Most már két elmúlt nyolc évünk van

2018. február 19. 13:35

Pogátsa Zoltán
Magyar Nemzet
Matolcsy György jegybankelnök elérte, hogy a rendszerváltás óta először rendelkezésre áll a tőke megfelelő áron. Interjú.

És mit csinált jól az Orbán-kormány?

Helyes lépésük volt például a nagy cégekre kivetett különadó, amit azért differenciáltan kell értékelni. A bankrendszer megadóztatása után három bank nyereséges volt, három veszteséges, a többi körülbelül nullszaldós. Vagyis lehetett nyereségesen működni a különadó ellenére. Nem a különadók ártottak a bankrendszernek, hanem a devizahitelezés és annak forintra konvertálása. Rontott viszont a különadó a közműcégeknél. A víziközmű-cégek infrastrukturális fejlesztései elmaradtak, mert veszteségessé váltak. Nem szabad annyit elvonni tőlük, hogy ne tudjanak fejleszteni. A másik tényleg jó döntésük a növekedésihitel-program bevezetése volt. A rendszerváltás után 20-30 éven keresztül a kormányok hatalmas kedvezményeket, támogatásokat adtak a multiknak, és nem figyeltek a magyar hazai kis- és középvállalkozásokra. Ráadásul hagyták, hogy csak a vállalhatatlanul magas piaci kamatszinten jussanak vállalati hitelhez. Az idő tájt tartósan 7 százalékos reálkülönbözet volt a magyar vállalatok és a nyugati versenytársak hiteleinek kamata között. A legkockázatosabb magyar cégek pedig csak 17-18 százalékos kamat mellett tudtak hitelhez jutni. Igaz, hogy az infláció is 4-5, sőt 6 százalék is volt.

Nem volt olyan iparág, amely ilyen kamatteher mellett nyereségesen tudott volna termelni.

Hogy képzelték azt a kormányzatok húsz éven keresztül, hogy egy hétszázalékos reál vállalati kamatkülönbözetet a hazai gazdaság – amiről mindenki tudta, milyen harmatgyenge – el tud viselni? Nem meglepő, hogy csődbe ment a cégek többsége. Matolcsy György jegybankelnök elérte, hogy a rendszerváltás óta először rendelkezésre áll a tőke megfelelő áron. A hazai tulajdonú gazdaságban az olcsó tőke biztosított, 2-2,5 százalékos kamatra fel lehet venni a vállalati hiteleket. Ez már versenyképes kamat Nyugat-Európához képest is, annak ellenére, hogy nem vagyunk az eurózónában. A két legfontosabb termelési tényezőből – ami a tőke és a munkaerő – a tőke tehát megvan.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem kisebb mértékben függ a kreativitás fejlesztését elsődleges célnak tekintő oktatási rendszer felé .fordulástól, mint pl. az intézményesített, megfelelő fogadókészségtől az iparban, társadalomban.

Mitől volr kreatív a Déry-Bláthy-Zipernovszky, vagy Edison Alva Tamás vagy Tesla?

Gondolom kaptak a középiskolában, egyetemen jó elméleti alapokat és erre állt az agyuk, a társadalom pedig FOGADÓKÉSZ volt, akiben látszott az értelem, az kapott lehetőséget, ami leginkább pénz és idő, h. az ötleteit gyakorlatba átültesse.

Legendák keringtek arról, h. a szociban, ami 45 év, mennyire nem lehetett újat hozni, föggetlenül, h. mennyire volt értelmes, a következő 20 év meg, mint tudjuk, sem az értelmes ötletek fogadására alakalmas világ alakulásáról szólt.

Az alapvető probléma, amit az tűpontosan jelez, h. a fiatalok nagy része számára elsődleges cél a reál tárgyaktól való megszabadulás a felsőoktatásban, h. ezeket a tárgyakat feltehetően rossz tankönyvekből, nem jól fölkészült, nem igazán ambíciózus pedagógusok oktatják országos méretekben az általános és középiskolákban.

Ebben kéne jó irányba fordulni. Megfelelő elméleti alapok nélkül nem fog menni.

Egyébként talán meg kéne nézni, miből, hogyan tanítanak akár Japánban vagy Szingapúrban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés