Imád

Tallián Hedvig: Szepsy István megértéséhez fel kellett nőnöm

2016. augusztus 27. 10:35
Fedi a valóságot a megállapítás, miszerint Szepsy István nemzeti kincs – mondja a Mandiner.bornak adott interjújában Tallián Hedvig. Az újságíró 50 perces dokumentumfilmet készített hazánk legismertebb borászáról. Absztinenciáról, a borászok személyiségéről, hazáról, a tokaji édesborokról és természetesen A szeretet mint tőke című, hamarosan bemutatandó filmről beszélgettünk.

Mint azt a Mandiner.bor többször is megírta már, portréfilm készült Szepsy Istvánról A szeretet mint tőke címmel. Tallián Hedvig és Tóth Gábor 50 perces dokumentumfilmje arra tesz kísérletet, hogy bemutassa Mád, Tokaj-Hegyalja és egyben hazánk leghíresebb borászát a szélesebb hazai közönségnek. Az egyik alkotót, Tallián Hedviget kérdeztük. 

*

Sokan meglepődtek, köztük én is, hogy ismert borújságíró és borszakértő létedre jó fél éve elhatároztad, hogy még csak egy korty bort sem fogsz fogyasztani. Mi ennek az oka?

Kérlek tisztelettel, 7 hónap és 8 napig nem ittam. Kóstolni nyilván kóstoltam, de szigorúan mindig kiköptem a bort, alkohol így nem szívódhatott fel. A szervezetnek néha szüksége van a pihenésre. A karácsony körüli időszak mindig nagyon sűrű. Év vége táján kétszer is voltunk Londonban Forczek Ákoséknál, a párom borkereskedő barátjánál, évfordulókat is ünnepelni. A világ legjobb borait öntögettük magunkba. Úgy voltam vele év elejére, hogy ha nekem még egy kortyot le kell nyelnem, az már a vég.

Persze nem lerészegedésről van szó, csak a konstans alkoholfogyasztásról. Nekem egyébként könnyen megárt. Így hát azt mondtam, most megállok. Ilyen drasztikusan. Innentől pedig már önfegyelem kérdése az egész. Húsvétig rá tudtam fogni a böjti időszakra, de toltam tovább. Három-négy hónapig kifejezetten jól is esett nem inni. Amikor pedig már látszott, hogy hamarosan elkészül a filmünk, azt mondtam: ha a főhős rábólint, újra iszom.

Rá is bólintott. Mi volt az első bor, amit fogyasztottál?

Azt mondtam Szepsy Istvánnak, hogy csak akkor kínáljon meg a film után, ha tetszett. Megkínált. A Percze Élményközpont házbora volt kéznél, az is Szepsy. Aztán persze Szepsy Szent Tamást is ittunk.

Ezt hívják erős kezdésnek. Mióta kezdett el érdekelni a bor, honnan ez az érdeklődés?

Villányhoz kötnek az első borélmények, Bock Józsefnél kóstoltam először. Elég nagy élményt jelentettek vastag, nagy testű borai a korábban ismert híg borokhoz képest. Közéleti újságíróként dolgoztam akkoriban. Egyszer csak felkért az akkor még Decanter néven futó VinCE Magazin, hogy hozzak egy Szepsy-portrét. Azóta is én írom tele az Amiért élek rovatot. Politikai újságíró tapasztalatommal pedig világossá vált: a borászok azok, aki valóban ezért az országért dolgoznak. Munkájuknak csak a végterméke a bor. Ami közben történik, az sokkal fontosabb. A bor katalizátor és messze hat. Szeretetre méltó karakter mind. Ők az országépítők.

Már elsőre szembetűnő rajongásod Szepsy István és munkássága iránt, külön mondanod sem kell. Mikor és hogyan hallottál először a mádi mesterről?

Amikor az Év Bortermelőjének választották 2001-ben. Akkor még illendőségből csináltam vele az interjút. 2004-re értem meg, akkor fogtam fel azt is, mit csinálnak a politikában. Mondhatni: szőke nőnél lassan jár a páternoszter. A 2004. december 5-i népszavazás előtt már nyilvánvaló volt számomra, hogy arra a kérdésre csak egy lehetséges választ lehet adni. Ültünk Istvánnal a Királyudvar tarcali pincéjében kettesben és Magyarországról kérdeztem. Hirtelen mindketten sírni kezdtünk. Ott és akkor helyreállt a világ bennem. Katartikus, az életpályámat meghatározó élmény volt.

Mi fogott meg a tokaji borokban, és miért pont Szepsy István lett a kedvenced?

A Szepsy Cuvée volt az első. Ég és föld volt a különbség a korábban kóstolt kereskedőházas tokajikhoz képest. Nem kellett magyarázni.

Ha jól értem, először a borász személyisége fogott meg, aztán a bora?

Engem az ember érdekel. István volt az első tokaji, akivel találkoztam.

Megint csak egy erős kezdés!

Abszolút az. Olyan magas minőséget adott a számba az a Szepsy Cuvée, hogy nem értettem, hogyan képesek mások ugyanebből a fajtából, talajból rosszabbat csinálni. István persze öntögette már akkor is a száraz Úrágyát, de még nem volt elég képzett a szám hozzá. Az a hatalmas ízélmény, amit a tokaji szárazak adnak, később jött csak. Hozzájuk képest minden hígnak tűnik.

Honnan jött az 50 perces Szepsy-portréfilm ötlete?

Az első találkozást több is követte, annyi interjút készítettem Istvánnal, hogy már egy könyvre is elég. Épp Londonban voltam, amikor kitört az Eyjafjallajökull Izlandon, és nem értettem, mi a valódi oka amiért Angliában kell rostokolnom időn túl. Végül kiderült: mert Jancis Robinson azon a héten írta meg a Financial Times-ba, hogy Szepsy István és más megbízható tokaji termelők szárazai alternatívái a nagy fehér burgundi boroknak. Az eredeti példányt hozhattam haza Istvánnak.

Akkortájt indult el a Nagyítás című hetilap is. A szerkesztőségben megemlítettem a nagy hírt, ők pedig áldásukat adták az interjúra. A Mester a szőlőhegyen című másfél kolumnás mélyinterjúmat mindenki imádta. Csontos János, a lap főszerkesztője akkoriban már forgatott egy-két műsort, és mondta, hogy csináljunk filmet borásztémában. El is indult a projekt, de János hamar kiállt mögülünk. Tóth Gábor, az rendező-operatőr viszont beleszeretett Istvánba. Amikor az első forgatás után hazaért, mondta neki a párja, hogy Mádra máskor is mehetsz, olyan jó hatással van rád.

A Mester a szőlőhegyen interjú számos gondolatát, üzenetét csak egy-két évvel később értettem meg. Ehhez a feladathoz, a film szellemiségéhez, István megértéséhez fel kellett nőnöm. Ez persze összefügg azzal is, hogy alig-alig foglalkozunk a mindennapokban a lélek kérdéseivel. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy rám bízta ezt a feladatot, és Gábornak meg a film producerének, Novák Lajosnak, hogy ez a film megszülethetett.

Milyen témákat érintetek a filmben?

Ez egy portréfilm, István bátyánkról szól, nem borkészítési zsebkönyv. István gondolat- és lelkivilága bátorítás, nemcsak a földdel dolgozóknak. Meg kell nézni!

Van olyan, amit sajnálsz, hogy nem fért bele az 50 percbe?

Hatalmas mennyiségű nyersanyagunk gyűlt fel a hat év alatt. A dűlőkben folytatott beszélgetések, az interjúk, a kerekasztal-beszélgetés, amelynek témája István volt. Remélem, sikerült megragadni az eszenciát.

Mit szólt a végeredményhez a főszereplő?

A család meg volt illetődve. Lelkesek voltak, könnyek is gyűltek a szemekbe. István pedig a tőle megszokott csendességgel tűri, hogy felmutatom a lelkét az egész ország előtt. Szokatlan volt neki, hogy 50 percen keresztül csak róla van szó. Ifjabb Szepsy egyszer azt mondta: „Édesapám nemzeti kincs!” Ez fedi a valóságot.  

*

A szeretet mint tőke című filmet ősszel a Duna TV mutatja majd be. Addig is lesz egy premier előtti vetítés szeptember 3-án Mádon. A vetítés ingyenes, viszont regisztrálni kell hozzá a szepsyportrefilm@gmail.com címen. A szervezők az első 100 jelentkező regisztrációját tudják elfogadni, úgy tudjuk, pár hely van már csak. Siessen hát.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában