Halálos fenyegetést kapott a professzor, aki szerint a gyarmatosítás nem feltétlenül rossz
Amikor a tudományos eredmény nem korrekt politikailag
Napjaink politikai és társadalmi hangulatában megvédeni a gyarmatosítást egyet jelent a baj keresésével. Ez történt Bruce Gilley professzorral, aki a Portland State University kutatójaként publikálta legújabb vitaindító írását a Third World Quarterly lapban. Ebben saját nézőpontját kifejtve érvelt amellett, hogy a nyugati gazdag országok gyarmatosító törekvései több szempontból jót tettek a fejletlen világgal: létrehozták a nyugati intézményeket, kormányzási formákat és infrastruktúrát.
Szerinte azok az országok sokkal sikeresebbek lettek, amelyek gyarmatosítás-ellenes nacionalista ideológiák helyett felhasználták a gyarmati örökséget és építettek arra, továbbfejlesztve azt. Így a régi ortodoxiát, miszerint a gyarmatosítás rossz, meg kellene haladnunk, sőt, a kudarcos országoknak érdemes lenne újbóli részleges gyarmatosítással a gazdag országokhoz kötődni. Ez egyébként nem egyedi álláspont, a Makronómon is megjelent egy korábbi elemzés, amely hasonló eredményre jut.
A tudomány meghátrál
Az eredmény meglepő volt, hiszen az akadémiai reakciók hangját az internetes petíciók sora nyomta el, amelyek a folyóirat szerkesztőjének felmondását követelték. A cikkel kapcsolatos egyet nem értés miatt
Egyre többen kezdték követelni Gilley professzor lemondását, doktori fokozatának elvételét. Nem csak az irodája előtt szerveztek tüntetést diákok, de még halálos fenyegetők is hívogatni kezdték. A páratlan agresszió miatt a folyóirat végül meghátrált, a szeptember 8-án feltöltött vitaindító cikk pedig már nem érhető el, helyette az alábbi szöveg olvasható a folyóirat honlapján.
A cikk törléséről Noam Chomsky, a lap gyarmatosítást szintén elítélő szerkesztője úgy nyilatkozott, hogy nagyon veszélyes ajtókat nyit meg. Az esetet feldolgozó blog szerint a vélemények cenzúrája nem elfogadható. Ha pedig Gilley Szingapúr valós példájával alá tudja támasztani álláspontját, akkor erre fenyegetések helyett egy hasonló, vagy még színvonalasabb tanulmánnyal érdemes válaszolni – vélte a professzor.
A véleménydiktatúra a szabad vitát és a társadalmi fejlődést is megakadályozza. A Portland State University kutatója és a folyóirat szerkesztője félelemből nem publikálja az írást, még érdekesebb azonban az akadémiai világ hallgatása. Hiszen
ez pedig életreszóló megbélyegzést jelent.
A Gilley mögötti támadások egyik fő szervezője a források szerint szintén egyetemi professzor, Farhana Sultana, a Syracuse University oktatója lehetett, aki a közösségi médiában maga buzdította az egyetemi hallgatókat tüntetésekre. Sultana körleveleket is írt az akadémiai világban, hangsúlyozva, hogy Gilley az etnikai tisztogatást igyekszik tudományosan igazolni.
A történetet bemutató Andy Ngo, a Portlandi Egyetem hallgatója azonban nem találta bizonyítékát, hogy Gilley, a korábbi Hong Kong-i tudósító, a Wall Street Journal külső publicistája szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkezne.
Összesen 21 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Miért fenyegetőznek ezek a békés egyenlőségvédők? Attól tartanak, hogy véletlenül igaza van a profnak?
Szóval Farhana Sultana gyűlöletet szított, és mozgalmat szervezett más véleményének az elfojtására, és ugyanott folytathatja, ahol abbahagyta, retorziók nélkül.
Nem így látszik, de szerintem a véleményterror végéhez közeledünk, egyre erőteljesebb módszerekhez kénytelenek folyamodni, mert a régiek már nem hatásosak - a durva módszerek pedig egyre erősebb ellenreakciókat szülnek.
Zimbabwe jelenleg olyan programot indított, melynek keretében próbálják az elüldözött fehér farmereket visszacsalogatni. Mert a rhodéziai fehér uralom alatt Afrika bőségkosa volt az ország, most meg hogy a 4000 fehér farmból olyan háromszáz maradt, megint éhezések jelzik, hogy mit jelent a humán tőke.
Mert a gyarmatosításnak ez volt a lényege: a gazdaságot mozgatni képes hiányzó képességes elitet pótolta a kognitív sivatagban...
Ha valakit érdekelne a törölt cikk:
http://fooddeserts.org/images/..
James Dewey Watson amerikai molekuláris biológus. 1953-ban Francis Crickkel és Maurice Wilkinsszel közösen meghatározták a DNS kettős spirál-szerkezetét, ezért 1962-ben mindhárman fiziológiai NOBEL-DÍJBAN RÉSZESÜLTEK.
1968-tól a Cold Spring Harbor Laboratory kutatóközpont igazgatói székét töltötte be. 1994-től tíz éven át az intézmény elnökeként, utána kancellárjaként tevékenykedett. 2007-ben
RASSZISTA NYILATKOZATA MIATT FELFÜGGESZTETTÉK A NOBEL-DÍJAS TUDÓST.
Arról értekezett a neves tudós, hogy egész szociálpolitikánk azon alapszik, hogy az ő intelligenciájuk (mármint az afroamerikaiaké) azonos a miénkkel, ámde ezt minden mérés cáfolja, továbbá hiába reménykedünk abban, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, hiszen bárki, akinek volt már dolga fekete alkalmazottal, megmondhatja: hiszen ez nem igaz. Mindebből persze botrány kerekedett, s a prof. ugyan visszakozott, de ez nem segített rajta.
Watson már ezt megelőzően sem rejtette véka alá, hogy vonzódik a humán fajnemesítés, az eugenika nemes hagyományaihoz: többször nyilatkozott arról is, hogy a butaság genetikai mérnöki eszközökkel kiküszöbölhető, mi több, az emberiség sík hülye alsó decilisét ily módon sikerrel lehetne gyógyítani.
A téma más vetülete is felkeltette a "reneszánsz" tudós érdeklődését: egy 2000-es előadása során kifejtette, hogy a sötétebb bőrű emberek libidója tendenciózusan erősebb, s ennek oka, hogy a pigmentációért felelős melanin felerősíti a szexuális késztetést.
EZÉRT VANNAK ÖNÖKNEK LATIN SZERETŐIK
- fordult hallgatóságához, majd humorát is megcsillantva hozzátette:
MÉG SENKI SEM HALLOTT ANGOL SZERETŐRŐL, CSAK ANGOL BETEGRŐL.
Philip Rushton, a pszichológusból lett önjelölt fajkutató és sztárszerző a Rolling Stone-nak adott interjújában sokkal nyersebben fogalmazott:
"TÖBB AGY VAGY TÖBB PÉNISZ. MINDENED NEM LEHET EGYSZERRE."
Írod: "A kommunisták ugyanígy hallgattatták, lehetetlenítették el és tették tönkre azokat a személyeket és közösségeket, akik, amik intellektuálisan vitába tudtak volna velük szállni "
Mostanra a liberális ideológia olyan korccsá fajzott, amely joggal minősíthető a társadalomtudományokban és már némely természettudományban is a jelenkor liszenkoizmusának.
Aki akár csak részkérdésekben is felszólal ellene, az olyan rágalomkampánnyal és egzisztenciális ellehetetlenítéssel néz szembe, amely csak az ötvenes évek őrjöngéseihez vagy a kínai kulturális forradalom elmebajához hasonlítható.
Liszenko élete és munkássága uralta a szovjet genetikai tudományt.
A liszenkóizmus a szovjet tudomány kegyetlen, megtorló jellegű ága lett, akiknek ellenvéleménye volt, azok könnyen a Gulagon végezhették.
A „Szocialista Mezőgazdaság” szakfolyóirat egyik 1934-es számában Liszenko „ellenséges tevékenység”-gel vádolta N. M. Tulajkovot. Tulajkovot hamarosan agyonlőtték.
Liszenko támadta Charles Darwin nézeteit a természetes szelekcióról.
Liszenko kritikusai 1929-től politikai cenzúrával és fizikai megtorlással néztek szembe.
Liszenko a Szovjet Agrártudományi Akadémia vezetőjeként felelős lett azért, hogy megakadályozza a „kártékony elméletek”, és különösen a „weismannista-mendelista-morganista” nézetek terjedését a szovjet tudósok körében.
Ennek keretében tudósok százait rúgták ki, börtönözték be vagy végezték ki, és a mendeli genetikát felszámolták a Szovjetunióban.
A korszak legnagyobb szovjet növénynemesítője, Nyikolaj Vavilov, aki korábban Lenin személyes pártfogoltja, majd az Agrártudományok Lenin Akadémiájának elnöke volt, a vernalizációval kapcsolatos kételkedésének adott hangot.
Évekkel később Vavilov éhen halt egy szovjet börtönben.
Bejelentkezés