#fakeonomics

Hárommillió mélyszegénységbe kerülő magyarral riogat a balliberális közgazdász, csak a Világbank szerint ennek semmi alapja

2020. december 16. 18:08
A Világbank idei Poverty and Shared Prosperity Report című jelentéséből kiderül, hogy 2017-ben nagyjából százezer magyar élhetett mélyszegénységben. 2008 és 2017 között egyébként majdnem egymillióval csökkent a szegénységben élő magyarok száma, amit az azóta bekövetkezett rekordütemű bérnövekedés csökkenthetett tovább. Ha ez nem lenne elég, a koronaválságban továbbra is a negyedik legalacsonyabb a magyar munkanélküliség az egész unióban.

A Poverty and Shared Prosperity Report a Világbank által évente publikált jelentés, melynek célja megvizsgálni és bemutatni a globális szegénységre és a jólétre vonatkozó legfrissebb és legpontosabb becsléseket.

A 2020-as jelentés a koronavírus-járvány vonatkozásában is vizsgálta a szegénység alakulását az egyes régiókban.

Az elemzés főbb megállapításai a következők.

– A jelentés a koronavírus-járvány következtében mélyszegénységbe zuhant emberek számát 88 és 115 millió közé becsüli, ők naponta kevesebb, mint 1,9 dollárból élnek meg. Az új szegények 63 százaléka Dél-Ázsiában jelenik majd meg.

– Európában és Közép-Ázsiában a vidéki népesség a teljes népesség közel 40 százaléka, ugyanakkor

a vidéki szegénység a teljes szegénység 75 százaléka.

(A jelentés nem kezeli külön Európát, hanem Közép-Ázsiával együtt szerepelteti.)

– Az európai és a közép-ázsiai szegénységben élők megközelítőleg 35 százaléka 14 évnél fiatalabb. 20 százaléka a 15 és 24 év közötti korcsoportba sorolható be.

– A szegénységben élők több mint 70 százaléka rendelkezik középiskolai végzettséggel az Európa és Közép-Ázsia régióban, világszinten ez az érték kevesebb, mint 20 százalék.

– A háborús konfliktusok is jelentős mértékben növelik a szegények a számát: 2015 és 2018 között Közel-Keleten és Észak-Afrikában 3,8 százalékról 7,2 százalékra nőtt a mélyszegénységben élők száma, amelynek oka elsősorban a szíriai és a jemeni konfliktus.

– A klímaváltozások hatásainak következtében 2030-ra várhatóan további 132 millió ember fog szegénységbe süllyedni.

Magyarországon alacsony a mélyszegénység

Magyarország viszonylag jól szerepel a Világbank-féle mélyszegénységi mutató tekintetében. Hazánk esetében a legfrissebb, 2017-es adatok alapján látható, hogy a mélyszegénységben élők aránya (azok, akik napi kevesebb, mint 1,9 dollárból élnek) 0,6 százalék a teljes népességhez viszonyítva.

Világszinten e szegénységi mutató értéke a magyarnak a többszöröse, 2,9 százalék,

az európai és közép-ázsiai régióban 1,3 százalék.

Magyarországon alacsonyabb a szegénység, mint Romániában (3,1 százalék), Szlovákiában (1,3 százalék), Spanyolországban (0,7 százalék), Olaszországban (1,4 százalék) vagy Görögországban (0,9 százalék). 

Ugyanakkor a 2016-os kínai városi szegénységi ráta már alacsonyabb, mint a magyar, illetve már Csehországban is nulla százalékos a szegénységi ráta, ez pedig további célokat jelölhet ki az egyébként jól teljesítő hazai jövedelempolitika számára.

A számokkal harcol a balliberális közgazdász

A számok tükrében viszont teljes mértékben gazdasági álhírnek tekinthető Róna Péter – ő az a magyar közgazdász-jogász, aki az LMP-nek is írt programot és arról is elhíresült, hogy szerinte „a Jobbik antiszemita, rasszista görcsei bizonyos korlátok között kezelhetőek” – állítása, miszerint „a magyar lakosság legalább harmada, 3 millió ember az év végére már mély nyomorban fog élni”.

A magyar munkanélküliség a válság ellenére is az egyik legalacsonyabb az unióban

és az idézett nemzetközi felmérések szerint 0,6 százalék élt mélyszegénységben 2017-ben (azóta történelmi ütemű bérrobbanás történt az országban, tehát a helyzet csak tovább javult), ami azt jelentette, hogy ekkor százezer ember tartozott ebbe a kategóriába. Eközben az elmúlt években a szegénységi mutatók tovább javultak.

Sőt, épphogy 2010-ben élt hárommillió magyar a szegénységi küszöb alatt.

Mint azt az Állami Számvevőszék elemzése kimutatta, 2008 és 2017 között 908 ezerrel csökkent a szegénységben élők száma, ami jelentősen meghaladta a 2020-ra vonatkozó nemzeti vállalásban szereplő 450 ezret.

A teljes népesség 18,9 százalékát, 1 millió 813 ezer embert érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata 2018-ban, ami a 2008. évi értékhez képest – az Európa 2020 Stratégia célkitűzéseivel összhangban vállalt 5 százalékpont helyett – 9,4 százalékpontos csökkenést jelentett az ÁSZ szerint.

De ez a népesség sem „szegény”, bár van kockázata annak, hogy szegénnyé válik – persze e réteg létszáma is messze elmarad Róna Péter számításaitól. A legkülönfélébb szegénységi mutatók egyértelmű csökkenő tendenciáját mutattuk be ebben a cikkben is.

Mellékes megjegyzésünk, hogy Róna szerint „folytatódik a magyar társadalomban a gazdagok és a szegények közötti olló további kinyílása”. Épp a Makronóm idézte a világ legnevesebb egyenlőtlenségkutatója, Branko Milanovic számításait, amelyek szerint az orbáni gazdaságpolitika a magyar társadalom legszegényebb jövedelmi tizedeinek reáljövedelmét növelte a gazdagokénál sokkal nagyobb mértékben, így nem az egyenlőtlenségek növelésének irányába hat.

A friss Világbank-jelentés tartalmaz is erről egy érdekességet: megmutatja, hogy a társadalom alsó 40 százalékának, a szegényebb részénének mennyivel nőtt a reáljövedelme. 

2012 és 2017 között éves átlagban az egy főre jutó jövedelem a magyar alsóbb 40 százalék esetében jobban nőtt (4,84 százalék), mint a medián (4,49 százalék) vagy a teljes népesség körében mért növekedés (4,6 százalék). Ez a szám magasabb, mint az elemzésben szereplő bármely fejlett nyugati ország esetében.

A Világbank tehát igazolta, hogy a 2010 utáni magyar politika hatására a társadalom szegényebb felének jövedelmei jobban nőttek, mint a többieké.

Ezt nevezik egyébként inkluzív, bevonó növekedésnek: a WEF szerint e téren Magyarország a feltörekvő országok között kiválóan teljesít. A felemelkedő gazdaságok között 74 országból a második helyen végzett Magyarország a Világgazdasági Fórum legújabb kutatásában, amely azt vizsgálta, hogy mennyire inkluzív (bevonó) a gazdasági növekedés. A rangsor azt elemzi, hogy a társadalom egésze, vagy csak egy szűk elit jár-e jól a növekedéssel, részletek Oláh Dániel elemzésében olvashatók.

Megjegyzendő, hogy az eurózóna-tag Szlovákiában a 2012-2017 közötti időszakban a jövedelmek csökkentek, az alsóbb 40 százalék esetében 0,58 százalékkal, ami kirívóan gyenge teljesítmény a térségünkben, ahol jellemzően minden országban komolyabban nőttek a jövedelmek.

A szlovák szegénységi index a magyar duplája

A jelentés 3 dimenzió (jövedelem, iskolázottság, általános infrastruktúrához való hozzáférés) mentén összeállított egy szegénységi indexet, amely 2017-ben Magyarország esetében 0,7 százalék volt, míg Ausztria (0,3), Németország (0,1), Franciaország (1,6) és Szlovákia (1,5) esetében is ennél magasabb.

Magyarország esetében a Világbank szerint az oktatási depriváció nulla százalékos, míg Németországban 0,3 százalék, Hollandiában 1,1 százalék. Magyarország ebben a csehekkel azonos szinten áll, vezetve a régiót. Akkor deprivált egy háztartás képzettséget tekintve, ha abban egy ember sem fejezte be az alapfokú képzést. Ilyen háztartásból arányaiban többet találunk ezen országokban, mint Magyarországon.

A higiéniát és az ivóvizet tekintve a hazai háztartások 3,8 illetve 3,6 százaléka deprivált. Németországban vagy az ivóvízben szegényebb Izraelben ez ugyanakkor minden kategóriában nulla, szinte minden lakos hozzáfér ezekhez a javakhoz. Érdekesség, hogy

Romániában a higiéniai depriváció 21,6 százalékos, ami majdnem duplája a perui szintnek

és már-már közelíti Ruandát.

A hárommillió nyomorgót a hazai balliberális közgazdászok a jelek szerint egyelőre rossz országban keresik – hazánkban a szegények száma egy évtized alatt közel egymillió fővel csökkent.

(Címlapkép: MTI Fotó: Soós Lajos)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 85 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mostanában hallottam egy beszélgetést vele. Amikor a baloldal azt mondta, hogy nyertünk az Unióban, Ő határozottan állította és indokolta is azt, hogy fordítva, épp OV nyert nagyot. Nem merném őt elvakult baloldalinak nevezni.

Ehhez képest a Népszava azon kesereg, hogy a "magyarok 2/3-ának csak kevés megtakarítása van"...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés