Gazdasági „felnőtté válás”

Nem létezik alacsony béreken alapuló versenyképesség

2018. november 27. 13:30
Oláh Dániel – Várpalotai Viktor
Economic Questions
A gyermekkori szakaszban lévő gazdaság fejlődéséhez az alacsony bér-modell kulcsfontosságú, de amint gazdaságunk betölti a 18-at, egyre inkább akadállyá válik.

„A nyomott munkaköltségek jó alapot adnak egy ország nemzetközi gazdasági sikereihez – ez volt a megközelítés, amelyben a gazdaságpolitikusok és az akadémiai világ a nyolcvanas évek óta egyre erősebben hitt. A versenyképesség legtöbb elemzése és definíciója még ma is elsősorban az ár- és költségtényezőkre fókuszál, mivel ezeket könnyű megmérni. Ha alacsonyan tartjuk a béreket, a külföldi tőke megtalál minket – üzeni a túlzottan leegyszerűsített, veszélyes narratíva.

Az alacsony bér-modell szerepe egy gazdaság fejlődésében a szülők emberi fejlődésben betöltött szerepéhez hasonlítható. Nehéz nélkülük lelki és testi egészségben felnőni, de amint felnőtté válunk, rá kell jönnünk, hogy a saját utunkra kell lépnünk. Ez rendkívül nehéz átmenet, ami elköteleződést és erőfeszítéseket igényel, hogy a fiatalok képesek legyenek elhagyni a mamahotelt. A sikeres felnőtté válás életünk legnagyobb kihívásokat rejtő átalakulása.

A gyermekkori szakaszban lévő gazdaság fejlődéséhez az alacsony bér-modell kulcsfontosságú, de amint gazdaságunk betölti a 18-at, egyre inkább akadállyá válik. Tartósítja a nem hatékony termelési módokat és nem jelent ösztönzőt a cégek számára ahhoz, hogy innováljanak, befektessenek a jövőbe és saját lábukra álljanak. Az alacsony bér-modell egy szükséges rossz, de sosem igazán versenyképes hosszú távon. Ezt már Káldor Miklós is megmutatta évtizedekkel ezelőtt.

Káldor, a Cambridge-i Egyetem híres magyar származású közgazdásza ugyanis azt állította 1978-ban, hogy

épp azon országokban növekednek a leggyorsabban a bérköltségek, amelyekben a legdinamikusabb a gazdasági növekedés is.

A híres »Káldor-paradoxon« összezavarhatja azokat a döntéshozókat, akiket a neoklasszikus, főáramú közgazdaságtan befolyásol. Azt üzeni ugyanis, hogy a bérköltségek alacsonyan tartása nem feltétlenül vezet versenyképességi előnyhöz vagy gyorsabb gazdasági növekedéshez. (...)

A neoklasszikus elméletkörön kívül a Káldor-paradoxonban semmiféle ellentmondás nincs. Közgazdasági kutatások sora mutatta meg, hogy a reálbérek növekedése magasabb termelékenységhez vezet.”

(Címlapkép)

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Közgazdasági kutatások sora mutatta meg, hogy a reálbérek növekedése magasabb termelékenységhez vezet."

A növekvő bérek növelik a keresletet, bővítik a piacot. Ilyenkor növekednek a vállkozások és újak is létre jönnek. Hisz az új befektetéseknek van értelme a fizetőképes kereslet miatt. Az ország gazdagodik, jobban él.

De vigyázat. Egy teljesen nyitott gazdaságban a reálbérek növekedése, akár az ország eladósodottágához is vezethet. Példa erre Görögország, ahol a relatívan magas béreket biztosító közszféra a német importot hizlalta a hazai vállalkozások felemelkedése helyett. Hazai vállakozások, melyek hasznot termelhettek volna nem növekedtek, inkább a külföldről importált termékek fogyasztása volt a jellemző, melynek számláját viszont fizetni kellet. Csak idő kérdése volt, mikor jön el az a pont, hogy saját vállalkozásaik híján már nem tudják álni ezeket számlákat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés