Hatalmas versenyképességi fordulat előszobájában vagyunk

2019. szeptember 19. 10:19

György László
Növekedés.hu
A közismert és népszerű versenyképességi rangsorok elsősorban azt vizsgálják, hogy egy külföldi járadékvadász – és nem elsősorban termelő – vállalkozás mennyire érzi jól magát egy adott országban.

„A Business and Finance Summit 2019 konferencián azt mondta, kiugró eredmény, hogy nőtt a termelékenységünk. Ezzel lineárisan, hogyhogy nem ugrott meg a versenyképességünk?

A közismert és népszerű versenyképességi rangsorok elsősorban azt vizsgálják, hogy egy külföldi járadékvadász – és nem elsősorban termelő – vállalkozás mennyire érzi jól magát egy adott országban. Ez egy sommás megállapítás, de alapvetően erről van szó. Akik ezeket a toplistákat előállítják, megkérdezik ötven vállalkozás vezetőjét a több százezerből, és a soft, azaz a puha tényezők alapján vonják le következtetéseiket. Magyarország azonban éppen a hard, azaz a kemény gazdasági indikátorok terén lépett hatalmasat előre. Az említett gyakorlat különösen jellemző a WEF-rangsorra, és ennek ismeretében érdemes megítélni a megbízhatóságát is.

Ez a rangsor mit takar pontosan?

A World Economic Forum (WEF) Global Competitiveness Report nevű versenyképességi rangsora az egyik legismertebb versenyképességi értékelésnek számít világszerte. A módszer túlnyomórészt vállalatvezetői kérdőíves felmérésre épül, így nem ad megbízható, robusztus, a hasonló mutatókkal és a tényadatokkal konzisztens eredményeket. A 114 vizsgált részindexnek csak mintegy negyede (30 darab) támaszkodik objektív, hard mutatókra, míg a fennmaradó háromnegyedét szubjektív, puha mutatók alkotják.

Különösen korlátozott az eredmények országok közötti összehasonlíthatósága, így az egész világra vonatkozó rangsor nem tekinthető megalapozottnak, és ezért versenyképességi elemzésekhez csak kellő óvatossággal és kritikával alkalmazható.

Tehát várjuk a kedvezőbb és objektívebb rangsorokat?

Szubjektív rangsorok helyett inkább a valóságra koncentrálunk: ez pedig azt mutatja, hogy nagy valószínűséggel hatalmas versenyképességi fordulat előtt állunk. Nem szabad elfelejteni, hogy csúcstechnológiára építő beruházások valósulnak meg: az ipar által előállított hozzáadott értékben a high-tech szektor részaránya a 70 százalékot közelíti.

Ezzel az eredménnyel milyen a rangsorbéli helyünk?

Magyarország lehagyja Németországot, az USA-t, Nagy-Britanniát, Dánián kívül az északi országokat és Ausztriát. Mindehhez kiszámítható befektetési környezet társul, ennek is köszönhető, hogy az utóbbi évek külföldi beruházásai egyre fejlettebb technológiákat hoztak hazánkba.

Mostanra a high tech aránya a belföldi iparon belül a vizsgált országok közül Dánia után a második legmagasabb Európában és a világon.

Az ellen kívánnak valamit tenni, hogy a külföldi működőtőke-befektetés, azaz az FDI, ne csak a legnagyobb, exportorientált ágazatokba menjen?

Szó nincs róla. Nincs okunk ellenezni, hogy ezekbe a szektorokba érkezzen. Gazdaságstratégiai szempontból elsősorban az számít, hogy a csúcstechnológia ide jöjjön, ne pedig máshová, hogy legyen lehetőségünk tanulni a külföldi vállalatoktól, szakemberektől, hiszen ezáltal tudunk becsatlakozni a világgazdaság körforgásába.

Az volt a baj 2010 előtt, hogy olyan cégeket adtunk külföldi tulajdonba, amelyek nem a külső, hanem a belső piacokra termeltek. A járadékaikat itt szerezték, majd szinte az összes hasznot kivitték az országból.

Azzal semmi baj, ha az export piacokra termelő vállalkozások a megtermelt jövedelmük egy részét elviszik innen, hiszen az általuk generált exportból származó devizabevételek képesek fedezni a kivitt nyereséget. Azt sokkal problémásabbnak látom, ha olyan közcélt szolgáló stratégiai vállalatok, például közművek, repülőterek, de akár a bankszektor egésze is, külföldi tulajdonba kerülnek. Úgy gondolom, a kormányzat felismerte a kritikus infrastruktúra hazai kézben tartásának jelentőségét. Ezt a kényes egyensúlyt tekintem a patrióta gazdaságpolitika egyik alappillérének.

Ha már szóba került a külföldi és a magyar kapcsolat, a fél világot a Brexit tartja bizonytalanságban. Ön szerint mire számíthatunk itthon?

Minden válság egyben lehetőséget is teremt. Az nyilvánvaló, hogy Európa gazdasága gyengül azzal, ha a britek elhagyják az Uniót, hiszen kisebb lesz a közösség. Ez viszont szorosabb együttműködésre ösztönözheti a maradókat. Nézzük meg, hogy mennyire erősek most a kapcsolatok a V4 tagállamai között, vagy akár Magyarország és Németország között. Másrészt, ha a britek kilépnek, új országok kerülnek helyzetbe.

Egy tanulmány szerint London helyett Budapest lehet az új startup központ.

Ezt a The Economist is megerősítette: a kezdő, ám annál ígéretesebb fejlődés előtt álló vállalkozások számára a magyar főváros kiemelkedő célpont lehet.

Valóan ekkora fantáziát látnak bennünk? 

A számok magukért beszélnek. A magyar gazdaság ma az Európai Unió egyik legdinamikusabban bővülő gazdasága. A bruttó hazai termék öt százalékot meghaladó növekedése közel négyszerese az uniós átlagnak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés