Valójában fogalmunk sincs arról, hogy milyen gyors az afrikai gazdasági növekedés

2020. január 28. 11:25

A régió feltehetőleg valóban gyorsan növekszik, azt viszont szinte lehetetlen pontosan megbecsülni és felmérni, hogy mennyivel is pontosan.  Pásztor Szabolcs írása.

2020. január 28. 11:25
null
Pásztor Szabolcs
Küldjön cikket a Makronómnak Facebookon!

Abban az esetben, ha a jelenleg leggyorsabban növekvő országok listáját böngésszük, akkor az első 15-ben biztosan csak a fejlődő világ országait találjuk. A legjobban teljesítő gazdaságok esetében nem minden esetben ér bennünket meglepetés, viszont a tény, hogy az elsők között a szubszaharai térség 6 országa is szerepel, sokak számára egészen meglepő lehet (World Bank, 2020).

Az olyan országok pedig, mint Etiópia, Tanzánia, Elefántcsontpart és Ghána már hosszú évek óta a lista első felében szerepelnek és évente átlagosan 6-8, vagy akár 10 százalékos GDP-növekedést is elérhetnek. Nem véletlenül kerül a térség a nagypolitika és a nemzetközi befektetők látókörébe; hiszen az afrikai gazdaságok növekedéséből mindenki profitálni szeretne. 

1. ábra: Afrika legnagyobb gazdaságai 2018-ban

Forrás: World Bank (2020)

2. Ábra: Egy főre eső GDP a szubszaharai térségben (2018)

 
Forrás: World Bank (2020)

Valóban növekednek azonban ezek a gazdaságok és pontos képünk van rólunk? Ezt a kérdéskört járja körül az alábbi írás. 

Jóllehet ezen gazdaságok átalakulása valóban látványos, a fejlődés és növekedés kérdéskörében jártasabbak sietve rámutatnak a tényre: ezeknél az országoknál az úgynevezett bázishatás érvényesül. Nevezetesen a fejlődő országoknak komolyabb fejlődési mozgásterük van és

relatíve alacsonyabb fejlettségi szintről sokkal könnyebb gyors növekedést elérni, mint már eleve fejlettként.

Mások az afrikai régió gazdaságainak kőolaj és nyersanyagfüggőségét emelik ki, és egyértelmű kapcsolatot látnak a nyersanyagok világpiaci ára és a GDP növekedése között (Janda–Quarshire, 2017). Ugyancsak mások a növekvő kínai tőkebefektetések szerepét hangsúlyozzák és egyfajta új, Afrikáért folyó versenyfutásról beszélnek, amelyben Kína mellett számos más ország is rajtvonalhoz áll (Economist, 2019). 

3. ábra: Néhány afrikai ország GDP növekedésének előrejelzése az IMF szerint (2019)

Forrás: IMF (2019)

Jelen sorok szerzője nem vitatja, hogy az előbb említett tényezőknek van hatása a gazdasági növekedés egyik legfontosabb mutatószámára, a GDP-re, viszont egy európai kontextusban meglehetősen ritka jelenségre igyekszik felhívni a fejlődő gazdaságok, az afrikai térség és a migrációs tendenciák gazdasági oldalát is megérteni kívánó olvasók figyelmét. Ez a jelenség pedig az úgynevezett debasing, amely az utóbbi években egészen népszerűvé vált az afrikai kontinensen. (Magyarul a jelenséget talán új bázisévre való áttéréssel azonosíthatjuk.) 

Elsőként azonban azt érdemes tudnunk, hogy a GDP mennyiségi becslésére kétféle megközelítés áll rendelkezésre: az állandó bázisévvel történő kalkuláció, illetve a láncindexek alkalmazása. Amíg a legtöbb fejlett ország az utóbbi módszert választja, addig néhány afrikai ország még mindig vonakodik annak bevezetésétől. Ennek pedig az elsődleges oka az, hogy hiányosak a statisztikai adataik és a számbavétel elavult módszertannal történik. Dippelsman és szerzőtársai (2016) a kétfajta számítás eredményeként megszülető GDP növekedési adatok összehasonlítása után két lényeges mozzanatot emelnek ki: ugyan nincsenek szignifikáns különbségek az adatok (GDP mutatók) között, azonban az eltérések nem bizonyultak olyan ellentmondásmentesnek, mint a már fejlett országok esetében. A szerzők kiemelik azonban azt a tényt, hogy a gyenge deflációs módszertanok és a túlzottan aggregált osztályozások kérdését feltétlenül meg kellene oldani az afrikai országoknak, mielőtt bevezetik a láncindexált GDP számítását. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, és elsőként azt járjuk körül, hogy milyen módszertani változások történnek, ha valóban történnek, az afrikai térségben és ezeknek milyen hatásuk van a legfontosabb gazdasági mutatókra!

Ahogyan azt korábban is említettük, az afrikai térségben jelenleg kifejezetten népszerű a számítások alapjául szolgáló bázisév megváltoztatása (debasing), és ennek bemutatására talán a legjobb példát Ghána és Nigéria adja.

2010-ben ugyanis sokak meglepetésére a ghánai Ghana Statistical Service bejelentette, hogy az ország egy főre eső GDP-je hirtelen megduplázódott,

ugyanis korábban egyszerűen elfeledkeztek egy nagyjából 13 milliárd amerikai dollárnak (USD) megfelelő gazdasági tevékenység számbavételéről. A korrekcióval pedig Ghána az alacsony jövedelmű országok közül hirtelen a közepes jövedelmű országok alsó sávjában találta magát.

2014-ben hasonló eset történt, amikor

a nigériai National Bureau of Statistics Nigeria közölte, hogy hogy az ország GDP-je valójában 89 százalékkal nagyobb, mint ahogyan azt azelőtt gondolták.

Korábban Ghána esetében a bázisév 1993 volt, később pedig 2006 lett. Nigéria esetében még nagyobb ugrás történt, ugyanis a korábbi 1990-es bázisév helyett az új viszonyítási alap 2008 lett. Később más országok is a debasing eszközéhez nyúltak és 2014-ben például Nigéria mellett Kenya, Tanzánia, Uganda és Zambia is megváltoztatta a GDP számításhoz használt bázisévét (Sy, 2015).

1. kép: Az afrikai gazdaságok döntő részét az informális gazdaság adja

Az új bázisév választásának elsődleges célja az volt, hogy a statisztikai hivatalok hűebb képet adjanak az országaik gazdasági teljesítményéről. Ez pedig azért fontos, mert az afrikai kontinensen még most is hatalmas a szakadék a valós gazdasági helyzetkép és a statisztikai nyilvántartások között. Az elavult bázisév használatával kapcsolatban pedig a legnagyobb probléma az, hogy a legutolsó évek gazdasági teljesítményét egy olyan gazdasági struktúrához hasonlítja, amely már teljes egészében idejétmúltnak számít.

Ráadásul azzal is szembesülnünk kell, hogy

a jelenlegi látványos növekedési ütemek mögött egyrészt a korábban figyelmen kívül hagyott gazdasági teljesítmények, másrészt pedig az informális és a szolgáltatási szektor teljesítményének számbavétele áll.

Jól látható az is, hogy az afrikai statisztikai hivatalok egyfajta versenyt futnak egymással annak érdekében, hogy a korábban figyelmen kívül hagyott gazdasági szektorok és szereplők teljesítményét figyelembe vegyék a GDP számításánál. Ebből kifolyólag gyakran megesik az is, hogy a korábbi évek, esetleg évtizedek számba nem vett gazdasági teljesítményét veszik számba a legfrissebb statisztikák közlésekor.

A látványos GDP bővülésnek pedig azért is örülnek ezekben az országokban, mert a nemzetközi befektetők szemében még inkább felértékelődnek és még több tőkét tudnak vonzani.

Ebben „segítségükre” van ugyan az a tény, hogy a térség országaiban is egyre több a rendelkezésre álló statisztikai adat, azonban az ezt feldolgozó módszertan nem fejlődik kellő gyorsasággal, így a gazdaságokról kialakított kép legkevésbé sem következetes. (Jerven, 2015.) 

Mindezek tükrében egészen egyértelmű, hogy az afrikai statisztikai adatok hitelességével kapcsolatosan kevés esetben lehetünk teljes egészében biztosak. Egyértelműnek látszik, hogy a jelenlegi adatok sok esetben egyszerűen túlbecsülik a gazdasági növekedést, más viszonylatban a nominális GDP súlyosan alulbecsült.

Nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy a jelenlegi GDP növekedési mutatók nagy része egyszerű feltételezés.

Ennek tükrében pedig valóban érdemes átgondolnunk az afrikai térséget érintő következtetéseinket és nem feltétlenül kell túlzott jelentőséget tulajdonítanunk a szubszaharai térség országaiból érkező statisztikai adatoknak. A régió feltehetőleg valóban gyorsan növekszik, azt viszont szinte lehetetlen pontosan megbecsülni és felmérni, hogy mennyivel is pontosan. 

Pásztor Szabolcs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense és az Afrikai Üzleti Tanulmányok Közép-európai Tudásközpontjának alelnöke. Számos afrikai egyetem vendégoktatója. E-mail: szabolcs.pasztor@uni-nke.hu.


Hivatkozások

World Bank (2020): 
https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG?most_recent_value_desc=true

Janda – Quarshire (2017): https://mpra.ub.uni-muenchen.de/76748/1/MPRA_paper_76748.pdf

Economist (2019): https://www.economist.com/leaders/2019/03/07/the-new-scramble-for-africa

Dippelsman és szerzőtársai (2016): 
https://www.imf.org/en/Publications/WP/Issues/2016/12/31/Fixed-Base-Year-vs-44069

Sy (2015): https://www.brookings.edu/blog/africa-in-focus/2015/03/03/are-african-countries-rebasing-gdp-in-2014-finding-evidence-of-structural-transformation/

Jerven (2015): https://www.ft.com/content/07723c9e-44c6-11e5-b3b2-1672f710807b

Kapcsolódó cikkek

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2020. január 29. 17:48
Ennek az az oka, hogy Afrikában sok helyen nincsen áramhálózat. Mobiltelefon viszont van. Azt meg tölteni kell. Szóval áram akkor is kell, ha nincsen kiépített vezetékes hálózat. Ezért kellenek a napelemek, generátorok azaz az alternatív megoldások nagy számban.
Zsaturnuzs
2020. január 29. 01:11
Mert itt beleülhetnek a készbe. És egy dolog a GDP növekedése, de egy másik az épített környezet minősége és leginkább a társadalom általános szervezettsége, működésének minősége. A leglepusztultabb közoktatás és közegészségügy is sokkal jobb, mint bármelyik afrikai országban. Legalább 100 év kell Afrikának a mai Európa utoléréséhez. Ezért jönnek majd egyre többen a soron következő években, évtizedekben.
nemvagyoksanyi
2020. január 29. 00:25
Juj, de rasszista vagy. Majd mindjárt jön Greta és a helyedre tesz.
LPJ52
2020. január 29. 00:25
Ajánlandó kutatási téma: "Harmadik világ népszaporulatának hatása az éghajlat változásra."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik