Pintz György

A multik innoválnak, csak azzal mi nem vagyunk kisegítve – szabadalmi szakértő a Makronómnak

2019. március 5. 9:00

Írta: Oláh Dániel
Ne más, külföldi cégek lopakodjanak be a magyar spájzokba, jussunk be mi más külföldi cégek spájzaiba! – mondja Pintz György, aki szerint nem fogtuk még fel, milyen fontos az innovációvédelem. A Samsung már hetvenszer annyi szabadalmat jelent be egy évben, mint a teljes magyar gazdaság együttvéve, nem is beszélve az Akadémiáról és intézethálózatáról, amelyek 2011 utáni bejelentéseikre összesen láthatatlan, három szabadalmat kaptak. A hazai multik pedig nem nekünk, hanem elsősorban maguknak fejlesztenek, a tudásuk kevésbé szivárog át a magyar gazdaságba, ezért kell támogatni a kkv-szektor innovációit. Interjúnk.

Mi az az innováció?

Először jött létre Magyarországon innovációs minisztérium, márpedig ha innovációvezérelt gazdaságot akarunk megvalósítani, akkor jó ha ennek kormányzati felelőse is van. Az uniós jövedelmek egy része ugyanis megszűnik a jövőben, a multik pedig csak a kötelező fejlesztéseket hozzák, de annál többet nem. Ezért a kkv-kra alapozva lehet csak a magyar gazdaságot előrébb lendíteni, nekik viszont sokat kell fejlődniük és újítaniuk.

Mi a különbség az anyagi és szellemi tulajdon védelme között?

Az anyagi tulajdont alapesetben is védi a törvény. Ha a kocsma mellé letámasztjuk biciklinket, akkor azt nem illik ellopni akkor sem, ha nincs lelakatolva.

De ha egy bicikli tervrajzát hagynám a kocsma mellett, akkor az automatikusan közkinccsé válik

azzal, hogy nyilvános helyre került.

Az már mindenkié, csak azért, mert figyelmetlenül otthagytuk. 

Ezért kell külön védelmet igényelni rá, például szabadalmat. Ráadásul míg egy biciklilakatot nem szabad és nehéz is feltörni, a szellemi tulajdon lakatját könnyebb feltörni. Egy szabadalmat ugyanis meg lehet kerülni, ha nincs elég erősen levédve.


Mi az a szabadalom egyáltalán?

A találmány egy új műszaki megoldás, a szabadalom pedig az arra adott jog, egy jogi oltalom, azaz az adott új műszaki megoldás jogi védelme. 

Vannak zárszerelő cégek, akik fel is törik az általuk készített zárat, ha kizáródtunk a lakásból.

Igen, a szellemi tulajdon létrejötte komoly szellemi energiát igényel.

Ha nem akarjuk, hogy külföldi versenytársaink szüreteljék a szellemi tulajdonunk gyümölcseit, akkor csak az erős védelem segíthet.

Természetesen nincs olyan szabadalom, amit ne lehetne megkerülni vagy feltörni, de a cél az, hogy drágább és nehezebb legyen megkerülni, mint megvenni a licenszet. Azaz a szabadalom trükkökkel való kikerülése nagyon nehéz és költséges legyen. E cél elérése csak profi szabadalmi ügyvivővel lehetséges.

Fotó: Szalai Ádám

Ön sok kreatív gondolkodóval találkozik. Mennyire kreatívak a magyarok?

A találmányok terén nagyon kreatívnak találom a magyarokat, a magyar kreativitással semmi gond nincs. Probléma a peremfeltételekkel és az anyagi forrásokkal van. Azzal, hogy a kreativitásból termék is szülessen. Ez hosszú folyamat, amihez rengeteg pénz és tőkebevonás szükséges.

Nem tudunk szellemi tulajdont készíteni a szellemi tőkénkből?

Így van. Az oktatásunk is magas színvonalú, jók és keresettek a magyar mérnökök, de probléma van a környezettel, amely eddig nem kellően segítette a szabadalmak létrejöttét. Ezért mindenképp állami, központi beavatkozás lenne szükséges a kihívások megoldására.

Miért van az államnak szerepe az innovációban? 

Először is úgy vélem, hogy nincsenek arányban a magyar szabadalmi adatok a magyar kreativitással. Kreatívabbak vagyunk annál, mint amit a számok mutatnak. 

A kisvállalkozók kreativitása előtt ma sok akadály van. Paradigmaváltás kell az innovációvédelmi szakemberképzésben és a hivatal működését tekintve is, illetve nagyon nagy az információhiány, amivel a potenciális feltalálók és fejlesztők szembesülnek – legyen szó egyetemi oktatókról vagy kisvállalkozókról.

Akkor most a külföldiek szüretelik le a magyar oktatási rendszer által létrehozott értéket?

Nem tudom megítélni, hogy mekkora részben, de nagyon jelentős mértékben szüretelnek belőle. Ezért kell erősíteni innovációvédelmi tudatosságunkat. Minden kutatás-fejlesztésbe ölt pénz rosszul hasznosul akkor, ha szabadalombitorlások jogi küzdelmeire kell költeni, vagy olyan fejlesztésekre, amit mások könnyedén eltulajdoníthatnak majd tőlünk. Ez kidobott pénznek tekinthető.

Minden erőforrás kárba vész, ha az innovációtermelési folyamat vége, az innovációvédelem nincs rendben?

Igen, évente 60 milliárd eurót költenek Európában a cégek újrafeltalálásra. Azaz olyat fejlesztenek ki, amiről később kiderül számukra, hogy már rég kifejlesztette és levédette valaki más.

Felesleges munkára költenek ennyit. Ebből évente hatezer kilométer autópályát lehetne építeni,

amelyből pár kilométer ránk is esik, ezt jó lenne megtakarítani.

Hogy állunk a szabadalmakkal a számok nyelvén?

2014-ben 619 szabadalmi bejelentéssel értük el az ötvenéves mélypontot, ezalatt nemzeti bejelentéseket értek. E számot az utóbbi két évben is alulmúltuk, 2018-ban 450 alatt volt e fontos innovációs mutató.

Fotó: Szalai Ádám

Miért fontos, hogy itt jegyezzenek be szabadalmakat? Fontosak egyáltalán ezek a számok?

A védett magyar innováció megerősödése a lényeg, valóban nem feltétlenül kell itt bejelenteni elsőként szabadalmaztatásra. De ha egy magyar cégről van szó, akkor kézenfekvő és kívánatos, hogy a magyar piacon is értékesítsék a találmány gyümölcsét és a magyar szabadalmak száma növekedjen. Hasznos, ha egy magyar cég itt védeti le találmányát.

De ha exportsikerekre vágyunk, akkor külföldön is le kell védeni a találmányt.

Igen, akkor külföldön is védelemre van szükség. Mindenesetre érdekesség, hogy

Dél-Koreában egy főre százszor annyi szabadalmi bejelentés jut, mint hazánkban,

pedig semmivel sem tartom kreatívabbnak a koreai embereket, mint a magyarokat.

A posztszocialista országokban ez általános tendencia?

Feltehetőleg őket hasonlóképp sújtja ez az alulinformáltsági átok és még náluk sem alakult ki az innovációs tudatosság, a szellemi tulajdon megvédésének kultúrája.

Mi volt a szabadalmi helyzet a szocializmusban?

A szocializmus idején jóval magasabb volt a szabadalmi bejelentések száma Magyarországon. Tehát az információs deficit nem akkor, hanem inkább utána keletkezett. A szocializmusban ugyanakkor sokszor tévinformációk alapján szabadalmaztattak. A műszaki értelmiségnek ugyanis kiegészítő fizetése volt abból, hogy – pár százalékkal a feletteseket is bevéve – a legapróbb kis műszaki megoldásaikat is szabadalmaztatták, hogy az alapfizetésen túli jövedelemre tegyenek szert. 

Ezt olykor költségként el lehetett számolni, tehát a szabadalmak javították jövedelmi helyzetüket, ami jó volt a vállalatnak is. És nem csak akkor, ha bevették a főnököt, mert ez általános megtartó erő volt a műszaki értelmiség számára. A saját gazdagodás volt a szocialista szabadalmaztatási igyekezet fő motivációja, nem pedig az, hogy bárki is a nyugatiaktól akarta volna megvédeni a technológiákat.

A rendszerváltoztatás után sajnos teljesen megszűnt a műszaki embereknek ez a korábbi motivációja, de alternatív ösztönzők nem jöttek létre. 

Trump tanácsadója, Peter Navarro szerint nem csoda, hogy Kína semmibe veszi és „ellopja” a szellemi tulajdont, hiszen a szocialista országban egyébként sincs a magántulajdonnak tisztelete.

Kínában is hatalmas változások vannak egyébként. Persze nem övezi óriási tisztelet a külföldiek szellemi tulajdonjogait, de egyrészt a törvényeken változtattak és már szigorúan büntetik a szabadalombitorlást, épp úgy, mint bármely nyugat-európai országban. 

A kínaiak pedig már maguk is folyamatosan szabadalmaztatnak. Komolyan veszik innovációik védelmét és amit tudnak, levédetnek.

Ezt az állam is támogatja és ösztönzi, természetesen a kínaiak számára. Kína ebben átvette a vezető szerepet. Ma kétszer annyi szabadalmi bejelentés van Kínában, mint az USA-ban.

Régebben az USA volt a piacvezető ezen a téren. Van Kínában egy kis szabadalom jellegű intézmény és ebből is egymillió felett van az éves bejelentések száma. Egyébként a kínai adatok is jócskán meghaladják a magyar adatokat, ha az egy főre eső szabadalmi bejelentéseket tekintjük.

A kínai kormány komoly támogatást ad azoknak, akik szabadalmaztatnak. 

A rendszerváltás óta milyen főbb szakpolitikai hibák vagy sikerek voltak hazánkban e téren?

Sikerként lehet elkönyvelni egyes nemzetközi intézményehez való csatlakozást, de ez természetes és együtt járt az uniós csatlakozással. Kudarcként lehet megélni a nagyon alacsony mutatószámokat és az iszonyú hosszú szabadalmi elbírálási időket, továbbá a helytelen díjpolitikát. 

Európa legmagasabb szabadalomfenntartási díjait szedik be itthon a magyar vállalkozóktól

a releváns időszakban. Ez körülbelül az uniós átlag háromszorosa és majdnem duplája a második helyezettnek, tehát irreális díjak vannak. Megadásnál például a hatodik oldal után pótdíjat kell fizetni, mintha ma bárki is kinyomtatná a szabadalmi iratokat. A használati mintánál ugyanúgy a hatodik oldaltól pótdíjat szednek. 

Ezek mind idegenek az európai gyakorlattól.

A Videoton már tévét gyártott, amikor a Samsung még csak szárított hallal kereskedett. Majd nálunk az állam kivonult az iparpolitikából, az ipar összeomlott, Koreában pedig beállt a hazai gazdaság fejlesztése mögé és világsikerű lett. Mik a fő tanulságok?

A Samsung mögött komoly állami protekcionista politika is állt, ezt Magyarországon az unió nem feltétlenül engedné meg. De igaz, hogy a Samsung egyike a legjobb monitorgyártóknak, a Videoton pedig hol van?

A Samsung egyedül hetvenszer több szabadalmi bejelentést tesz évente, mint az összes magyar cég és egyetem együttvéve.

Nagyon megbecsülik és ösztönzik is a kreativitást a vállalaton belül.

Mi történik, ha Magyarországon, magyar fejlesztők tudására építve jelent be egy szabadalmat egy multicég? A magyar gazdaság külföldi tulajdont termelt?

Akkor ez egyértelműen a külföldi cég szabadalma és szellemi tulajdona, még ha magyarok is hozták létre. A statisztika nem is mutatja ki, hogy külföldi cégeknél a magyar feltalálók közül kik szerepeltek, illetve milyen nemzetek tudása van egy találmány mögött.

Akkor a piaci erő dönt arról, hogy ki tudja megszervezni a piacokat, uralni a tudástermelést és lefölözni a hasznot, szabadalmakként megtestesítve azt?

Igen. Ezt fel kell építeni, és nyilván kell hozzá kormányzati hátszél, innovációvédelmet segítő politika.

Az itthon létrejövő ötletekből ugyanis sokszor külföldön lesz innováció, termék, vagy szabadalom.

Sőt, irodámtól sokan eleve már csak külföldi bejelentést kérnek, nem is magyart, ami részben a hatósági hozzáállás miatt is van. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala például a kis szabadalomnak tekinthető használati mintaoltalmakat elkezdte szőrszálhasogatóan vizsgálni. Nyilván ezután nem fogunk senkit rábeszélni arra, hogy ezt az oltalmi formát válassza itthon, hanem egy egyszerűbb külföldi elsőbbségi szabadalmat fogunk javasolni.

Ez a gyakorlatváltás a hivatal részéről meglátásom szerint a törvény szellemébe is ütközik. Tanulmányozniuk kellene a törvényhez fűzött miniszteri indoklást és akkor világossá válna, hogy e védelmi eszköznél egyszerűsített, gyorsított vizsgálatú oltalmi formáról lenne szó.

Bizonyos fokig ma kevésbé versenyképes a magyar oltalmi rendszer azok számára, akik csak az elsőbbség miatt szeretnének egy gyors bejelentést tenni. A bejelentési díjak önmagukban nem magasak, inkább a bürokrácia hozzáállása az, ami nem szimpatikus a magyar feltalálók számára.

Mit gondol a publikációs kényszerről? Egy magyar kutatónak a globális közjót kell szolgálnia és publikálva világgá kürtölni felfedezéseit, vagy először a nemzetgazdasági érdekre is figyelve, védelmet kell keresni az ötletekre és felfedezésekre?

A kettő nem mond ellent egymásnak. Az egyetemi oktatók ma vagy borzasztó információhiányban szenvednek, vagy a publikálási kényszer nagyon erős számukra.

Valószínűleg nem tudják, hogy egy nappal a szabadalmi bejelentés után már publikálhatnak, tehát a kettő egyáltalán nem kizáró. 

A baj az, hogy általában

először gyorsan publikálják az eredményt, és utána jönnek rá, hogy a beleölt adófizetői pénzből és forrásokból akár anyagi hasznuk, hasznunk is lehetett volna. 

Mert abban a pillanatban, hogy megjelenik egy fejlesztés publikációja, az azonnal közkinccsé válik, ha előzetesen nem védik le. Utána már nyilvános, ezért egy szabadalmi bejelentést már nem lehet sikeresen végigvinni.

Egy felelőtlen publikációval a kutató a saját egyetemét fosztja meg óriási bevételektől és persze saját jövedelmeit is csökkenti. A magyar gazdaságot pedig innovációktól és adóktól fosztja meg.

Igen. Fontos, hogy még önmagát is megkárosítja. Megfosztja az egyetemet az árbevételtől, az országot az adóbevételtől, önmagát a többletjövedelemtől. Mindezt miért? Mindezt semmiért.

Az USA-ban egyébként az is lehetséges, hogy csak gyorsan beadok valami szöveget, majd egy évig van időm kidolgozni a részleteket, és beadni egy rendes szabadalmat. Persze az USA-ban is csak akkor lehet elsőbbséget alapítani arra a provizórikus bejelentésre, ha abban benne van minden műszaki információ, tehát hiányosra ott sem tudok elsőbbséget alapítani.

Nálunk nincs ilyen lehetőség, mondhatnám, hogy kár. Irodám keretében kifejlesztettünk egy olyan világszintű szoftveres megoldást, amivel iszonyú gyorsan lehet szabadalmi bejelentést készíteni. Egyelőre a piacra vitele várat magára, mert ingyenes szolgáltatásainkat csak korlátozottan tudjuk fejleszteni. 

Önnek vannak szabadalmai?

Vannak, feltalálóként kezdtem még annak idején. De tekintsük inkább hobbinak, és arra alkalmas elfoglaltságnak, hogy az érem másik oldalát is ismerjem, átéljem a feltalálók helyzetét. Most is van egy ötletem egy élelmiszeripari technológiára, de többet nem mondhatok. Illetve annyit igen, hogy hazai környezetben nehezen találok hozzá tőkebefektetőt. 

Árulja el nekünk, hogy egy hónapban hányszor találják fel a örökmozgót a magyarok!

A magyar adatok szerények, de havi egy azért nálunk is van. Külföldön ennél még aktívabbak az örökmozgó-feltalálók, havi több is előfordul, de természetesen mindegyik azt állítja, hogy az ő találmánya nem örökmozgó. Még ha mosolygunk is, annak megítélése, hogy örökmozgóról van-e szó nem könnyű, komoly szakmai kihívás is lehet. Rutint igényel ezek kiszűrése és olykor az örökmozgókban is vannak olyan részek, amelyek valóban alkalmasak a levédésre.

Ritkán vállalunk ilyen ügyeket, mert nem szívesen megyünk vesztes csatába. Még ha tudok is olyan örökmozgóról, amit véletlenül megadtak az USA-ban. Ugyanakkor nem illendő olyanért pénzt kérni, amiről tudjuk, hogy alacsony az esély annak szabadalmaztatására.

Érdekesség, hogy nemrég láttunk egy olyan szabadalmat, amelynek még a címében is benne volt, hogy örökmozgó. Ezt a kínai hivatal publikálta a közelmúltban. 

Hogyan lehet megelőzni, hogy olyat fejlesszünk, amit már mások megcsináltak korábban?

A fejlesztő kisvállalatoknak üzennék itt: lehet már a fejlesztés korai fázisában kutatást végezni egy adott területre. Meg tudjuk nekik nézni, hogy létezik-e már ahhoz kapcsolódó szabadalom, amelynek a kifejlesztésén ők most dolgoznak.

Van szoftveres lehetőség a versenytársak fejlesztési, szabadalmaztatási tevékenységének figyelésére.

Valószínű, hogy egy-egy iparágban egy piacvezető versenytárs vezet majd be valami jó megoldást. Őket lehetne és kell figyelni. De képesek vagyunk egy szűkebb szakterület figyelésére is.

Ezt manuálisan szinte lehetetlen végezni, olyan sok szabadalom jön létre a világgazdaságban. Ezért fejlesztettünk ki erre egy szoftvert, amelynek a továbbfejlesztésével és a piaci bevezetésével egyelőre várunk.

Érdektelenek a kkv-k?

Gyakorlatilag  nincs információjuk a hazai szereplőknek arról, hogy az innovációvédelem fontos lenne.

Előbb a vállalatok innovációvédelmi tudatosságát kellene létrehozni, és fejleszteni. Ekkor már lenne kereslet például a versenytárs K+F és szabadalom figyelő szolgáltatásunkra is.

Komoly kormányzati kihívások lennének ezen a téren: az innováció és az innovációvédelem kölcsönös fontosságát kellene tudatosítani, és hogy a fejlesztők meg is akarják védeni az alkotásukat, ne csak kitalálják azt.

Ez igaz a védjegy területére is, ott is komoly piacvédelmi politika lenne szükséges. Minimális információ lenne szükséges ahhoz, hogy a piacon meg tudjuk védeni termékeinket, és ez minden termékre és szolgáltatásra vonatkozik, nem csak a technológiai innovációból fakadókra.

A védjegy a leghatékonyabb piaci versenyeszköz.

Az növeli a védjegy értékét, ha az emberek megismerik, szeretik, ragaszkodnak a termék nevéhez. Nem az, hogy új megoldás és találmány van mögötte. A védjegy és a szabadalom részben párhuzamos dolog, mindkettő fontos.

Régen volt egy szegények szabadalma projekt. Mi volt ez?

Sok kreatív és jó ötlet van, amiből csak azért nem lesz valami, mert nem egy nagy cég találta ki, hanem csak egy magánember.

E projekt legalább annyival segített az embereknek, hogy ennek keretében ingyenes szabadalmi bejelentést lehetett tenni. Van még ilyen program, de ma már inkább a startup vállalkozások támogatására koncentrálunk. Most egy Start Patent nevű ingyenes szolgáltatáson dolgozunk. Persze viszonylag lassan, mert nem a mi feladatunk a társadalom felrázása és az ingyenes lehetőségek biztosítása.

Tehát még a piac is a kormánytól várja, hogy valahogy hozza létre az innovációs tudatosságot?

Igen, előbb tudatosságra van szükség, és utána lehet majd segédeszközeinket a piacra bevezetni. Mindenképp fontos az innovációvédelem.

Ugyanígy a szakemberképzés is.

Ha önt a kormány felkérné innovációs tanácsadónak, akkor hogyan csatornázná be a külföldi tudást a magyar gazdaságba? Véleményem szerint nem csak védeni kell az innovációkat, hanem elsősorban megszerezni, elhozni, eltanulni, és ebben építenünk kell a más országokban működő vállalatok hibáira. 

Ha ez egy bekezdésben elmondható lenne, akkor felesleges lenne bárkit felkérni.

Általánossá kellene tenni az innovációvédelmi alapképzettséget. Ki lehetne képezni olyan akár OKJ-s végzettségű, BSC-s mérnököket, akik alkalmasak lennének a vállalati, mikroszintű védelmi feladatokra. Nem egyszerűen védelmről van szó, hanem ezeknek az eszközöknek a K+F korai szakaszában történő, felderítés célú alkalmazásáról. Nem egy ember kell tehát, hanem sok-sok mikroszintű szakértő. Gyakorlatilag minden fejlesztő vállalatnál szükség lenne ilyen szemléletre, és alapfeladatok ellátására. 

Ez a szakemberképzés egyszerűen, szervezetten megoldható lenne, és

így nem mások jutnának be a mi spájzainkba, hanem mi jutnánk be más külföldi cégek spájzaiba

és mi csemegézhetnénk az ő kreatív ötleteik közül.

Nem volt még egy interjúm, ahol ennyiszer elhangzott volna a védelem szó. Csak nem a protekcionizmus mellett érvelünk? Szitokszó, vagy a gazdasági fejlődés alapja?

Védelem alatt az egyéni, mikroszintű védelmet értem. Az adott kkv vagy fejlesztés védelmét. A protekcionizmus viszont inkábbá állami, kormányzati védelem, amikor egyes csoportokat előnyös, vagy hátrányos helyzetbe hoznak. 

Az uniós tagság eléggé korlátozza a protekcionista lehetőségeket, én már csak ezért is azt mondanám, hogy az egyéni kreativitás és fejlesztés lehetőségének erősítése lenne fontos. Az államnak nem protekcionista politikára van szüksége, hanem a helyzetbehozásra, a hazai fejlesztőkre zúdított, jó értelemben vett információcunamira. Rájuk kell borítani azt a sok hasznos információt, amivel ők majd tudnak valamit kezdeni. 

Ez gyakorlatilag részben ingyen van, hiszen nem kell külön megvásárolni az információkat és a tudást. Az eljuttatása persze igényel erőforrást és kormányzati szerepvállalást.

Ebben látok is reményt, hiszen külön minisztérium alá került az innovációs terület.

Milyen képzési formákat tudna még elképzelni?

Azt is el tudom képzelni, hogy ne csak a diploma után legyen egyes szakmérnöki képzésekben egy-egy óra az innovációvédelemről, hanem akár már az alapszakokon vagy a középiskolákban is el tudnék képzelni egyszerűbb képzést, feltaláló képző szakköröket. Váci Mihály mondta, hogy a jószándék kevés, több kell...  itt pedig komoly innovációs információs csatorna és szándék kell.

Miért kellenek egyáltalán szabadalmakkal és innovációkkal foglalkozó szakemberek? 

Innovációvédelemről egyelőre leggyakrabban csak én beszélek, de ez a jövő útja. Hagyományosan még iparjogvédelemről szokás beszélni, ide tartozik a szabadalom, a védjegy vagy formatervezési oltalom. Ha a szerzői jogot is ide vesszük, akkor már szellemi tulajdonvédelemről beszélünk.

Az innovációvédelem amennyire fontos a modern gazdaságban, annyira keveset, kevesen tudnak a témáról. Az innovációvédelem alatt arra gondolok, hogy a szellemi tulajdonvédelmi eszközöket már a kutatásfejlesztés korai szakaszában is alkalmazzuk. Ez lényeges, mert a korai fázisban még nincs is szellemi tulajdon, amit megvédenénk, de már ekkor is többet kell ésszel kutatni, mint erővel.

Még azzal is jót teszünk az innovációnak, ha egy sikertelen vagy mások által kifejlesztett innováció kutatását abbahagyjuk és nem végzünk párhuzamos feltalálást. Az innovációs szakemberek figyelhetik a külföldi piacot, a versenytársakat, segíthetik, hogy a külföldi tudásból minél többet elhozzunk és beépítsünk a termékeinkbe.

Az innovációvédelem tehát azt is jelenti, hogy figyeljük mások K+F eredményeit, akár ki is használjuk mások hibáit, ötleteket is nyerünk külföldi versenytársaink megoldásaiból.

Nem csak a mi szellemi termékeink vannak esetleg gyengén védve, hanem a külföldieké is, ők is rengeteg hibát követnek el. Ezeket kihasználhatnánk.

Rengeteg olyan pozitív kutatásfejlesztési eszköz állhatna rendelkezésünkre, amelyekkel sikeresebbé tehetnénk a magyar innovációt, és így a magyar gazdaságot.

Ehhez lenne szükség új szemléletű szakemberekre. A magyar szakemberek most kicsit elefántcsonttoronyban ülnek, beleértve a hatóságot is. Hajlamosak azt várni, hogy becsöppenjen a kész találmány, amit majd esetleg be kell jelenteni, vagy elbírálni, és más dolgunk nincs vele. De nem vesznek részt a folyamatban, pedig épp nekik kellene segíteniük a céget a K+F korai szakaszától kezdve a szabadalomig vezető úton.

Abszolút hiányzik a gazdasági szemlélet is. Szabadalmi ügyvivőknek hívják a csúcsszakembereket ezen a téren. Ilyen ügyvivő lehet matematikus vagy állatorvos is. Csak közgazdász nem. Sok anomália van, amit egy innovációvezérelt gazdaságban fel kell számolni. Paradigmaváltás kell a szakemberképzésben, a hatósági munka és a díjpolitika területén is.

Van már ilyen jellegű szakemberképzés?

A Pázmány egyetem már akkreditált is egy korszerű nemzetközi szemléletű angol-magyar innovációvédelmi képzést jogászoknak, mérnököknek. De pillanatnyilag ez sem indult be jelentkezők hiányában. Egyelőre nem is értik az emberek, hogy mi ez, és mennyire hasznos lenne.

Miért lenne fontos? 

Nézzük meg, kik fejlesztenek ma Magyarországon! A nagy multik hozzák gyakorlatilag az összeszerelést, olykor a fejlesztést is.

De ők nem nekünk fejlesztenek, hanem maguknak. 

Tehát nem terjed tovább a tudásuk, nem szervesül a magyar gazdaságban.

A tudás kevésbé adódik át. A multik hozzák a kötelezőt, jó hogy itt vannak, és foglalkoztatják az emberek jó részét. Tisztességes fizetést adnak azért, még ha jóval alacsonyabb is, mint amit külföldön fizetnek. Nem ellenük mondom, de ők a kötelezőnél nem hoznak többet, ha fejlődni akarunk, akkor viszont ennél több kell. Ehhez szükséges a kkv-k innovációs helyzetbehozása.

Az izraeliek ebben nagyon előrehaladottak, hogy miként lehet a fejlesztést és az egyetemeket helyzetbe hozni. 

A közvéleményben sokat hallunk az innovatív multikról és a kevésbé innováló kis- és középvállalatokról. Ön szerint viszont a multik nem igazán innovatívak?

A multik innoválnak, csak azzal mi kevésbé vagyunk kisegítve. 

Mert nem nálunk keletkezik ebből érték?

Lehet, hogy innoválnak, és akkor mi van?

Nyilván a magyar motorgyárban jó, ha valamit továbbfejlesztenek. Nekünk ügyfelünk az Audi, de a kisebbek közé tartozik. Túl sok megoldást Magyarországon nem szabadalmaztatnak.

Ami érthető is, mert az Audi megteheti, hogy csak blokkol bizonyos piacokat.

Az mit jelent?

Nem szabadalmaztat mindenütt, mert erre nincs szükségük az autóipari vállalatoknak. Az autóiparban ha egy megoldást levédetnek Németországban, az USA-ban, Japánban és Angliában, akkor nincs az az autógyár, ami kihozna olyan autót, amit ezekben az országokban nem lehet használni. Azaz elég a legnagyobb piacokon szabadalmaztatni a megoldást.

De azért sem kell szabadalmaztatniuk itthon, mert úgysincs olyan, aki ellopja. Ha önnek megtetszik egy ötlet, attól még nem tud autógyárat építeni. A nagy cégek okosan csinálják ezt. Csak a kisvállalkozók szavajárása az, hogy „világszabadalmat” szeretnék. A nagy cégek bőven beérik mondjuk négy országgal, amivel aztán az egész világot blokkolni tudják.

Fotó: Szalai Ádám

Az Akadémia-ITM vitában mindenki arról beszél, hogy pontosan mennyi szabadalom jött ki az MTA-ból és az általa irányított kutatói intézethálózatból az elmúlt években. Önnél jobban senki sem tudhatja.

Ebben az évtizedben tett bejelentésekből eddig összesen három nemzeti szabadalmat adtak meg az MTA számára. 

Az egész Akadémiának, minden intézettel együtt?

Igen, a teljes MTA nevet tartalmazó kutatóintézeti hálózat is benne van.  Emellett még tíz körül van az érvényes szabadalmi bejelentéseik száma, amelyeket a magyar szabadalmi hatóság még nem bírált el.

Erre egy jobb kisvállalat is képes lehet, vannak legalábbis kutatók, akiknek több szabadalma van, mint az egész MTA-intézethálózatnak. Ilyen a korábban a Makronómnak nyilatkozó Grüner György, vagy Németh Károly amerikai-magyar fizikusok.

Én a 2011 után történt szabadalmi bejelentésekről beszélek.

Persze több beadvány volt, de mind érvénytelen.

Az egyetemeket nem összesítettem, de azoknak is kevés szabadalma van.

Mert nincs kapcsolat a kutatói és a vállalati szféra között, illetve nem alakult ki az innovációk létrejöttét segítő környezet. Sok hazai kisvállalat nem tudja, kihez forduljon tanácsért. Nem véletlen, hogy Palkovics célja az innovációs ökoszisztéma felépítése, a tudáscsere csatornáinak és körforgásának kiépítése.

Hosszabb távon ez valószínűleg megoldás lehet szerintem is. Az egyetemen a legjobb diákokból lesz tanársegéd, adjunktus és professzor, de attól még piaci gyakorlatuk nincs. Ettől még nem szereztek cégalapítási, szabadalmi, piaci hátteret. Ezért kell segíteni, hogy a gyakorlati szakembereket és tudásukat bevonzzuk az egyetemekre, mert eddig ez elenyésző volt.

Persze érthető, hogy egy jó szakember nem megy el jóval kevesebb pénzért oktatónak. De legalább az együttműködés fontos lenne, az gyümölcsöző lehet mindkét félnek, a vállalati szférának és az egyetemeknek is.

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

És mégegyszer, sokadszor!

A magyar szabadalmi rendszert be kell szántani, besózni a
helyét, és újrainstallálni az egészet katonai felügyelet +
titkoszolgálati ellenőrzés alatt. Ebben az új rendszerben senki
olyan nem dolgozhat, aki a korábbiban dolgozott.

Nagytudásúkám, biztos azért írsz ilyeneket, mert ismered a
magyar szabadalmi rendszert és nem zavar, hogy a magyar
állam pénzén végrehajtott kutatási eredmények extraprofitja
mondjuk egy svájci cégecskénél landol, egy ott bejegyzett
szabadalom okán. Persze az is kap egy kis aprópénzt, aki
a magyar forrásokat gebinben működteti.

Annak idején voltak un. független iparhoz közeli intézetek ( MÜKI, MÜFI, SZEVIKI etc.) Ezek a rendszerváltás után eltűntek, vagy romjaikban működnek, mert az iparunk is eltűnt. A szabadalmak egy része innen származott, persze közösen az ipari megbízóval. Az ipar ekkor adott megbízást az egyetemeknek ( pl. BME), de valamennyit az MTA intézeteknek is.

Van, aki tudja, miért nem mondok és van aki nem. Te az utóbbiak közé tartozol.

Meg kellene nézni a Bay Zoltán Intézeteket is. Ezek ugyanis kifejezetten az alkalmazott kutatás céljából jöttek létre. Annak idején dolgoztam velük együtt, de az utóbbi időben alig hallani róluk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés