A főáramú közgazdászok tisztára mosták a kommunizmus bűneit

2017. november 11. 14:46

Daniel J. Mitchell
mises.org
Nincs mentség semmilyen gondolkodó lény számára – különösen ha az egy közgazdász – az elvénült kommunista gazdasági modell felmagasztalásáért.

„Nem fogom elítélni azokat a közgazdászokat, akik a húszas és harmincas években szimpatizáltak a központi tervezéssel. Szörnyen nagyot tévedtek, de ez még azelőtt volt, mielőtt az osztrák közgazdaságtani iskola győzedelmeskedett a »szocialista kalkulációs vitában«. 

Még azoknak a közgazdászoknak is megbocsátunk a hibás gondolkodásukért, akik a második világháború utáni első néhány évtizedben szimpatizáltak a kommunizmussal. Végtére is, talán csak naivak voltak akikor vakon elfogadták a Szovjetunió által felöklendezett hivatalos statisztikákat (épp úgy, ahogy szerintem azok is túl hiszékenyek, akik manapság elfogadják a pekingi statisztikákat).

De nincs mentség semmilyen gondolkodó lény számára – különösen ha az egy közgazdász – aki az elvénült kommunista gazdasági modellt még a nyolcvanas években is felmagasztalta.

Mégis néhány prominens közgazdász bűnös volt a kommunizmus bűneinek tisztára mosásában. Elítéltem Paul Samuelson-t két éve (bár csak egy rövid utószóban) amiért végtelenül optimistán értékelte a szovjet gazdaságot. Semmiféle mentség nincs arra, amikor azt írta, hogy »... a szovjet gazdaság bizonyíték arra, hogy a szocialista tervgazdaság képes működni, sőt virágozni is.« 

Különösen azért nincs, mert ezt röviddel a berlini fal leomlása előtt mondta. Ez a tudatlanság speciális esete.

De Samuelson nem az egyetlen akadémiai közgazdász volt, aki teljes badarságokat terjesztett.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez a cikkrészlet így értelmezhetetlen.(Összemossa a tervutasításos rendszert a gazdaságtervezéssel, amelynek igenis van létjogosultsága.)

A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.

Hány millió hulla kell egy közgazdásznak, hogy valós ítéletet alkothasson?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés