Az elmúlt évtizedek kilenc legnagyobb magyar gazdaságpolitikai sikere
1. Csökkenteni kezdtük az államadósságot
2010-ig Magyarországon az államadósság rendkívül gyors ütemben emelkedett. 2002-ben az adósság még a GDP (az egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék) 55 százalékát tette ki, 2010-ben pedig már közel 80 százalékát. A 2010 előtti átlagos eladósodási tempóval haladva 2018-ra a GDP 105 százaléka lenne a magyar államadósság, így a magyar állam eladósodottabb lenne, mint Spanyolország, és csatlakozott volna a magas adósságot maguk előtt görgető mediterrán országok klubjához. Ehelyett a magyar államadósság már 2011-től csökkenő pályára állt, így már a hetven százalékot közelíti, középtávon pedig hatvan százalékra csökkenhet.
A GDP arányos államadósság-csökkenés jelentős részben köszönhető annak, hogy
Erre a 2010-et megelőző 18 évben csak egyszer volt példa, 2000-ben.
Az államadósság aránya a GDP-hez képest
Forrás: Eurostat.
2. A devizaadósság is csökkenő pályára állt, a háztartásoké pedig megszűnt
2010 előtt a gazdaságpolitika a többségében külföldi tulajdonú bankrendszerrel közösen devizában adósította el a magyar háztartásokat, vállalatokat és az államot. A háztartások devizaadóssága 2005-ben még a GDP két százaléka volt, 2010-re viszont már a húsz százalékot is meghaladta, miközben egyetlen visegrádi országban sem nőtt 13 százalék fölé.
A hazai háztartási devizahitel-állomány 2010 és 2015 között az új gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően azonban megfeleződött, majd a 2015-ös forintosításokkal teljesen megszűnt és már a GDP nulla százalékához közelít.
Nem csak a háztartások, hanem a magyar állam is devizában adósodott el 2010 előtt (az államadósság devizaaránya látható a lenti ábrán). Ezzel a fő probléma az, hogy a magas devizaarány jelentősen csökkenti a gazdaság külső sokkokkal szembeni ellenállóképességét.
Kijelenthető, hogy a kivételesen nagy külső tartozásállomány miatt került Magyarország a szakadék szélére a 2008-as válságban. Nettó külső tartozásállományunk 50-70 százalékponttal haladta meg régiós vetélytársainkét.
Az államadósság devizaaránya 2010 előtt és 2010 után százalékban
Forrás: Századvég-számítás ÁKK-adatok alapján.
3. A devizatartalék már elegendő a külső sokkok kivédéséhez
A Greenspan-Guidotti mutató azt méri, hogy egy ország tartalékai képesek-e fedezni az ország rövid lejáratú külső adósságát, így a gazdaság mennyire ellenálló egy tőkekivonási sokkal szemben. Az arány akkor optimális, ha egy fölötti értéket vesz fel (ezt az arányt emeltük ki a lenti ábrán).
Ha ugyanis a külső finanszírozás leáll, akkor a devizatartalékból kell biztosítani a lejáró külső adósság visszafizetését. A széles körben használt mutató megbízhatóan jelzi, hogy egy országban fennáll-e egy esetleges külső pénzügyi válság veszélye.
míg 2011-től kezdve a tartalékszint évről évre stabilan meghaladja a rövid lejáratú külső adósság mértékét, amely elengedhetetlen egy külső válság kivédéséhez.
Greenspan-Guidotti mutató és összetevői
Forrás: Századvég-számítás MNB-adatok alapján.
Megjegyzés: A tartalék és a rövid lejáratú adósság a bal tengelyen, a Greenspan-Guidotti mutató a jobb tengelyen látható.
4. Az átlagos magyar középvállalat már kevesebbet adózik, mint a lengyel, cseh vagy a szlovák
A középvállalatok adóterhelése a kétezres években a Világbank adatai alapján még 55 százalék feletti volt, miközben Lengyelországban már ekkor is 45 százalék alatti adóterhelés rakódott a teljes hozzáadott értékükre (ez tartalmazza a vállalat által megtermelt munka- és tőkejövedelmeket is). Ez az egyenlőtlenség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a lengyel gazdaság még a 2008-as válságban is növekedett, miközben Magyarország egyedüli visegrádi országként a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagjára kényszerült.
Ezért volt tehát szükség a középvállalatok adóterheinek gyors csökkentésére 2010 után. Mára Magyarországon az adóterhelés jelenleg 39,1 százalékos a korábbi 57 százalék helyett, egy átlagos középvállalat tehát negyedével kevesebb adót fizet a hozzáadott értéke után, mint 2010-ben. A gazdaságpolitika célja, hogy a középvállalatok terhei tovább mérséklődjenek, és 2022-re 30-35 százalékra csökkenjenek. Így Magyarország megőrizheti a visegrádi országok közötti első helyezését, ami azt jelenti, hogy
Az átlagos középvállalatok teljes hozzáadott értékére rakódó adóterhelés
Forrás: Világbank Doing Business Report (2017-2018-ra saját számítás a Világbank módszertana alapján).
5. 2010 után már a munkaerőt is támogatja a gazdaságpolitika
és a cél, hogy a következő négy évben ez az összeg jóval négyezer alá csökkenjen.
A marginális adóék ezzel 72 százalékról 43 százalékra csökkent (itt a családi adókedvezményeket is figyelembe vettük). A többi visegrádi ország 2010 előtt csak legrosszabb esetben vonta el a béremelés felét. Nem csoda, hogy régiós versenytársaink könnyebben átvészelték a 2008-as válságot, míg Magyarország sokszorosan egyensúlytalan gazdasággá vált.
Marginális adóék az átlagbéren százalékban
Forrás: OECD, Magyarországra családi adókedvezménnyel. 2017-2018-ra Századvég-számítás.
6. Húsz év stagnálás után 750 ezer új munkahely
A gazdaságpolitika hibás reakciója a rendszerváltás során megszűnő másfél millió munkahelyre az volt, hogy segítette az inaktivitásba vonulást, és az egyéni erőfeszítések feltétele nélkül adott relatíve nagylelkű szociális juttatásokat. Így nem csoda, hogy a megszűnő másfél millió munkahely romjain csak kétszázezer fővel bővült a foglalkoztatás Magyarországon 2006-ig, hogy aztán 2010-re újra ugyanott tartsunk, mint 1996-ban, a magyar foglalkoztatás történelmi mélypontján.
Az 1987-es 5 millió 371 ezer fős foglalkoztatási szintről 1996-ra 3 millió 778 ezer főre csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, majd 2006-ra 3 millió 930 ezer főre bővült, hogy 2010-ben újra 3 millió 781 ezer főre csökkenjen. Ez a kétezres évek legalacsonyabb, 44,8 százalékos foglalkoztatási rátáját jelentette, amelyet 2017-re 59,3 százalékos, a kilencvenes évek óta sosem látott magasságba sikerült emelni.
ezzel a két évtizeden keresztül elképzelhetetlennek számító teljes foglalkoztatás megvalósul.
A 750 ezres bővüléshez a közfoglalkoztatás 100 ezer munkahellyel járul hozzá, hiszen a 2010-ben is létező közfoglalkoztatotti létszámhoz képest a jelenlegi 165 ezer fős szint ekkora növekményt jelent. A Magyarországon regisztrált, de külföldön dolgozók létszámnövekedése pedig 70 ezer főre tehető. E fölött értelmezendő azoknak a száma, akik a 2011 után megnyíló európai munkaerőpiacon vállaltak állást. Vagyis 2018-ban bőven 800 ezerrel több magyar dolgozik, mint 2010-ben. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a 750 ezres bővülésből félmillió köszönhető a külföldön dolgozóknak és 200 ezer a közfoglalkoztatásnak.
A munkaalapú társadalom célját a személyi jövedelemadó és a közfoglalkoztatás is alapvetően segítette (a közfoglalkoztatást most Magyarország után a németek is átvennék).
(Ez a legnagyobb regisztrált csökkenés az unióban.) Ráadásul azon kiskorúak aránya is megfeleződött 2010 óta, akik nem látnak otthon dolgozó felnőttet.
Foglalkoztatottak száma ezer főben
Forrás: KSH.
7. Évtizedek óta nem látott reálbér-emelkedés
A munka és a munkáltatók terheinek csökkentése, a válságkezelés után beinduló gazdasági növekedés és a 2010 előtti tendencia megfordítása, melynek értelmében a munkavállalók részesedése a megtermelt jövedelemből fokozatosan csökkent, lehetővé tette a fizetések emelését. A teljes foglalkoztatás gazdaságpolitikai célja a rendszerváltás óta nem látott bérnövekedést eredményezett, mivel drasztikusan csökkentette a munkanélküliek segélyeken gyámolított tartalékseregét. Így a munkaerő alkuereje a piacon nőtt. A nettó reálbérek öt éve megtorpanás nélkül nőnek.
Meglepő különbség, hogy
ami 2018 végére elérheti a 48 százalékot. Összehasonlításul 1970 és 2010 között összesen 28 százalékkal nőtt Magyarországon a nettó reálbér. A reálbér-növekedésben fontos szerepe volt a közszféra – költségvetés szempontjából is fenntartható, tehát nem eladósító – életpálya-programjainak és a kormány kezdeményezésére létrejött hatéves bérmegállapodásnak.
ez a gazdaság fehéredését és a termelékenység javulását is nagyban támogatja majd.
Míg számos nyugati országban az elmúlt évek tendenciáját folytatva reálbérek 2018-ban is csökkennek, addig hazánkban a legnagyobb béremelkedést várják külföldi elemzők. Ez a magyar gazdaság versenyképességét az ortodox közgazdászok nézeteivel szemben egyáltalán nem rontja majd.
Nettó reálbérindex (növekedés az előző évhez képest)
Forrás: KSH.
8. Demográfiai fordulat: több gyermek születik
A népességcsökkenés megállításához szükséges demográfiai fordulat első lépéseit a kilencvenes évek hanyatlása és a kétezres évek stagnálása után 2010 után sikerült megalapozni. 2012-re emelkedett a termékenységi arány (ez megmutatja, hogy egy anyának átlagosan hány gyermeke születik), hogy aztán folytatódó növekedés után elérje az 1,53-as értéket, ami már közelíti az 1995-ös számot.
Teljes termékenységi arányszám
Forrás: KSH.
9. A hazai és a külföldi tulajdon arányában bekövetkező fordulat
Míg 2002 és 2010 között az állam működő vagyona GDP arányosan 27 százalékponttal csökkent, addig 2010 és 2018 között – zömében az 1994 és 1998 között elhibázottan külföldi kézre játszott közműcégek és banki tulajdonhányadok visszavásárlásával – 5 százalékponttal nőtt. Végre magyar kézben vannak azok a közműcégek, amelyek a világ minden pontján nemzeti tulajdonban vannak, és a bankrendszer 80:20-as külföldi:hazai aránya is 50:50-re módosult. Látható azonban, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben külföldi tulajdonba lehet juttatni a működő vagyont, mint visszaépíteni azt.
Az állam működő vagyona a GDP arányában
Forrás: Makronóm-számítás a működő állami vagyon alapján.
Rövid gyűjtésünk felveti a kérdést, hogy miért sikerült a gazdaságpolitikának kitörnie a két évtizedes kudarcok sorozatából. Annyi bizonyos, hogy teljesen új gazdaságpolitikai gondolkodás kezdődött Magyarországon a zsákutcából való kijutás érdekében, amit ma már a nemzetközi szakmai közvélemény is elismer. Kiderült, hogy a magyar döntéshozók sokáig rossz feltevésekre alapoztak, vagy egyszerűen nem kívánták, esetleg nem tudták megoldani a legfontosabb gazdasági problémákat.
A 2008-as válság Magyarországot azért érintette még súlyosabban, mint régiós versenytársait, mert Magyarország egy saját belső válságot idézett elő már 2006-ra, a járványok pedig mindig a legyengült szervezetre veszélyesek igazán. Míg az első húsz év jelentős részében a magyar gazdaságpolitika volt a magyar gazdaságra leselkedő egyik legnagyobb veszély, addig 2010 után a gazdaságpolitika számos negatív trendet fordított meg rövid idő alatt.
Összesen 75 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Rólad Deák Ferenc kalapja jut az eszembe.
Neked semmi sincs a fejedben?
1. A munka, az munka.
2. Érdekes ugye, hogy csökkentették az adókulcsokat, oszt' emelkedett a bevételük. Magyarán a liberális szakértelem szart se ér.
3. A béremelés nem a megteremtett 800.000 új munkahely következménye? Tudod, kereslet-kínálat... rémlik valami?
4. Te tudod? Azt hallottuk Svédországban emelkedett a gyerekszám. Már akkor is emlegettem, vajon a fehér dolgozó nők szülnek többet, vagy az ultrakonzervatív muzulmánok. De akkor meg pláne szükség van a közmunkára és idézzük ide a ballib ősbűnét 1995. január 1-ét, amikor is ALANYI JOGÚVÁ tette a GYES-t. Vagyis megszülethetett egy csomó olyan gyerek, akinek az volt a funkciója, hogy jövedelmet biztosítson a szüleinek. Erre most mi a válaszotok? Mire is vonatkozik Karácsony Geri szolidaritása az EU-val?
LOL
Neked van felsőfokú végzettséged?
Ha lenne nem írnál ilyen blődségeket.
A költségvetésnek most is van hiánya, csak 3 %-on belüli.
A manyup megszüntetése nem a központi költségvetés hiányát csökkentette, hanem az Állami Nyugdíjkassza (alrendszer) hiányát csökkentette.
A 3000 milliárd pedig a hitel csökkentésére fordítódott.
A manyupra nem volt szükség, mert az önkéntes már működött. A manyup létrehozása a balliberális holdudvarnak jelentett hatalmas jövedelmet. Már az IMF tanulmány is rögzítette, hogy nem javasolná azokban az országokban a bevezetést, ahol a központi és a nyugdíjkassza is alaphiányos.
Az államadósság növekedés éves átlaga millió euró
2001-2009 időszakában 5.407,45
2010-2016 időszakában 1.137,75
2010-2016 időszakában az 1,137,75 millió eurónak a felét a 2001-2009 időszakában felvett hitel kamata.
A Paks II. hitele pedig még nem került lehívásra.
1.) Akkor neked semmi sem jár.
2.) Az egykulcsos SZJA bevezetése ténylegesen nem csökkentette 500 milliárddal a bevételt. Ez egy meghasalt szám, amely nem veszi figyelembe a kedvezményeket, ezek változását. Ugyanakkor a fogyasztás oldalon megjelenik plusz bevételként. A jövedelmet (bért) két adó terheli. Így az SZJA és az ÁFA. A kettőt együtt kell értékelni.
3.) Amennyiben a munkahelyek száma olyan ágazatban növekszik ahol az átlagbéreknél nagyobb összegű bért fizetnek, akkor az országos átlagbér is növekszik. A 800 ezer növekedésből 500 ezer ilyen.
4.) Amit itt írsz bullshit.
Ez egy másik téma, de én nem erről írtam.
Ő nem Jobbikos, hanem SZDSZ-szes.
Matolcsy=megfújt 3000Mrd Forint...!!!!
Bejelentkezés