A nagy babaharc − a Nyugat utolsó háborúja?

2017. március 16. 15:43

Hojdák Gergely
Mandiner
Csökken a népesség! Összeomlik a társadalombiztosítás! Nem lesz, aki eltartsa a nyugdíjasokat! A gazdaságban égető munkaerőhiány van! Jönnek a bevándorlók! És tényleg.

Hojdák Gergely írása

 

Itthon hivatalosan 2015 végén tört ki a nagy babaháború, amivel a magyar népesedéspolitika új korszakba lépett. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nehéz megmondani, ki tüzelt először. A vezényjelet kétségtelenül Kövér László szavai adták meg az év végi Fidesz-kongresszuson: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”.

A kijelentés a magyar nőtársadalom köreiben (különösen a generációs szakadék innenső oldalán) finoman szólva sem aratott osztatlan sikert. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy amikor a kérlelhetetlen házelnök két nappal később az Inforádiónak adott interjújában érvelő és többé-kevésbé „polkorrekt” módon nyilatkozott a népesedési helyzetről (bölcsen felmérve, hogy az ország közvéleménye nem csak 50 pluszos férfiakból áll), az a balliberális média ingerküszöböt egyszerűen nem érte el.

Kövér kapitány tehát, aki ugye nem ma kezdte a szakmát, minden bizonnyal tervszerűen indított frontális támadást az emancipációs „érzékenykedés” ellen, a Fidesz-kongresszuson a népesedéspolitika új korszakát hirdetve meg. Nála is nagyobb port kavart azonban Ákos őrmester kozmogóniai eszmefuttatása a női és férfi princípiumokról, amivel egyébként a saját táborában idézte elő a legnagyobb zavart. Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben még a jobboldal ikonikus poplegendájának sem sikerült áthidalnia a nemzedéki szakadékot. Akárhogy is, a kormány kommunikációs agytrösztjei élesben tesztelhették, milyen stratégiával tudják legsikeresebben célba juttatni AZ üzenetet: a népesedéspolitikai szemléletváltás egyre sürgetőbb szükségességét.

*

A régi-új népesedéspolitika bírálóit persze nem érte váratlanul a támadás, hiszen ekkor már hetek óta mindenhol óriásplakátok hirdették: „Testvérben az erő!” A házelnök kommunikációs attakjával párhuzamosan a kormány egy szívélyes CSOK-ot is küldött több százezer fiatal párnak. Nem is váratott magára sokáig az ellentámadás: a Telekom szerződést bontott Ákossal, az interneten pedig beindult a rettegett mémkommandó: Kövér-bajszos lombikbébik, kommunista mozgalmi plakát „Teherbe! Teherbe!” jelszóval, retró filmplakát „A méhed járjon, ne a szád!” aláírással – hogy csak a legemlékezetesebb pop-art remekeket (és remake-eket) említsem. És persze a balliberális térfél is bevetette a maga csodafegyverét: a nácizást. Ennek ütőerejét ugyan némileg gyengíti, hogy gyakorlatilag minden politikai vitában elsütik, legutóbb például a határkerítés kapcsán – nézzük meg, hol tart most az ügy. (A dolog pikantériája, hogy a bevándorlók között nem kevés „hardcore nagycsaládos” is akad, az iszlám népesedéspolitikai tudatosságról nem is beszélve).

Az ideológiai ellenállás persze már sokkal régebben megkezdődött: a ’68-as párizsi diáklázadásokkal, amelynek nyomán a társadalomtudományi fakultásokon a hagyományos népesedéspolitikai megközelítést egyre inkább a „gender studies” és az állampolgárok testének leigázási módszereit tematizáló biopolitikai stúdiumok szorították ki – hogy a szingli életformát népszerűsítő könyvekről, filmekről és újságokról (na meg a mindebből komoly hasznot húzó gazdasági érdekcsoportokról) ne is beszéljünk.

Ettől persze még nem igaz, hogy minden egyedülálló ember öntudatos feminista vagy gender-ügynök lenne: sokukat inkább az elhúzódó tanulmányok, a finoman szólva sem családbarát munkaerő-piaci körülmények, vagy pusztán az tartanak vissza a családalapítástól, hogy nehezen találnak „megfelelő” partnert. A versenyszférában, de még a közigazgatás számos szegmensében is előnyben részesítik az egyedülállókat azon egyszerű oknál fogva, hogy nekik biztosan nem kell a gyerekért rohanni az óvodába, vagy szabadságot kivenni, ha a gyerek összeszed egy jó kis köhögős-hányós-hasmenős vírust, ami a testvérek és a szülők között ide-oda pattogva jellemzően az egész családot hetekre parkolópályára teszi. A szingliket nagyobb eséllyel bent lehet tartani késő estig az irodában, ha a munka (vagy a munkáltató) érdeke úgy kívánja. A családosok különleges képessége, a másokért való teljes elköteleződés a legtöbb munkaadó szemében nem sokat számít – pedig bizonyos helyzetekben akár a cég túlélését is jelentheti.

*

Mostanra a két tábor közötti ideológiai szakadék legalább olyan mély és szerteágazó lett, mint az első világháború lövészárkai. Valószínűleg csak a saját fejére hoz bajt, aki megpróbál két szembe nálló hadoszlop között közvetíteni. Most mégis tennék erre egy tétova kísérletét, mert nem kevés az, ami itt a kockán forog.

Az „A” ideológia (nevezzük újkonzervatív népesedéspolitikának) abból indul ki, hogy a közösség érdeke előrébb való az egyénnél. Hogy az államnak megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerőre, lelkes adófizetőre van szüksége az olyan nem mellékes feladatai ellátásához, mint a gazdaság megszervezése, a közös kockázatvállalás elvén működő jóléti rendszer vagy – horribile dictu – az ország határainak megvédése.

A „B” ideológia (nevezzük liberális felfogásnak) kiindulópontja ezzel szemben az, hogy a testem, életem fölött csak és kizárólag én rendelkezem. Aki megpróbál beleszólni az olyan legbenső magánügyeimbe, mint a párkapcsolat és a gyerekvállalás (vagy épp ezek elmaradása), azt a legcifrább szavak kíséretében küldöm el melegebb éghajlatra – különösen igaz ez az állam eo ipso fafejű és zsarnok képviselőire. Nem véletlen, hogy „B” ideológia szervesen összefonódott a nemi identitás körül pörgő mozgalmakkal a feminizmustól kezdve az LMBTQI… közösségekig. (Ez az ideológiai-politikai szembenállás csúcsosodott ki most például az ELTE „társadalmi nemek tanulmánya” mesterszaka körüli üzengetésekben is).

*

Most nagyjából az történik, hogy a „B” ideológia hosszú egyeduralma után az „A” ideológia újra a közfigyelem, mi több, a politikai döntéshozók homlokterébe került. Csökken a népesség! Összeomlik a társadalombiztosítás! Nem lesz, aki eltartsa a nyugdíjasokat! A gazdaságban égető munkaerőhiány van! Jönnek a bevándorlók, akik lassan (vagy tán nem is olyan lassan) többségbe kerülnek, és átveszik az uralmat az elöregedő, kulturális identitását vesztett nyugati társadalmakban!

Ez, sajnos, pontosan így igazzá válhat – belátásához még különösebb történeti, közgazdasági, társadalomtudományi műveltségre sincs szükség, pusztán a józan észre. Mindazonáltal a modern nyugati társadalmakban aligha a demográfia hideg vaslogikája a legnagyobb ösztönzőerő a családalapításra. Sokkal inkább az, ha jól működő családokat látunk, megfelelő anyagi és lelki körülményeket találunk magunk körül.

És azt hiszem, hogy éppen itt van a legnagyobb probléma. Hogy az 50%-os válási statisztikák országában, a finoman szólva sem családbarát munkaerő-piaci viszonyok közepette, a zsákutcába tévedt személyes életutak ismeretében (amikor is a szülők a gyerekeiken keresztül próbálják megvalósítani azt, ami nekik nem sikerült) nem igazán lehet a harmonikus családi életet mintául állítani.

Ugyanakkor a modern államnak sem egymás után a szakadékba menetelő birkákra és ágyútöltelékekre van szüksége, hanem önállóan gondolkodó, felelős és kreatív polgárokra, akik a vállukon viszik az országot. Igaz ez még a modern hadseregre is, ahol a technika és a kiképzés kulcstényezőkké váltak. Ehhez viszont épp az úgynevezett (a liberális eszmedömping hatására konzervatív körökben már-már szitokszóvá lett) személyes önmegvalósításon át vezet az út, ami a legtöbb esetben (persze nem feltétlenül, mert minden kultúra ismer „szent magányosokat”) előbb-utóbb természetes módon találkozik a családalapítás vágyával – már persze ha ennek körülményei adottak, és nem akadályozza ideológiai fanatizmus.

Mindennek megvan a maga ideje, amit tiszteletben kell tartani – viszont az elszalasztott lehetőségeket általában már nem lehet utólag pótolni. Ha viszont még a család eszményképét is megpróbáljuk kitörölni a kollektív emlékezetből, csak mert azt nehéz megvalósítani (bizony, legalább annyi munkát igényel, mint egy multinacionális cégnél felküzdeni magunkat felsővezetői pozícióba), és mert az élet sokszor másképp hozza; nos, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nemsokára az egész nyugati kultúra, ami a szabad önmegvalósításról dédelgetett álmaink alapja, eltűnik a Föld színéről.

Jó lenne, ha a média nem csak a provokációnak és ellenprovokációnak adna teret, hanem a konstruktív párbeszédnek, megoldáskeresésnek is. Ezek közé tartoznak például a családi adókedvezmények, a lakhatási, életkezdései támogatások és a munkahelyi kedvezmények, különös tekintettel a részmunkaidős foglalkoztatásra. Vagy lehet, hogy már annyira hozzászoktunk az ideológiai háborúzáshoz, hogy nem is bírunk nélküle meglenni?


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kínában párthatározat tiltotta meg a kettőnél több gyereket. Ettől már kezdenek eltekinteni.

A magyar állam csak és kizárólag azokat támigassa adópénzek felhasználásával,
akik anélkül is képesek lennének eltartani a gyermekeiket.
Esetleg 2 gyermekig támogathatna nem adófizetők szüléseit is.
Később azonban kizárólag azokat, akik nem szociális közfoglalkoztatásban dolgoznak.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2017. március 16. 16:38

Ja, hogy miért?
A jelenlegi helyzet elveszi a pénzt a gyermekeit felnevelni, eltartani képes emberektől, még több és több munkára kényszerítve őket, hogy ne szüljenek, ellenben dolgozzanak minél többet.
A tőlük elvett pénzből tartjuk el azokat, akik nem dolgoznak, ellenben szülnek és szülnek, mert számukra nem a munka, hanem a gyerekszülés a megélhetés forrása.
Ami így: a halál, végül elfogy a befizető és sáska módra hemzsegnek, akik más emberek pénztárcájától várják az eltartásukat.
Abszurd, de a Kalergik jól kitalálták...

Szerintem a problémakör a közvélekedés kialakításáról szól.

Aki végképpen nem akar családot, gyereket annak nem lesz.
Aki pedig akar, annak lesz.

A közvélekedés ebben segíthet vagy gátolhat. (Azok leszólása, akik gyrmeket vállalnak, enni adnak neki, és gondoskodnak róla.)
Azt sem kell bántani, aki bármely okból nem akarja ezt, csak ne erőszakoskodjon álláspontja mellett.

Meggyőződésem, hogy ritka kivételektől eltekintve mind az egyén mind a közösség jobban jár a családdal és a vállalt gyerekekkel. Hála istennek talán fordul a trend és többen válsztják a családot. Őket támogatni szükséges kötelesség.

Az egyik legnagyobb probléma a munkaadó hozzáállása. Valóban jobban szeretnek singli munkavállalót alkalmazni, ha választhatnak egy több gyermekes anyuka és egy egyedülálló között még akkor is utóbbit választják, ha előbbi minden más (szakmai) szempontból jobban megfelel.
Ha pedig egy fiatal nőnek gyermeke születik elvárják, hogy a gyerek betegsége idején találjon valakit, aki otthon marad a picivel (ha nincs nagymama, akkor legyen baby sitter). Pici gyerekért nagyon sok esetben fizetett nyugdíjas megy bölcsibe-oviba-iskolába, anyuka tőle veszi át a gyereket, amikor hazaér a munkából (természetesen ahol van bevethető nagyi, az tiszta szerencse).

Ha egy kormány valóban elkötelezetten kiáll a növekvő gyermekvállalás mellett, akkor ki kellene találni milyen módon változzon a munkaadói hozzáálláson.

A nőket mifelénk a megélhetés kényszeríti 8 óra munkára, nem a liberálisok.
Nem a gonosz ballibák küldik egyetemre, hanem mennek maguktól.
A válásokat nem segítik, csak erőltetik, hogy még a pápa áldása is kelljen egy rossz házasság felbontásához.

A nők maradjanak otthon, ne tanuljanak, csak nevelgessék a gyerekeket? A férfiak meg menjenek és dolgozzanak 3 munkahelyen, a gyerekeiket meg csak fényképen lássák? Hát nem ezzel fogod meghozni a kedvet a gyerekvállaláshoz.

Válaszok:
Teknős | 2017. március 16. 18:25

Lenne néhány dolog amit kiindulásnak figyelembe kellene venni.

A nyugdíjrendszer kirovó felosztó. Ami azt jelenti, hogy a most nyugdíjasok által befizetett járulék a korábban nyugdíjba menők nyugdíjának kifizetési forrását biztosították. A most aktív dolgozók járuléka pedig a mostani nyugdíjasoknak, a nyugdíjának a forrását biztosítják. Ahhoz, hogy a mostani aktív dolgozóknak biztosítva legyen a nyugdíjuk forrása, annyi aktív dolgozónak, ha úgy tetszik, annyi gyermeknek kell lenni amennyi ezt biztosítani tudja.
A másik lehetőség, ha a járulék alap nagyobb mértékben növekszik, mint az infláció és így a nyugdíjkassza szuficites és ezt tartalékolják, befektetik, akkor ez is forrása lehet a jövő nyugdíjasának.
Akinek nincs olyan gyermeke, aki aktív dolgozó lesz, annak a nyugdíjához szükséges pénz mások járuléka biztosítja.

Mindezek figyelembevételével azt is mondhatjuk, hogy a gyermek a szülők jövőbeni befektetése.

A környezetemben már többször felmértem a gyermekek számát és azt tapasztaltam, hogy többségében nem a kisjövedelműeknél nincs, vagy csak egy gyermek van, hanem a nagyobb jövedelműeknél.

Támogatom azt az elképzelést, hogy a gyermekek száma kerüljön figyelembevételre a nyugdíj megállapításánál. Ezt azonban csak akkor támogatom, ha a gyermekteleneknél is figyelembe veszik. Másként fogalmazva, náluk csökken a nyugdíj százaléka minimum két gyermek figyelembevételével.

A másik problémát a minimálbéreseknél látom. Ők, amikor nyugdíjba mennek, nagyon alacsony nyugdíjra számíthatnak. Amennyiben önkéntes pénztárban nem takarékoskodtak – esetleg más formában – akkor a nyugdíjuk nem lesz elég a létfenntartásukhoz.

Amikor egyenleget vonunk nemcsak a születési, hanem a halálozási rátát is figyelembe kell venni. Mennyi lesz azoknak a száma, akik egyetlen évig sem kapnak nyugdíjat, vagy csak pár évig.

A múltba – főleg a kádár-rendszerben – a nyugdíjkassza a költségvetéssel össze lett mosva, ahogy az egészségbiztosítás is. Így ennek a két pénztár terhére számoltak el szociális juttatásokat, amelyek soha nem lettek visszarakva, ennek következtében a két kassza mindig deficites volt. Nagy hiba lenne, ha erre ismét visszatérnének.

Látom nem vagy képes gondolkodni!

A tőke azért találta fel az egyenjogúságot, hogy növelje a kinálatot a munkaerő piacon. Így nem kell megfizetniük a munkaerő újratermelésének költségeit.

Ezt honnan veszed? Volt már öt gyereked?

Valaki írta már a panda és a grizzly példát. Az európai embert nem fogja kisegíteni az arab muzulmán bevándorló. Semmilyen értelemben sem.

Mégegyszer. A tőke megvásárolta a sajtót, hogy a nők munkába állításával növelje a munkaerő kínálatot és csökkentse a béreket.

Amit látsz, az nem felvilágosodás, hanem extraprofit termelés.

Válaszok:
Tündér_Lala | 2017. március 16. 19:02

Pontosan így van, ennek minden következményével együtt.

hogy kinek mi az emberhez méltó, azt ideális esetben a szülők döntik el, felelősen. ismerek kilenc gyereket tisztességben nevelő családot, és olyat is, ahol az egyke van elhanyagolva (nem kizárólag anyagi értelemben).

A magam részéről a két lövészárok között állok: nem tudok teljesebb, minőségibb életet elképzelni a családos létnél, magam is nagycsaládos vagyok. Rühellem, amikor nálam liberálisabb szemléletűek szimpla anyagi kérdéssé redukálják le a gyerekvállalást (3 gyerek az összesen hány Ft-nyi pelenka, kaja, stb), és előre kiderítik, hogy "nem éri meg")
De a másik oldalról sem igazán tetszik a gyerekkérdés forintosítása: kapsz 10 milliót lakásra, ha összehozol három kölköt. Aztán olyanok is összehoznak, akik esetleg nem is akarták, és már az egy is sok nekik.

Ugyanakkor soha nem állítanám az én döntésemet minta, pláne nem normaként mások elé.
Mindenkinek a legszemélyesebb magánügye, talál-e párt magának, házasodik-e, hány gyereket vállal. Ebbe beleugatni, efelett ítélkezni, emiatt megbélyegezni vagy minősíteni másokat szimpla alávalóság.

"Szerinted aki civilizált az engedelmesen kihal?
És átadja a helyét az ezek szerint kevésbé civilizáltnak?"

Nem tudatosan, de a trend mindenhol ezt mutatja.

Gondolkodni lehet. Afrikában meg Ázsiában addig is szülnek.

A trend 100%-os, eddig mindenhol beigazolódott, a nagy lakosságú országokban is: India növekvő középosztálya egyre kevesebb gyereket vállal.

Volna rá - szerintem - megoldás, de soha senki nem fogja vállalni, így nem is lesz belőle semmi.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés