Nincs egységes alternatív modell

A neoklasszikus makroökonómia hat legnagyobb kihívása

2018. április 12. 19:24

Neszveda Gábor
MNB Tanszék Blog
A neoklasszikus makroökonómia dominálja az elméleti kutatásokat és a közgazdaságtani oktatást a világon szinte mindenhol a mai napig. Annak ellenére, hogy már 2001-ben George A. Akerlof közgazdász a Nobel-díj átvételekor számos alapvető kritikát fogalmazott meg a neoklasszikus makroökonómiával szemben. Ebből hat olyan problémát emelt ki, amit ő a neoklasszikus makroökonómia legnagyobb kihívásainak tart.

16 év telt el azóta és számos kutatás veti fel újra és újra ezeket a kérdéseket, de a sztenderd gondolkodás még mindig mintha nehezen térne el a neoklasszikus paradigmáktól.

A neoklasszikus megközelítés abból indul ki, hogy a döntéshozók racionálisak, hasznosság-maximalizálók (a saját érdekeik alapján legjobbat választják) és teljes információval rendelkeznek. Ezen feltevések alapján pedig egy általános egyensúly is meghatározható (egy olyan helyzet, amitől már egyetlen gazdasági szereplő sem akar egyoldalúan eltérni), ami jól leírja a gazdasági folyamatokat. Viszont ez a megközelítés sokszor már a feltevésekben ellentmondásba ütközik fontos megfigyelésekkel.

Akerlof 6 kihívása a következő (mindegyik ponttal és a rájuk adott megoldási javaslatokkal részletesebben is foglalkozunk külön bejegyzésekben):

*

Nincs teljes foglalkoztatás (olyanok is munka nélkül maradnak, akik szeretnének dolgozni, csak nincs rá lehetőségük)

A neoklasszikus megközelítésben bárki munkához juthat, ha az egyensúlyi fizetésnél egy kicsivel kisebb összeget is hajlandó elfogadni. Tehát nem maradhatna olyan, aki ne tudna munkát találni. Ezzel szemben ez szinte sohasem valósul meg a gyakorlatban. (Yellen, 1984)

A monetáris politika hatása

A neoklasszikus megközelítésben a változás előre látható, így beépülnek a várakozásokba és emiatt nincs hatása a monetáris politikának. (Shapiro és Stiglitz, 1985)

A magas munkanélküliség nem csökkenti az inflációt

A Phillips görbe alapján, ha a munkanélküliség magas szinten van, akkor az csökkenti az inflációt, míg az alacsony munkanélküliség növeli az inflációt. Viszont ez nem jellemző összefüggés az adatokban.

Túl alacsony megtakarítás

A megfigyelések alapján az az elterjedt vélekedés, hogy az emberek keveset tesznek félre a jövőre (Laibson, 1997), ami például alacsony nyugdíj megtakarításhoz vezet. A neoklasszikus megközelítésben ez nem is értelmezhető probléma, hiszen mindenki optimális döntést hoz a megfelelő információk alapján. Tehát az alacsony nyugdíj megtakarítás a számára legjobb. Viszont a megfigyelések nem ezt támasztják alá.

A részvényárak túlzottan nagy mozgása

A neoklasszikus megközelítés alapján a részvények ára a hozzátartozó cég fundamentális értéke (az az érték, amit például a cég eszközei, jövőbeli növekedése vagy egyéb mutatók alapján érhet ma a cég) alapján alakul ki. Viszont a részvények ára egy nap alatt 1-2 százalékot is mozog rendszeresen. Valószínűtlen, hogy a fundamentális érték ilyen gyorsan változna naponta. (Campbell és Shiller, 1987)

Az alacsony társadalmi rétegek perzisztensen nehéz helyzete

A neoklasszikus megközelítésben a szegénység az alacsony vagyoni és tudásbeli tőke eredménye. Viszont nem magyarázza meg, hogy ez a társadalmi réteg miért a legveszélyeztetettebb az alkohol és drog problémák vagy a bűnözés kapcsán. Azt sem, hogy miért olyan nehéz és ritka a felemelkedés ebből a társadalmi rétegből.

*

Ebből a hat megfigyelésből legalább három olyan, amiben nagyon erős egyetértés van még a tudományos életben is. Például Richard Thaler idén többek között a túl alacsony megtakarítási ráta (önkontroll hiánya) vizsgálatáért és viselkedés közgazdaságtani magyarázatára kapta a Nobel-díjat.

De, ha ilyen erős érvek szólnak a neoklasszikus makroökonómia ellen, mi lehet az, ami miatt még mindig tartja ezt domináns szerepét? A legerősebb érv mellette, hogy bár számos meggyőző eredmény született az említett területeken,

még mindig nincs egy egységes elméleti alapokon álló alternatív modell.

Ráadásul a versengő modellek is általában a neoklasszikus modellből indulnak ki, mindig csak egy változtatással, hogy egy konkrét részkérdésre tudjanak fókuszálni.

Ma még mindig nyitott kérdés merre indulhat el a modellezés a neoklasszikus alapoktól, de az igazán izgalmas kihívás az lenne, ha teljesen új alapokra lehetne építkezni.
 

Neszveda Gábor írása eredetileg az MNB Tanszék Blogon jelent meg.


(Címlapkép: George A. Akerlof)
 


Akerlof, G., A.  (2001) Behavioral Macroeconomics and Macroeconomic Behavior, Prize Lecture, The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 2001

Campbell, J. Y., & Shiller, R. J. (1987). Cointegration and tests of present value models. Journal of Political Economy, 95(5), 1062-1088.

Laibson, D. (1997). Golden eggs and hyperbolic discounting. The Quarterly Journal of Economics, 112(2), 443-478.

Shapiro, Carl and Joseph E. Stiglitz, (1985) “Equilibrium Unemployment as a Worker Discipline Device,” American Economic Review , 74, pp. 433–444

Yellen, J., L., (1985) “Efficiency Wage Models of Unemployment,” American Economic Review, Papers and Proceedings of the Ninety-Sixth Annual Meeting of the American Economic Association, 74, pp. 200–205.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nincs ugyan jelentősége, de egyetértek, és jó modellezést kívánok a makroközgazdászoknak.

A probléma ott van, hogy a tudomány megfigyelésekre épül, a közgazdaságtan pedig elképzelésekre, következésképpen nem tudomány. Ettől még lehet hasznos, különösen részterületek alapos matematikai modellezésével, amelyből gyakorlatias következtetéseket is le lehet vonni. A megfigyelésekre épülő társadalomtudományok helyét azonban soha nem fogja átvenni, mert az emberi viselkedés túl spontán, egyedi és összetett ahhoz, hogy matematikai modellel leírható legyen.

Még, ha egyszer megvalósulna a gazdasági események teljes adatolása, úgy mint ahogy pl. zsebszámítógépek által az emberek mozgása elméletileg felgyűjthető (csak minek), akkor sem lehetne a valóságot leképező matematikai modellt készíteni, mert az egyes emberi döntések és motivációk nem adatolhatók, csak absztrahálhatók. (Ez az embertudományok korlátja.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés