A 19. századi iparosok úgy berúgták a svéd gazdaság motorját, hogy abban nem volt köszönet

2017. december 19. 23:13

Mennyire fontosak a politikai szabályok és intézmények a gazdasági növekedésben? Egy kutatás szerint az 1862-es svéd választójogi reform kiterjesztette a gyáros-ipari tulajdonos csoportok befolyását, így érdekeiknek megfelelő döntések meghozatalát tudták elérni. Ez növekvő pályára állította a gazdaságot, bár a dolgozók helyzetét kezdetben még rontotta is.

2017. december 19. 23:13
null

A növekedés titka: a politikai részvétel

Svédország a 19. század elején rendkívül szegény ország volt, de a század végétől létrejöttek a növekedés alapjai. A század elején még a földbirtokosoké volt a politikai hatalom, más csoportok a politikai irányítást alig befolyásolhatták. Azonban a nyolcvanas években egy központilag irányított alkotmányos reform megváltoztatta a választójogi szabályokat: ennek lényege az volt, hogy a szavazati jogok alapja immár a földtulajdon nagysága helyett az adófizetés mértéke lett. Mivel a választási szabályok már figyelembe vették a valós gazdasági teljesítményt, az iparosok politikai hatalma megnőtt.

A tőketulajdonosok az új játékszabályoknak köszönhetően egyes régiókban kifejezetten nagy hatalomra tettek szert, ez pedig átalakította a gazdaságot. Befolyásukat latba vetették azért, hogy több, új vasútvonal épüljön. Ez végül nem csak az ő termékeik szállítását tette könnyűvé, hanem a kereskedelem és az általános jólét emelkedését is beindította. A hatás jelentős: a tőketulajdonosok szavazati részesedésének tíz százalékpontos emelkedése átlagosan 15-17 százalékkal növelte annak a valószínűségét, hogy helyi vasútvonal létesüljön egy térségben.

Saját maguknak akartak jót, de az ország is fejlődésnek indult

A tőketulajdonosok hatalomszerzésének persze árnyoldala is volt:

ott, ahol az iparos csoportok hatalmat szereztek, az oktatásra és a szegények segélyeire költött összegek kimutathatóan csökkentek.

A vasúti beruházások és a fizikai infrastruktúra építése kiszorította a humántőkébe való beruházást e kezdeti időszakban. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen a későbbi fejlődés és a humántőke felhalmozása sem mehetett volna végbe a legalapvetőbb fizikai infrastruktúra nélkül. Azt ugyanakkor, hogy a korai iparosodás milyen súlyos hatásokkal járt, jól szemlélteti, hogy ott, ahol az iparosok hatalma nőtt, a halálozási ráták növekedésnek indultak, szemben a földbirtokosok által dominált térségekkel.

Bár azokon a területeken, ahol a földbirtokos arisztokrácia maradt a legfőbb politikai tényező, továbbra is sikeresen akadályoztak meg több új innovációt, a többi iparosodó régióban egyre több ember kezdett a iparban dolgozni, amelynek a termelékenysége is növekedésnek indult a bérekkel együtt. 

Az érdekek szerencsés együttállása nagyot lendített a svéd gazdaságon a 19. században. A tőketulajdonosok nem az ország gazdasági növekedésének hosszú távú célját, hanem saját boldogulásukat tartották szem előtt, amikor lobbizni kezdtek azért, hogy az állam inkább vasútra költsön oktatás helyett. Ebben az esetben a tőketulajdonosok önérdekei és a társadalom hosszú távú érdekei egybeestek, előbbi tudta nélkül is szolgálta az utóbbit. Azonban nincs ez mindig így, az önérdek nem minden esetben szolgálja a közérdeket.

 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ultima Ratio
2018. február 12. 11:14
" A realitás tehát az, hogy nálunk (legalábbis Mo.-n és Csehszlovákiában) jóval magasabb volt a GDP, mint nyugaton." ::DDDDDDDDDDDDDDDDD Nem csoda, hogy szerinted Magyarország most is jobban teljesít. Kádárista fideszes, ejj de szép is ez, a kör bezárult, mondtam én :DDD
KannibálTatárÚr
2017. december 20. 21:22
Te felülsz a propagandának. A rendszarváltás előtt az volt az elfogadottb gazdasági nézet, hogy a szoci államokban 1/8-a GDP, mint a fejlett nyugaton. A rendszarváltás után aztán hirtelen felmentünk a nyugati GDP 60 %-ára. Miközben a volt szoci államok teljesítménye a harmadáran csökkent. A realitás tehát az, hogy nálunk (legalábbis Mo.-n és Csehszlovákiában) jóval magasabb volt a GDP, mint nyugaton. Ha az 1/3 60 %, az egész 180. Ezt pl. a lakásépítésből is láthatjuk: Szlovákiában 32-35 ezerről 6-7 ezerre csökkent az évente megépített új lakások száma. Megjegyzem, hogy a nemzeti jövedelem alapján még nagyobb volt a különbség a szocik javára. Márpedig az a döntő. (A nyugatiak ezért is mentek át a szélhámossági GDP-re).
brekker
2017. december 20. 21:21
De pont az van a cikkben, hogy a svédeknél se volt másképp. Nem lehet, hogy miután éppen termőre fordultak volna ezek a beruházások, akkor eladtuk őket bagóért? Persze kellett előtte Fekete elvtárs zseniális hitelfelvételi árfolyampolitikája, amikor Kádár-kori devizahitelesként folyton eltalálta a nagy eszével, hogy a legkisebb kamatú devizában kell eladósodni, ami aztán hirtelen duplájára erősödött, és legalább kétszer eljátszhatta ezt a "szocializmus sztárbankára". Ezt az interjüt kötelező érettségi tantárgyként adnám: Magánbeszélgetés - Juszt László - Fekete János 2006 https://www.youtube.com/watch?v=px3Um94FNnU
KannibálTatárÚr
2017. december 20. 21:20
A szoci országok a 2. vh. után sokkal nagyobb részt fordítottak beruházásra, mint a kapitalisták. Ez az életszinvonal rovására történt. Meg is utáltatták a szocit az akkori vezetői. Hiába volt a 70-es években már magas a jövedelem és kisebb a munkával való megterhelés, azaz kevésbé intenzív a munka.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik