Multicég vezetői voltak, de jobbat főztek ki maguknak

2020. október 27. 15:02

Takács Zsolt
Néhány évvel ezelőtt még multiban dolgoztak vezető beosztásban, de megunták: részben kockára téve eddigi életüket, áttértek a gasztronómia világába, ahol hirtelen jött a siker. Mogyorósi Tamással és Adamkó Krisztával, 2020 legjobb büfékocsijának tulajdonosaival beszélgettünk. A Makronóm interjúja.

Honnan jött a vendéglátás az életükbe?

M.T.: Teljesen véletlenül. Mind a ketten multinál dolgoztunk hosszú éveken keresztül és sohasem terveztünk a vendéglátással foglalkozni, de nagyon szeretünk enni-inni és sokat jártunk éttermekbe. Egy véletlen csavarnak köszönhetően 2016-ban lehetőségünk nyílt egy büfékocsi beszerzésére, amit kihívásként éltünk meg, így kezdődött a Food Maffia története.

Milyen pozícióban voltak a multiknál?

M.T.: Vezető beosztásban dolgoztunk, embereket irányítottunk termelésben.

Miért hagyták ott a biztonságos céges állásukat?

M.T.: Más életformát követelt meg az a munkahely és már nem tetszett nekünk annyira. Ezért próbáltunk kiválni,

a saját kezünkbe szerettük volna venni az életünk irányítását

és a vásárolt kocsi tökéletes kiindulópont volt ehhez.

Megvásárolták a kocsit és egyből óriásit kockáztatva fel is mondtak?

M.T.: Nem mertünk mindent eldobni. Először hétvégi hobbinak indult, de mára ez mindkettőnk főállása. Először én hagytam ott a munkahelyemet, hogy az álmainkat éljük. Kriszti csak akkor lépett, amikor már beindult az üzlet és két emberre volt szükség.

Mekkora befektetéssel lehet beszállni a büfékocsik piacára?

M.T.: Egy jó, alap autót négy-ötmillió forintért lehet venni, de ez még teljesen üres belülről.

Egy teljesen felszerelt, minőségi eszközökkel berendezett kocsinak akár 13-15 millióra is felmehet az ára.

Milyen volt a Food Maffia fogadtatása a vevők részéről?

A.K.: 2017 októberben volt az első rendezvényünk és 2018 májusban a Tavaszi Food Truck Show-n elhoztuk a közönségdíjat. Még minket is meglepett a gyors siker. Ennél a díjnál a rendezvényre ellátogatók értékelték az ételeket, a dizájnt, a hozzáállást, szóval nagyon boldogok voltunk, hogy fél év alatt eljutottunk erre a szintre. Itt mutatkozott be elsőként a vaddisznós szendvicsünk is, ami azóta örök kedvenc.

Aztán egy évet kihagytak díjak terén, de 2020-ban elvitték az év legjobb büfékocsijának járó díjat. Mi az a hozzáadott érték, amivel gyakorlatilag három év alatt elérték ezt a szintet?

M.T.: Nekünk az elsődleges cél az volt, hogy folyamatosan megújuljunk és a vendéglátásban rengeteg tér van erre. 2020-ban is egy nagyon érdekes muflonsülttel álltunk elő, ami meg is lepte a vendégkört, de pont ez volt a célunk.

A másik fontos pillér, hogy nagyon megválogatjuk az alapanyagokat és

kizárólag Nógrád megyei termelőkkel dolgozunk együtt, akik zseniális minőséget nyújtanak.

A vendéglátásban csak a tökéletes az elfogadható. Ez már nem egy hagyományos retro büfékocsi, hanem egy guruló, gasztronómiai különlegesség.

A gazdasági patriotizmus teljesen tudatos döntés volt, vagy egyszerűen így alakult?

A.K.: Annyira adott volt, hogy buták lettünk volna nem kihasználni.

Elképesztő kincsek találhatók Nógrád megyében.

Az összes beszállítónk gyakorlatilag a barátunk és innen jön a vállalkozás neve is: „La Maffia”. Mindenkinek a neve ott van a kocsin, büszkén vállaljuk őket.

M.T.: Persze tudatos is volt abból a szempontból, hogy

már az alapításkor tudtuk, hogy a helyi kistermelőknek az alapanyagaival építjük fel a vállalkozást,

de az elején még nem voltunk biztosak abban, hogy ez sikeres lesz-e. Nem akartunk nagy multik kommersz termékei mögé beállni. Támogatni szerettük volna termelő barátainkat és valami merőben újat akartunk csinálni a food truck piacon.

Ellaposodott a piac?

M.T.: Nem feltétlenül, de mi úgy éreztük, hogy valami mást kell letennünk az asztalra.

A.K.:

Nem elégedtünk meg azzal, hogy újak vagyunk,

hanem valami különlegeset akartunk csinálni, el akartunk térni a megszokottól.

M.T.: A food truck piac már nagyon magas szintet képvisel a vendéglátásban. Új belépőként rá vagy kényszerítve az innovációra, mert ez alapvető fontosságú a szektorban.

Milyennek mondanák a street food piacát?

M.T.: Az elmúlt négy-öt év nagyon sok új helyet hozott és ezek valóban jók.

Tíz-tizenöt éve még ez a piac kimerült a kis hamburgerezőkben.

Ezt a trendet a turizmus és a fiatal generáció hozta magával. Ha Indiához és Kínához hasonlítjuk magunkat, ahol minden második vendéglátó egység ilyen, akkor van hova fejlődni és bővülni, de a jelenlegi gazdasági helyzetben épp elég, ami most van, így is rengetegen szenvednek.

A.K.: Bár a telítettség leginkább Budapestre és Pest megyére igaz. Mi azt tapasztaljuk, hogy Nógrád megyében és általánosságban vidéken nagy a lemaradás.

Ennek pénzügyi okai lehetnek?

A.K.: Inkább nem annyira ismert még ez a műfaj vidéken.

M.T.: A Magyar Street Food Egyesületnek éppen az a célja, hogy országon belül bemutassa a vendéglátásnak ezt a szegmensét is és egyelőre a törekvéseik sikeresek.

A Food Maffiában mi az a hozzáadott érték, amivel 2020-ban megnyerték a legjobb büfékocsinak járó címet?

A.K.: Mi vagyunk az. (Nevet.)

M.T.: Teljesen egyetértek, nagyon jó csapatot alkotunk. Szerintem a vevőknek sokat jelent, hogy minden folyamat mögött mi állunk. Egyelőre ezért van csak egy autónk, de

még alkalmazottunk sincsen, mert így tudunk teljes hittel a vállalkozásunk mögött állni.

A.K.: A brainstormingtól kezdve a készételekig mi ketten vagyunk ott. Nagyobb rendezvényekre van beugrósunk, de nem volt még olyan rendezvény, hogy legalább az egyikőnk ne lett volna a helyszínen.

Milyennek értékelik az elmúlt 4 évet?

M.T.: Nagyon pozitívnak és felfelé ívelőnek. Nagyon örülünk, hogy szeretik az emberek azt, amit csinálunk.

Akkor megérte ekkora kockázatot vállalni?

M.T.: Igen, de azért mi inkább a biztonsági játékosokhoz tartozunk, nem egyből hagytuk ott a munkánkat.

A koronavírus leginkább a vendéglátást tépázta meg. Önök hogyan élték meg az idei évet?

M.T.: Nagy szerencsénk van most is. Balassagyarmaton egész évben dolgozhattunk, ami részben fedezte az elmaradt rendezvények miatti kiesést. Ragaszkodunk hozzá, hogy legalább egy hónapot itt töltsünk a kocsival, hogy a helyiek is ehessenek az ételeinkből, de ez most a vírus miatt hosszabb időszak lett és lesz is. A helyzet nem volt bíztató, de úgy voltunk vele, hogy amíg dolgozhatunk, addig csináljuk.

A nyáron már volt egy-egy kisebb fesztivál, ami jó volt, de a tavalyi több ezer fős rendezvényektől messze elmaradt. Az ősszel pedig kezdjük újra azt érezni, mint tavasszal, csak túl akarunk élni, így visszaköltözünk Balassagyarmatra.

A.K.: December minden évben nagyon sűrű volt eddig, de most már ez novemberben kezdődhet itt helyben. Nagy veszteséget jelentenek az elmaradó szüreti fesztiválok és egyéb őszi rendezvények.

M.T.: Egyelőre nem tudjuk, hogy mit várjunk a jövő évtől, az biztos, hogy sokkal visszafogottabb lesz, mint eddig.

A szakmán belül milyen az alaphangulat?

M.T.: A Food Truck Show-n beszélgettem több vendéglátóssal, akiknek több autójuk is van, amit el kellett adniuk.

Azok szerencsésnek mondhatják magukat, akiknek van állandó helye a fővárosban.

Mik a jövőbeli terveik a vállalkozással? Szeretik a családi vállalkozás formát, de tervezik a bővítést?

A.K.: Nagyon nehéz ebben a helyzetben tervezni, de vannak hosszú távú terveink, amiket elhalasztottunk. Mindenki fejlődni szeretne, de, hogy ez milyen formában valósul meg, az függ a gazdasági környezettől.

M.T.: Most az az okos döntés, ha a vállalkozók a biztonságra játszanak. Idén nekünk is meg kellett húzni a nadrágszíjat, pedig nem álltunk le.

Mindenkinek a túlélés jár az eszében a szakmán belül.

Sokan kritizálják a magyar gasztronómiát. A koronavírus hozott valamilyen változást minőségben, vagy csak gazdasági pusztítást végzett?

M.T.: A gyengébbek mindig elhullanak ezekben a harcokban. Ha kollégáról van szó azt mondom, hogy sajnos, de

a vevők alapvetően nyernek a piac tisztító erejével.

Ez a folyamat természetes úton is végbemegy, de ez drasztikusan és gyorsan vágott oda többeknek.

A.K.: Vírustól függetlenül egyre nagyobb szükség van a minőségre. Az emberek nagy része már keresi a jó minőségű ételeket. Itt jön képbe az, hogy

azok maradtak életben, akik magasabb minőséget képviselnek

és ezáltal nagyobb az igény is a termékeikre.

Magáról a magyar vendéglátásról mi a véleményük?

A.K.: Most próbáljunk diplomatikus választ adni. (Nevet.)

M.T.: Eddig csak vendégként értékeltünk, de amióta benne vagyunk mi is a szakmában, nagyon sok hibát látunk, sokkal kritikusabbak vagyunk. Amit magunktól elvárunk, azt hozni kell más helynek is.

A.K.: Sosem adunk ki olyat a kezünkből, aminek mi más helyen nem örülnénk. Sajnos még mindig nagyon sok vendéglátó egység van, ami nem a magyar gasztronómia hírét viszi, de egyre több olyan étterem, büfé jelenik meg, amelyek emelik a szintet. Az a kulcsa az egésznek, hogy egy vendéglátós akarjon fejlődni és jobb lenni, de

sajnos sokan beállnak a már húsz éve is unalmasnak számító sajttal-sonkával töltött pulykamell szisztémába

és elfogadják a helyzetet.

A vevők mentalitása miként alakult az elmúlt években, hogyan viszonyul a gasztronómiai fejlődéshez?

M.T.: Egyelőre kéz a kézben haladnak, de helyszíntől és rendezvénytől függ a büfékocsik ágazatában. Nekünk is volt már olyan fesztiválunk, ahol értetlenül álltunk, hogy miért vittünk ennyire jó minőséget.

Európában egyedülálló módon elsőként tettek napelemeket a büfékocsi tetejére. A minőségen felül ennyire fontos a környezetvédelem is?

A.K.: Ez a szakmánk, ilyen végzettséggel rendelkezünk.

M.T.: Az elképzelés már akkor megfogalmazódott bennünk, amikor több rendezvényen nehezen kaptunk áramot és azzal ment el az idő, hogy szerelő után kutattam. Ezenfelül az is nagyon fontos, hogy milyen ökolábnyomot hagyunk magunk után. Szerencsére az egyesület is nagy segítséget nyújt, mert lebomló vagy újrahasznosítható anyagokkal dolgozunk.

A kocsi tetején lévő napelem ki tudja szolgálni az egész konyhát?

M.T.: Óriási segítséget nyújt még nekünk is, akik nagy áramfogyasztók vagyunk. Egy kisebb teljesítményű autót a napelem akár elláthatna elegendő árammal, de sajnos a technológia nem tart még ott ilyen árfekvésben, hogy kiszolgálja az egész konyhánkat.

Fotók: Ficsor Márton.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés