A megrendelők nevében flörtölnek a virtuális „randiasszisztensek”

2019. január 14. 18:47

Írta: Rádi Balázs

Óránként 3400 forintnak megfelelő dollárért bújnak amerikai megrendelőik bőrébe a Virtual Dating Assistants (ViDA) profi csábítói, hogy a megrendelők nevében flörtöljenek a társkereső oldalakon. A csevegés telefonszámcserével és egy randi időpontjának kitűzésével zárul, amire viszont már a fizető ügyfél megy el. A szolgáltatás népszerű és több mint hatezren vették már igénybe, de hova vezet, ha egy kapcsolat az elejétől fogva megtévesztésen alapul?

Minden harmadik házaspár ma már a neten talál egymásra az Egyesült Államokban,

derül ki egy kutatásból. A netes ismerkedés tehát nem babra megy, akár életünk szerelmére is rálelhetünk a virtuális térben. Az e-romantika térhódításával azonban együtt jár az ismerkedési kudarc mindennapos megélése, a visszautasítás szívszorító érzése. Ettől az érzéstől szabadulnának egyre többen és akár fizetnének is az azonnali sikerért.

Egy amerikai cég meg is látta a lehetőséget ebben és „randiasszisztens” szolgáltatást hozott létre a csalódások számának csökkentésére. Nyolcvan alkalmazottal és több, mint hatezer elégedett ügyféllel a ViDA vállalatnak a hírek szerint jól megy a szekere. Viszont erkölcsi szempontból erősen megkérdőjelezhető a randicég működése, hiszen hús-vér emberek érzéseit manipulálja és teszi pénzzé.

Nincs több bénázás a csetablakban

A társkereső alkalmazások közül kiemelkedik a Tinder, amit már több mint százmillióan töltöttek le. Az üzemeltetők elmondása szerint naponta nagyjából 26 millióan találnak egymásra az applikáció segítségével. Ha kölcsönös a vonzalom – mindkét fél „jobbra húzza” a másik fotóját – akkor közös csetablak nyílik számukra. A cél ezután általában a telefonszámcsere és egy randi nyélbe ütése, viszont ez csak a kölcsönös szimpátia kialakulása után valósulhat meg.

Az ismerkedési szakasz azonban sokszor balul sül el: egy rosszul időzített poén vagy egy ellaposodó beszélgetés egyaránt végzetes hibává válhat. Ezen a ponton kapcsolódik be a randiszolgáltatást nyújtó, 2009-ben alapított ViDA. A cég ugyanis egy flörtölésre „szakosodott” kollégát állít az ismerkedési projektünkre, aki a megrendelő (általában férfi) nevében csábítja el a gyanútlan hölgyeket.

Virágzó üzlet a netes csábítás

A randivállalat a világ több pontjáról is alkalmaz profi „tinderezőket”, akik 3400 forintnak megfelelő órabért kapnak. Ahhoz, hogy valaki profinak mondhassa magát, jól kell tudnia tinderezni és „erkölcsileg rugalmasnak” kell lennie. A ViDA a flörtölésen túl segít az ügyfelek profiljának elkészítésében, hogy az pozitív képet sugározzon (például, ha valaki szereti a kutyákat, akkor a randicég kutyákkal kapcsolatos idézeteket és sablonszövegeket ír majd a páciens bemutatkozó szövegébe). 

A csábításra szakosodott szellemírók betanult szövegkönyvből dolgoznak. A nőket típusokba sorolják és aszerint bombázzák őket üzenetekkel. A nagy könyv szerint ha például a kiszemelt hölgy szeret utazni, akkor magánrepülőt, dollárjeleket és egy „na hova?” kérdést érdemes neki küldeni. Scott Valdez, a ViDA alapítója maga is önjelölt „randiguru”, akinek a könyvei kötelező tananyagnak számítanak a vállalatnál.

A szolgáltatás havi díja egyébként nem olcsó, az alapcsomag ára egy középkategóriás okostelefonéval vetekedik, míg a legdrágább konstrukció árából a legújabb iPhone-t is meg lehet venni.

Kiszervezhetjük a párkeresést

A randicéggel interjút készített a Quartz híroldal, így betekintést nyerhetünk a vállalat mindennapjaiba. Így tudhatjuk meg tőlük többek között azt, hogy 

ha egy nő nem adja meg a telefonszámát harmadik próbálkozásra sem, akkor a további próbálkozás már nem költséghatékony.

Ilyenkor a cég szerint tovább kell lépni a következő kiszemeltre.

Az egyik gyakornokuk is alfahímmé szeretett volna válni, azonban a cég szakértői szerint túl nőies az írása, akármit is jelentsen ez. A profik szerint egy alfahím rövidebb mondatokat ír, ritkábban kérdez, kevesebb szmájlit használ, emellett többet vár a válaszadással és a hölgy véleményének megkérdezése nélkül tűz ki randiidőpontokat.

„Kizárólag az aktívan ledolgozott munkaidőre kapunk fizetést, arra az időre nem, amíg csak várunk az üzenetekre, tehát folyamatosan pörögnünk kell. Minden megrendelőnknek egy, a személyére vonatkozó kérdőívet kell kitöltenie, amiből kialakítjuk a profilját, illetve 90 perces interjún kell részt vennie, hogy jobban megismerjük. Így könnyebb beszélni az ő nevében” – mondta a cég egy munkatársa.

Habár a Tinder algoritmusa automatikusan a legelőnyösebb képeinket mutatja meg másoknak, az ügyfél kérésére a cég szakemberei is rangsorolják a fotóit.

A lényeg az, hogy ne térjünk el a sokak által elfogadott normáktól, ne hangoztassunk szélsőséges nézeteket, mert azok kevés nőnek imponálnak. Tulajdonképpen háttérbe kell szorítanunk az egyéniségünket a sikeres párkeresés érdekében, legalábbis az online társkeresésnél a legtöbben olyan szerepeket vesznek fel, amelyek szerintük a legnagyobb eredményeket hozza számukra – írja a lap.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyire lehet élvezetes egy megtévesztésen alapuló kapcsolat, ahogy az is, hogy kiszervezhetjük-e – akár az USA-ba vagy éppen Ázsiába – a társadalmi életünk egy-egy részletét is. A társadalmi kudarcok szerves részei az ember lelki és társas evolúciójának, így emberi mivoltunk egy részének kiszervezése egyszerű algoritmusokból dolgozó randimunkásoknak, lealacsonyít és leegyszerűsít minket.

Az automatizált és digitalizált világban számos hasonló ötlettel szembesülünk még. Az ipar 4.0 után ez lenne a társadalom 4.0?

A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/140849