Kapunyitási krízis: Pán Péterek a nagybetűs élet küszöbén

2020. július 9. 12:34

Szigeti Alíz
A középiskolai tanulmányok befejeztével még alig van túl az első igazi megmérettetésen az ember, a következő kérdés máris sürgeti. Milyen irányba folytassa tanulmányait, melyik az a versenyképes szakma, amelyhez megfelelőek a képességei, és még a kedvére is való? Sok mai fiatalt jellemeznek „Pán Péterként”, akik bár életkoruk szerint felnőttnek számítanak, viselkedésük és életkörülményeik mégis inkább a kamaszkort elhagyni képtelen, felnőni nem hajlandó, „Sehol-szigeten” élő mesebeli kisfiúra emlékeztet.

Ideje volna felnőtté válnom. Jobb későn, mint soha. Habár?!

Lehet, hogy jobb soha, mint későn.

 /Petri György/
 

Már nem serdülők, de még nem is felnőttek

Jeffrey Jensen Arnett pszichológus professzor nevéhez köthető az „emerging adulthood” kifejezés, vagyis a kezdődő felnőttkor fogalma, amelyet a serdülő-és fiatal felnőttkor közé tesz, és a 18-28-as éveikben járó fiatalokat érinti. A „quarterlife crisis” vagy más néven „életnegyedi válság” vagy „kapunyitási pánik” kifejezés arra az életszakaszra jellemző feszültségekre igyekszik magyarázatot adni, amit a felnőttlét küszöbén álló fiatalok átélnek. Arnett az újonnan megjelenő életszakasz létrejöttének okát a 20. század végére átalakult szokásokban és életvitelben látja. A fiatalok jellemzően később, a húszas éveik végén házasodnak,

magyarországi vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy a nőknél 26 évről 29 évre, a férfiaknál pedig 29 évről 34 évre tehető a gyermekvállalás időszaka.

A későbbi házasságkötés és gyermekvállalás oka részben az elhúzódó tanulmányok folytatásában rejlik, amikoris sokan még 25 éves kor felett is képzik magukat.

 

Az ábra is jól szemlélteti, hogy egyre többen törekednek magasabb fokú végzettség megszerzésére. Forrás: KSH


Az évek során egyre népszerűbbé, és elérhetőbbé váló felsőoktatás egyre több fiatalt sarkall diplomás képzettség megszerzésére. Dr. Túri Zoltán klinikai szakpszichológus szerint az elhúzódó serdülőkor problémája különösen az értelmiségi pályára készülőket sújtja:

Ha nagykorúságát elérve valaki anyagilag önálló akar lenni, legtöbbször életszínvonalának akkora zuhanását kellene elszenvednie, ami alig elviselhető.

– állapítja meg a szakember. Túri szerint „Az egzisztenciálisan beérett szakember – belgyógyász, ügyvéd stb. – a negyvenes éveit taposva furcsa ellentmondásban él: egyrészt felelős szakember, másrészt még mindig otthonról támogatják, ha valami jelentősebb kiadása, beruházása van. Felnőtt és gyerek egyszerre.”

Murinkó említi, hogy a szülői anyagi támogatást élvező fiatalok körében jellemzőbb, hogy viszonylag hosszabb ideig keresgélik saját szerepüket a világban, vágyuk, hogy tanuljanak, és több dolgot kipróbáljanak a valódi felnőttlét előtt.

Az új tapasztalatok átélése iránti igényük minden területen nagyobbnak mutatkozik az előző generációkhoz képest,

és lassabban, sokkal megfontoltabban közelednek az elköteleződést igénylő választások felé.

A könnyebbséget jelentő szülői anyagi támogatás gátolja a fiatalokat a felnőttlét szerepeivel való azonosulásban, mint például az anyagi függetlenségben, a saját háztartás vezetésében, vagy a szülői beleszólás nélküli döntéshozatalban. Ez sok esetben vezethet konfliktushoz a szabad akarattal rendelkező, önállósodni vágyó, de arra anyagi és különböző okokból kifolyólag még képtelen fiatal, és a szülők között, akik eltartott gyermeküket a fentebb említett okok révén nem látják még „igazi” felnőttnek.

Dr. Hajduska Mariann pszichiáter és pszichoterapeuta ennek az életszakasz megjelenésének fő okát a szülőkről való leválási nehézségben látja, ami mögött túl szoros családi légkört feltételez. Szerinte ezek a fiatalok félnek az önállóságtól, alacsony az önbizalmuk, és érzékenyek a kritikákkal szemben. A Granadai Egyetem 2007-es kutatása is alátámasztja, hogy

a szülők nagyban hozzájárulnak a fiatalok gyerekszerepben tartásához a túlféltő nevelési módszereikkel.

Ide sorolhatjuk mindazon szülői törekvéseket, amelyek túlzó módon a legapróbb veszélyektől és problémáktól igyekeznek megvédeni a gyermeket, megoldják helyettük az aktuális problémát, önállóságát háttérbe szorítva. Felnőtté válva ez a fiatal gyakran szembesülhet bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal, illetve gyakran fordul másokhoz tanácsért, segítségért.

Furstenberg mutat rá, hogy a hátrányosabb helyzetű fiatalok korábbi gyermekvállalása, és korábbi munkába állásának oka a kényszer, mivelhogy középiskolai tanulmányaik befejeztével anyagi támogatás hiányában dolgozni kényszerülnek rögtön. Glen H. Elder szociológus kutatóprofesszor szerint azok,

akik az ideálishoz mérten túl korán, vagy túl későn veszik át a felnőtt szerepet, kevésbé válnak sikeres tagjaivá a felnőtt társadalomnak,

amit a túl fiatal kor esetében a többszempontú felkészületlenségben, míg idősebb korban a nehezebb alkalmazkodásban lát. A hosszabb tanulmányokat folytató diákok gyermekvállalásra a megfelelő egzisztencia megteremtése után vállalkoznak, amik közé sorolhatjuk a karriert, saját autót és lakást, amelyek megszerzése hosszabb időt vesz igénybe. Stabil állás helyett többféle munkahelyet is kipróbálnak, illetve a párkapcsolatok terén is inkább a váltogatás jellemzi őket, ami a társadalom által is elfogadottabbá vált napjainkban. Ezek a tényezők mind késleltetik a családalapítást. 

Robbins és Wilner szerint „Ez az a korszak, amikor az egyén a leginkább koncentrált módon kérdőjelezi meg a jövőjét. Ez az időszak az akadémiai világból a felnőtt világba való átmenetet fedi le, a késő kamaszkortól a harmincas évek közepéig, bár általában a legintenzívebben a huszonéveseknél jelenik meg.” Elkülönítik a kapunyitási krízis két csoportját.

A húszas éveik elején járó fiatalokra a lehetőségek sokfélesége miatti teher zúdul,

amikor igyekszenek leendő szakmájukat jól megfontoltan kiválasztani. A harminchoz közelebbi fiatalokra pedig az a ráeszmélés miatti szorongás jellemző, amikor a vágyott jövőképüket hasonlítják össze a jelenlegi élethelyzetükkel.

A modernkori Pán Péterek jellemzői
 
Pán Péter mesebeli karakterét mindannyian ismerjük, ő az a gyermeki lelkületű örök fiatal, aki Sohaországban repkedve élvezi a gyermeklét önfeledtségét az „Elveszett Fiúk” vezetőjeként. Felnőni nem akar, a gyermeki személyiségvonások jellemzik karakterét. Dan Kiley pszichológus nevéhez köthető a Pán Péter-i hasonlatból eredő elnevezés, amelyet ma az Arnett által is definiált új életszakaszban, a kezdődő felnőttkorban élő fiatalokra használunk.

Kiley több kliensénél vélte felfedezni a mesebeli karakterhez hasonló viselkedésjegyeket a korai felnőttkorban,

amelyről szerzett tapasztalatait le is jegyezte az „A Pán Péter-szindróma: Férfiak, akik sosem nőnek fel” című 1983-ban megjelent könyvében. Véleménye szerint ezeket a fiatalokat a társadalmi felelősségvállalás nem jellemzi, érzelemkezelési technikáik a serdülők megküzdési módjait idézik.

Önkontrolljuk minimális, impulzívak, ragaszkodnak a gyermeklét gondnélküliségéhez.

 

Önértékelésük alacsony, a kritikát rosszul kezelik. Általában nem jellemzi őket egy szakmán belüli hosszútávú elhelyezkedés vágya, többféle területen megpróbálnak érvényesülni, mire megtalálják a helyüket a munkaerőpiacon. Többen a világ felfedezését, az utazgatást választják, mielőtt magukra találnának.

Nehezen illeszkednek be a felelősséget és pontosságot igénylő munka világába. Viszont koruk előrehaladtával jellemezheti őket a munkafüggőség, figyelmük eltereléseként a többi területen való sikertelenségükről, ami a pszichológus szerint egy megküzdési mechanizmus. Nem minden esetben tudnak eleget tenni az életkoruk szerint elvárt szerepeknek, a jövőjüktől pedig félnek.

Mindez alkohol-és droghasználathoz vezethet, illetve pszichoszomatikus tünetek, depresszió is jelentkezhet.

Bár napjainkban egyre gyakrabban használják a Pán Péter-szindróma kifejezést, nem tekinthető pszichopatológiás állapotnak, nem szerepel a mentális rendellenességeket tartalmazó DSM-V kézikönyvben.

Szigeti Alíz a Szegedi Tudományegyetemen szerzett gyógypedagógus diplomát, jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakos hallgatója. A cikk a saját „Kapunyitási krízis: Pán Péterek a nagybetűs élet küszöbén” című munkája alapján íródott.

 

Irodalomjegyzék:

Arnett, J. J. (2000): Emerging Adulthood. A Theory of Development from the Late Teens Through the Twenties. American Psychologist, 55(5), 469−80. In: Leist Balogh, B., & Jámbori, S. (2016). A kapunyitási pánik vizsgálata a megküzdési módok és a szorongás függvényében. Alkalmazott Pszichológia, 16(2):69–90. http://publicatio.bibl.u- szeged.hu/17545/1/AP_2016_2_070_leistjambori.pdf
Elder, G. H. (1975). Age differentiation and the life course. Annual Review of  Sociology, 1(1), 165-190. In: Murinkó, L. (2019). A felnőtté válás életúttípusai, előzményei és kimenetei a 2000-es években Magyarországon. Demográfia, Évf. 62. szám 2-3. http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/2772/2676
Erikson, E. (1998). The life cycle completed. New York: W.W. Norton. In: Leist Balogh, B., & Jámbori, S. (2016). A kapunyitási pánik vizsgálata a megküzdési módok és a szorongás függvényében. Alkalmazott Pszichológia, 16(2):69–90. http://publicatio.bibl.u- szeged.hu/17545/1/AP_2016_2_070_leistjambori.pdf
Kinley, D. (1983). The Peter Pan Syndrome. Men who have never grown up. New York: Dodd, Mead & Company. https://www.scribd.com/document/339906007/The-Peter-Pan- Syndrome-Men-Who-Have-Never-Grown-Up-Dan-Kiley-pdf
Leist Balogh, B., & Jámbori, S. (2016). A kapunyitási pánik vizsgálata a megküzdési módok és a szorongás függvényében. Alkalmazott Pszichológia, 16(2):69–90. http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/17545/1/AP_2016_2_070_leistjambori.pdf
Murinkó, L. (2019). A felnőtté válás életúttípusai, előzményei és kimenetei a 2000-es években Magyarországon.    Demográfia,    Évf.    62.    szám    2-3.
http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/2772/2676
Nagyné Kricsfalussy, A. (2017). Pán Péterek?-Avagy létezik-e a kapunyitási pánik a szakképzésből kikerülő fiataloknál? Különleges Bánásmód, III. évf. 2017/2. szám, 39‒62. http://real.mtak.hu/81331/1/KB2017_2_Nagyne.pdf
Overprotecting parents can lead children to develop ‘Peter Pan Syndrome’. University of Granada(2007). ScienceDaily. https://www.sciencedaily.com/releases/2007/05/07050 1112023.htm
Pribék, I., & Jámbori, S. (2017). A kapunyitási pánik és az észlelt társas támogatás összefüggéseinek vizsgálata a szegedi egyetemisták körében. Magyar Pedagógia, 117. évf.    2.    szám    139–152.    http://publicatio.bibl.u- szeged.hu/17543/1/Pribek_MPed20172.pdf

 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában