Ez az igazi elsüllyedt költség: csaknem egyheti bért buktak a brit alkalmazottak a Brexit-sokk miatt

2017. november 20. 20:54

Londoni pénzügyi elemzők számításai szerint a brit EU-tagsági népszavazás sokkjához közvetlenül köthető fontgyengülés és az ebből eredő inflációs gyorsulás reálbér-eróziós hatása máris csaknem egyheti munkabértől fosztotta meg az átlagos brit alkalmazottat.

A brit EU-tagságról tavaly júniusban tartott népszavazáson a résztvevők szűk, 51,9 százalékos többsége a kilépésre voksolt (az okokról olvassa el friss interjúnkat). A neves londoni közgazdasági egyetem, a London School of Economics gazdaságkutató intézete – Centre for Economic Performance (CEP) – ezért most arra volt kíváncsi, hogy miként hatott a brexit az átlagos dolgozók jövedelmeire. Az intézet által hétfőn ismertetett tanulmány különböző modellszámításokkal kimutatta, hogy a tavalyi referendum váratlan piaci és reálgazdasági sokkja – főleg a font hirtelen gyengülése – a népszavazás utáni egy évben, 2017 júniusáig 1,7 százalékpontnyi halmozott inflációs gyorsulást eredményezett ahhoz az ütemhez képest, amely e sokk nélkül ugyanezen időszakban várható lett volna.

A tanulmány szerint – amelynek kutatómunkáját a The UK in a Changing Europe (Az Egyesült Királyság a változó Európában) nevű, elsősorban az Európai Unió és Nagy-Britannia kapcsolatrendszerének kutatására szakosodott londoni intézet finanszírozta – ebből az következik, hogy 2017 júniusában a brit alkalmazotti reálbérek átlagosan 1,7 százalékkal alacsonyabbak voltak annál szintnél, amelyet a Brexit-népszavazás sokkjához köthető pótlólagos infláció nélkül addig elérhettek volna.

A Centre for Economic Performance szakértőinek kalkulációja alapján ez egyenértékű azzal, mintha az átlagos brit alkalmazott éves fizetése 448 fonttal (csaknem 160 ezer forinttal) csökkent volna. A CEP számításai szerint ez majdnem egy teljes munkahét – pontosan 4,4 munkanap – átlagos bérezésének megfelelő veszteség minden egyes alkalmazott esetében. Tegyük hozzá, hogy a brit dolgozók átlagos reálbére egyébként is nagyon hosszú ideje stagnál. A tanulmány úgy véli – hacsak a brit EU-tagság megszűnésének nem lesz valamilyen mechanizmus alapján jövőbeni reálbéremelő hatása –, hogy ez a veszteség nem pótolható. A kutatóintézet közgazdászai szerint ez a hatásmechanizmus elsősorban az import drágulása révén érvényesül.

A Centre for Economic Performance számításai alapján az inflációs kosár egyes termékcsoportjain belüli importhányad minden 10 százalékpontnyi emelkedése 0,71 százalékponttal emelte az inflációs ütemet a brit EU-tagságról tartott tavaly júniusi népszavazás utáni egy évben. A teljes kosárra számolt tizenkét havi brit infláció meredeken gyorsult a referendum óta: tavaly júniusban 0,4 százalékos, idén októberben 3 százalékos éves inflációt mértek Nagy-Britanniában.

A Bank of England november elején, tíz év után először felemelte alapkamatát, 0,25 százalékponttal 0,50 százalékra növelve az irányadó rátát. A brit jegybank indoklása szerint a következő években elfogy a brit gazdaságban még meglévő csekély kapacitástöbblet is, és ennek hatására valószínűleg erősödni fog a hazai eredetű inflációs nyomás. A brit kormány által a Bank of England számára előírt éves inflációs cél 2 százalék.

(MTI nyomán)

A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/30950