Migrációs fiatalító kúra?

A kényelmetlen igazság a migrációról

2017. december 20. 0:54

Robert Skidelsky
Project Syndicate
A migrációs fiatalító kúra a végtelenségig tart.

A régi közgazdaságtan szerint a migráció előnyös, de nagyot téved

A neves brit gazdaságtörténész, Robert Skidelsky szerint a hagyományos közgazdasági elmélet a migrációval kapcsolatban nagyot téved, nem is egy helyen. Az elmélet azt állítja, hogy a bevándorlás csökkenti a béreket, ami megnöveli a vállalatok profitját. Ez azért jó, mert a cégek emiatt többet ruháznak be, ez pedig végül több munkahelyet teremt. Ha minden feltétel teljesül, végül a bérek csökkenése is megáll. A migrációnak köszönhetően hosszabb távon egy nagyobb népesség élvezheti ugyanazt az életszínvonalat, amit a korábbi, kisebb népesség is élvezhetett. Az elmélet szerint legalábbis. 

Skidelsky hivatkozik a cambridge-i közgazdász, Robert Rowthorn új tanulmányára. Ebben Rowthorn leírja, hogy a migráció átmeneti negatív hatásai nem ideiglenesek, a bércsökkenés akár tíz évig is elhúzódhat. A pozitív hatások pedig csak akkor érvényesülhetnének, ha nem jönne semmiféle gazdasági válság, ami kapitalista gazdaságokban ugye kevésbé valószínű. De még ha nem is jönne válság, a folyamatos bevándorlás hatására a munkakereslet folyamatosan a munkakínálat mögött kullogna: mindig többen akarnának dolgozni, mint amennyien tudnak. Talán túlzás, hogy a bevándorlók elveszik a munkát és lenyomják a béreket, de nem mindig tévedés – írja ugyanis Rowthorn.

A második közkeletű tévedés, hogy a migráció majd jót tesz a közpénzügyeknek, hiszen fiatal, tettrekész adófizetőket importálunk saját gazdaságunkba.

A migrációs fiatalító kúra a végtelenségig tart

– véli a cambridge-i közgazdász. Ha ugyanis a migránsok beáramlása leáll, a népesség korszerkezete idővel visszatér az eredeti állapotába és követi a korábbi fenntarthatatlan pályáját. A kutató szerint a nyugdíjkorhatár emelése is jobb, mint a migránsok általi fiatalítás hamis reménye. A migráció által ugyanis csak úgy tud fenntarthatóan fiatalodni a társadalom, ha a beáramlás sosem ér véget. 

A gazdasági hatása bizonytalan, a kulturális költsége nagy lehet

Ezért Skidelsky szerint a migrációval kapcsolatos gazdasági érvek nem meggyőzőek. Ha viszont a gazdasági hatást nehéz felmérni, akkor más szempontok alapján kell döntenünk. Ilyen lehet a társadalmi hatás: a társadalmi sokszínűségnek bizonyos mértékig lehetnek előnyei, de a társadalmi kohézió elvesztésének is lehetnek hátrányai.

Hivatkozik David Goodhartra, aki nem foglalkozik azzal, hogy a sokszínűség morálisan jó, vagy rossz. Egyszerűen azt veszi figyelembe, hogy az emberek általában a hozzájuk hasonlóakkal akarnak együtt élni, ezt a politikusoknak pedig szerinte tiszteletben kell tartaniuk.

Goodhart szerint a liberálisok azért ellenzik a migrációs korlátokat, mert a társadalomról individualista szemszögből gondolkodnak. Tegyük hozzá, hogy sokáig a közgazdaságtan is egyszerűen atomisztikus egyének halmazaként képzelte el a társadalmat, család, identitás, kultúra, kötődések és hálózatok nélkül. Mivel e szempontokat nem értik meg a társadalomképükből eredően, a liberálisok a migrációval szembeni idegenkedést irracionálisnak és rasszistának bélyegzik. Ha ugyanis a társadalom valóban egyének kapcsolatok nélküli puszta halmaza, akkor az integráció problémája valójában nem is létezik. Nincs társadalom, tehát nincs hova integrálódni.

Viszont ha a bevándorlók nem tesznek erőfeszítést a beilleszkedésre, akkor a bennszülöttek számára is nehéz lesz őket a saját, „elképzelt közösségük” tagjaként elfogadni.

Skidelsky szerint ebből az következik, hogy a migránsok túl gyors beáramlása a szolidaritás kötelékeit és a jóléti állam alapjait is meggyengíti.

A gazdasági liberálisok a nemzeti határokat a globális piacok integrációjának irracionális akadályainak tartják. Ezek az akadályok szerintük az emberiség globális integrációját akadályozzák.

De létrehozhatunk új közösségeket egyszerűen a piacok és a politika eszközeivel? – teszi fel a kérdést Skidelsky.
 

(Címlapkép: afrikai bevándorlók tüntetnek Rómában 2017. december 16-án. MTI/EPA/Massimo Percossi)

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 48 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kisebbségbe kerül pár évtized alatt a kereszténység. Aztán elnyomás alá kerül, aztán nyomokban lesz felfedezhető. Nézz körül, erre számtalan példa van.

A migrációval úgy vagyunk, mint a keserű barackmaggal, egy-kettőt még megehetünk abból, de nagyobb mennyiség halálos.

Diversity and trust within communities

In recent years, Putnam has been engaged in a comprehensive study of the relationship between trust within communities and their ethnic diversity. His conclusion based on over 40 cases and 30,000 people within the United States is that, other things being equal, more diversity in a community is associated with less trust both between and within ethnic groups. Although limited to American data, it puts into question both the contact hypothesis and conflict theory in inter-ethnic relations. According to conflict theory, distrust between the ethnic groups will rise with diversity, but not within a group. In contrast, contact theory proposes that distrust will decline as members of different ethnic groups get to know and interact with each other. Putnam describes people of all races, sex, socioeconomic statuses, and ages as "hunkering down," avoiding engagement with their local community—both among different ethnic groups and within their own ethnic group. Even when controlling for income inequality and crime rates, two factors which conflict theory states should be the prime causal factors in declining inter-ethnic group trust, more diversity is still associated with less communal trust.

Lowered trust in areas with high diversity is also associated with:

Lower confidence in local government, local leaders and the local news media.
Lower political efficacy – that is, confidence in one's own influence.
Lower frequency of registering to vote, but more interest and knowledge about politics and more participation in protest marches and social reform groups.
Higher political advocacy, but lower expectations that it will bring about a desirable result.
Less expectation that others will cooperate to solve dilemmas of collective action (e.g., voluntary conservation to ease a water or energy shortage).
Less likelihood of working on a community project.
Less likelihood of giving to charity or volunteering.
Fewer close friends and confidants.
Less happiness and lower perceived quality of life.
More time spent watching television and more agreement that "television is my most important form of entertainment".

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés