Számvetés (2011)

2019. augusztus 14. 19:04

Kornai János
NOL
Kis országok képtelenek gyorsan és tartósan növekedni, ha befelé fordulnak, és megkísérlik a növekedést a hazai kereslet mesterségesen felgyorsított növelésére alapozni.

„A gazdaságtörténeti tapasztalat sokszorosan bebizonyította, hogy kis országok képtelenek gyorsan és tartósan növekedni, ha befelé fordulnak, és megkísérlik a növekedést a hazai kereslet mesterségesen felgyorsított növelésére alapozni. Valóban fel akarják adni az export vezette növekedés jól bevált növekedési politikáját? A nemzet számára az a gazdaságpolitika kedvezőbb, amely inkább szolgálja a fenntartható növekedést, nem pedig az, amely nemzeti jelszavak hangoztatása közben háttérbe szorítja a nemzetközi munkamegosztásba való kedvező beilleszkedés gondolatát.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 95 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Van itt meredekebb következtetés is:

"1. Demokrácia

Magyarország az 1989-1990 és 2010 nyara közötti időszakban demokrácia volt. Most már nem az; a politikai formáció, amelyben élünk, autokrácia."

"2. Sajtószabadság

...

A média új szabályozása - a médiahatóság újjászervezése és a médiatörvény - olyan mértékű központosítást hoz létre a közszolgálati hírközlés és a politikai töltésű kommunikáció világában, amely csak a kommunista diktatúra propagandagépezetéhez hasonlítható. A médiahatóság főnöke rendeleteket hozhat, az irányító testület horribilis pénzbüntetéseket szabhat ki."

Mindezt 9-10 hónappal a 2010-es választások után le merte írni. Beképzelt, felfuvalkodott hólyag. Azt hitték-azt hiszik, hogy ők fingják a passzátszelet. Egyébként jól illusztrálja a magától ájultan elaléló, nagyképű, közben nulla teljesítményt nyújtó liberális elitet.

"a nemzetközi munkamegosztásba való kedvező beilleszkedés gondolata"
És hogy, miképpen illeszkedjünk be oda, azt természetesen a nemzetközi kornaik mondják meg nekünk.
No elmész te a 3,14-be, Kornaika...

Valóban tanulságos majdnem nyolc év után újraolvasni Kornai János 2011 januári vészmadárkodását. Kornai, amikor diagnózis és stratégiai szintű terápia megfogalmazásáról volt szó, kétségtelenül korának legracionálisabb és legközérthetőbb magyar mainstream (liberális) elméleti közgazdásza volt. Az idézett írás azonban a politikáról alkotott véleményt és egy igen súlyos és összetett válságot kezelő kormány gazdaságpolitikájáról mondott ítéletet és kockáztatott meg jóslatokat. Számára teljesen idegen terepen mozgott. S nem is az a meglepő, mennyire nem jött be egyetlen kudarcot vizionáló jóslata sem, hanem az, hogy mennyire üresek, tartalmatlanok voltak az okfejtései, különösen a növekedésről, fejlődésről és az elosztásról előadott lamentálásai.

Elméleti közgazdasági modellekből nem lehet gyakorlati gazdaságpolitikát levezetni, mert a gyakorlatban matematikailag nem modellezhető tényezőket (társadalmi képességek, érzelmek, beidegződések, vélemények, hatalmi törekvések és viszonyok, stb.) is figyelembe kell venni. Kornai soha nem csinált gyakorlati gazdaságpolitikát, nem csoda, hogy nem volt képes logikusan felépíteni és elmondani, mi a problémája. De főként azért nem, mert roppan felületes ismeretei voltak a működő "kapitalizmusról" és az általa idealizált euroatlanti társadalmak történelméről, politikai és gazdasági természetéről. Pedig 2011-ben már lehetett volna, mögöttünk volt két évtizedes gyakorlati tapasztalat arról, hogyan működik a tőke, mit jelent a piac egy félgyarmati típusú viszonyrendszerben.

Kornai János azonban két évtizedet ült az elefántcsonttoronyban, s akkor mászott le onnan prófétálni, amikor neki nem tetsző értékválasztások alapján álló politika váltotta fel a neki tetszőt. Megesett ez már másokkal is. Sőt, ez az általános. Így lehet politikai aprópénzért elkótyavetyélni évtizedek alatt felhalmozott szakmai tekintélyt.

A tudóspalántáknak azzal kellene indítaniuk a pályafutásukat, hogy elmerülnek az értékelések, ítéletalkotások pszichológiai és szociológiai összefüggéseiben és a társadalom-mérnökösködés történelmi csapdáiban.

Kis országok nem tudnak befelé fordulni professzor úr. Nagy országok sem.

A híres-nevezetes Kornai János, aki aztán itt is hagyott bennünket, mint Szent Pál az oláhokat, dogmatikusan piacpárti megközelítéséből adódóan hírhedt módon „koraszülött jóléti államnak” nevezte a 1990-es évek Magyarországát.

"Bérvezérelt gazdasági növekedést a neoliberális gazdasági tankönyvek nem ismernek."

Nem tetszett neki, ha Magyarországon a bérek növekedtek.

Ő azzal érvelt, hogy olcsóbbá kellene tenni magunkat, mert az növelné igazán "versenyképességünket".
Ha kellően olcsók vagyunk, akkor nem kell tartanunk attól, hogy a jóságos multik szedik a sátorfájukat és itt hagynak bennünket, "mint Szent Pál az oláhokat".
Ha nem vagyunk elég olcsók, a multik meg sem állnak Afrikáig, ahol idomított csimpánzok napi néhány zöld banánért elvégzik azt a munkát amire mi magyarok képesek vagyunk.

Nem csak Kornai véleményét kellene időről-időre elővenni. Érdekes lehet még a többi nagyész jóslatai. PMZ, Lengyel László, Csaba László, meg a többi károgó vészmadár fanyalgása is.

Tankönyvi alapelv, hogy csak annak a cégnek várható külföldi sikere, aki belföldön már az.
Kevesebb bolsevista brosurát kellett volna forgatni.

Ez az a film, amiből kiderül, hogy az obsitos katona nem jó tanárnak, mert erőszakoskodik a diákokkal, de nem jó könyvtárosnak sem, mert amikor 30 év után fölbukkan az első olvasó, rögtön lenyúlja a muzeális könyvállományt, a könyvtár meg kigyullad nyilvánvaló tűzvédelmi hiányosságok miatt?

Biztos tudod, hogy GyF idején a szlovákok +6%-kal hasitottak, mi meg -9%-kal estünk vissza.....

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés