Bölcsészből lett bölcsőkészítő: Nem bánnám, ha lenne egy kis munkanélküliség

2020. július 14. 18:09

Írta: Oláh Dániel
Iszonyatos energiák vannak a magyar gazdaságban, ki fog jönni a bajból – mondja Czotter András, az Ágymester Manufaktúra ügyvezetője. Úgy véli, a kézműves termelés jóval válságállóbb a multikénál, a járvány okozta leállás pedig kiváló alkalom a cégek racionalizálására. A bölcsészből lett asztalos azt is elárulta a Makronómnak, miért nem tartaná katasztrófának, ha enyhén növekedne a munkanélküliség.
A teljes riport megjelent a Mandiner hetilapban, előfizetéssel itt olvasható.

Megerősítette a családi céget

Czotter András eredetileg nem akarta átvenni édesapjától a családi asztalosvállalkozást, mint mondja, úgy gondolta, túlságosan kényelmes dolog belekerülni egy felépített kisvállalkozásba ahelyett, hogy végigküzdené a saját útját. Aztán rá kellett jönnie, hogy ez a nehezebb út, mert itt valami új kezdődik számára – a diplomaszerzést követő négyéves hivatalnokkodás után váltott karriert.

„Generációmban sok olyan srác van, aki nem szakmabeli, például közgazdászként, jogászként kezdett foglalkozni valamilyen kézművesszakmával, és így tanulta ki az ipart” – magyarázza.

Czotter Ferenc, András édesapja Farkas Bertalan űrsétájának évében, 1980-ban alkotott meg egy polcrendszert – az emiatt Bercinek nevezett bútort egy évig, 1996-ban az IKEA is forgalmazta. Egyébként a svéd bútoráruház a koronavírus-járvány miatt egy időre bezárt, az Ágymester viszont nyitva maradt. Az ügyvezető szerint

ha megmaradtak volna az IKEA mellett, vagy más közvetítőkön keresztül jutottak volna el a piacra, most gondban lennének.

„Ha beszállító lennék – sok hazai céghez hasonlóan, amely tudna termelni, de nincs hova szállítania –, nagyobb bajban lennék. Így most saját piacom van” – húzza alá, és hozzáteszi: bár sokkal nehezebb utat választott, válsághelyzetben látszik meg igazán, mennyivel jobban működik ez a pálya.

Mindezt a 2008-as globális pénzügyi krízis tanulságainak köszönheti.

„A válság után felbontottam a szerződést az összes multival, viszonteladóval, amelynek szállítottunk.

Két év alatt átállítottam a céget arra, hogy közvetlenül értékesítünk” – emlékszik vissza a piaci hozzáférést uraló kereskedők kiiktatására. Azonkívül, hogy ez anyagilag is előnyösebb helyzetet teremtett, új termékek fejlesztésébe kezdhettek, saját innovációik voltak lényegében önerőből. Czotter szerint válság idején egy kisebb vállalkozás még rugalmasabb is lehet, mint a nagyobbak, a mostani időszakot arra használja, hogy racionalizálja a társaságot, hogy három-négy hónap múlva hatékonyabban működjön.

Nem bánná, ha lenne egy kis munkanélküliség

A cégvezető – bár persze nem a gazdasági válságnak szurkol – nem bánná, ha lenne egy kis munkanélküliség. Meglátása szerint sok vállalkozás tapasztalta meg az utóbbi időben a természetes munkaadó-munkavállaló viszony felborulását. Az évtizede tartó gazdasági fellendülés hatására egyes területeken olyannyira nyeregben kezdték érezni magukat a dolgozók, hogy egyszerűen nem lehetett feladatokat osztani nekik. „Előfordult, hogy a klasszikus utasítási helyzeteket a munkáltató kimondottan kényelmetlennek érezte.

Nem mondhatta azt a srácainak, hogy márpedig csináljátok, mert ez a feladat, az ilyet azonnal pofavágás, szúrós megjegyzések követték.

Én szerencsére nem éltem át ilyet, de sok ismerősömtől hallottam hasonlót. Győr környékén két százalék körüli munkanélküliség volt tavaly, arrafelé az is dolgozik, aki nem akar. Megtörtént, hogy egy bútoripari alapanyag feldolgozásával foglalkozó cég alkalmazottai sms-t küldtek az igazgatónak egyik este, hogy milyen feltételekkel hajlandók bemenni másnap. A munkaadó és munkavállaló közötti kapcsolat egészségtelenné válása sokat rontott a cégek belső működésén.”

Czotter András szerint a béreket is nehezen lehetett kigazdálkodni. „Évi öt százalékra saccolom a reálbér-költségnövekedést, vagyis a bérek és járulékai együttes emelkedését. Konjunkturális évek voltak, és a költségek is jelentősen emelkedtek. Nem tudom, mikor történt ilyen korábban, talán soha eddig” – gondol vissza. 

Persze a bölcsészből lett asztalos sem állítja, hogy csak a munkaerőtől függ egy társaság sikere. „Ezt az időszakot meg kell próbálni felhasználni újabb hatékonyságnövelésre, végiggondolni, mit kellene másként tenni, a rossz hajtásokat lemetszeni, új üzletágakat indítani” – mutat rá.

Gyerekek mindig lesznek

Czotter ma kizárólag gyerekágyat készít: az soha nem luxuscikk, mindig van rá kereslet, hiszen gyerekek mindig lesznek. „A legfontosabb törvény, még válság idején is: az élet él, és élni akar. Ha olyan terméket gyártunk, amely az élethez kapcsolódik, az sosem hagy cserben.”

Czotter András emellett a hazai alapanyagok és a honi gyártás iránti lojalitást hangsúlyozza. Tapasztalata szerint a magyar vásárló nem csupán nyitott és elfogadó a magyar termékek iránt, hanem kifejezetten keresi őket. Ez észszerű is, teszi hozzá, hiszen ár-érték arányban sokkal jobb árut, szolgáltatást kap a fogyasztó, ha hazait vásárol. Az Ágymester termékei ennek megfelelően nem a legolcsóbb, tömeggyártott áruk, hanem minőségi cikkek: a gyermekkortól felnőttkorig használható, egyszemélyes vagy franciaágyként is működő ágyak ára kétszázezer forint körül is mozoghat.

„A 2010 utáni adópolitika egyértelműen segítette, hogy jobb minőségű gyerekágyakra is legyen pénzük a fiatal családoknak – jelenti ki a cégvezető. – Évről évre tapasztalom, hogy mind többen tudnak igényesebb, tartósabb, így környezetbarát termékeket vásárolni. Mindig sok munkánk volt, de azóta egyre igényesebb és hasznosabb termékeket tudunk gyártani.

Sosem gazdagodtunk meg, de időről időre tudtam magasabb fizetést adni az alkalmazottaknak.”

Meg kell őrizni az összerendezett tudást

Az Ágymester Manufaktúra rengeteg egyedi tudást halmozott fel az évtizedek alatt, amely talán örökre eltűnne a magyar gazdaságból, ha a vállalkozás valamilyen okból megszűnne. Épp ez ma a gazdaságpolitika kihívása: a cégekben rejlő felhalmozott tudást és kreativitást kellene megmentenünk. „Tényleg nagyon sok ötlet, kreativitás és emberi befektetés áll e vállalkozások mögött. Fiatalok belevágtak valamibe, kockázatot vállaltak, közben a családra talán nem tudtak annyit áldozni, amennyit szerettek volna. Most nagy emberi veszteséget élnek át, hiszen rengeteg erőforrást tettek a cégükbe,

elverték a nagymama lakásának az árát is, és mindezek után most esetleg nullán állnak.

Pedig sok olyan dolgot találtak ki, ami húsz év alatt megtérülne, sok tucat embernek adnának munkát, sok tíz millió forint áfát és járulékot fizetnének be, és részei lennének annak a sikernek, ami előttünk áll” – mutat rá az egyéni dilemmákra és tragédiákra.

Hamar kijövünk a bajból

Ezzel együtt úgy véli, hamar ki fog lábalni a gazdaság a koronavírus-válságból. „A legfontosabb üzenetem: a magyar gazdaság ki fog jönni a bajból, mert iszonyatos energiák vannak benne. Fontos időszakot élünk. Azért kell megismerni a cégek valós állapotát, mert összetett tudást szerez, aki most időt áldoz erre.

Ezért jó, hogy a kormányzat is finomhangolja a magyar vállalkozásokat támogató programjait.

Folyamatosan figyeli, kik hogyan használják fel a támogatásokat. Ez jó, mert sok kis cégnél van olyan tudás, amelyet ha nem hagynak elveszni, tényleg visszahozza az árát, hosszabb távon többszörösen is. Újra felépíteni ezeket a társaságokat sok idő volna.”

Az össztársadalmi-gazdasági sikerek mögött azonban lesznek keserű egyéni tapasztalatok is. „Hatékonysági szintet fogunk lépni, de vélhetően sok emberi fájdalom árán.

A döntéshozóktól nem lehet elvárni a százszázalékos empátiát, de a bölcsességet annál inkább.”

(Fotók: Ficsor Márton)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés