Szólásszabadság

Halálos fenyegetést kapott a professzor, aki szerint a gyarmatosítás nem feltétlenül rossz

2017. november 6. 14:58
Bruce Gilley professzor vitaindító írást közölt arról, hogy a nyugati gyarmatosítás több fejlődő országnak is előnyös lehetett. Véleményét törölni kellett az internetről, mert támadói szerint megsértette a szólásszabadság alapelveit. Az ellene szerveződő mozgalmat pedig szintén egy egyetemi professzor vezette.

Amikor a tudományos eredmény nem korrekt politikailag

Napjaink politikai és társadalmi hangulatában megvédeni a gyarmatosítást egyet jelent a baj keresésével. Ez történt Bruce Gilley professzorral, aki a Portland State University kutatójaként publikálta legújabb vitaindító írását a Third World Quarterly lapban. Ebben saját nézőpontját kifejtve érvelt amellett, hogy a nyugati gazdag országok gyarmatosító törekvései több szempontból jót tettek a fejletlen világgal: létrehozták a nyugati intézményeket, kormányzási formákat és infrastruktúrát.

Szerinte azok az országok sokkal sikeresebbek lettek, amelyek gyarmatosítás-ellenes nacionalista ideológiák helyett felhasználták a gyarmati örökséget és építettek arra, továbbfejlesztve azt. Így a régi ortodoxiát, miszerint a gyarmatosítás rossz, meg kellene haladnunk, sőt, a kudarcos országoknak érdemes lenne újbóli részleges gyarmatosítással a gazdag országokhoz kötődni. Ez egyébként nem egyedi álláspont, a Makronómon is megjelent egy korábbi elemzés, amely hasonló eredményre jut.

A tudomány meghátrál

Az eredmény meglepő volt, hiszen az akadémiai reakciók hangját az internetes petíciók sora nyomta el, amelyek a folyóirat szerkesztőjének felmondását követelték. A cikkel kapcsolatos egyet nem értés miatt

tizenöt szerkesztő le is mondott, arra hivatkozva, hogy Gilley „fájdalmat okozott”, ezzel megsértve a szólásszabadság alapvető elvét.

Egyre többen kezdték követelni Gilley professzor lemondását, doktori fokozatának elvételét. Nem csak az irodája előtt szerveztek tüntetést diákok, de még halálos fenyegetők is hívogatni kezdték. A páratlan agresszió miatt a folyóirat végül meghátrált, a szeptember 8-án feltöltött vitaindító cikk pedig már nem érhető el, helyette az alábbi szöveg olvasható a folyóirat honlapján.

A cikk törléséről Noam Chomsky, a lap gyarmatosítást szintén elítélő szerkesztője úgy nyilatkozott, hogy nagyon veszélyes ajtókat nyit meg. Az esetet feldolgozó blog szerint a vélemények cenzúrája nem elfogadható. Ha pedig Gilley Szingapúr valós példájával alá tudja támasztani álláspontját, akkor erre fenyegetések helyett egy hasonló, vagy még színvonalasabb tanulmánnyal érdemes válaszolni – vélte a professzor.

A véleménydiktatúra a szabad vitát és a társadalmi fejlődést is megakadályozza. A Portland State University kutatója és a folyóirat szerkesztője félelemből nem publikálja az írást, még érdekesebb azonban az akadémiai világ hallgatása. Hiszen

a többi professzor szintén fél, attól, hogy a divatos progresszív akadémiai baloldal rasszistának, vagy a gyarmatosítás hívének tartja majd őket,

ez pedig életreszóló megbélyegzést jelent.

A Gilley mögötti támadások egyik fő szervezője a források szerint szintén egyetemi professzor, Farhana Sultana, a Syracuse University oktatója lehetett, aki a közösségi médiában maga buzdította az egyetemi hallgatókat tüntetésekre. Sultana körleveleket is írt az akadémiai világban, hangsúlyozva, hogy Gilley az etnikai tisztogatást igyekszik tudományosan igazolni.

A történetet bemutató Andy Ngo, a Portlandi Egyetem hallgatója azonban nem találta bizonyítékát, hogy Gilley, a korábbi Hong Kong-i tudósító, a Wall Street Journal külső publicistája szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkezne.

 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Miért fenyegetőznek ezek a békés egyenlőségvédők? Attól tartanak, hogy véletlenül igaza van a profnak?

Szóval Farhana Sultana gyűlöletet szított, és mozgalmat szervezett más véleményének az elfojtására, és ugyanott folytathatja, ahol abbahagyta, retorziók nélkül.
Nem így látszik, de szerintem a véleményterror végéhez közeledünk, egyre erőteljesebb módszerekhez kénytelenek folyamodni, mert a régiek már nem hatásosak - a durva módszerek pedig egyre erősebb ellenreakciókat szülnek.

Zimbabwe jelenleg olyan programot indított, melynek keretében próbálják az elüldözött fehér farmereket visszacsalogatni. Mert a rhodéziai fehér uralom alatt Afrika bőségkosa volt az ország, most meg hogy a 4000 fehér farmból olyan háromszáz maradt, megint éhezések jelzik, hogy mit jelent a humán tőke.
Mert a gyarmatosításnak ez volt a lényege: a gazdaságot mozgatni képes hiányzó képességes elitet pótolta a kognitív sivatagban...

Ha valakit érdekelne a törölt cikk:
http://fooddeserts.org/images/..

James Dewey Watson amerikai molekuláris biológus. 1953-ban Francis Crickkel és Maurice Wilkinsszel közösen meghatározták a DNS kettős spirál-szerkezetét, ezért 1962-ben mindhárman fiziológiai NOBEL-DÍJBAN RÉSZESÜLTEK.

1968-tól a Cold Spring Harbor Laboratory kutatóközpont igazgatói székét töltötte be. 1994-től tíz éven át az intézmény elnökeként, utána kancellárjaként tevékenykedett. 2007-ben
RASSZISTA NYILATKOZATA MIATT FELFÜGGESZTETTÉK A NOBEL-DÍJAS TUDÓST.

Arról értekezett a neves tudós, hogy egész szociálpolitikánk azon alapszik, hogy az ő intelligenciájuk (mármint az afroamerikaiaké) azonos a miénkkel, ámde ezt minden mérés cáfolja, továbbá hiába reménykedünk abban, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, hiszen bárki, akinek volt már dolga fekete alkalmazottal, megmondhatja: hiszen ez nem igaz. Mindebből persze botrány kerekedett, s a prof. ugyan visszakozott, de ez nem segített rajta.

Watson már ezt megelőzően sem rejtette véka alá, hogy vonzódik a humán fajnemesítés, az eugenika nemes hagyományaihoz: többször nyilatkozott arról is, hogy a butaság genetikai mérnöki eszközökkel kiküszöbölhető, mi több, az emberiség sík hülye alsó decilisét ily módon sikerrel lehetne gyógyítani.

A téma más vetülete is felkeltette a "reneszánsz" tudós érdeklődését: egy 2000-es előadása során kifejtette, hogy a sötétebb bőrű emberek libidója tendenciózusan erősebb, s ennek oka, hogy a pigmentációért felelős melanin felerősíti a szexuális késztetést.
EZÉRT VANNAK ÖNÖKNEK LATIN SZERETŐIK

- fordult hallgatóságához, majd humorát is megcsillantva hozzátette:
MÉG SENKI SEM HALLOTT ANGOL SZERETŐRŐL, CSAK ANGOL BETEGRŐL.

Philip Rushton, a pszichológusból lett önjelölt fajkutató és sztárszerző a Rolling Stone-nak adott interjújában sokkal nyersebben fogalmazott:
"TÖBB AGY VAGY TÖBB PÉNISZ. MINDENED NEM LEHET EGYSZERRE."

Írod: "A kommunisták ugyanígy hallgattatták, lehetetlenítették el és tették tönkre azokat a személyeket és közösségeket, akik, amik intellektuálisan vitába tudtak volna velük szállni "

Mostanra a liberális ideológia olyan korccsá fajzott, amely joggal minősíthető a társadalomtudományokban és már némely természettudományban is a jelenkor liszenkoizmusának.

Aki akár csak részkérdésekben is felszólal ellene, az olyan rágalomkampánnyal és egzisztenciális ellehetetlenítéssel néz szembe, amely csak az ötvenes évek őrjöngéseihez vagy a kínai kulturális forradalom elmebajához hasonlítható.

Liszenko élete és munkássága uralta a szovjet genetikai tudományt.
A liszenkóizmus a szovjet tudomány kegyetlen, megtorló jellegű ága lett, akiknek ellenvéleménye volt, azok könnyen a Gulagon végezhették.

A „Szocialista Mezőgazdaság” szakfolyóirat egyik 1934-es számában Liszenko „ellenséges tevékenység”-gel vádolta N. M. Tulajkovot. Tulajkovot hamarosan agyonlőtték.
Liszenko támadta Charles Darwin nézeteit a természetes szelekcióról.

Liszenko kritikusai 1929-től politikai cenzúrával és fizikai megtorlással néztek szembe.
Liszenko a Szovjet Agrártudományi Akadémia vezetőjeként felelős lett azért, hogy megakadályozza a „kártékony elméletek”, és különösen a „weismannista-mendelista-morganista” nézetek terjedését a szovjet tudósok körében.
Ennek keretében tudósok százait rúgták ki, börtönözték be vagy végezték ki, és a mendeli genetikát felszámolták a Szovjetunióban.

A korszak legnagyobb szovjet növénynemesítője, Nyikolaj Vavilov, aki korábban Lenin személyes pártfogoltja, majd az Agrártudományok Lenin Akadémiájának elnöke volt, a vernalizációval kapcsolatos kételkedésének adott hangot.
Évekkel később Vavilov éhen halt egy szovjet börtönben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában