Boldogok, akik másokért dolgoznak – a Yale Egyetem kutatója a Makronómnak

2019. március 21. 09:10

Írta: Kovács-Dobák Géza

Ha egy kutató az üzleti érdekeket helyezi előtérbe a tudomány helyett, akkor visszaél a kutatói felelősségével – mondta Amy Wrzesniewski, a Yale Egyetem szervezeti magatartást kutató professzora Budapesten. A Rajk László Szakkollégium idén az amerikai akadémikust tüntette ki a Herbert Simon-díjjal március 12-én a Magyar Tudományos Akadémián. A professzor azt kutatja, hogy mit tartunk a munkánk értelmének és mitől vagyunk boldogok a munkahelyünkön. A sajtóreggelin a Makronóm mellett a Napi.hu-nak, a Qubitnek, a Kiosknak, a G7-nek és a HR portálnak volt lehetősége kérdéseket feltenni.

Pénz helyett lélek

A Makronóm a professzort elsőként arról kérdezte, hogy a cégek hogyan maradhatnak termelékenyek és nyereségesek amellett, hogy a munkavállalók megtalálják a munkájuk lelki értelmét is. Wrzesniewski szerint a kutatások is azt mutatták ki, hogy vannak olyan dolgozók, akik keresik a munkájuk lelki értelmét és munkájukat „felajánlják” annak amiben hisznek, legyen ez a lelki vagy hitéleti háttértartalom.

A professzor elmesélte, hogy kollégái azt javasolták neki, hogy a lelki-hitéleti motivációkat töröljék a munka értelmét kereső elemzésből, de Wrzesniewski ragaszkodott ezekhez, mert szerinte a lelki motivációknak is a kutatás részét kell képezniük.

Ha e jelenségeket ugyanis elhallgatnánk, az azzal lenne egyenlő, mintha ez a kutatási terület nem is létezne. A kutató szerint azonban a munkáltatóknak is érdemes megismerni és építeni a munka lelki értelmére, hiszen az szerves részét képezi a munkának. Ezáltal pedig a munkavállalónak a napi munka nem csak egy feladatokkal teli, befejezendő lista lesz, amit minél előbb be akar majd fejezni és nem a főnöknek való beszámoló lesz a fő cél, hanem egyfajta „felsőbb erő” felé való teljesítés. 

Amy Wrzesniewsk, a Yale Egyetem kutatója. Fotó: Kovács-Dobák Géza

Kovács-Dobák Géza | Makronóm, sajtóreggeli a Keltetőben Amy Wrzesniewskivel.


Ha a munkának lelki, mögöttes értelmet tudunk adni, akkor a dolgozók is sokkal inkább magukénak érzik a feladatokat, ami nagyban javítja a hatékonyságukat is a professzor megítélése szerint.

A Napi.hu kérdésére, hogy milyen jövedelmi csoporthoz tartoznak azok az emberek, akik a munkájuk során a munkavégzés lelki értelmét keresik, azt válaszolta, hogy a területet jelenleg a tudomány kevésbé ismeri, azonban úgy vélte, hogy ez a magasabb jövedelműekre lehet jellemzőbb.

A Qubit ezen a fonalon arról faggatta tovább, hogy az effajta lelki vagy politikai motivációkat a munkavégzés során lehetséges-e mérni, sőt, esetleg be is építeni a szervezetek működésébe.

A Yale Egyetem kutatója szerint a meglévő kutatások arról szólnak, hogy az egyén lelki vagy hitéleti értékei mennyire illeszkednek a munkahelyéhez, de a politikai orientáció már nehezebb téma.

Egyes politikai célok azonban bizonyos lelki vagy ideológiai értékekre is lefordíthatóak, amelyek a cég kollektív tudatában is megjelenhetnek, vagy abból származhatnak.

A robotizáció felszabadíthatja a lelket

A HR Portál arra kérdezett rá, hogy az identitásunk változásával hogyan változik meg a munkánk értelme. A professzor szerint a tradicionálisan hosszútávú, állandóságot nyújtó teljes munkaidős állások átalakulóban vannak, a munkáltató és a munkavállaló viszonya pedig egyre inkább egyénközpontúbbá válik.

Ennek oka lehet, hogy az egyén egyre függetlenebbül dolgozik a szervezettől, vagy az, hogy a munka egy részét automatizálták és ezért változott meg a szervezet és az egyén közötti munkamegosztás és kapcsolat. A kutatások eddig olyan feltevésekre építettek, amelyek szerint a munkavállalók egy szervezetnek dolgoznak (teljes vagy részmunkaidős állásban). Azt is alapfeltevésnek vették sokan, hogy a munkavállaló a céghez, a szervezethez tartozónak érzi magát (legyen szó egy alacsony vagy magas képzettségű munkavállalóról), de ez a jövőben egyre kevésbé lesz érvényes.

A professzor szerint a munka egyre inkább kognitív tevékenységgé válik, amit nem feltétlenül stabil és állandó keretek között, egy közösségben végzünk majd, hanem sokkal egyénibb keretek között, gyakran változtatva tevékenységeinket és állásainkat. Elképzelhető, hogy a munka egyre kevesebb hatást fejt majd ki az emberek identitására,

ami egy visszatérés lesz a tradicionális életvitelhez, amikor a beszélgetéseink nagy részét már ismét nem a foglalkozásunk és a munkahelyünk határozza meg.

De az is elképzelhető, hogy nem az adott szervezet fogja meghatározni a hivatásunkat, hanem inkább a hivatásunk és a szakértelmünk.

A Makronóm arról is kérdezte a szakértőt, hogy egyetért-e Bársony Farkas, a GE Magyarország ügyvezető igazgatójának azon állításával, miszerint a jövőben a munkavállalók hat-hétszer is foglalkozást váltanak majd egy életpálya alatt, mert egyes foglalkozások eltűnnek, és újak veszik át a helyüket az innováció és az automatizálás eredményeként.

A professzor az eltűnő állásokra példaként az utazási ügynököket említette, mert napjainkban az ő szolgáltatásaikat már egy kattintással kiválthatjuk. Ugyan kutatásról nem tud, amely szerint a foglalkozások váltakozása gyorsuló tendenciát mutat, de lehetségesnek tartja, hogy a jövőben erőteljesebb változásokat látunk majd.

A szervezetek még csak az elején tartanak a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás vagy az automatizálás hasznosításának. Érdekes módon az erről szóló közbeszéd az alacsony bérű munkákról szól, pedig ezek a folyamatok ugyanúgy érintik a magasan képzett dolgozókat is. Például az amerikai egészségügyben: Amerikában a radiológusok feladatköre jelentősen változik, mert egyre többször fordul elő, hogy csak azoknak az eseteknek kell utánajárniuk, amelyeket a programok nem tudnak értelmezni.

Kovács-Dobák Géza | Makronóm, sajtóreggeli a Keltetőben Amy Wrzesniewskivel.


A Kiosk újságírói a munkahelyen elkövetett csalások hatásaira kérdeztek rá, különösen abban az esetben, ha a mulasztások segítik a cég teljesítményét.

A professzor elismerte, hogy 

nagy etikai dilemma, ha a dolgozó megszeg bizonyos szabályokat annak érdekében, hogy segítse a szervezetet. Vajon ilyenkor jutalmazni, vagy kirúgni kellene?

A New Yorki Egyetem kutatói ezzel kapcsolatban arra jutottak, hogy számos szabálysértés a vevők vagy éppen a betegek segítésének céljával történik. Ez visszavezethető arra, hogy a dolgozók azonosulnak a munkájukkal és kitolják, sőt, megváltoztatják a munkájuk szabályait és határait, hogy hasznosabban láthassák el azt.

Csodaszer lehet a távmunka és a rugalmas munkaidő

A G7 a rugalmas vagy rövidebb munkaidőkről és a távmunka trendjéről kérdezte a professzort, aki szerint a szervezetek részéről ez leginkább egy bizalmi kérdés.

A kutatások szerint azok a dolgozók, akiket távmunkában foglalkoztatnak, még jobban is megbecsülik a munkaidejüket és akár a magasabb fizetés fejében sem váltanak vissza kevésbé rugalmas munkára.

A másik megfigyelés, hogy a rugalmas munkaidőben foglalkoztatottak nettó értelemben még többet is dolgoznak többi társuknál. Ez abból adódik, hogy nehezebb szétválasztaniuk a munka- és a szabadidőt, ami miatt végül akár szabadidejüben is dolgoznak. Ráadásul ilyenkor sok időt emészthet fel, hogy a dolgozó jelezze valahogyan a főnökeiknek és a kollégáinak, hogy épp dolgozik és milyen feladattal foglalkozik.

Sok esetben a fizikai jelenlét nélkül kevésbé képesek a dolgozók érvényesülni, de informálódni is nehezebben tudnak. Ugyan a videóbeszélgetések során lehet, hogy megegyeznek valamiben, de a tárgyalás befejeztével a jelenlévők lehet, hogy személyesen végül másban állapodnak meg, és erről az otthon dolgozót elfelejtik tájékoztatni. 

Sok esetben viszont a munkáltatók azt monitorozzák, hogy a távmunkában dolgozó vajon reagál-e öt percen belül a neki küldött emailekre.

Előfordult már, hogy azért tagadtak meg egy előléptetést, mert e teszt alapján úgy vélték, hogy a dolgozók nem elég produktívak. Persze az effajta mérések alkalmazása félrevezető lehet és nagyban függ a munkavégzés természetétől. Vajon a dolgozó elérhetőségét fizetik meg, vagy a munkavégzését?

Óriási kiváltság, ha valaki tudománnyal foglalkozhat

A Makronóm a tudományos területen dolgozók munkájának lelki hátteréről és értelméről is faggatta a Yale Egyetem kutatóját, aki egyéni szinten óriási privilégiumnak tartja, ha valaki annyira szerencsés, hogy bármely területen kutatóként dolgozzon, a kutató ugyanis egy életen át kérdéseket válaszolhat meg.

Épp ezért a professzor szerint a kutatók általában arra törekednek, hogy valóban azokat a kérdéseket válaszolják meg, amelyek a legfontosabbak, ahelyett, hogy némi többletbevétel vagy a gyors siker érdekében válasszák meg témájukat. A tudósok elnyerték a lehetőséget másoktól, hogy a tudománynak szentelhessék az életüket. A kutatók autonómiája különösen fontos, hogy azt kutassák, ami megítélésük szerint valóban releváns.

Kovács-Dobák Géza | Makronóm, sajtóreggeli a Keltetőben Amy Wrzesniewskivel. 


Természetesen az emberek prioritásai különböznek, de ha a kutató az üzleti érdekeket helyezi előtérbe a kutatásaiban, akkor a professzor szerint visszaél a kutatói felelősségével. A tudomány társadalmi hasznosságáról elmondta, hogy néhány kutatás eleinte nem tűnik hasznosnak, de az interdiszciplináris (több tudományágon átívelő) kutatásoknak köszönhetően sokszor végül egy másik tudományterületen mégis hasznosíthatóvá válik.

Kovács-Dobák Géza | Makronóm, sajtóreggeli a Keltetőben Amy Wrzesniewskivel. 


A Qubit kérdésére, miszerint vannak-e konfliktusai az üzleti szférában kutatókkal arról, hogy milyen mérőszámokat használjanak a teljesítmény mérésére, azt válaszolta, hogy őt is foglalkoztatja, hogy vajon milyen kutatásnak van köztes vagy végső értéke. A vállalatokat például az érdekli, hogy végül számukra mi termel pénzt, így pénzben mérnék a kutatások hasznosságát. Emellett persze megnyitható a vita arról is, hogy van-e más belső érték is, amiben egy vállalat vagy közösség a pénzbeli értéken túl hisz.

Wrzesniewskit a HR Portál végül arról kérdezte, hogy mitől lesznek az emberek elégedettebbek. A professzor kitért arra, hogy épp dolgozik egy kutatáson, amelyben embereket követnek nyomon a középiskola befejezésétől akár 70 éves korukig. Az idő múlásával azt kérdezték a kísérlet résztvevőitől, hogy mennyire elégedettek a munkájukkal.

A kutatás eredménye, hogy azok, akik úgy tekintenek a munkára, mint a másokon való segítés lehetőségére, már fiatalkorukban elégedetten végzik a munkájukat

 és később is magas marad a munkával való elégedettségük.

Akik viszont a munkában csak pénzkereseti lehetőséget látnak, azoknak a munkával való elégedettsége alacsony lesz. A karrierutakat egyébként az is meghatározza, hogy milyen egyesületek tagjai voltak a dolgozók a középiskolában, mert azok, akik olyan egyesületekben tevékenykedtek, amelyek célja más emberek szolgálata volt, nagyobb valószínűséggel váltak elégedetté, ha munkájukban is úgy érezték, hogy másokért dolgozhatnak.

A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/141168