Konzervatívabbá válik a világ – volt görög pénzügyminiszter a járvány gazdasági hatásairól

2020. október 7. 15:09

Írta: Oláh Dániel
Automatizáció, okosabb technológiák, távmunka, távoktatás, kevesebb kereskedelem, kevesebb globalizáció, de mélyebb regionális integrációk. Több korlátozás, egészség- és környezettudatosság. Jobb, de egyszerűbb életmód, új és szerényebb fogyasztási modell – sorolja a volt görög pénzügyminiszter kulcsszavakban, milyen lehet a koronavírus utáni világ, amelyben mindannyian konzervatívabbá válunk és felértékelődik a család. A Makronóm interjúja.
Nicos Christodoulakis politikus, mérnök, az Athéni Gazdasági és Üzleti Egyetem professzora, a London School of Economics kutatója (European Institute, Hellenic Observatory). 2015-ben jelent meg könyve arról, hogyan alakították a válságok a gazdasági gondolkodást és a gazdaságpolitikát (How Crises Shaped Economic Ideas and Policies: Wiser After the Event?). 2001 és 2004 között görög gazdasági miniszter volt.

Könyvében amellett érvel, hogy a gazdasági valóság és a gazdasági sokkok alakítják a gazdasági gondolkodásunkat, így jönnek létre új gazdasági paradigmák. Először is, mi volt az eddigi fő paradigma a koronavírus válság előtt?

A 2008-as globális válság előtt azt feltételezve éltünk, hogy a magánszektor nemzeti és világszinten is annyira jólinformált és előrelátó, hogy egy olyan helyzet elképzelhetetlen, amelyben egyéni és vállalati adóssághegyek alakulnak ki.

Nem számított az eladósodás. Ehelyett a jólét és a gyarapodás okozta pozitív hangulat számított racionálisnak.

Ez volt a Modigliani-Miller tétel győzelme (amelyből leegyszerűsítve az következik, hogy nem számít, hogy egy vállalat a növekedését hitelből, a profitja visszaforgatásából, vagy máshogyan fedezi, a cég jelenlegi piaci értéke független attól, mennyi adóssága van – a szerk.). 

A 2008-as összeomlást követően egy újabb illúzióba kerültünk, amely szerint az európai periféria kimentett országaiban azonnali, orrnehéz, teljes megszorításokra van szükség, hogy kijavítsák az elszállt költségvetési pénzügyeiket.

De a megszorítások annyira durvák, egyenlőtlenek és rosszul tervezettek voltak, hogy nem segítették ki a bajba jutott országokat,

csak tovább mélyítették a recessziót. Reméljük, hogy ezúttal egy sokkal előremutatóbb megközelítés érvényesül arról, hogy miként segíthet a közpénz a válság enyhítésében. 

Melyek a mai világgazdaság fő jellemzői és hibái – amelyekre rávilágított a koronaválság?

Túl sok globalizáció és túl kevés figyelem arra, hogy miként alakul egyes országok külső deficitje.

A 2008-as válság előtti időszakkal szemben most nem a pénzügyi hurráoptimizmus volt a probléma, hanem az, hogy

távoli, digitalizált, anonim, nem nemzeti termékeket és szolgáltatásokat imádtunk és üldöztünk.

Ezt nevezem transzlokációs eufóriának. A lezárások azonban korlátozták a szállítási lehetőségeket, így át kell gondolnunk mindezeket, értelmesebben és elérhetőbb dimenziókban.

Milyen mély és jelentős lehet a koronaválság által kiváltott változás a gondolkodásunkban?

Két dolgot fedezünk fel újra és értékelünk fel.

Az egyik a nemzetállam szükségessége, hogy döntéseket hozzon és gondunkat viselje a nehéz időkben.

Sosem látott erejű nemzetállami közpénzügyi beavatkozások történnek a gazdaságokban, hogy talpraálljunk a külső eredetű katasztrófából – ennek megtételére senki más nem hajlandó, mint a nemzetállam.

Más folyamatok alapjaiban változtatják meg az egyéni viselkedést, a társadalmi etikettet és az emberi értékeket.

A családi kötelékek erősödnek, a barátokat és a találkozókat tekintve válogatósabbak leszünk.

Számos tevékenység az otthonainkban, az otthonok körül valósul meg, így a lakhatás egy komoly problémává válik a nagyvárosi, milleniumi családok számára.

Valószínűleg a többség konzervatívabbá is válik, kevésbé lesz hajlamos a társadalmi interakciókra, a politikai részvételre. Ami kár, mert úgy hiszem, közös cselekvésre és tervekre van szükségünk, hogy megelőzzük a jövő válságaival szembeni felkészületlenséget.

Igaz, hogy a közgazdászok első reakciója a válságokra mindig az önigazolás és a mentegetőzés? Először minden közgazdász úgy véli, őt igazolja a válság. Most például egyesek több protekcionizmust, mások több globalizációt szeretnének a koronaválság globális megoldása érdekében. Melyik gondolatok nyernek végül?

Tévedni emberi dolog. Nem állíthatjuk komolyan azt, hogy ez velünk nem történik meg. Nem értek egyet, nem minden közgazdász bizonygatja az igazát olyan magabiztosan, nem mindenki beszél az önigazolás nyelvén. Szerencsére sokan vannak, akik mindig felismerik a korábbi megközelítések korlátait a válság hatására és felülbírálják korábbi nézeteiket, javaslataikat. Ahogy Keynes fogalmazott: „amikor a tények változnak, én megváltoztatom a véleményem. Ön hogyan tesz?”

Mely korábbi tényeket, feltevéseket, paradigmákat változtathat meg a koronavírus? Látjuk, hogy a világ sok országa hitelekből, növekvő eladósodással, helikopterpénzzel, feltétel nélküli jövedelmekkel, segélyekkel próbálja kezelni a helyzetet. Tényleg teremthetünk pénzt a semmiből, következmények nélkül, hogy szétosszuk?

Ez a pénz nem teljesen az égből esik az unióban, a tagállamok egy nagy, 750 milliárd eurós uniós csomagba egyeznek bele hosszú távon. Ez nem helikopterpénz, inkább egy örökkötvényre hasonlít. A britek és az amerikaiak bevetettek egyfajta helikopterpénzt rövid távon és szerintem helyesen, mivel a koronaválság gazdasági hatásai kezdetben minden előrejelzésnél súlyosabbnak bizonyultak. Ezért sürgős és jelentős cselekvésre volt szükség, amilyen gyorsan csak lehet, mielőtt a gazdaság leragad a gödörben.

Melyek a fő hasonlóságok és különbségek 2008 és a koronaválság között? Lehet a mostani válság nagyobb, mint az 1929-es?

Nagyon különbözőek. A 2008-as válság a hiperaktív befektetési mohóság miatt történt az egész világon. A mostani válság gazdasági hatásainak oka az elhúzódó tartózkodásunk még a megszokott cselekvéseinktől is! A koronaválság hatásai jelentősek és hogy meddig tartanak, az attól függ, mikor lesz vakcina. Jobb nem találgatni a válság hosszát illetően. Néha a jóslatok önbeteljesítővé válnak, lásd a japánok korábbi, L-alakban ívelő gazdaságát. Jobb minden szükséges eszközzel rövidíteni, enyhíteni a jelenlegi válság hatásait.

Senki sem mondja már, hogy nem fontos hazai vállalatokat megőrizni a stratégiai iparágakban, hiszen a gazdasági túlélésünk múlik ezen. Ez viszont ellenkezik a washingtoni konszenzus neoliberális elveivel. A privatizáció dicséretével, a hazai iparágak külföli tulajdonba adásával, az egyszerű, hatékonysági alapú érveléssel. Örökre megbuktak ezek a gondolatok?

Szerintem valójában soha senki nem mondta, hogy nem fontos, hogy ő maga saját nemzeti cégeket őrizzen meg a stratégiai szektorokban.

Leegyszerűsített morális kioktatásban részesültek a kisebb országok, mikor azt hitették el velük, hogy meg kell szabadulniuk a stratégiai vállalataiktól

és el kell adniuk ezeket a külföldi befektetőknek.

Emlékszünk, milyen keményen reagált G. W. Bush, mikor egy amerikai kikötőt megszerzett a Katari Alap? Vagy ahogy Németország nem engedett abból, hogy a telekomcégét állami többségi tulajdonban tartsa, miközben más országokra azért nyomást helyezett, hogy adják el a saját telekomcégeiket a külföldieknek.

Nagyon tekintélyes ez a lista, folytathatnánk.

Az államnak fenn kell tartania a stratégiai beleszólás lehetőségét

a tényleg stratégiai szektorokban, a nagyvállalatok esetében. Nincs szükség a napi szintű menedzsmentbe való beavatkozásra, személyi ügyek alakításába, politikai befolyásolásba. A privatizáció addig rendben van, amíg az állam létfontosságú szerepkörei nem csorbulnak. Van tér a külföldi befektetőknek, hogy új technológiákat hozzanak, ahogy a hazai befektetőknek is, hogy a tulajdonlás érzését, kultúráját erősítsék a társadalomban – különösen ha ezek a cégek nem válnak helyi oligarchák foglyaivá.

Mit gondol az uniós koronaválság-kezelésről? Az unió első reakciója a teljes visszavonulás volt – a határok lezárultak, a költségvetési szabályok fellazultak, a közép-európai országok Kínától kaptak érdemi egészségügyi segítséget.

A koronavírus félrekezelése szégyenteljes volt uniós szinten.

Közös, naprakész tervekkel kellett volna rendelkezni a lezárásokra vonatkozóan, gyors koordinációval a légiközlekedésre nézve, folyamatos együttműködéssel az egészségügyi ellátás terén. Most van esély, hogy helyrehozzuk ezeket a hiányosságokat. Koordinált erőfeszítés kell a vakcinák és antitestek termelésére és elosztására minden uniós ország számára. Sőt, a világ többi részét is el kell látnunk, különben Kína fog dominálni és tündököl majd az elismerések fényében.

Kell egy új gazdasági kormányzás is, amely figyelembe veszi az efféle abnormális válságokat és tudja, miként kell ezekre reagálni. A bevándorlásra is vonatkozik ez, ahol az uniónak ki kell egyensúlyoznia a demográfiai hanyatlást, őrizni a foglalkoztatottágot és a közjavakat az uniós állampolgárok számára, közben menedéket kell biztosítani a ténylegesen üldözött emberek számára. Sok téren késlekedünk, de optimista vagyok abban, hogy az egységes, integrált, vizionárius Európa mindig jobb lesz, mint az autonóm gazdaságok családja, ami hajlamos feléleszteni a múlt ellenségeskedéseit.

Hogy néz ki a koronavírus utáni gazdaság?

Több automatizált termeléssel, távmunkával és távoktatással, egyes területeken kevesebb kereskedelemmel, mindenütt okosabb technológiákkal.

Kevesebb globalizációval, de mélyebb integrációval regionális szinten.

Több korlátozással a társadalmi viselkedést és a mobilitást illetően. Több figyelemmel az egészségre, a környezetre. Jobb, de egyszerűbb életmód és életminőség lesz jellemző a jövőben. Új és szerényebb fogyasztási modell várható, a közelmúltban látott túlfogyasztás és túlzások visszaesésével. Az egyenlőtlenségek nagy veszélyt jelentenek, hiszen a munkapiac még rugalmasabbá válik és kevésbé lesz biztos nagy tömegek számára a munka. Költségvetési oldalról a kormányok jobban teszik, ha elfelejtik a kiegyensúlyozott és többletes költségvetéseket egy időre.

Magyarország és Görögország is az összeomlás szélén állt 2008-ban. Hogyan sikerült azóta teljesíteniük? Melyek a fő tanulságok?

A magyar recesszió sokkal szerényebb volt, mint a görög és

2013 óta helyreállt a magyar gazdaság, erős a növekedés.

A költségvetési vagy külső egyensúlytalaságok is ugyanígy rendeződtek Magyarországon.

Görögországban viszont a nemzetközi szervezetek programjainak feltételei eltúlzottak voltak, szinte megsemmisítették az aggregált keresletet. A GDP összesen 25 százalékkal, negyedével esett az évek alatt, akárcsak egy háborúban.

Magyarország alapvető előnye az alacsony államadóssága, így nem jelent a jövőben érdemi, fojtogató hitelezési korlátot az adósság.

Ugyanakkor ha megjegyezhetem, úgy gondolom, hogy Magyarországnak gyorsan csatlakoznia kellene az euróövezethez, hogy a többi tagországgal együtt tegyen a közös jövőért. Először 1981-ben látogattam meg Magyarországot. Görögország épp akkor vált az európai közös piac, az unió elődjének teljes jogú tagjává. Magyarország kommunista uralom alatt állt, de a magyarok már akkor optimisták voltak és azt mondogatták nekem, hogy egy nap együtt kell lennünk az unióban. Eljött az idő, hogy közeledjünk.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés