Élvezem a magyartanulást

2016. augusztus 21. 15:10

Iain Lindsay
Magyar Nemzet
A villányi, szekszárdi vörösborok nagyon finomak, akárcsak a rozék, de utóbbiból az Alföldön is van nagyon ízletes fajta. A fehérborok közül pedig a Balaton-felvidékiek és a soproniak és persze a tokaji desszertborok.

– Valóban olyan nehéz egyébként magyarul tanulni?

– Az európai nyelvek közül a magyart, az észtet és a finnt mondják a legnehezebbnek, a magyart meg tudom erősíteni. A magyar még az orosznál is nehezebb. De a japán nyelvtan is könnyebben tanulható, mint a magyar, az írásjelekkel természetesen más a helyzet.

– Az orosszal vannak tapasztalataim, ez alapján valóban szörnyű nehéz lehet magyarul tanulni.

– Nem baj, élvezem a magyartanulást.

– Hogyan érezte magát Pécsen és Debrecenben?

– Fantasztikusan. Két nagyon eltérő város: Pécs a hegyeivel gyönyörű. Ezért szeretem nagyon Budapestet is: Budát a hegyekkel és Pestet a maga sík területével. Pécsi ismerőseim csak azt sajnálták, hogy nekik nincs folyójuk. Debrecenben február–márciusban tanultam az egyetemen, nagyon élveztem. Pécsen fantasztikus a kultúra, egy hónap alatt több koncerten, előadáson voltam, mint Bahreinben négy év alatt. Debrecenben is tetszett a helyi kultúra. Mindkét helyen nagyon jól éreztem magam. És mindkét helyen családoknál laktam; megismertettek például a remek magyar borokkal. Pécsről Mohácsra, Villányba kirándultam, Debrecenből Egerbe, Tokajba, Mádra vagy éppen a Hortobágyra. És focimeccsen is voltam Debrecenben kétszer. Tudom, hogy nagykövetként egy tágas rezidenciában élve privilegizált helyzetben vagyok, nem az átlagemberek életét élem, ezért is jó, hogy mindkét városban családoknál laktam, egy kicsit élhettem a normális életet.

(...)

– Van már kedvenc magyar bora?

– A villányi, szekszárdi vörösborok nagyon finomak, akárcsak a rozék, de utóbbiból az Alföldön is van nagyon ízletes fajta. A fehérborok közül pedig a Balaton-felvidékiek és a soproniak és persze a tokaji desszertborok. De nemcsak a borok kitűnőek, egyre több a nagyon jó pincészet is Magyarországon, és úgy látom, népszerűek a magyar borok külföldön is. Június végén tartották Londonban a magyar borok fesztiválját, nagyon jól sikerült, és remélem, egyre több magyar nedűt exportálnak majd hozzánk, ígéretes piac vagyunk, elhihetik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 116 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aztán ki kényszerített erre???
Vagy buta vagy egy másik nyelvet megtanulni?
Biztos lehetsz benne, hogy egyetlen, a magyart anyanyelveként használó magyar embernek nem hiányoznál!

Az egyetlen hasonlóság az, hogy egyik nyelv sem használ hím-, nő- vagy/és semleges nemet.
Én nem ismerek más olyan európai nyelvet, amelyik nem használ minimum két nemet.
Véleményem szerint ez is erősíti a finnugor nyelvcsaládba tartozást, amit sokan vitatnak.

Szerintem a magyar nem nehéz. Én alig 2 év
alatt tanultam meg.

Igeidők száma?

Az alanyi és tárgyas ragozást más nyelvek
részben kiváltják a határozott ill. határozatlan
névelővel, de azt az árnyaltságot nem hozzák e
tekintetben, mint a magyar nyelv.

Sok más nyelv is ragoz igét (-::

Érdekes pl a spanyolban, hogy sokszor a ragozott
igealak személyes névmás nélkül szerepel, ezt
egy angol nem teheti meg (mármint a személyes
névmás elhagyását). Mintha az angolnak
fontosabb lenne, hogy ki csinál valamit, mint az,
hogy mi csinálódik (bocs). Ez egy individuálisabb
gondolkodásra vall, látjuk is az eredményét.

Igazi diplomata , olyan jóízű megjegyzésekkel , mint a magyar borok...

Az észtekről azt tudom mondani, hogy értik a finn tévéadást. Azt nézték a szociban. Legalábbis így mondta egy észt lejány, akivel együtt voltam német nyelvkurzuson. Szóval lényegében nyelvjárás.

Ami a finnt illeti, arról ugyanezen a nyelvkurzuson azt tudtam meg, hogy a finn srác azzal büszkélkedett, hogy az ő nyelvükön van a világon a legtöbb deklináció. 18-at mondott, ha jól emlékszem. Kénytelen voltam kiábrándítani: a magyarban olyan 50-60 különféle főnévrag van, amiket akár "deklinációnak" is nevezhetnénk, csak ennyinél már értelmetlen ez a terminológia. Amúgy 18-nál is.

Szóval számomra nem tűnik értelmes hozzáállásnak a nyelvrokonság tagadása. Most az más kérdés, hogy a népek életmódja nyilvánvalóan már évezredek óta szétágazott, és persze ez is számít.

Az Osiris adta ki az Oroszország története könyvet, abban két orosz történész azt írja a mai Oroszország őstörténetéről, hogy igazából nagyon kevésen múlt, hogy nem a miénk őse lett Kelet-Európa nyelve, hanem a szláv. Még Moszkvától 200 km-re is élnek törzsek, amelyek a miénkkel távoli rokon nyelvet beszélnek.

Meg kell kérdezni lengyel barátainkat, hogy fontos-e ez a kérdés úgy igazán :-)

Az észtekről azt tudom mondani, hogy értik a finn tévéadást. Azt nézték a szociban. Legalábbis így mondta egy észt lejány, akivel együtt voltam német nyelvkurzuson. Szóval lényegében nyelvjárás.

Ami a finnt illeti, arról ugyanezen a nyelvkurzuson azt tudtam meg, hogy a finn srác azzal büszkélkedett, hogy az ő nyelvükön van a világon a legtöbb deklináció. 18-at mondott, ha jól emlékszem. Kénytelen voltam kiábrándítani: a magyarban olyan 50-60 különféle főnévrag van, amiket akár "deklinációnak" is nevezhetnénk, csak ennyinél már értelmetlen ez a terminológia. Amúgy 18-nál is.

Szóval számomra nem tűnik értelmes hozzáállásnak a nyelvrokonság tagadása. Most az más kérdés, hogy a népek életmódja nyilvánvalóan már évezredek óta szétágazott, és persze ez is számít.

Az Osiris adta ki az Oroszország története könyvet, abban két orosz történész azt írja a mai Oroszország őstörténetéről, hogy igazából nagyon kevésen múlt, hogy nem a miénk őse lett Kelet-Európa nyelve, hanem a szláv. Még Moszkvától 200 km-re is élnek törzsek, amelyek a miénkkel távoli rokon nyelvet beszélnek.

Meg kell kérdezni lengyel barátainkat, hogy fontos-e ez a kérdés úgy igazán :-)

Kapaszkodj meg, genetikailag a szlovákok állnak
hozzánk a legközelebb, ami egy teljesen
szükségszerű dolog.

Ki beszélt közeli nyelvrokonságról? Közeli nyelvrokonság azt jelenti, hogy Európában a legtöbben Szlovákiában és Csehországban beszélik egy másik EU-ország nyelvét...

Vagy hogy az észt lejány élvezettel nézi a finn tévét.

Meg amit lengyel barátom mondott, hogy az ő fülének a szlovák nyelv egy erősen vidéki lengyel nyelvjárás.

Viszont tényleg észre kellene venni, hogy ez az egész nyelvrokonság-ügy mennyire természetellenesen túlspilázott nálunk. Hány nemzet van, amely a közeli nyelvrokon szomszéd nemzetet útálja?

Van egy távoli kapocs a finnekkel, más okot nem adtak arra, hogy útáljam őket, részemről ez alap némi szimpátiára. De nem dőlnék kardomba, ha kiderülne, hogy mégsem rokonaink. Más kérdés, hogy tényleg, hogyan derülhetne ki, amikor már lassan 300 éve tanulmányozzák nyelvészek mindkét nyelvet?

Szerintem meg az vált dogmává sokak számára, hogy a finnugorság elfogadhatatlan, és mindenáron valami mást kell keresni, mert akkor minden más lenne. Mi lenne más, ha nyelvrokonai lennénk pl. a törököknek? Akkor nem volna Mohácsi vész?

És melyik finnugrász vitatja, hogy pusztai nép voltunk évszázadokig, életmódbeli rokonságban a szkítáktól a mongolokig mindenkivel, aki arrafelé lakott?

Hát, töredelmesen bevallom, hogy az utóbbi 2-3 évezred tűnik számomra mérvadónak a mai folyamatok szempontjából.

Nyilván előtte is éltek emberek, de nem sok kapcsolat fűz hozzájuk. Ha téged igen, az csak a fantáziád túl élénk működése.

Ja, a "dogma"-szó jelentése: "uralkodó/elfogadott/biztos vélemény". Plusz még királyi/császári rendelet. Pl. "dogma" ment ki Augusztusz császártól, hogy számoltassék meg az egész földkerekség.

A szó mai megfelelője kb. a "mainstream".

A magyar nyelvvel kapcsolatban az egyik legnagyobb nehézség, hogy más nyelvekhez képest sokkal kötetlenebb a szórend. Ez felületes szemlélőben azt a téves látsztot kelti, hogy könyebb beszélni, de valójában egy nem magyar anyanyelvű számára ez megnehezíti a dolgot. A mondaton belüli hangsúly szorosan összefügg a szórenddel. Ilyen szempontból viszont nagyon is logikus nyelv, mert mindig a leglényegesebb szavakkal kezdi a mondatot és a legkevésbé lényegessel fejezi be.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. augusztus 21. 22:10

Olyan, aki az uralkodó véleményt nem kérdőjelezi meg.

Van az a vicc, hogy az ősgyerek hozza haza a bizonyítványt. Az apja szörnyülködik:
- Fiam, hogy kémiából és matematikából megbuktál, azt még megértem valahol, nade történelemből???

Szóval igazából szerettem gyermekkoromban a kőbaltás embert, meg mostanában jelentek meg regények az ősindiánokról, Amerika első lakóiról, azokat is örömmel olvastam (zárójelbe téve némi gyanúsan XXI. századi polkorrektséget arról, hogy a legfőbb föltalálójuk homokos), a probléma inkább annyi, hogy elbeszélhető folyamatos történelmük nemigen van.

Nade egy ilyen távlat és bármely mai nyelv között nyelvrokonságról beszélni valószínűtlen és bizonyíthatatlan.

Mondjuk jópofa, hogy a legelső krétai szótagírásos nyelvemlékek ugyanazokat a földrajzi neveket használják, mint a Google-maps, de Kréta egy sziget nagyjából folyamatos népességgel.

Mármint nem valós alapokon álló azok szerint, akik megkérdőjelezik. Business as usual.

A lényeg nem a feltáratlanság, hanem az elmesélhetetlenség. Nem tudsz egy sok nemzedéken átívelő történetet elmesélni, hogy X ezt tette, emiatt Y amazt, mire Z azzal válaszolt, hogy...

Elmesélni történeteket tudsz. Az őskorból nincsenek ilyenjeink.

Ja, ezen kívül van egy halom laikus, aki nem ismeri a tényeket, ezért megbízik a tudósokban, meg van egy halom önjelölt, aki a tudósok által ismert tényeket félresöpri, és jön mindenféle hülyeséggel.

Én elveszítettem a fonalat. Mit is vitatunk most éppen? A finn-magyar nyelvrokonságot? Ahhoz mi köze a kézzelfogható maradványoknak?

Vagy a finn-magyar nyelvrokonság fontosságát? Nem fontos. Sokezer éve szétváltunk, azóta mindenki mindenkivel összevissza keveredett, meg balhéztunk meg háborúztunk mindenféle népekkel, úgyhogy kulturális kapocs némi nyelvtanon túl nem sok maradt.

Azért az hozzátartozik, hogy kellő ambícióval nyelvi környezetben bármely nyelvet meg lehet tanulni egy év alatt annyira, hogy valahogy elkommunikálj vele. Ez a magyarra is áll.

Viszont úgy megtanulni egy nyelvet, hogy a bennszülöttek ne vegyék észre, hogy külföldi vagy, arra születni kell.

Van egy sziléziai német származású ismerősöm, akitől egy magyar faluban megkérdezték, hogy "fiatalember, hol tanult meg ilyen jól németül?" - de ez az emberiség 1 ezreléke.

A kötött szórend engem nem zavar különösebben, sőt, inkább megkönnyíti a dolgokat. Bár kétségtelenül idegen a magyar agyamnak például az, ahogyan az angolban állandóan a mondat elejére tolod magad. Sok ilyen mondat esetében a magyar nemhogy nem teszi magát előre, de egyenesen rejtett alanyt használ. ez a keleti gondolkodás hozadéka, a kollektivista társadalmi modell nyelvi kifejeződése, szerintem.
Amivel viszont gondjaim voltak, már gyerekként is, azok a magyarban ismeretlen hangok.

Izgalmasan hangzik. :)
Németül sajnos nem beszélek. Elméletileg tananyag volt pár évig, gyakorlatilag egy alkoholista tanár szerencsétlenkedett velünk, nulla eredménnyel.

Nézd, kvantumelmélettel sem foglalkoztam némi középiskolás szerencsétlenkedéstől eltekintve valamiféle spinkvantomokkal kapcsolatban, ezért elhiszem azoknak, akik értenek hozzá, hogy úgy van.

Finn nyelvvel sem foglalkoztam, ezért elhiszem azoknak, akik mondják, hogy a finn (és az észt) nyelvtan áll legközelebb a magyarhoz, már államnyelvek közül.

Persze lehet, hogy nincs igazuk, és azoknak van igazuk, akik a török-magyar nyelvrokonságot állítják, de egyrészt ők nincsenek bent az Akadémián, másrészt török nyelvvel sem foglalkoztam, harmadrészt na és akkor mi van, ha mégis a török nyelv? Akkor is megszívtuk a Mohácsi csatát, de akkor is mi nyertünk Nándorfehérváron. Meg a lengyeleknek sem jobb a többszörös orosz megszállás attól, hogy rokon a nyelvük.

Szóval nem abból jön a magyarság megváltása, ha Bajszos Magyar István táltos bebizonyítja, hogy nem is a finnek, hanem a törökök a rokonaink.

Különben tudod te, hány idióta rokonom van nekem?

Nemcsak szép, erős hatású is.

Az ilyenfajta nagyköveti kultúrát nem lehetne terjeszteni? :-))))))))
Nagyon szimpatikus az első megszólalása óta.

Hirtelen nem látok érdemi különbséget a "hasonlóság" és a "rokonság"-szavak között, ha nyelvekről beszélünk.

Ha a török és a magyar között nagyobb a hasonlóság, mint a finn és a magyar között, akkor nyilván közelebbi a rokonság is. Személyes véleményem nincs, mivel se finnül, se törökül nem beszélek. Nem engem kell meggyőznöd.

És te úgy véled, hogy hétezer éves távlatból bármit bizonyítani tudsz? Szerintem túlzott bátorság. Továbbá még mindig itt van a lengyel-orosz példa. A nyelvrokonság nem vitatható közöttük, közös őseik 7000 éve elég jóban lehettek, oszt most mégsenem.

Ja, anno tanultunk is ilyeneket nyelvtanból. Persze ha valaki úgy képzeli, hogy ennek cáfolata a magyarság fölemelkedésének záloga, és újrajátszható a Mohácsi csata, ha nem hisszük el, azt aligha fogja meggyőzni. Nekem nincs kifogásom e nyelvrokonság ellen.

Például ezt:
"A briteknek sosem volt céljuk, hogy európai identitást teremtsenek. Természetesen európaiak vagyunk, de a kontinens minden népe számára a legelső, hogy egy adott országhoz, nemzethez tartozik. Egy közös európai identitás megteremtése talán évszázadokba is telne. Európaiként vannak közös értékeink, például a szabadság, egyenlőség, testvériség, de ezenkívül büszke franciák, németek vagy éppen magyarok lehetünk."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában