vagy környező országokból kell szállítani. Csak a szállítási költség meghaladhatja a százezer eurót. A szervízhálózat is fontos szempont, ha bármi meghibásodik, azonnal ki tudunk vonulni a helyszínre.

Mit gondol a korábbi külföldi befektetőkről?

Attól, hogy külföldi tulajdonba került, még működhetett volna jól is. Itt komoly menedzsment problémák és érdekütközések adódtak a cégcsoporton belül.

A magyar egység mindig a rövidebbet húzta, mert az indiai tulajdonlás alatt vagy a belga vagy a francia érdekek mentén születtek meg a döntések.

A magyar egység csak a magyar piaccal foglalkozott, minden más rendelés Belgiumon keresztül jött.

A belgák viszont kimazsolázták a rendelések közül a jobbakat, amelyekről már az aláírás időpontjában tudták, hogy veszteséges lesz, azokat továbbították Magyarországra. 

Az évek során különböző nemzetiségű főnökeim voltak: magyar, francia, olasz, indiai. Örülök, hogy ennyi kultúrát megismerhettem, de határozottan úgy érzem – és a munkatársaim is így gondolják –, hogy magyar kézben van a legjobb helye a cégnek. 

 

A Ganz-sztori

A német állampolgárságú, de magyar nemzetiségű Mechwart András augsburgi tanulmányait követően Pestre költözött. Itt ismerkedett meg Ganz Ábrahámmal, akinek 1859-ben belépett kis vasöntőműhelyébe, amely az ő munkássága révén jelentős vállalattá fejlődött – Európa meghatározó motor, hajóalkatrész és vasúti berendezés gyártójává vált. Ganz halála után Mechwart lett az 1869-ben részvénytársasággá vált Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója. A gazdasági válság idején megpróbált „több lábon állni”, ezért 1878-ban megalapította a Ganz-gyár elektronikai osztályát, és az elektrotechnika területén eredményes feltalálókkal világszínvonalút alkotott. Olyan kiváló szakemberekkel vette körül magát, mint Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa, Kandó Kálmán, Neustadt Lipót. A gyár hírneve mágnesként vonzotta a külföldi mérnököket: a gyárban dolgozott Nikola Tesla, Milan Vidmar és Friedrich Uppenhorn is. A nagymúltú magyar vállalatot Szendrődi István vezeti a 21. században, célként kitűzve a Ganz név újbóli felvirágoztatását.   

Fotók: Ficsor Márton.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy szarházi kis hülye vagy, ha nálad ez jön le a cikkből.

Ha "szétrepül a kleptokrata pereputty", majd te és a fajtád, szóltok Gyurka bácsinak, vegye már meg, még fizetünk is érte, csak vegye meg a Ganzot.

Na azért a Ganz Villany akkor is állta (kapitalista) exportban a sarat. Mint igazgatója, Bakonyi Sebestyén Endre megjegyezte, azért mert nem tartották be a minisztérium hülye utasításait.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés