Big picture: az erős euró kockázata

2020. szeptember 28. 14:38
Czeczeli Vivien
Ludecon
Az eurózóna termékei drágábbá váltak a világ többi országa számára.

„Március óta az euró/dollár árfolyam jelentős euróerősödést mutatott: szeptember elején egy euró ára elérte az 1,184 dollárt. Mindez azt jelenti, hogy az eurózóna termékei drágábbá váltak a világ többi országa számára, a másik oldalról pedig az eurózónába importált termékek árai csökkenésnek indultak. Ez több szempontból is negatív hatásokat fejt ki a jelenlegi helyzetben.

Egyrészről az exportőr vállalatok számára jelentős bevétel-visszaesést generál. Nyár végén, túl a koronavírus-válság első hullámán, amikor a kijárási korlátozások nagyarányú lazítása már megtörtént, a legtöbb szektorban elkezdett regenerálódni a gazdasági tevékenység, s a fogyasztás is bővülésnek indult. A meglehetősen erős euróárfolyam azonban visszafogta ezen pozitív hatások egy részét, s lényegében a megfelelő kilábalás lehetőségét is veszélybe sodorta. Az EKB közgazdászainak előrejelzése alapján az eurózóna gazdasága 8%-kal fog visszaesni ebben az évben, majd következő évben 5%-os növekedéssel fog visszapattanni. E folyamatokat természetesen nem elsősorban az euró árfolyama határozza meg, ám kétségtelen tény, hogy annak mostani alakulása nem járul hozzá a kedvezőbb kilátásokhoz.

A másik probléma az alacsony inflációhoz köthető. Augusztusban az eurózónában az árak 2016 óta először ismételten esni kezdtek. A térség monetáris politikájában az elmúlt évtizedben mindvégig központi szerepet játszott az inflációs célok teljesítése iránti törekvés. A jegybanki erőfeszítések bár elhárították a deflációs veszélyeket, valójában a széles körben alkalmazott nem konvencionális intézkedések eredménye korlátozottnak tekinthető e téren. Az infláció az EKB saját előrejelzése alapján emelkedni fog a következő három év során, de mindössze 1,3% körüli értékig. Mindez pedig már felvetheti a hitelesség kérdését is, amelynek elvesztése esetén a célok elérése még nehézkesebbé válhat. A problémát mélyíti, hogy további dezinflációs időszak várható, hiszen a munkanélküliség emelkedőben van, így a bérnövekedési ütem csökken, s továbbra is nagy arányú tartalékkapacitás jelenléte várható a gazdaságban. Az alacsony infláció azért is kedvezőtlen, mert az a reálkamatot magasabb szinten tartja. A semleges kamatráta jelentős csökkenése okán egyébként is beszűkült monetáris politikai mozgástér pedig nem teszi lehetővé a nominális kamatlábak további – jelentősebb – csökkenését. Többek között hasonló okok vezették arra az amerikai FED-et, hogy áttérjen az átlagos inflációs célkövetésre. Ennek lényege, hogy amennyiben a célok teljesülése huzamosabb ideig nem történik meg, akkor annak kompenzálásaként megengedett, hogy bizonyos ideig a célokat felülteljesítse, vagyis magasabb inflációt produkáljon.

Egyes megközelítések szerint az EKB monetáris politikai stratégiája szintén reformra szorulna. Az átlagos inflációs célkövetés mellett lehetőség továbbá az árszint célzás, vagy a nominális GDP célzása. Előbbi azt jelentené, hogy a központi bank konstans árszínvonalat céloz, ellentétben az inflációs célzással, ahol folyamatos árszínvonal növekedésről van szó. A nominális GDP célzása arra utal, hogy amennyiben az inflációs ráta a célszint felé emelkedik, míg a kibocsátás növekedése stagnál, akkor a központi banknak nem feltétlenül szükséges az infláció visszaszorítására törekedni.

Az eurózónában lejátszódó események a piaci várakozásokat is abba az irányba mozdították el, hogy esetleg az EKB is követi a FED lépését, vagyis felülvizsgálja az inflációs célkövetését. Az Európai Központi Bank azonban nem módosított eddigi irányvonalán, s újabb ösztönzőket sem jelentett be. A lépés elmaradása ismételten felfelé nyomta az euró árfolyamát. Az egységes valuta árfolyamának emelkedéséhez a fentieken túl hozzájárult az is, hogy kezdetben a befektetők kezdetben kedvező kilátásokat vázoltak fel, így elkezdtek eurót vásárolni az európai kötvényekbe történő befektetés érdekében. A dollár gyengülése irányába ható erők között említhető még meg a FED kamatcsökkentése, illetve az ottani kedvezőtlen járványügyi helyzet is, valamint a választásokat körülvevő bizonytalanság.

A jelek szerint egyelőre az EKB nem aggódik az árfolyama miatt. A központi bank árfolyamcéllal valójában nem rendelkezik, ám szem előtt kell tartani, hogy annak alakulása a monetáris politikára és az árszínvonalra kiemelt szereppel bír. Az EKB esetleges döntése ez ügyben egyelőre úgy néz ki, decemberre várható. Elemzők szerint mindazonáltal a júniusban 750 milliárd euróról 1350 milliárd összegűre növelt, s legalább 2021 júniusáig tartó koronavírus stimulus programja mértékét év végéig még tovább fogja növelni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés