Jövedelemadó vs. vagyonadó

2019. március 12. 23:58
Nemeskéry Gergely
Világgazdaság

A vagyon koncentrálódása globális jelenség, és az ebből származó feszültség előbb-utóbb az állami újraelosztás megreformálásához kell hogy vezessen.

„A jövedelem megadóztatása továbbá hatástalan a vagyoni egyenlőtlenség drasztikus csökkentésére, mert a leggazdagabbak fő bevételi forrása a felhalmozott tőkéjük által generált hozam. A vagyoni egyenlőtlenségek abból fakadnak, hogy az átlagembernek minimális, a szegénynek pedig semmilyen megtakarítása nincs, amelyen hozamot tudna elérni. Ezt a problémát tehát nem orvosolja a felső jövedelemadó-kulcs Ocasio-Cortez által indítványozott megemelése, de igen hangzatos kampánymottó lehet a jövő évi választáson. (...)

Sok helyen lehet olvasni arról, hogy egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik a tőke oroszlánrésze. Ennek következtében a tőkén elért nyereség (osztalék, kamat) túlnyomórészt a szupergazdagok zsebébe folyik, és a megtakarítással nem rendelkezők kiszorulnak a tőkepiacokról. Ezt súlyosbítja, hogy a befektetéseken elért nyereség kevésbé van megadóztatva, mint a munka után járó jövedelem. Triviálisnak tűnhet, hogy a tőkét terhelő adók emelésével hatékonyan kezelhetjük a vagyoni egyenlőtlenség problémáját.

Csakhogy a tőkejövedelem megadóztatása erősen fékezheti a gazdaságot, mert a megtakarítások akár közvetett úton (bankon keresztül például) vagy közvetlenül (értékpapírpiacon keresztül) a vállalatok finanszírozását szolgálják. A megadóztatott tőkejövedelem megdrágítja a vállalati finanszírozást, ezáltal kevesebb beruházás jön létre, és a tőke külföldre menekül. Ennek következtében lelassul a gazdasági növekedés, és a társadalmi jólét is csökken, tehát végső soron mindenkinek rosszabb lesz. Ebből is látható, hogy minden adóemelés kétélű fegyver, nehéz megtalálni az optimális típust, mértéket és célcsoportot anélkül, hogy máshol negatív hatást érnénk el.

Ha a 2020-as elnökválasztásig bekövetkezik egy, a reálgazdaságban is megmutatkozó recesszió (elbocsátások formájában például), nőhet az esélye, hogy életbe lép egy hasonló törvényjavaslat.

Azt gondolom, hogy Amerikán kívül is egyre több helyen jelenik majd meg a populista/szocialista retorika ilyen formában, mert a vagyon koncentrálódása globális jelenség, és az ebből származó feszültség előbb-utóbb az állami újraelosztás megreformálásához kell hogy vezessen.

Nem látszik azonban biztosnak, hogy a redisztribúció legmegfelelőbb formája a marginális jövedelemadó-kulcs, véleményem szerint gazdaságilag racionálisabb lenne a tőkét terhelő adókat emelni egy bizonyos mértékig.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/141134