Kerülték a versenyt a kilencvenes évek Magyarországán befektető külföldi cégek

2019. június 3. 7:07
Milyen élelmiszeripari szektorokban jelent meg a külföldi tőke a kilencvenes évek végére? Miért nem a borászatban vagy a sütőiparban, hanem inkább a cukor, a növényi olaj vagy a keményítő gyártásában szereztek pozíciókat? Valószínűleg azért, mert utóbbiak voltak a legnagyobb koncentrációval bíró ágazatok, azaz ezen ágazatokban remélhették a legnagyobb extraprofitokat. A külföldi befektetők tehát nagyon is racionálisan viselkedtek, amikor az új, magyar piacok megnyitását követően a versengő ágazatok helyett a koncentrált iparágakba nyomultak be.

A leghatékonyabbat és legerősebbet vásárolják fel

Jansik Csaba kutatását még az ezredfordulón publikálta, azonban tanulságai ma is segítenek eligazodni a hazai gazdaság fejlesztésének útvesztőiben. Statisztikai elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi befektetőket elsősorban a piaci koncentráció, azaz a megvásárolható piaci erő érdekelte, amikor befektetési szektorokról döntöttek.

Nem mindegy ugyanis, hogy elegendő-e egy-egy nagyvállalatot megvásárolni a teljes piac (illetve a termelés) feletti irányítás megszerzéséhez, mint a növényi olaj esetében, vagy már-már végtelen kis üzletet kell megszerezni a piaci erő eléréséhez. Gondoljunk a több ezer sarki pékségre, hentesre vagy zöldségesre: az ő termékeik a külföldi vállalatoknak már kevésbé „ízlettek”.

Alább látható, hogy hogyan növekedett a külföldi tulajdonlás aránya 1992 és 1997 között. Látható, hogy a növényi olaj, az édesipar és a dohányipar már 1992-ben szinte teljesen külföldi tulajdonban volt, de aztán a következő öt évben a külföldi befektetők további erősen koncentrált szektorokat kerestek, hogy a vállalatokban rejlő tudás mellett piacokat és piaci erőt vásároljanak, illetve biztosítsák maguknak a hosszú távú extraprofitokat. A hazai élelmiszeripar szerkezetében ma is megfigyelhetők a kilencvenes évekbeli pozíciószerzésért folyó harc eredményei.

Azt természetesen nem kérdőjelezzük meg, hogy a külföldi befektetők tudástőkét is hozhattak a gazdaságba, de súlyos tévedésnek tűnik csak a mérleg kedvezőbb oldalát figyelnünk. A kapitalizmus mozgatórugója ugyan az innováció, azaz a teremtő rombolás, amiből olykor sajnos csak a rombolás marad. Furcsa eufória jellemezte tehát a hazai gazdasági szakértőket, akik hajlamosak voltak kivonni a külföldi tőketulajdonosokat saját modelljeik keretrendszeréből, fetételezve, hogy azokat valamiféle altruizmus jellemzi, amikor önként hoznak és terjesztenek tudástőkét a magyar gazdaságban.

Nem hatékonnyá tesznek, csak hatékonyat vesznek

A külföldi tulajdon termelékenységet javító hatásainak félreértéséhez vezethet, hogy a külföldi befektetők eleve a leginkább termelékeny vagy könnyedén azzá tehető és leginkább profitábilis vállalatokat vásárolják meg. Miután „kontrolláltunk” arra (azaz „kiszűrjük annak a hatását”), hogy e befektetők a potenciálisan legmagasabb termelékenységű iparágakban és vállalatokban jelennek meg, az FDI-nak (a külföldi működőtőkének) a célország termelékenységére gyakorolt pozitív hatása megcáfolható. Fons-Rosen és társai (2012) kutatása bizonyította ezt, akik a közép-európai országokra nem, csak a nyugat-európai gazdaságokra nézve találtak a külföldi működőtőkéhez kötődő termelékenységi, tovagyűrűző hatásokat. De csak olyan vállalatokra, amelyek nem közvetlen versenytársai a külföldi befektetőknek. Ez azt jelenti, hogy a külföldi befektetésektől nem minden esetben indokolt azt várni, hogy növelik a hazai vállalatok hatékonyságát.

A külföldi tőkebeáramlás pozitív hatásai tehát csak számos más feltétel teljesülésével jelennek meg. A fogadó ország technológiai fejlettsége, a lakosság egészségügyi helyzete, a piaci verseny jellemzői vagy a szabályozási politikák egyaránt meghatározzák, hogy a külföldi befektetések „szervesülnek-e” a gazdaságban. Ráadásul az ipari befektetésekkel ellentétben nehezen indokolható pozitív hatást várni számos hazai szolgáltató szektor (vízellátás, kereskedelem, pénzügyi szektor, lakáskiadás) külföldi tulajdonba kerülésétől Leon Podkaminer, a bécsi WIIW gazdaságkutató intézet elemzője szerint. Ha hatékonyságuk javul is, ennek ára a bérek leszorítása és a külföldre áramló jövedelmek növekedése lehet, nem beszélve arról, hogy a kritikus infrastruktúrák a nyugati országokban is döntően hazai tulajdonban maradtak. A bécsi elemző úgy véli, hogy a hatékonyságjavulás egész egyszerűen úgy is történhet, hogy a külföldi befektető csökkenti („racionalizálja”) a dolgozók fizetéseit és keményebb munkára ösztönzi őket, így automatikusan javul azok termelékenysége.


Azóta jelentős gazdasági irodalom foglalkozik az így kialakult függő közép-európai gazdaságok problémáival. Különösen igaz ez a lengyel miniszterelnökre, aki szerint a kiút az, ha elkezdjük visszaépíteni a rendszerváltáskor elveszett vállalatainkat és újjászervezni, illetve hatékonyabban termőre fogni tudástőkénket. Ez persze ma már sokkal nehezebb feladat, hiszen a nemzetközi piacokhoz való közvetlen kapcsolódásainkat jelentős részben elvesztettük. 

Az élemiszeriparunk modernizációjának ára az volt, hogy a szektor feletti ellenőrzést átengedtük a külföldi befektetőknek 

– zárja elemzését Jansik.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A lengyel miniszterelnök szerint: "... a kiút az, ha elkezdjük visszaépíteni a rendszerváltáskor elveszett vállalatainkat és újjászervezni, illetve hatékonyabban termőre fogni tudástőkénket."

Ebben nagyon sokan ellenérdekeltek EU szinten is. Itt kell keresni a korrupciós vádak indítékait, vagy az egyszerűbb lelkek számára a lopás hirdetését. De ide vehető talán az Akadémia ügye is. Innen értelmezve kell nézni a jogállamot érő kritikákat, a liberális demokrácia már-már hisztérikus követelését, a külföldről pénzelt NGO-k küldetését.

Nem a demokrácia, nem az emberi jogok az érdekesek itt, hanem a harminc évvel ezelőtt kollaboránsok segítségével megszerzett gazdasági pozíciók. Ahol valóban lehetne kutatni korrupció és lopás után.

Válaszok:
Karvaly | 2019. június 3. 10:17

Ha már a lengyelek: nem értem, hogy a V4 (és még pár exszocialista tagállam) miért nem alapít közösen egy olyan diszkont hálózatot, amelyik képes lenne versenyezni az Aldi-Lidl-lel. Rengeteg pénzt költenek el náluk, ezzel keményen tudják szabályozni a mezőgazdasági és élelmiszeripari árakat, jobb lenne, ha a régiónak anyagi szuverenitása lenne ezekben az ágazatokban, illetve a haszon is ezekbe az államokba forogna vissza.
Rengeteg sajátmárkás termék eleve ebben a régióban készül, szóval ez nem lehetne akadálya egy ilyen lánc létrehozásának. (nyilván a létező láncok keményen lobbiznának, hogy az Eu mindenképpen gáncsoljon el egy ilyen kezdeményezést, illetve rengeteg szervezésbe és főleg kezdőtőkébe kerülne felépíteni egy üzletlánc épületeit, megszervezni a sajátmárkás termelés lekötését a termelőknél. Magyarország ehhez kicsi, de még Lengyelország is, viszont a régiónak már simán menne)

Hát persze, a hollandok, németek nem attól lettek gazdagok, hogy jótékonykodni mentek mindenhova, nálunk is irreális elvárás volt várni (és itt jön az SZDSZ szerepe, akik végig ezt próbálták elhitetni az emberekkel)

Persze, szerencsére nagyon kilóg a lóláb, hogy Románia egyik percről a másikra lesz éldemokráciából az emberi jogok ellensége, miközben semmit sem csinál másként, illetve, hogy valahogy mindig a szuverenitást kihangsúlyozó, jobboldali kormányoknál találnak aggályos dolgokat.
Próbálkoznak a saját céljaik érdekében, és egyik fegyverük az ideológiai bunkósbot - a Szovjetunió is a szocialista erkölcsöket kérte számon az ideológia elhajlóktól, úgy tűnik, a nagy birodalmak mind egyformán működnek.

Vicces, én is erre gondoltam a kép láttán először. Belénk van már ez égetve, annyiszor hallottuk a rendszerváltás óta.

Igen, inkább legyen Mészároshoz köthető az az 500 milliárd, mind valamelyik nyugati liberális demokrácia bajnokhoz. Amelyik aztán luxemburgi segítséggel a junkersi úton kerüli ki az adózást, hogy legyen pénz az NGO-k működtetésére.

Ez a nagy felháborodás, nácizás, korrupciózás indítéka.

Nyilván egy ilyen céget nem hozhatna létre egyik állam sem, pláne támogatást nem adhatna neki (nem mintha a nagy német cégek nem lobbiznának sikerrel...), szóval kifele az államtól teljesen függetlenül kellene létrejönnie.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés