Fél év pihenés

A középkori parasztok több szabadságot kaptak, mint mi

2017. november 3. 15:41
A földműves nagyjából nyolc hét és fél év közötti szünidővel rendelkezett.

„A középkori földműves élete biztosan nem volt szórakozás. Életére az éhínségek, a betegségek és a háborúktól való félelem árnya vetült. Étkezése és személyi higiéniája sok kívánnivalót hagyott maga után. De annak ellenére, hogy ma szerencsétlen nyomorultként tekintünk rá, egy dolog miatt irigyelhetjük is, ez pedig a szabadideje.

A szántás és aratás nehéz munkának számított, de a földműves nagyjából nyolc hét és fél év közötti szünidővel rendelkezett. Az egyház, azért, hogy megelőzze a lakosság lázadozását, kikényszerítette a rendszeres, kötelező ünnepek megtartását. Az esküvők, a halotti búcsúk és a születések akár egy hetes sörözést is jelenthettek a jobbágynak, és amikor vándorló bűvészek vagy sportesemények érkeztek a városba, szintén kaphattak időt a szórakozásra. Munkaszüneti vasárnapok is voltak, és amikor a szántás és betakarítás időszaka véget ért, a jobbágynak bőven jutott szabadidő. A közgazdász Juliet Shor arra az eredményre jutott, hogy az olyan különösen magas bérek jellemezte időszakokban, mint a 14. századi Anglia, a földművesek nem dolgozhattak 150 napnál többet egy évben.

És a modern amerikai dolgozó? Miután ledolgozta az első évét, átlagosan nyolc napnyi vakációt kap.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Arról nem is beszélve, hogy közel sem fizettek annyi adót, mint manapság fizet egy átlagember.

Micsoda baromság...

Ez egy meglehetősen részletes összehasonlítás:

"Nézzük meg, hogy Magyarországon egy középkori, kora újkori átlagember vagy egy mai átlagember adózik-e többet!

Mai átlagembernek tekintsük egy átlagos fizetésű bérmunkást, alkalmazottat! Azt hiszem ezzel nem lehet különösen vitába szállni!

De kit tekintsünk XVI-XVIII. századi átlagembernek? A lakosság 80-85 %-a jobbágy volt, így nyilván jobbágyi sorsban élőt kell ilyennek tekintenünk.

Lássuk először is az átlagos jobbágyterheket!

1 forint éves adó egész jobbágytelkenként. Ez egy komoly összeg. Ennyi pénzt a XVIII. században egy napszámos 20 nap alatt keresett meg. Évi 300 munkanapot számítva, ez kb. egy személy jövedelmének 7 %-a.

Évi 50 nap robot a földesúr részére igásállattal vagy 100 nap igásállat nélkül. Egy évben átlagosan 300 munkanap volt akkoriban, így ez 17 % igásállattal vagy 33 % igásállat nélkül. Vegyük a kettő átlagát az egyszerűség kedvéért: 25 %.

Terményadó: 10 % az egyházközségnek, 10 % a földesúrnak.

Rendkívüli földesúri adók is léteztek, különböző kötelező ajándékok formájában. Ezek mérete változó volt. Vegyük ezeket durván 10 %-nak.

Összesen: 7 + 25 + 20 + 10 = 62 %

De ne feledjük azonban, hogy ez az adó nem személyenként került kifizetésre, hanem egész jobbágytelkenként. Feles teleknél a robot és a telekadó az egésztelkes adó fele volt, negyedes teleknél a negyede, stb. Ha pedig a jobbágynak nem volt jobbágytelke (ezeket nevezték zselléreknek), akkor nem fizették sem az egyforintos adót, sem a terményadót, sem a rendkívüli adókat, őket csak a robot terhelte. A jobbágytelek nélküli, csak házhellyel rendelkező jobbágyok (házas zsellérek) és a jobbágyság legszegényebb rétege, mely sem jobbágytelekkel, sem házhellyel nem rendelkezett (házatlan zsellérek) mennyit fizettek? Nos, számukra csak robot volt: a házas zsellérek számára évi 18 nap (tehát 6 % adóteher) robot, a házatlan zsellérek számára pedig évi 12 nap (tehát 4 % adóteher) robot.

Egy jobbágytelek mérete átlagosan 25 hold (kb. 13 hektár) volt. Ennél lehetett több rosszabb termőföldeken, s kevesebb jobb termőföldeken. A házhely mérete szinte egységesen 1 hold (kb. fél hektár) volt.

Milyen volt a jobbágyság rétegződése? Kb. a következő:

3-4 % egésztelkes,
6-7 % féltelkes,
20 % negyedtelkes,
30 % nyolcadtelkes,
40 % zsellér.
Azt hiszem, vehetjük bátran átlagembernek a nyolcadtelkes jobbágyot. Egy nyolcados jobbágytelek terhei tehát:

éves adó 13 krajcár, kb. az éves jövedelem 1 %-a,
robot: évi 7 nap igásállattal vagy 14 nap igásállat nélkül, ez kb. 3 vagy 6 %, vegyük az z egyszerűség kedvéért 5 %-nak,
terményadó: 10 % az egyházközségnek, 10 % a földesúrnak, összesen 20 %, ez független volt a telekmérettől,
rendkívüli földesúri adók, vegyük ezeket durván 10 %-nak.
Összesen: 1 + 5 + 20 + 10 = 36 %.

Ne felejtsünk el azonban valamit: ezt az adót nem a jobbágycsalád minden tagja fizette, hanem a jobbágycsalád együtt. A robot mérete nem személyre vonatkozott, hanem az egész családra együttesen. Így durván azt mondhatjuk, hogy egy akkori átlagember jövedelmének 25-30 %-át adózta le különböző formában, míg 70-75 % megmaradt neki.

Ezzel szemben a mai átlagteher 60-65 %. Minden megkeresett 1000 forintból 500-at elvon az állam különféle adók és járulékok formájában, s a megmaradt összegből még elvesz egynegyedet közvetett adók (ÁFA) jogcímén. Durván számítva kb. 60 %-ot vesztünk el adózás formájában.

A következtetés: a modern ember adóterhe pontosan a duplája a középkori, kora újkori ember adóterhéhez képest!"

https://maxval1967.wordpress.c..

Válaszok:
Csomorkany | 2017. november 3. 20:46

Nem azt írtam, hogy jobban éltek, hanem azt, hogy kevesebbet adóztak. Az is igaz viszont, hogy az adókért cserébe nem kaptak semmit.

Nem azt írtam, hogy jogok tekintetében jól álltak, csupán arra a hamis mítoszra utaltam, miszerint a középkorban embertelenül nagy adókkal terhelték az embereket. Mihez képest, ugye?

Az eredeti írásban ehhez az infóhoz mellékelve van ez a táblázat

Table 5. Average paid holidays and days of vacation and sick leave for full-time employees
https://www.bls.gov/news.relea..

Akkoriban állam sem létezett a mai értelemben, nemhogy efféle szolgáltatások.
Manapság különböző adózási modellek vannak. Az adó elviheti a jövedelem egyharmadát, felét, sőt egyes országokban akár a kétharmadát szinte. Kérdés, hogy hol milyen minőségű szolgáltatásokat kapnak ezért az adófizetők cserébe.

Van két fontos összefüggés:
A profit akkor nő, ha nő a kizsákmányolás.
Minden társadalmi rendszer akkor bomlik fel, amikor új éhesek lépnek a színre, a nép nevében.
Ezenkívül: Van elég ember, ráérnénk heti két napot dolgozni, jó szervezéssel, de ez nem tetszene a multiknak.
Végezetül: A gittegylet arra törekszik, hogy automatizáció legyen és az emberek létpénzen tengődjenek, amiért majd kapnak egy söntöt a karjukba és addig kapnak rajta infúziót, amíg meg nem betegszenek. Utána mennek a kemencébe.
Ki teremtette ezt meg:? Ez az eszement elit, amelyik mindig átrajzolja a tudományos tételeket. Most ezt bírták kiötleni.

Virradattól napnyugtáig.

"Az egyház....kikényszerítette a rendszeres, kötelező ünnepek megtartását." - inkább a parasztság talált szinte minden hétre egy megünneplendő szentet, hogy legalább a kötelező robotot vasárnapon kívül is elkerüljék.

Ha az 1 Ft az egész telkes jobbágy jövedelmének 7%-a, akkor a 13 krajcár a nyolcadtelkesnek biztosan nem 1%, mivel a nyolcadtelek és az egész telek éves jövedelme vélhetőleg nem ugyanakkora...

Ami biztosan jóval olcsóbb volt, azok a hadikiadások, ámbár említést érdemel, hogy egy kard és egy páncélzat az kb. egy csata, tehát utána új kellett.

Válaszok:
Csomorkany | 2017. november 3. 20:50

Izé, nézem, hogy az 1 Ft-ot a napszámmal veti össze. Hát, legyen, szerintem akkor sem korrekt az 1%...

Mondjuk az istállókban , az uraságok téli dorbézolásai a cselédeknek, parádés kocsisoknak , a takarmány megfelelő kezelése, az adminisztráció, mind, mind folyamatos munkát igényelt.
Vass Albertnek van ehhez egy jó könyve, ahol leírja a még nem pápásított magyar nemesség és a cselédség együttélését, amelyik akár ideálisnak is volt mondható. Később vérszemet kaptak az urak, meg volt hozzá az új ideológia. (Ha jól emlékszem, Kard és kasza a mű címe).

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés