A budapesti turizmus kilábalási esélyei

2020. október 5. 16:44

Szakáli István Loránd
Az elmúlt években Magyarországon dinamikus volt a turizmus növekedése, ami részben a szektorral kapcsolatos világtendenciának, részben a kiemelt kormányzati figyelemnek és jól strukturált, célzott turizmusfejlesztési politikának köszönhető. A turizmus, mint húzóágazat idei évi kilátásai is biztatóak voltak, azonban a koronavírus világjárvány terjedésével párhuzamosan a kilátások gyorsan negatívba fordultak. Szakáli István Loránd közgazdász átfogó elemzése a turizmus alakulásáról a Makronómon.

Meglehetősen összetett dolog annak meghatározása, hogy pontosan mit értünk a turizmus fogalma alatt, milyen tevékenységek és jelenségek tartoznak a körébe, illetve miképpen mérjük a társadalomra, gazdaságra gyakorolt hatását. A világszinten leginkább elterjedt definíciót az ENSZ égisze alatt működő Turisztikai Világszervezet (UNWTO) alkotta meg, ennek megfelelően „a turizmus olyan társadalmi, kulturális és gazdasági jelenség, ami az emberek személyes vagy üzleti/szakmai helyváltoztatásával van összefüggésbe és olyan helyekre irányul, ami kívül esik a szokásos lakó- és munkakörnyezetükön”. Ebből következik, hogy

a turizmus gazdaság körébe tartozik minden olyan tevékenység, aminek célja a turista igényeinek kiszolgálása,

kezdve a szálláshely-szolgáltatástól és vendéglátástól a szállításig és szórakoztatásig. A statisztika méri ezen szektorok közvetlen és az ún. multiplikátor vagy tovagyűrűző hatáson keresztül érvényesülő közvetett nemzetgazdasági hatásait.

Az elmúlt 10 évben a turizmus növekedési üteme minden évben meghaladta a világgazdaság növekedési ütemét, 2019-ben ez az adat 3,5 százalék volt, míg a gazdaság 2,5 százalékkal növekedett. Tavaly a globális GDP 10,3 százalékát adta a turizmus szektor és minden tizedik munkahelyet (330 millió) ez az ágazat biztosította. 

Az elmúlt években Magyarországon is dinamikus volt az ágazat növekedése,

ami részben a szektorral kapcsolatos világtendenciának, részben a kiemelt kormányzati figyelemnek és jól strukturált és célzott turizmusfejlesztési politikának köszönhető.

Míg 2010-ben a turizmusra jellemző ágazatok közvetlenül 5,4, közvetetten 8,7 százalékkal járultak hozzá a GDP-hez, addig 2018-ban ezek az értékek 6,8 és 10,7 százalékot mutattak. Hasonlóképpen a turizmusban közvetlenül foglalkoztatottak száma is növekedett 317 ezer főről (2010) 428 ezer főre (2018), miközben ugyanezen időszak alatt, a közvetett hatásokat is figyelembe véve a szektor foglalkoztatáson belül képviselt aránya 11,3 százalékról 13,2 százalékra nőtt. Az adatokból egyértelműen következik, hogy a turizmus ágazat állapota és kilátásai kiemelkedő mértékben határozzák meg a nemzetgazdaság egészének helyzetét és kilátásait.

A turizmus, mint húzóágazat idei évi kilátásai is biztatóak voltak, azonban a koronavírus világjárvány terjedésével párhuzamosan a kilátások gyorsan negatívba fordultak.

Mivel egy teljesen ismeretlen pandémiával találták magukat szembe, a hatóságok első reakciója a világon mindenütt az volt, hogy a vírus terjedésének megakadályozása érdekében korlátozták a személyek közötti fizikai kontaktusok előfordulásának lehetőségeit. A vírus felbukkanásának gócpontját Wuhant a kínai hatóságok hetekre lezárták, ennek ellenére nem sikerült megakadályozni a vírus továbbterjedését. Nagy valószínűséggel a vírus Európába, azon belül olyan észak-olasz turisztikai központokba, mint Milánó vagy Velence (a karnevál idő előtt ért véget) Kínából érkező turisták közvetítésével érkezhetett meg, akik körében ezek a desztinációk rendkívüli népszerűségnek örvendenek. A vírus megjelenésére az európai országok is a határok lezárásával és a személyes találkozásokra lehetőséget adó terek (vendéglátóhelyek, szórakozóhelyek, mozi, színház, üzletek, stb.) működésének korlátozásával vagy felfüggesztésével reagáltak.

Az UNWTO adatai szerint április 6-ig a világ 217országa közül 206 (96 százalék) vezetett be utazási korlátozásokat, közülük 43 százalék teljes vagy részleges határzárat, 27 százalék felfüggesztette a légi személyszállítást, 21 százalék csak bizonyos országok esetében tiltotta meg a beutazást.

A korlátozások elsősorban a nemzetközi turizmusra hatottak, de természetesen a belföldi turisztikai keresleten és kínálaton is nyomokat hagyott.

2020 első félévében a nemzetközi turisztikai forgalom éves szinten 65 százalékkal esett vissza, úgy, hogy januárban még 1 százalékos növekedést mutatott. Az eddigi mélypont április volt, amikor is év/év alapon 97 százalékkal esett vissza a forgalom, a mai napig legfrissebb júniusi adat pedig még mindig 93 százalékos visszaesést mutat. Az Utazási és Turizmus Világtanács (WTTC) 2020-as év egészére kidolgozott legkedvezőtlenebb turisztikai szektor helyreállítási szcenáriója azzal számol, hogy globális szinten a COVID-19 miatt a nemzetközi turizmus az előző évihez viszonyítva 73, a belföldi pedig 64 százalékkal fog visszaesni, miközben az ágazat munkavállalóinak 60 százaléka 197 millió fő veszíti el a munkáját.

A magyarországi helyzet alakulása körülbelül 1 hónapos eltéréssel, de szorosan követte a nemzetközi fejleményeket. A KSH adatainak megfelelően, az első negyedév átlagában a hazánkba érkező turisták száma 15 százalékkal csökkent, olyan feltételek mellett, hogy a külföldiek beutazási tilalma csak március 17-én lépett életbe. Jelenleg a kereskedelmi szálláshelyek forgalmára vonatkozóan rendelkezünk részletesebb KSH adatokkal. Ezek azt mutatják, hogy az idei év februárjában az előző év hasonló időszakához képest még 12 százalékkal növekedett a külföldiek által hazánkban eltöltött vendégéjszakák száma, de márciusban már ugyanez az adat 73 százalékos csökkenést mutatott.

A mélypont május hónap volt, amikor is több, mint 98 százalékos visszaesést regisztráltak, a legfrissebb júliusi adat pedig még mindég 80 százalékos visszaesést mutat. A belföldi vendégéjszakák számában április volt a mélypont. Éves alapon ekkor 95 százalékos visszaesés volt tapasztalható, de júliusra ez az adat 24 százalékos visszaeséssé „szelídült”. További érdekes adat, hogy a turizmussal leginkább összefüggésbe hozható kereskedelmi vendéglátóhelyek forgalma az áprilisi, éves összehasonlításban 76 százalékos visszaesést követően júliusra 18 százalékos visszaeséssé „mérséklődött”.

A statisztikák alapján jól látható, hogy a járvány terjedése ellen bevezetett korlátozások május végi, június elei feloldását követően

a belföldi turizmus országos szinten vizsgálva, ha nem is teljesen, de nagymértékben helyreállt,

azonban a nemzetközi turizmusról ugyanez nem mondható el.

Ehhez adódnak hozzá a járvány második hullámának elején, szeptemberben bevezetett újabb utazási korlátozások, aminek hatásaira vonatkozó statisztikák egyelőre nem állnak rendelkezésre.

Ma már mindenki számára evidencia, hogy Magyarország esetében a turizmussal kapcsolatos jellemzők és ennek következtében a szektorral kapcsolatos problémák is területileg eltérően jelentkeznek. Az ágazat jövőjével kapcsolatos kihívások elsősorban annak térbeli szerkezetével és a külföldi és belföldi turisztikai kereslet területi eloszlásával hozhatók összefüggésbe. 2019-ben Magyarországon turisták kereskedelmi szálláshelyen (szálloda, panzió, kemping, üdülőház) 32 millió, üzleti célú egyéb szálláshelyen (airbnb, falusi szálláshely) 11,4 millió vendégéjszakát töltöttek. Az előbbi kategóriában eltöltött vendégéjszakák száma egyenlő arányban, 50-50 százalékban oszlott meg a külföldi és belföldi turisták között. Azonban ha csak Budapestet, mint az ország egyik legfontosabb turisztikai desztinációját vizsgáljuk, az itt kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött összesen 10.703.950 vendégéjszaka 88,5 százaléka külföldi turistákhoz köthető, míg az egyéb üzleti célú szálláshely kategória forgalmának 93 százalékát szintén a külföldi vendégek adják.

Az országban külföldiek által eltöltött vendégéjszakák 60 százaléka Budapesthez kötődik.

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a nemzetközi turisztikai forgalom jelentős mértékben a fővárosra koncentrálódik, illetve, hogy a Budapesti turizmus rendkívüli mértékben kitett a külföldről érkező vendégeknek. 2019-ben a belföldi turizmus csupán 8 százaléka irányult Budapestre, 25 százalékos részaránnyal továbbra is a Balaton volt a legnépszerűbb utazási célpont. 

A fentiekből világosan kitűnik, hogy mikor a magyarországi turisztikai szektor koronavírus járvány okozta nehézségeiről beszélünk, akkor elsősorban a Budapest turisztikai kínálatával kapcsolatos problémákra kell gondolnunk, ami a külföldi vendégeknek való rendkívüli és a MICE (üzleti, vagy hivatás) turizmusnak való részbeni kitettségből fakad.

A vidéki turizmus és főleg annak belföldi turistákra épülő pillére a nyár folyamán magára talált

és nem ritkán találkozni olyan szolgáltatói véleményekkel, hogy az idei nyár minden korábbi év azonos időszakánál kedvezőbben alakult. Ami a vendégéjszakák szintjén mégis hiányként mutatkozik, az a vidéki turisztikai desztinációkat felkereső külföldi turisták elmaradásából adódik, de ezt nagymértékben képes volt pótolni a megemelkedő hazai kereslet.

Az elmúlt hetek turisztikai ágazattal kapcsolatos vitái arról szóltak, hogy miként lehet és kell megsegíteni a fővárosi turisztikai szolgáltatókat, illetve a szektor által foglalkoztatottakat és ez kinek a feladata. A munkavállalók kérdése azért különösen fontos, mert a turizmus és vendéglátó szektor foglalkoztatáson belül játszott szerepe kiemelkedő, másrészt tipikusan olyan ágazatról van szó, ahol a humánerőforrás szakmai felkészültsége és hozzáállása döntő mértékben határozza meg a szolgáltatások minőségét.
A lényegi, szakmai kérdés azonban gazdaságpolitikai jellegű. Arról szól, hogy elegendő-e a budapesti turizmust csupán „konzerválni” és a képességeket átmenteni arra az időszakra, amikor lesz biztonságosan alkalmazható és tartós védelmet nyújtó vakcina és meglesz az esélye annak, hogy minden ott folytatódjon, ahol március folyamán megszakadt. Az elmúlt hónapokban tudósok, politikusok sokasága fogalmazott meg forgatókönyveket (szcenáriókat) arra vonatkozóan, hogy fog kinézni a járvány utáni világ. Ezekből kitűnik, hogy nagyon sok a bizonytalanság és sokkal inkább azzal kellene foglalkozni, hogy mi történhet, mint azzal, hogy mi fog történni. Arra is fel kell készülni, hogy a világjárvány a vakcina ellenére nem tűnik el nyomtalanul, nyomot fog hagyni az emberek gondolkodásán, következésképpen az utazási szokásaikon is.

Globális szinten, a nemzetközi turizmus kárára, tovább erősödhet a biztonságosabbnak gondolt belföldi, vagy külföldi, de közelebbi desztinációk presztízse.

Éppen ezért a budapesti turizmus szerkezetében is szükség lehet modell átalakításra, ha a teljes modellváltásra talán nem is.

Budapest belföldi turizmuson belüli részesedésnövelésének megvannak a természetes határai. Ezek egyrészről az ország lakosságszámából, a belső turisztikai kereslet növelésére használható szabadon felhasználható jövedelem korlátaiból, valamint abból adódik, hogy a belföldi turisztikai keresletet jelentős részben, egyes becslések szerint több, mint 60 százalékban, az országos átlaghoz képest jobb jövedelmi helyzettel rendelkező budapesti lakosokhoz kapcsolódik.

Természetesen kedvezőbb turisztika csomagok kialakításával és célzott marketingtevékenységgel lehet tere a vidéken élő turisták Budapestre vonzásának, főleg ha továbbra is a bérek dinamikus növekedésével számolunk. Azonban minden valószínűség szerint, ez önmagában nem fogja tudni megoldani a budapesti és ezáltal az ország turizmusának minden problémáját.

Másik lehetőség a közép-európai, azon belül a V4 országok turisztikai keresletének célzott megszólítása és az, hogy a térségnek, Bécs és Prága mellett Budapest legyen a legnépszerűbb, legtöbb turistát vonzó turisztikai központja. Ehhez Budapest rendkívül jó adottságokkal rendelkezik és ezt a modellt segítheti elő a térség országai között tapasztalható egyre szorosabb politikai, egészség- és járványügyi együttműködés és a hasonló kulturális alapok, amelyek a térség népeit összekötik.

Az elmúlt években a Magyarországra érkező külföldi vendégek 80 százaléka Európából érkezett,

azonban azon belül van lehetőség a közép-európai országok, kölcsönösségen alapuló eddiginél szorosabb együttműködésének is.

Mindezek közép, illetve hosszú távú stratégiai tervek, addig is Budapest turizmusának a jelenlegi nehéz helyzettel kell megbirkóznia és ebből levonni a tanulságokat. Az egyik legfontosabb tanulság az lehet, hogy

egy válságot azok a szolgáltatók és munkavállalók vészelik át könnyebben, akik konjunktúra idején a nehezebb időszakokra gondolnak és rendelkeznek tartalékokkal.

A másik tanulság az, hogy ilyenkor azok a munkavállalók a legkiszolgáltatottabbak, akiket a szektorban nem hivatalos, bejelentett módon foglalkoztatnak, mert rajtuk a célzott állami programok (kurzarbeit) sem képesek segíteni. Addig is a vállalkozások, az állam és a helyhatóság közös feladata megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek képesek hatékonyan hozzájárulni a budapesti turizmus körül kialakult „összerendezett tudás” és ezáltal az újrainduláshoz nélkülözhetetlen képességek megőrzéséhez.

A cikk szerzője Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés